adozona.hu
EH 2011.2334
EH 2011.2334
Nem tekinthető az együttműködési kötelezettség megsértésének, ha a munkavállaló a véleménynyilvánítás jogával élve a közmeghallgatás témájához kapcsolódóan az előtte elhangzott adatokat (munkavállalói létszám, munkahelyteremtés, állami támogatás) összegzi, azt munkavállalói oldalról megvilágítja [Mt. 3. §, 89. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a felperesnek 1995. október 17-étől szabályozástechnikai vezető műszerész munkakörben fennálló munkaviszonyát 2009. március 25-én kelt rendes felmondással az Mt. 3. § (3) bekezdése, 103. § (1) bekezdés c) pontja és a Kollektív Szerződés VII. fejezet 2. pontja megsértésére hivatkozással megszüntette.
A felperes a keresetében a munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítását és annak jogkövetkezményei alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság közbenső ítéletével megállapí...
EH 2011.2334 Nem tekinthető az együttműködési kötelezettség megsértésének, ha a munkavállaló a véleménynyilvánítás jogával élve a közmeghallgatás témájához kapcsolódóan az előtte elhangzott adatokat (munkavállalói létszám, munkahelyteremtés, állami támogatás) összegzi, azt munkavállalói oldalról megvilágítja [Mt. 3. §, 89. § (2) bekezdés].
Az alperes a felperesnek 1995. október 17-étől szabályozástechnikai vezető műszerész munkakörben fennálló munkaviszonyát 2009. március 25-én kelt rendes felmondással az Mt. 3. § (3) bekezdése, 103. § (1) bekezdés c) pontja és a Kollektív Szerződés VII. fejezet 2. pontja megsértésére hivatkozással megszüntette.A felperes a keresetében a munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítását és annak jogkövetkezményei alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes felmondása jogellenes, a felperes munkaviszonya ezen közbenső ítélet jogerőre emelkedése napján szűnik meg.
A munkaügyi bíróság tényként megállapította, hogy O. Város Önkormányzatának Képviselő-testülete 2009. március 12-én közmeghallgatást tartott az alperes veszélyes és nem veszélyes hulladékok szénnel és biomasszával való együtt égetéssel történő kísérleti energetikai hasznosítási engedélyének megvitatása tárgyában. A közmeghallgatáson az o.-i lakos felperes hallgatóként részt vett, és ott jelen volt a környezetvédelmi hatóság képviselőin kívül alperes részéről a vezérigazgató, a műszaki igazgató, a projekt igazgatóhelyettes, az energetikai igazgató és a fejlesztési igazgató is.
A felperes a közmeghallgatáson felszólalt hangsúlyozva, hogy a V. E. munkavállalója és o.-i lakos is. Elmondta a szemétégetéssel kapcsolatosan: "jó lenne ez a munkavállalóknak, jó lenne ez a városnak, hogyha lenne. Azt mondják, hogy a 2100 munkahelyet meg lehessen tartani, ezért még 20 milliárdot fizet az állam, hogy ez fennmaradjon a V. E., és erre szükség lenne, a hulladékégetésre is tulajdonképpen. Ugyanakkor azt hallom, hogy 600 embert küldenek el nemsokára a V. E.-től. Azt hallom, hogy 2014-re a B. úr hozzászólásában 2014-ben lehet, hogy az uniós normák azt eredményezik, hogy a bányát mindenféleképpen be kell zárni, tehát ez további 1000 ember elbocsájtását jelenti 2014-ben. Tehát akkor durván az erőműben megmarad olyan 100-200 személy munkavállaló. Most a 200 személy munkavállalóért hozzunk létre egy hulladékégetést, és a 20 000 ember meg igya meg annak a levét a későbbiekben. Nem tudom, mert ezeket az információkat hallottam, kérem oszlassák el, hogyha esetleg rosszul jegyeztem meg. A másik pedig az, hogy ezt a 20 milliárd forintot, amit a K. úr mondott, hogy ennyit ad az állam ebben az évben a munkavállalóknak, vagy a V.-nek, hogy működni tudjon, nyilván gondolom, hogy 2014-ig a rekultiváción kívül még mindig fog adni egy 20 milliárdot. Hogyha ezt elosztjuk a 2000 munkavállalóval 40 millió forint végkielégítés jutna mindenkinek. Szerintem a bányászok is letennék a csákányt, hogyha megkapnák ezt a végkielégítésben."
A közmeghallgatást követően alperes döntése szerint a hulladék kísérleti égetését befejezték, az engedély iránti kérelmet visszavonták.
Az alperes a felperes közmeghallgatáson tett nyilatkozatát, mint az alperes gazdasági társaság érdekeit sértő, a munkavállalói minőséggel összeférhetetlen magatartást értékelte, és erre tekintettel adta ki a rendes felmondást.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a közmeghallgatáson az állampolgárok a szólás és véleménynyilvánítási jogukat rendkívül széles körben gyakorolhatják. Amennyiben valótlan állításokat nem tesznek, jogilag védett titokkal kapcsolatos titoksértést, illetve bűncselekményt nem követnek el, akkor nyilatkozatukért munkajogi felelősséggel nem tartoznak.
A felperes o.-i lakosként közvetlenül érdekelt volt az o.-i beruházásban, annak környezeti, illetve a régióra gyakorolt gazdasági hatásaiban. Ennek megfelelően felperesnek nemcsak joga, hanem jogos érdeke is volt felszólalni a közmeghallgatáson. Ezért ezen felszólalás akkor sem képezhetné a munkáltatói felmondás jogszerű indokát, hogyha kizárólag ez vezetett volna olyan közhangulathoz, amely ellehetetlenítette az alperes által tervezett beruházást. A szólás és véleménynyilvánítás szabadságát önmagában a cég gazdasági érdeke nem korlátozhatja. Ugyanakkor alperes nem bizonyította, hogy a felperes által elmondottak miatt alakult ki olyan hangulat, amelyre tekintettel az alperes elállt a beruházástól.
A felperes elsősorban kérdéseket fogalmazott meg, illetve alternatívákat, valamint azok eredményeit vetette össze. A meghallgatáson az alperes vezető munkavállalói is jelen voltak, lehetőségük lett volna arra, hogy a felperesi felvetésekre ott helyben reagáljanak, vagyis a közhangulatot az alperesi érdekek mögé állítsák. A projekt leállítása alperesi döntés volt, tehát az nem volt szükségszerű következménye sem a közmeghallgatáson kialakult hangulatnak, sem a felperesi nyilatkozatnak.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta.
Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a szükséges mértékű bizonyítást lefolytatta, a tényállást helyesen állapította meg, az abból levont jogi következtetéseivel is egyetértett.
Helytálló a munkaügyi bíróság döntése, miszerint a rendes felmondás indokolásában foglaltak - kisebb szövegezésbeli pontosítással - a valóságnak megfeleltek, de a munkaviszony megszüntetésének okszerű indokát nem képezhették.
Az o.-i lakos felperest, mint választópolgárt megillette az a jog, hogy közérdekű témáról kérdéseket, esetleg javaslatokat tegyen. Az 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 13. §-a szerinti közmeghallgatáson tett felszólalás, kérdésfelvetés nem valósíthatta meg az alperes Kollektív Szerződése VII. fejezet 2. pontjának megsértését, mert ezen pont kifejezetten a társaság nevében és a különféle médiának tett nyilatkozattételt szabályozza. A perbeli jogvitában vizsgált felperesi nyilatkozat nem minősül ilyennek. Helytállóan hivatkozott a felperes arra, hogy a felszólalása kérdésekből állt, illetve az előtte elhangzottak összegzését tartalmazta. Ugyanakkor a fellebbezéssel összefüggésben a megyei bíróság vizsgálta azt is, hogy alkalmas volt-e az alperes által hivatkozott demoralizálásra, sértette-e, veszélyeztette-e alperes gazdasági érdekeit, jóhírnevét.
A per adataiból az volt megállapítható, hogy a közmeghallgatáson az alperesi részvénytársaság teljes vezetősége jelen volt. Semmi nem zárta el őket attól, hogy amennyiben úgy ítélik meg, hogy téves, valótlan adatokat tartalmaztak a felvetett kérdések, annak cáfolatát adják, párbeszédet alakítsanak ki. Ezzel a lehetőséggel azonban nem éltek. Ebből következően az alperes a jóhírnevének, gazdasági érdekeinek a megvédése érdekében nem tett meg mindent, ami az adott helyzetben tőle elvárható lett volna, amennyiben a felperes nyilatkozatát olyan súlyúnak ítéli meg, amely okszerűen alapul szolgálhat a munkaviszony megszüntetéséhez.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső ítélet "megváltoztatását", a felperes keresetének elutasítását kérte.
Hivatkozása szerint a közbenső ítélet a Pp. 206. § (1) bekezdésébe, a Ptk. 75. §-ába, az Alkotmány 59. § (1) bekezdésébe, az Mt. 3. § (1) és (5) bekezdésébe, 103. § (1) bekezdés c) pontjába ütközik.
Nem fedi a valóságot, hogy a felperes kizárólag o.-i lakosként szólalt fel, és hogy nem nyilatkozott a médiának, mert a helyi TV kamerái előtt beszélt. Nem a közmeghallgatás tárgyához kapcsolódóan tett fel kérdéseket, hanem attól eltérően, alperes bezárására tett "javaslatot". A megyei bíróság közbenső ítélete tehát rosszul megállapított tényállásból vont le helytelen következtetést a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütközően.
A Polgári Törvénykönyv nem tartalmaz olyan előírást, amely szerint személyhez fűződő jogokat nem sért az a magatartás, amely tanúsítását követően a megsértett személynek módjában áll a védekezés. Ezért a közbenső ítélet indokolása ellentétes a Ptk. 75. § (3) bekezdésével is.
A véleménynyilvánítás szabadsága nem korlátlan alapjog. Korlátot jelent a személyiség védelem, a jóhírnévhez való jog [BH 2007/4. számú eseti döntés, 33/1998. (VI. 25.) AB határozat].
Felperes a hozzászólásában arra világított rá, hogy teljesen értelmetlen az alperes működése, és a fejlesztésekre szánt összegeket végkielégítésként kellene kiosztani. Ezzel egy életképtelen, halálra ítélt társaság képét festette le, vagyis az alperes jóhírnevét megsértette.
Az, hogy a közmeghallgatáson állampolgárként lehetséges a részvétel és a megszólalás, vagyis a véleménynyilvánítás szervezeti keretei biztosítottak, még nem jelenti e jog korlátainak feloldását.
A felperes hangsúlyozta a munkavállalói jogállását is. Ezért nem hivatkozhat arra, hogy állampolgári jogai felülírják az Mt. 3. § (1) és (5) bekezdésében foglalt munkavállalói kötelességét. A felperes szembe helyezkedett a munkáltató gazdasági érdekeivel, kifejezetten az ellen agitált. Ezzel hozzájárult ahhoz, hogy a közmeghallgatáson megnyilvánuló lakossági tiltakozás hatására az alperesnek még a kísérletek folytatásától is el kellett állnia, vagyis az Mt. 103. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző magatartást tanúsított. Véleményének úgy is hangot adhatott volna, hogy a mértéket megtartva, kizárólag a környezetvédelem és a lakosság egészsége, életkörülményei védelme témájában nyilatkozik.
Előadása a Kollektív Szerződés VII. fejezet 2. pontjába és a 26/1992. számú vezérigazgatói utasításba ütközött. A felperes ugyanis az alperes munkavállalójaként is nyilatkozott az o-i televízió felvétele biztosította nyilvánosság előtt a munkáltató érdekkörébe tartozó ügyben, de az alperes üzletpolitikai célkitűzéseivel ellentétesen.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Alaptalanul hivatkozott az alperes a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésére. A felperes által elmondottaknak megfelelően a közbenső ítéletek helytállóan tartalmazzák, hogy a felperes nyilatkozatát o.-i lakosként és egyben munkavállalóként is tette a közmeghallgatás tárgyához kapcsolódóan, hiszen a kísérleti szemétégetés egyik indoka volt az állami támogatással történő munkahelyteremtés, megtartás is.
A közbenső ítéletek azt is helyesen tartalmazzák: annak, hogy a felperes a média előtt nyilatkozott-e, a KSZ VII. fejezet 2. pontja és a 26/1992. számú vezérigazgatói utasítás alkalmazhatósága körében van jelentősége. Erre nézve az eljáró bíróságok helytálló következtetést vontak le. Attól ugyanis, hogy a közmeghallgatáson a felperes annak tárgyához kapcsolódóan az o.-i helyi TV által rögzítetten, mint o.-i lakos is nyilatkozott, még nem az alperes nevében szólalt fel, és miután nem minősült szervezeti egység vezetőnek, a vezérigazgatói utasítás személyi hatálya sem terjedt ki rá.
Téves a felülvizsgálati érvelés, miszerint az lett volna a megyei bíróság álláspontja, hogy nem sért személyhez fűződő jogokat az a magatartás, amelynek tanúsítását követően a megsértett személynek módjában áll a védekezés. A megyei bíróság a felperes felszólalását értékelve azt vizsgálta, hogy kötelezettségszegő (demoralizáló), alperes gazdasági érdekeit, jóhírnevét sértő magatartást tanúsított-e. Ennek körében [és nem a Ptk. 75. § (3) bekezdése alkalmazásával] helytállóan értékelte azt, hogy az alperes vezetői a közmeghallgatáson nem reagáltak felperes felvetéseire, és meg sem kísérelték korrigálni a felperes alperesre sértőnek vélt kijelentéseit.
Helytálló a bíróságok által levont azon következtetés is, miszerint a felperes felszólalásakor az alperes jóhírnevét nem sértette. A megelőzően elhangzott nyilatkozatokat az általa feltételezett értelemben összegezte, hangsúlyozva annak korrigálhatóságát. Valótlan az alperes felülvizsgálati érvelése, miszerint egy életképtelen, halálra ítélt társaság képét festette volna le: a munkahelyteremtéssel és megtartással összefüggésben az elhangzott információkat, tényeket az általa értelmezett összefüggésben összegezte. Nem agitált a munkáltató gazdasági érdekeivel ellentétesen, és nem helyezkedett azzal szembe, hanem az elhangzott adatokat összegezve az alperes által tervezett beruházás és a már meglévő munkahelyek sorsáról vetett fel kérdéseket. Ezzel az Mt. 3. § (1) és (5) bekezdését sem sértette meg.
Alperes a Pp. 164. § (1) bekezdésben foglalt reá háruló bizonyítási teher ellenére nem bizonyította, hogy a felperes hozzájárult-e, és mennyiben az alperesi beruházás elleni lakossági tiltakozáshoz, nyilatkozata nélkül ez elkerülhető lett volna-e. Nem tekinthető az együttműködési kötelezettség megsértésének, ha a munkavállaló a véleménynyilvánítás jogával élve a közmeghallgatás témájához kapcsolódóan az előtte elhangzott adatokat (munkavállalói létszám, munkahelyteremtés, állami támogatás) összegzi, azt munkavállalói oldalról megvilágítja.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 11.059/2010.)