adozona.hu
BH 2011.12.349
BH 2011.12.349
I. A munkáltató diszkrecionális jogkörében a tanulmányi szerződés megszegéséből eredően a tanulmányi támogatás visszafizetésére kötelezés körében méltányosságot gyakorolhat, amelynek során az összehasonlítható helyzetben lévő személyek között az egyenlő bánásmód követelményét sértő különbségtételt nem alkalmazhat [Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés, Esélytv. 5. § d) pont, 8. §, Hszt. 6. § (1) bekezdés]. II. Az egyenlő bánásmód követelménye megtartásánál nemcsak a tanulmányi szerződés megszegése, hanem a munkált
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A megállapított tényállás szerint a felperes 2004. március 5-én tanulmányi szerződést kötött az alperessel, amelyben vállalta, hogy 2007 júliusáig elvégzi az R. Főiskola levelező tagozatának pénzügynyomozói szakát, és a diplomáját annak megszerzésétől számított 30 napon belül bemutatja.
A felperes 2007. június 4-én sikeres záróvizsgát tett, azonban "C" típusú nyelvvizsga hiányában nem kapott diplomát. A felek a felperes kérelmére a képzés befejező időpontját 2008. június 30-ára módosították,...
BH 2011.12.349 I. A munkáltató diszkrecionális jogkörében a tanulmányi szerződés megszegéséből eredően a tanulmányi támogatás visszafizetésére kötelezés körében méltányosságot gyakorolhat, amelynek során az összehasonlítható helyzetben lévő személyek között az egyenlő bánásmód követelményét sértő különbségtételt nem alkalmazhat [Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés, Esélytv. 5. § d) pont, 8. §, Hszt. 6. § (1) bekezdés].
II. Az egyenlő bánásmód követelménye megtartásánál nemcsak a tanulmányi szerződés megszegése, hanem a munkáltatói méltányossági jogkör gyakorlás - belső utasításon alapuló mindenkire alkalmazott - mérlegelési szempontjai összehasonlítási alapot képeznek, mivel ez teremti meg az összehasonlítható helyzetet az egyenlő bánásmód követelményét sértő különbségtétel vizsgálatához [Esélytv. 8. § t) pont].
A megállapított tényállás szerint a felperes 2004. március 5-én tanulmányi szerződést kötött az alperessel, amelyben vállalta, hogy 2007 júliusáig elvégzi az R. Főiskola levelező tagozatának pénzügynyomozói szakát, és a diplomáját annak megszerzésétől számított 30 napon belül bemutatja.A felperes 2007. június 4-én sikeres záróvizsgát tett, azonban "C" típusú nyelvvizsga hiányában nem kapott diplomát. A felek a felperes kérelmére a képzés befejező időpontját 2008. június 30-ára módosították, és egyidejűleg kikötötték, hogy amennyiben a felperes a megadott határidőig az oklevelét nem mutatja be, a tanulmányi szerződés felbontása kezdeményezhető, az igénybe vett tanulmányi költségek és a fizetett szabadidőre eső átlagilletmény visszafizetése mellett.
A felperes a "C" típusú nyelvvizsgát a megadott határidőre nem tette le, diplomát nem kapott, erre csak később került sor (a nyelvvizsgát 2008. december 5-én tudta megszerezni, és a diplomáját 2009. január 13-án mutatta be).
A felperes a tanulmányi szerződésben kikötött határidő elmulasztása miatt méltányossági kérelmet terjesztett elő, az alperes azonban szerződésszegésre hivatkozással a tanulmányi szerződést felbontotta, és a felperest a tanulmányi munkaidő kedvezményre fizetett távolléti díj és képzési költség címén összesen 547 053 forint visszafizetésére kötelezte, amelynek megfizetésére késedelmi kamat nélkül 48 havi részletfizetést engedélyezett.
A felperes a szolgálati panaszának elutasítását követően keresetében a munkaügyi bíróságtól elsődlegesen a visszafizetés alóli teljes mentesítését, másodlagosan a tartozás összegének 100 000 forintra való csökkentését, és annak 18 havi részletekben történő megfizetése engedélyezését kérte.
Arra hivatkozott, hogy nem követett el szerződésszegést, mert a főiskolát a megadott határidőig elvégezte, és az alperes később pénzügyőr hadnagy tiszti rendfokozatban kinevezte kiemelt főnyomozónak. De ettől függetlenül is az alperes vele szemben megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, mivel a főiskolán vele azonos időben végbizonyítványt szerző, de a diplomáját ugyancsak a tanulmányi szerződésben meghatározott határidőn túl bemutató G. S. pénzügyőr hadnagyot csak 100 000 forint 18 havi részletekben való megtérítésre kötelezte.
Az alperes ellenkérelmében azzal érvelt, hogy a felperes súlyos szerződésszegést követett el, a visszafizetési kötelezettséget illetően pedig bár ez nem kötelező, de a részletfizetési kedvezménnyel méltányosságot gyakorolt, amelynek során az egyéni körülményeket vette figyelembe, és az egyenlő bánásmód követelményét nem sértette meg.
A munkaügyi bíróság ítéletében 100 000 forintot meghaladóan a felperest mentesítette a fizetési kötelezettség alól, és a tartozás megfizetésére 18 havi részletfizetést engedélyezett. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság ítélete indokolásában a jogvita elbírálása során alkalmazott jogszabályként a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 110. § (1) bekezdését, 113. § (2) bekezdését, az Mt. 5. § (1) és (2) bekezdését, valamint az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Esélytv.) 8. § q) pontját jelölte meg. Megállapította, hogy a felperes szerződésszegést követett el, mivel a diplomáját a szerződésmódosításban meghatározott 2008. június 30-áig a VPOP Humánpolitikai Főosztályán nem mutatta be. Ennek megállapítása után a munkaügyi bíróság annak vizsgálatába bocsátkozott, hogy az alperes eleget tett-e az egyenlő bánásmód követelményének, amikor a felperest a tanulmányi szerződés megszegéséből eredő tartozás megfizetésére kötelezte. Ennek vizsgálata során arra a jogkövetkeztetésre jutott, hogy az alperes eljárása G. S.-sel szembeni eljárásához viszonyítva a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközött. Az Esélytv. 8. § q) pontja szerint ugyanis közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt vagyoni helyzete miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amilyenben más összehasonlító helyzetben lévő személy vagy csoport részesült vagy részesülne. A törvény tehát kifejezetten tiltja azon körülmények (családi állapot, gyermekek száma, vagyoni, jövedelmi viszonyok) mérlegelését, amelyekre az alperes a hivatásos állomány két tagja esetén az intézkedését eltérő módon alapította.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, míg fellebbezett részében az ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú bíróság az alperesnek a fellebbezésben kifejtett álláspontjával szemben analógia alapján megengedhetőnek találta a fegyveres szerv mérlegelési jogkörében hozott döntésével szemben munkaügyi jogvita kezdeményezését, mivel a munkáltató a döntésének kialakítása során az irányadó jogszabályokat megsértette [Mt. 5. § (1) bekezdés és Esélytv.].
Álláspontja szerint a tanulmányi szerződés megszegése és annak az alperes részéről történő felbontása szempontjából G. S. azonos, vagyis összehasonlítható helyzetben volt a felperessel. Az alperes diszkrecionális jogkörébe tartozott, hogy kiket részesített méltányosságban, ugyanakkor azonban a diszkrecionális jogkört az Esélytv. rendelkezéseinek szem előtt tartásával gyakorolhatta. A felperes a perben valószínűsítette, hogy a méltányosság gyakorlása során a vele azonos helyzetben lévő személlyel szemben az Esélytv. 8. § k) (családi állapot) és q) (vagyoni helyzet) pontjában meghatározott védett tulajdonsága miatt, vagyis családi állapotára és vagyoni helyzetére tekintettel hátrány érte, mellyel szemben az alperes nem tudta bizonyítani, hogy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének teljes elutasítását kérte.
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 74. § (2) bekezdésére és 98. § (7) bekezdésére hivatkozott, amely alapján kiadásra került a továbbtanulók támogatásáról valamint a tanulmányi szerződések és ösztöndíj szerződések megkötésének rendjéről szóló 131/2008. (XII. 17.) számú VPOP utasítás. Miután az eljárt bíróságok megállapították, hogy a felperes a tanulmányi szerződésben foglaltak alapján súlyos szerződésszegést követett el, álláspontja szerint csak azt vizsgálhatták, hogy betartotta-e az utasításban foglaltakat, ami számára a Hszt. 68. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakra figyelemmel egyébként kötelező volt. Az utasítás részletesen meghatározta a méltányosság gyakorlásának feltételeit. Az utasításból nem vonható le olyan következtetés, miszerint az azonos kedvezményt adó jogi helyzetben lévő pénzügyőrök tekintetében azonos méltányossági döntést kellett volna hoznia. A felperes szerződést szegett, az addig nyújtott támogatás visszatérítése tekintetében jogsérelmet nem szenvedett, ezért esetében az Esélytv.-t nem sértették meg. Az alperes diszkrecionális jogkörében a méltányosságot egyénre szabottan alkalmazta, melynek során az egyes pénzügyőrök személyi, anyagi és szociális körülményeit törvénysértés nélkül vette figyelembe (utasítás IV.6.1. és IV.6.2.). A perben 22 hivatásos állományú tag tekintetében táblázaton mutatta be, hogy milyen méltányossági határozatokat hozott. A táblázatban felsorolt személyek esetében a tanulmányi szerződést súlyos szerződésszegés miatt hivatalból ugyancsak felbontotta. A táblázat adataiból megállapíthatóan a felperest hátrányos megkülönböztetés a többi hasonló helyzetben lévő pénzügyőrhöz képest nem érte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében jogszabálysértés hiányában a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
Fenntartotta azt az álláspontját, hogy az alperes a kedvezőbbnek vélt vagyoni helyzete miatt hátrányosan megkülönböztette, ugyanis G. S. esetében tartozásának 100 000 forintot meghaladó részét elengedte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a felperes a diplomáját a módosított tanulmányi szerződésben megadott határidőben nem szerezte meg, azt az egy évvel meghosszabbított határidőhöz képest sem tudta bemutatni, és ezáltal a lényeges szerződésszegést elkövette. (Ezt nem érinti, hogy utóbb az eredeti határidőhöz képest másfél év múlva a felperes megszerezte a diplomát.) A felperes fellebbezésének hiányában az elsőfokú bíróságnak a tanulmányi szerződésben vállalt kötelezettség teljesítésének elmulasztására vonatkozó ténymegállapítása a felülvizsgálati eljárásban is irányadó [Pp. 271. § (1) bekezdés a) pont]. Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság megjegyzi, hogy a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyára az Mt.</a> szabályai nem alkalmazhatók, melyre figyelemmel a jogvita elbírálása során az első és a másodfokú bíróság az Mt.</a> szabályaira egyaránt tévesen hivatkozott.
A felperes a keresetét az Esélytv. 8. § t) pontjára alapozta, mely szerint egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemezője miatt részesült kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben a szerinte vele összehasonlítható helyzetben lévő munkatársa (G. S.) részesült. Érvelése szerint abban voltak összehasonlítható helyzetben, hogy mindketten megszegték az alperessel kötött tanulmányi szerződést, és az alperes az általa biztosított tanulmányi támogatás visszafizetésére kötelezte mindkettőjüket. A felperes szerint az alperes az egyenlő bánásmód követelményének sérelme nélkül a méltányosság gyakorlása során már nem differenciálhatott volna a tartozás részbeni elengedése és a részletfizetés engedélyezése során az alkalmazottak szociális helyzetére tekintettel, hiszen csak a tanulmányi szerződés megszegése volt figyelembe vehető. Ezért az ebből a szempontból azonos helyzet miatt az egyenlő bánásmód sérelmét jelentette, hogy ő csak 48 havi részletfizetési kedvezményben részesült, míg G. S. tartozásának 100 000 forint feletti részét 18 havi részletfizetés mellett a munkáltató elengedte.
Az eljárt bíróságok lényegét tekintve a felperesi érvelést elfogadva arra a következtetésre jutottak, hogy a munkáltató a méltányosság gyakorlása során az Esélytv. 8. § k) és q) pontját megsértve a felperessel szemben közvetlen hátrányos megkülönböztetést alkalmazott, mivel vélt vagy valós vagyoni helyzete, részben családi állapota alapján kedvezőtlenebb bánásmódban részesült. A bíróságok szerint a törvény ugyanis kifejezetten tiltja azon körülmények mérlegelését, amelyekre az alperes a két alkalmazottja tekintetében eltérő módon az intézkedését alapította.
A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a munkáltató diszkrecionális jogkörében a tanulmányi szerződés megszegéséből eredően a tanulmányi támogatás visszafizetésére kötelezés körében méltányosságot gyakorolhat, amelynek során az összehasonlítható helyzetben lévő személyek között az egyenlő bánásmód követelményét sértő különbségtételt nem alkalmazhat [Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés, Esélytv. 5. § d) pont, 8. §, Hszt. 6. § (1) bekezdés].
Tény, hogy a felperes és G. S. helyzete a tanulmányi szerződés megszegése szempontjából azonos volt, ebből azonban tévesen következtettek az eljárt bíróságok arra, hogy a nevezettek kizárólag ebből a szempontból minősültek összehasonlító helyzetben lévőknek. A felperes a tanulmányi támogatás elengedése illetve a visszafizetés tekintetében kedvezmény biztosítása iránti kérelmét vagyoni és családi helyzetére alapította, amint G. S. és az alperesnél foglalkoztatott, a tanulmányi szerződést megszegő más személyek is. Az alperes a továbbtanulók támogatásáról szóló 131/2008. (XII. 17.) VPOP utasítás IV.6.1. pontja alapján a kérelmet benyújtó által hivatkozott szociális körülmények (vagyoni, családi helyzet) alapján döntött a méltányosság gyakorlásáról.
Az előbbiekből következően az egyenlő bánásmód követelménye megtartásánál nemcsak a tanulmányi szerződés megszegése, hanem a munkáltatói méltányossági jogkör gyakorlás belső utasításon alapuló mindenkire alkalmazott mérlegelési szempontjai összehasonlítási alapot képeznek, mivel ez teremti meg az összehasonlítható helyzetet az egyenlő bánásmód követelményét sértő különbségtétel vizsgálatához [Esélytv. 8. § t) pont].
Az eljárt bíróságok az Esélytv. 8. § q) pontja téves értelmezésével következtettek a felperesnek a vagyoni helyzete miatti kedvezőtlenebb bánásmódban részesítésére önmagában amiatt, hogy az alperes tanulmányi támogatás visszafizetési kötelezettség tekintetében gyakorolt méltányossági jogkörében az érintett alkalmazottai szociális helyzetét vette figyelembe, ugyanis e körülményeknek hátrányos megkülönböztetés nélküli értékelése nem ütközik a törvénybe.
A per adatai szerint a felperes visszafizetendő tanulmányi támogatásának összege 547 053 forint, G. S.-t terhelő összeg ennél kevesebb, 334 126 forint volt. A felperes méltányosságot kérő kérelmében arra hivatkozott, hogy nős, egy kiskorú gyermeket nevel, a felesége GYES mellett dolgozik, és különböző áruhitelek terhelik, ezért szociális körülményei figyelembevételét kérte. G. S. a munkáltatóhoz benyújtott kérelme szerint három kiskorú gyermeket nevel, felesége GYED-ben részesült, és devizaalapú lakáshitel terheli. Mindezeket egybevetve megállapítható, hogy az alperes nem alkalmazott a felperes részére engedélyezett 48 havi részletfizetési kedvezménnyel hátrányos megkülönböztetést G. S. kedvezményével összehasonlítva, akinek 100 000 forint feletti tartozását elengedte 18 havi részletfizetési kedvezménnyel.
Az Alkotmány 70/A. §-ában és az Esélytv. 7. § (2) bekezdésében megfogalmazottakból következően a diszkrimináció tilalma nem jelenti a mindenfajta megkülönböztetés tilalmát, mivel a megkülönböztetés arra is vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlő méltóságú személyként kell kezelnie, azaz azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni [9/1990. (IV. 25.) AB határozat]. A megkülönböztetés nem jogellenes, ha tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka van és nem önkényes [35/1994. (VI. 24.) AB határozat].
Az alperes a perben bizonyította, hogy mérlegelése tárgyilagos, ésszerű és okszerű volt [Esélytv. 7. § (2) bekezdés b) pont, 19. § (2) bekezdés b) pont], tehát az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta.
A fenti indokolásra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdésében foglaltak alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.557/2010.)