adozona.hu
EH 2011.2344
EH 2011.2344
A biztosítási szerződések sajátosságára figyelemmel az előlegként kapott jutalék vonatkozásában az elszámolási kötelezettség fenntartása a munkaviszony megszűnése utáni időre nem törvénysértő. Az a tény, hogy a munkaviszony megszűnésekor az alperes a felperessel szemben tartozást nem tüntetett fel, nem zárta el attól, hogy a munkaviszony megszűnése után keletkezett követelését az elévülési időn belül érvényesítse [1992. évi XXII. törvény 102. § (4) bekezdés, 162. § (3) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az irányadó tényállás szerint a felperes 1999. június 28-tól 2008. június 1-jéig állt az alperessel munkaviszonyban, üzletkötő munkakörben. Az alperes részmunkaidőben, heti 20 órában foglalkoztatta. A legutolsó, 2008. március 26-án kelt munkaszerződés módosítása szerint a személyi alapbére havi 43 150 forint volt, kizárólag teljesítménybérezésben részesült a mindenkor hatályos jutalékszabályzatban foglaltak szerint. A felperes az általa elfogadott munkaszerződésben tudomásul vette, hogy a mun...
A felperes H. megye területén élet, lakás és egyéb biztosításokat kötött az alperes részére, amely megkötött biztosítások után különböző jogcímeken jutalékban részesült (szerzési, speratív, fenntartási és egyéb jutalék). Az alperes a kifizetett jutalékot a munkaszerződés szerint akkor írta vissza, ha a biztosítás a jutalékszabályzatban meghatározott időn belül megszűnt.
A felperesi munkaviszony megszűnését követően 2008. november 28-án az alperes 100 782 forint megfizetésére szólította fel a felperest, mert az általa megkötött biztosítások egy részét határidőn belül felmondták, majd 2009. március 4-én további 20 337 forint megfizetése iránt ugyanezen okból küldött fizetési felszólítást.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperessel szemben fizetési kötelezettsége nincs.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Ítélete indokolásában kiemelte, miszerint a felperes munkaszerződése és annak valamennyi módosítása tartalmazza, hogy a kifizetett jutalék előlegnek minősül, amely a munkabérelőleg fizetési szabályok szerint fizetési felszólítással elévülési időn belül visszavonható az Mt. 162. § (3) bekezdése értelmében.
A munkaügyi bíróság a csatolt iratok alapján bizonyítottnak találta a felperes által megkötött egyes biztosítások jutalékszabályzatban előírt határidőn belüli megszűnését. Ezért azt vizsgálta, hogy a felperes havi munkabére a jutalék visszavonást követően is eléri-e a részmunkaidőben foglalkoztatottakra irányadó garantált bérminimumot (2007. évben havi 37 700 forint, 2008. évben havi 43 150 forint). E körben azt állapította meg, hogy a felperes 2007. évben 859 199 forint, 2008. évben pedig június 1-jéig 567 460 forint munkabérben részesült. Így a jutalék visszavonást követően is meghaladta a felperes havi átlagkeresete a reá irányadó garantált bérminimumot (2007. évben havi bruttó 64 952 forint, 2008. évben havi 98 471 forint). Ezért nem fogadta el a felperesnek a munkaszerződési kikötés semmisségére hivatkozó érvelését.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokainál fogva a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és keresete szerinti döntés hozatalát kérte.
Érvelése szerint miután rendes felmondással megszüntette a munkaviszonyát, az utolsó munkában töltött napon az alperessel elszámolt, aki az Mt. 98. § (3) bekezdése alapján igazolta, hogy tartozása nincs. Az eljárt bíróságok kizárólag azt vizsgálták, hogy a munkaviszonya fennállása alatt megkapta-e a mindenkori legkisebb munkabérnek megfelelő összeget, beleértve a per tárgyát képező visszaírt jutalék levonást is, és nem foglaltak állást abban a jogkérdésben, hogy a munkáltatónak van-e joga a munkaviszony megszűnését követően olyan munkabért visszakövetelni, amelyet jogszerűen fizetett ki, különös tekintettel arra, hogy a munkavállalónak a munkaviszonya megszűnésekor tartozása nem volt. Felperes hivatkozása szerint a Munka Törvénykönyve nem teszi lehetővé, hogy a munkavállaló csak előleget vegyen fel, mert a munkavállaló az Mt. 102. § (4) bekezdése szerint munkabért és nem előleget kap az elvégzett munkájáért. Ezért az Mt. 162. § (3) bekezdése szerint munkabér visszakövetelésének szerinte nem volt alapja.
A felperes azt is panaszolta, hogy a munkaviszony megszűnését követően az alperes a bruttó és nem a nettó összeget követeli vissza, nem módosítja a nyugdíjelszámolás alapját, a járulékfizetéseket nem pontosítja.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A helytállóan megállapított tényállás a felülvizsgálati eljárásban is irányadó [Pp. 275. § (1) bekezdés].
E tényállás alapján a munkaügyi bíróság a felek munkaszerződését és az annak részét képező jutalékszabályzatot megfelelően értelmezte akként, hogy az teljesítménybér fizetésről rendelkezik, és annak keretében a havi jutalékfizetés előleg jelleggel történt, hiszen az véglegessé csak a kifizetéstől számított meghatározott idő elteltével vált. E minősítésnél nem annak van jelentősége, hogy a szabályzat a havi kifizetéseket jutalékelőlegnek vagy jutaléknak nevezi-e, hanem a jutalékszabályzat egybevetett rendelkezései értelmének.
A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében rámutatott, miszerint a jutalék a teljesítménybér sajátos formája. Ha a jutalékot a szabályzat szerint a munkavállaló elszámolási, visszatérítési kötelezettséggel vette fel, az jutalékelőlegnek minősül, és nem vonatkoznak rá az Mt.</a>-nek a tévesen kifizetett munkabér visszakövetelésére vonatkozó rendelkezései. Az előleg jellegen nem változtat az a körülmény, hogy a jutalék visszakövetésére nyitva álló, a szerződéskötéshez igazodó határidő esetleg a munkaviszony megszűnését követően telt le (MJD I.336.).
A biztosítási szerződések sajátosságára figyelemmel az előlegként kapott jutalék vonatkozásában az elszámolási kötelezettség fenntartása a munkaviszony megszűnése utáni időre tehát nem törvénysértő. Ezért az eljárt bíróságok helytállóan minősítették megalapozatlannak a felperesnek a semmisség megállapítására vonatkozó kérelmét.
Az a tény, hogy a munkaviszony megszűnésekor az alperes a felperessel szemben tartozást nem tüntetett fel, nem zárta el attól, hogy a munkaviszony megszűnése után keletkezett követelését az elévülési időn belül érvényesítse. Egyébként is csak azt a tartozást tüntethette volna fel az alperes, amely az igazolás kiállításakor már végrehajthatóvá vált.
A munkavállaló részére kifizetett munkabér, munkabérelőleg visszafizetése esetén, a munkavállaló nettó összeggel csupán akkor tartozik, ha bizonyítottan az adót a saját nyilatkozata alapján a munkáltató állapította meg. Ilyenkor a munkabérből levont adót a munkáltató igényelheti vissza. Erre perbeli adat nincs. Feltételezve, hogy az adó megállapításáról a munkavállaló intézkedett, a visszatérítésben marasztalás bruttó összegben történik, és az adót a munkavállaló igényelheti vissza. Az alperes perbeli nyilatkozata szerint a felperes kérelmére a járulékok visszatérítéséről intézkedik. Ily módon a bruttó összegben történt marasztalás nem jogszabálysértő.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - jogszabálysértés hiányában - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.879/2010.)