adozona.hu
EH 2011.2305
EH 2011.2305
I. Az a fegyveres szerv hivatásos állományába tartozó személy, akit függetlenített szakszervezeti tisztségbe választottak, a fegyveres szerv rendelkezési állományába tartozik; jogai és kötelezettségei - a tisztsége ellátására vonatkozók kivételével - azonosak a szolgálati beosztást betöltőkével [1996. évi XLIII. tv. (Hszt.) 44. § (1) bek. h) pont, (3) bek.]. II. Az a szakszervezeti vezető, aki fegyveres szerv hivatásos állományának tagja, elköveti a bujtogatás vétségét, ha véleményének kifejtésével, nyilat
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az első fokon eljárt bíróság katonai tanácsa ítéletével a rendőr-alezredes terheltet bűnösnek mondta ki a Btk. 357. § (1) bekezdése szerinti, folytatólagosan elkövetett bujtogatás vétségében, és ezért 400 napi tétel pénzbüntetésre és lefokozásra ítélte.
Az ítéleti tényállás lényege szerint a terhelt hivatásos rendőrként mint az egyik rendőrségi szakszervezet főtitkára rendelkezési állományban volt.
Főtitkárként kiadott rendelkezésére 2007. május 23., május 20., szeptember 17. napján, valami...
EH 2011.2305 I. Az a fegyveres szerv hivatásos állományába tartozó személy, akit függetlenített szakszervezeti tisztségbe választottak, a fegyveres szerv rendelkezési állományába tartozik; jogai és kötelezettségei - a tisztsége ellátására vonatkozók kivételével - azonosak a szolgálati beosztást betöltőkével [1996. évi XLIII. tv. (Hszt.) 44. § (1) bek. h) pont, (3) bek.].
II. Az a szakszervezeti vezető, aki fegyveres szerv hivatásos állományának tagja, elköveti a bujtogatás vétségét, ha véleményének kifejtésével, nyilatkozataival az elöljáró, a szolgálati rend és a fegyelem iránti elégedetlenséget szít [Hszt. 18. § (4) bek., 29. § (2) bek. c) pont, Btk. 357. § (1) bek.]
III. A felülvizsgálati indítványt - a törvényben írt kivételekkel - a megtámadott határozatokban megállapított tényállás és a meghozataluk idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. Ebből következően a vizsgált határozatok jogerőre emelkedése után bekövetkezett ténybeli és jogi változások a felülvizsgálat során nem vehetők figyelembe akkor sem, ha azok a terhelt javára szólnak; így a Btk. 124. §-a szerinti - a katonai eljárásban irányadó - büntethetőséget megszüntető ok sem, ha a jogerős határozat meghozatalának idején még nem állt fenn [Btk. 124. §, Be. 423. § (1) és (2) bek.].
Az első fokon eljárt bíróság katonai tanácsa ítéletével a rendőr-alezredes terheltet bűnösnek mondta ki a Btk. 357. § (1) bekezdése szerinti, folytatólagosan elkövetett bujtogatás vétségében, és ezért 400 napi tétel pénzbüntetésre és lefokozásra ítélte.Az ítéleti tényállás lényege szerint a terhelt hivatásos rendőrként mint az egyik rendőrségi szakszervezet főtitkára rendelkezési állományban volt.
Főtitkárként kiadott rendelkezésére 2007. május 23., május 20., szeptember 17. napján, valamint 2009. március 16. napján a szakszervezet internetes honlapjára, továbbá egy, a nyilvánosság számára elérhető egyéb weboldalra 2009. július 7. napján olyan - az elsőfokú ítéletben pontosan idézett - dokumentumok kerültek fel, amelyek többek között azt tartalmazták, hogy a rendőri vezetők kiválasztása "urambátyám" alapon történik, a vezetők adományokat fogadnak el, megteremtve a korrupció melegágyát, jogsértéseket, törvénytelenségeket követnek el, lábbal tiporják a munkajogi és emberjogi normákat, herdálják a közpénzeket, szakmaiatlanok, morálisan lezüllesztik az állományt, a vezetésre alkalmatlanok.
Ezeket a dokumentumokat elolvasta több, a rendőrség hivatalos állományába tartozó személy, és fennállt annak a reális lehetősége is, hogy számos további rendőr is elolvassa.
A dokumentumok tartalma alkalmas volt az elöljárók, a szolgálati rend, a fegyelem iránti engedetlenség szítására.
A bejelentett fellebbezésekre tekintettel az elsőfokú határozatot a másodfokú bíróság katonai tanácsa a 2010. december 8. napján kelt ítéletével felülvizsgálta, és azt megváltoztatva a terhelt terhére megállapított cselekményeket 2 rendbeli, folytatólagosan elkövetett bujtogatás vétségének minősítette; egyebekben az ítéletet helybenhagyta. Annak tényállását is megalapozottnak találta, és azt a terhelt személyi körülményeiben bekövetkezett változásra tekintettel csupán annyiban egészítette ki, hogy a terheltet az országos rendőrfőkapitány 2010. augusztus 31-i hatállyal nyugállományba helyezte.
A terhelt és védője a jogerős másodfokú határozat ellen felülvizsgálati indítványt nyújtott be a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjára alapozva. Az indítvány azonban - tartama szerint - nem csupán a másodfokú, hanem az elsőfokú bíróság ítélete ellen is irányult.
Az indítvány lényege szerint az ítéleti tényállás ellentmondásos, emellett a terhelt terhére rótt cselekmények nem bűncselekmények, és az sincs bizonyítva, hogy azokat a terhelt követte el. A terhelt - miután szakszervezeti tisztségére tekintettel rendelkezési állományba helyezték - nem minősült katonának, szolgálati beosztása, feladata nem volt, így katonai bűncselekményt nem követhetett el. Emellett mint szakszervezeti tisztségviselőt érdekképviseleti tevékenysége során a véleménynyilvánítás szabadsága - mint alkotmányos alapjog - korlátozás nélkül megillette. Ebben a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) sem korlátozta, sőt, ez alapján a szolgálati rendet és fegyelmet sértő nyilatkozatot is tehetett; amennyiben elfogadható lenne, hogy a szakszervezeti vezető nem bírálhatja a rendőri vezetést, akkor szakszervezeti léte, funkciója kiüresedne. Emellett a kérdéses cikkek célja nem elégedetlenség szítása volt, hanem jobbító szándék által vezérelve a figyelem felhívása a visszásságokra.
Az indítványozók álláspontja szerint ezen túl a bizonyítékok sem voltak elégségesek annak kétséget kizáró módon történő bizonyítására, hogy a kérdéses dokumentumokat a terhelt tudtával tette fel valaki a honlapra, ráadásul akkor, ha az utóbbi személy nem minősült katonának, a bujtogatás bűncselekményének nem lehetett a tettese; továbbá az sem bizonyított, hogy a terheltnek egyáltalán szándékában állt a kérdéses - és nem kizárólag a terhelt, hanem a szakszervezet vezetősége által meghatározott tartalmú - dokumentumok közzététele. Hiányolták azt is, hogy az eljárt bíróságok nem rendeltek el valóságbizonyítást a vád tárgyává tett dokumentumokban állítottak kapcsán.
Emellett eljárási hibákra is utaltak. Így sérelmezték, hogy a másodfokon eljárt bíróság annak ellenére tartotta meg nyilvános ülését, hogy a terhelt bejelentette: egészségi problémái miatt azon nem tud jelen lenni, továbbá a vádirat kézbesítése kapcsán a nyomozó hatóság felhívta a terhelt állomány-illetékes parancsnokát annak ismertetésére.
Az indítványozók szerint illetékessége sem volt az ügyre az abban eljárt ügyészségnek és bíróságnak, és a nyomozás, illetve az elsőfokú eljárás nem volt pártatlan, így elfogultsági indítványuk elutasítása nem volt törvényes. Ezen túl törvénysértőnek ítélték meg az egyik tanú rendbírsággal sújtását is.
Ezért arra tettek indítványt, hogy a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatokat változtassa meg és a terheltet az ellene emelt vád alól elsősorban bűncselekmény, másodsorban bizonyítottság hiányában mentse fel, illetve akkor, ha erre nem lát alapot, helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatokat és utasítsa új eljárásra az első fokon eljárt bíróságot.
Emellett utaltak arra, hogy fenntartják az Európai Bíróság, illetve az Alkotmánybíróság megkeresésére tett korábbi indítványukat.
A Katonai Főügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találva a megtámadott határozatok hatályban tartására tett indítványt.
A nyilvános ülésen a terhelt és védője a felülvizsgálati indítványt fenntartotta. Emellett arra tekintettel, hogy a terheltet több mint egy éve nyugállományba helyezték, a Btk. 124. §-a alapján a támadott határozatok hatályon kívül helyezését és a büntetőeljárás megszüntetését is kérték, mivel álláspontjuk szerint ez a büntethetőséget megszüntető ok akkor is alkalmazandó, ha az abban írt egy év a felülvizsgálati határozat meghozataláig telik el.
A katonai főügyész képviselője átiratukkal egyezően a megtámadott határozatok hatályban tartását indítványozta.
A Be. 423. § (4) bekezdésére figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatokat a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és az indítványban megjelölt okok alapján, valamint a 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - esetleges eljárási szabálysértésekre figyelemmel felülvizsgálta.
Ez utóbbi szabály szerint felülvizsgálati ok, ha a bíróság határozatának meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdés I. b) vagy c) pontjában, illetve a a II-IV. pont valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor. A 373. § (1) bekezdésének II. d) pontja szerint pedig feltétlen hatályon kívül helyezési ok, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartják meg, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező.
A Be. 361. § (3) bekezdése szerint a másodfokú bíróság a nyilvános ülésre a vádlottat megidézi, azonban a (3) bekezdése szerint a nyilvános ülés megtartható a szabályszerűen idézett terhelt távollétében, ha meghallgatása nem szükséges. Így nem sértett törvényt az ítélőtábla, amikor az ülését a terhelt távollétében megtartotta.
A terhelt a távolmaradását bejelentő nyilatkozatban egyébként nem terjesztett elő indítványt az ülés elhalasztására.
A 373. § (1) bekezdés II. c) pontja szerint feltétlen hatályon kívül helyezési ok az is, ha a bíróság hatáskörét túllépte, vagy katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó, illetve más bíróság kizárólagos illetékességébe tartozó ügyet bírált el.
Az ügyben azonban hatásköri túllépésről nincs szó, és a katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó ügyben katonai tanács járt el; az ügyre más bíróságnak nem volt kizárólagos illetékessége.
Az indítványban állított egyéb hatásköri, illetve illetékességi szabálysértések pedig nem képezhetik felülvizsgálat tárgyát.
Miután a vádirat kézbesítésével, az elfogultsági kifogások és az eljárás felfüggesztésére vonatkozó indítvány elutasításával kapcsolatos kifogások egyike sem illeszthető a felülvizsgálat tárgyát képező, fent felsorolt eljárási szabálysértések közé, azokat érdemben a Legfelsőbb Bíróság nem vizsgálhatta és nem is vizsgálta.
A kifogásolt rendbírság sem lehet felülvizsgálat tárgya, miután az azt kiszabó rendelkezés nem az ügydöntő határozat része; emellett a terhelt és a védő egyébként sem sérelmezheti a tanúval szemben kiszabott rendbírságot az eljárási rendelkezések szerint.
Nem észlelt a felülvizsgálat során a Legfelsőbb Bíróság a Be. 373. §-a (1) bekezdésének I. b) és c) pontjában, valamint II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott egyéb eljárási szabályszegést sem.
A Be. 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó; e tényállás a felülvizsgálati indítványban nem támadható.
Az indítványozók akkor, amikor arra hivatkoztak, hogy a tényállás nem megalapozott, illetve nincs bizonyítva az, hogy a terhelt hozzájárulásával kerültek fel a vád tárgyává tett dokumentumok a weblapra, az irányadó tényállást támadták. Miután a felülvizsgálat ez okból kizárt, az indítvány ezen állításaival a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem is foglalkozott.
Az indítvány egyebekben pedig nem megalapozott.
Akkor, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jogi szabályok megsértésével került sor, a Be.</a> - felülvizsgálati indítványban hivatkozott - 416. § (1) bekezdésének a) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye; ahogy az ugyancsak hivatkozott b) pont alapján is akkor, ha a büntető anyagi jogi szabályainak megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.
Amint azt a másodfokú bíróság határozatában részletesen kifejtette: a terhelt hivatásos rendőr volt a cselekmények elkövetésének idejében. A Hszt. 44. § (1) bekezdésének h) pontja szerint a fegyveres szerv személyi állományába tartozó, de a fegyveres szervnél szolgálati beosztást be nem töltő személy, akit függetlenített szakszervezeti vezetői tisztségbe választottak, tisztsége betöltéséig a fegyveres szerv rendelkezési állományába tartozik, és a (3) bekezdés szerint jogai és kötelezettségei - a tisztsége ellátására vonatkozók kivételével - azonosak a szolgálati beosztást betöltőkével.
Azaz - miután a terhelt ebben az időben is a rendőrség hivatásos állományú tagja volt - a Btk. 122. § (1) bekezdése alapján katonának volt tekintendő. Ezzel azonos álláspontot képviselt a Legfelsőbb Bíróság a Bírósági Határozatokban 2000/49. szám alatt közzétett eseti döntésében is.
A Hszt. - elkövetéskor is hatályos - 18. §-ának (4) bekezdése szerint a hivatásos állomány tagja a részére kiadott parancsot, intézkedést - a 69. § esetét kivéve - nem bírálhatta, azokról a jog- és érdekérvényesítő tevékenysége körén kívül véleményt nem mondhatott, a szolgálati rendet és a fegyelmet sértő nyilatkozatot nem tehetett, a sajtónyilvánosság igénybevételével hivatalos eljárásban magánvéleményt nem nyilváníthatott.
A 69. § pedig korábban és jelenleg is csak a bűncselekményt megvalósító parancs kapcsán állít fel kivételt.
Ebből következően a terhelt, mint szakszervezeti vezető a Hszt. 29. § (1) bekezdés c) pontja szerinti érdekvédelmi tevékenység körében - amely szerint a szakszervezet jogosult, hogy tagjait a szolgálati viszonyt érintő körben a szervezeti egységgel szemben, illetőleg az állami szervek előtt, meghatalmazás alapján pedig az élet- és szolgálati körülményeiket érintő kérdésekben bíróság, más hatóság és egyéb szervek előtt képviselje - csak a hivatásos állomány tagjára vagy tagjaira vonatkozó konkrét parancs vagy intézkedés kapcsán mondhatott véleményt.
Az elsőfokú határozatban pontosan idézett tartalmú dokumentumok azonban nem jogszabály-tervezetet vagy jogszabályt, illetőleg nem konkrét parancsot vagy intézkedést bíráltak, hanem általánosságban tartalmaztak a rendőri vezetést érintő bírálatokat, annak ellenére, hogy a fenti jogszabályi rendelkezés szerint a terhelt a szolgálati rendet és a fegyelmet sértő nyilatkozatot nem tehetett volna.
Az indítványban a szabad véleménynyilvánítás mint alkotmányos jog sérelmére vonatkozóan kifejtettek ugyancsak nem foghattak helyt. Ahogy azt az elsőfokú bíróság az Alkotmánybíróság 8/2004. (III. 25.) számú határozatát idézve kifejtette, majd a másodfokú bíróság azt kiegészítve megerősítette: a Hszt. ezen rendelkezései nem sértették az Alkotmányt. Az Alkotmánybíróság ezen határozatának indokolásában (III/5. pont) rögzítette: "elvileg és általánosságban nem merül fel alkotmányossági aggály az olyan törvénnyel szemben, mely a parancs vagy az intézkedés végrehajtását gátló, lassító vagy lehetetlenné tevő bírálatnak, vagy vélemény kifejezésre juttatásának, illetőleg a szolgálati rendet és fegyelmet sértő nyilatkozat tételének bizonyos határokat szab, amennyiben e törvény eleget tesz az alkotmányos alapjogok korlátozására irányuló törvényekkel szembeni alkotmányos követelményeknek". Álláspontjának kialakításánál az Alkotmánybíróság részletesen vizsgálta az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatát, utalva az Engel és Társai kontra Hollandia ügyben 1976. június 8-án hozott ítéletre, valamint Vereinigung Demokratischen Soldaten Österreichs és Gubi kontra Ausztria ügyben hozott ítéletre.
Az idézett határozatok mellett a Legfelsőbb Bíróság utal a Vokt kontra Németország ügyben 1995. szeptember 26-án hozott ítéletre is, és kiemeli a Grigoriades kontra Görögország ügyben 1997. november 25-én hozott ítélet indokolásának azon megállapítását, miszerint ugyan az Emberi Jogok Európai Egyezménye 10. cikkének hatóköre nem áll meg a kaszárnya kapuinál, és a szerződő államok joghatóságának területén a katonai személyzetre épp úgy vonatkozik, mind mindenki másra, azonban ennek ellenére meg kell adni a lehetőséget az állam számára, hogy korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát azokban az ügyekben, amelyek valódi veszélyt jelentenek a katonai fegyelemre; a hadsereg rendes működése aligha képzelhető el olyan jogszabályok nélkül, amelyek célja a katonákat megakadályozni abban, hogy aláássák azt.
Osztotta a Legfelsőbb Bíróság az eljárt bíróságok azon álláspontját is, amely szerint a dokumentumok tartalma alkalmas volt a fegyelmezetlenség, elégedetlenség érzületének a kiváltására, erősítésére; az elöljárókra vonatkozó állítások pedig az elöljárók iránti, ezen túl általában a szolgálati rend és a fegyelem iránti elégedetlenség felkeltésére, illetve fokozására vagy táplálására.
Az sem vitás, hogy a dokumentumok címzettjei a rendőrök voltak, és ezek tartalmához bármelyik rendőr hozzá is férhetett.
Helytálló a megtámadott ítéletekben a terhelt szándéka kapcsán kifejtett álláspont is.
Mindezekre figyelemmel az elöljárókra vonatkozó vélemény kifejtésével, a szolgálati rendet és a fegyelmet sértő nyilatkozatokkal a terhelt a bujtogatás vétségének valamennyi tényállási elemét megvalósította.
Ahogy arra a védő hivatkozott, a Btk. 124. §-a szerint - a Btk. 73. § (2) bekezdésének esetét kivéve - valóban nem büntethető katonai vétség miatt az elkövető, ha szolgálati viszonyának megszűnése óta egy év eltelt. Az sem vitatható, hogy a terhelt szolgálati viszonyának megszűnésétől a felülvizsgálati határozat meghozataláig eltelt több mint egy év.
A Be. 423. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint azonban a felülvizsgálati indítványt - a 416. § (1) bekezdésének e) és f) pontjában meghatározott esetek kivételével - a megtámadott határozatokban megállapított tényállás és a meghozatal idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. Ebből következően a vizsgált határozatok jogerőre emelkedése után bekövetkezett ténybeli és jogi változások a felülvizsgálat során nem vehetők figyelembe akkor sem, ha azok a terhelt javára szólnak.
Miután pedig a Btk. 124. §-a szerinti - a katonai eljárásban irányadó - büntethetőséget megszüntető ok a jogerős másodfokú határozat meghozatala idején még nem állt fenn, az a felülvizsgálati eljárásban nem vehető figyelembe.
A fentiekre figyelemmel a terhelt bűnösségének megállapításával a bíróságok nem sértettek meg büntető anyagi jogi szabályt.
Törvényes a cselekmények minősítése is. A terhelt a nyilatkozatokkal megvalósította a bujtogatás vétségét, és ahogy arra a másodfokon eljárt ítélőtábla is utalt: a terhére megállapított öt részcselekményből a tényállás 1-3. pontjában írtak, illetve a 4-5. pontjában írtak vonhatóak csak a folytatólagosság egységébe; a 3. és 4. pontban írt cselekmények között eltelt hosszabb idő miatt a folytatólagosság megszakadt.
Így a megtámadott határozatok megváltoztatására, illetve hatályon kívül helyezésére a Legfelsőbb Bíróság nem látott okot, ezért azokat a Be. 426. §-ának alkalmazásával hatályukban fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. I. 307/2011.)