adozona.hu
BH+ 2011.12.551
BH+ 2011.12.551
I. A 2008. január 1-jétől hatályos jogszabályokban az egészségi állapot kedvezőtlen változását jelölő "egészségkárosodás" és a korábbi szabályokban szereplő "munkaképesség-csökkenés" egymással összemérhető fogalmak. Minthogy mindkét fogalom ugyanarra a körülményre, az egészségi állapot romlására vonatkozik, az irányadó szakmai szabályok szerint véleményezhető, hogy valamely mértékű munkaképesség-csökkenés milyen mértékű egészségkárosodásnak felel meg [387/2007. (XII. 23.) Korm. rend. 5. § (1) bekezdés]. II.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes rendszeres szociális járadék iránti kérelmét az alperes Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság határozatával elutasította azzal az indokkal, hogy az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet (ORSZI) szakvéleménye szerint felperes 40%-os egészségkárosodása 1999. december 1-jétől áll fenn, és az nem keresőtevékenység folytatásának időtartama alatt keletkezett.
A Nyugdíjbiztosítási Jogorvoslati Igazgatóság határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, felperes fellebbezés...
BH+ 2011.12.551 I. A 2008. január 1-jétől hatályos jogszabályokban az egészségi állapot kedvezőtlen változását jelölő "egészségkárosodás" és a korábbi szabályokban szereplő "munkaképesség-csökkenés" egymással összemérhető fogalmak. Minthogy mindkét fogalom ugyanarra a körülményre, az egészségi állapot romlására vonatkozik, az irányadó szakmai szabályok szerint véleményezhető, hogy valamely mértékű munkaképesség-csökkenés milyen mértékű egészségkárosodásnak felel meg [387/2007. (XII. 23.) Korm. rend. 5. § (1) bekezdés].
II. Nem minősül keresőtevékenységnek a beteg hozzátartozó ápolása ápolási díj fizetése esetén sem, mert az utóbbi nem a végzett munka ellenértékeként fizetett díjazás, hanem a szociális rászorultság alapján juttatott pénzbeli szociális ellátás [Flt. 58. § (5) bekezdés e) pont, 1993. évi III. tv. 25. § (3) bekezdés, 40. §].
A felperes rendszeres szociális járadék iránti kérelmét az alperes Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság határozatával elutasította azzal az indokkal, hogy az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet (ORSZI) szakvéleménye szerint felperes 40%-os egészségkárosodása 1999. december 1-jétől áll fenn, és az nem keresőtevékenység folytatásának időtartama alatt keletkezett.A Nyugdíjbiztosítási Jogorvoslati Igazgatóság határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, felperes fellebbezését elutasította. Megállapította, hogy az ORSZI szakhatósági állásfoglalása szerint felperes össz-szervezeti egészségkárosodása 40%, amelynek kezdő időpontja 1999. december 1-je. A határozat indokolása utalt a 2005. június 20-án kelt másodfokú orvosi szakvéleményre, miszerint a korábbi 50%-os munkaképesség-csökkenés 1999. december 1-jétől véleményezhető. Ebben az időpontban felperes nem állt munkaviszonyban, gyermekgondozási segélyben részesült, amely nem minősül keresőtevékenységnek.
A felperes keresetében a rendszeres szociális járadékra való jogosultsága megállapítását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresettel támadott másodfokú határozatot - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.
Az ítélet indokolása szerint a felperes 2006. október 11-től 2009. október 31-éig folyamatosan ápolási díjban részesült.
A bíróság megítélése szerint a 2008. január 1-jétől hatályos 387/2007. (XII. 23.) Korm. rendeletben (továbbiakban: R.) a rendszeres szociális járadékra való jogosultság feltételeként előírt 40%-os egészségkárosodás és a korábban hatályos szabály szerint megállapított 50%-os munkaképesség-csökkenés közé nem lehet egyenlőségjelet tenni, ezért nem mondhatták ki a támadott határozatok, hogy a felperes egészségkárosodása 1999. december 1-jétől 40%-os. Tekintettel arra, hogy a 40%-os egészségkárosodás - a bíróság álláspontja szerint - 2008. január 1-jétől véleményezhető, és ekkor a felperes ápolási díjban részesült, amely keresőtevékenységnek minősül [1991. évi IV. törvény (Flt.) 58. § (5) bekezdés e) pont], az R. 5. §-ában a rendszeres szociális járadékra előírt jogosultsági feltételekkel a felperes rendelkezett, ezért igénye elutasítása jogszabálysértően történt.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetet elutasító határozat hozatalát kérte, az R. 5. § (1) bekezdésébe és az Flt. 58. § (5) bekezdés e) pontjába ütköző jogszabálysértést panaszolt. Sérelmezte, hogy a jogerős ítélet nem vette figyelembe: felperes egészségromlása nem 2008. január 1-jén keletkezett, hanem már az R.a> hatályba lépése előtt, az erre vonatkozó orvosi bizottsági szakvélemény nem lett volna mellőzhető. Továbbá az ápolási díjat jogszabálysértően minősítette a bíróság keresőtevékenységnek, mivel az szociális rászorultságtól függő pénzbeli ellátás.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme - tartalma szerint - a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A jogerős ítélet tévesen indult ki abból, hogy a 2008. január 1-jétől hatályos szabályokban az egészségi állapot kedvezőtlen változását jelölő "egészségkárosodás" és a korábbi jogszabályokban szereplő "munkaképesség-csökkenés" egymással össze nem mérhető fogalmak. Minthogy mindkét fogalom ugyanarra, az egészségi állapot romlására vonatkozik, az irányadó szakmai szabályok szerint véleményezhető, hogy valamely mértékű munkaképesség-csökkenés milyen mértékű egészségkárosodásnak felel meg. Az ettől eltérő ítéleti álláspont a valóságnak nem megfelelő, hamis ténymegállapítást eredményez, amikor a már korábban is fennálló egészségromlást - csupán annak eltérő szempontok szerinti értékelése miatt - figyelmen kívül hagyva, azt csak az új szabály hatályba lépésétől tekinti fennállónak.
A fentiek értelmében nem ellentmondásosak a felperes igényét elutasító határozatok amiatt, hogy a 2005. június 20-án kelt szakvéleményben 1999. december 1-jétől véleményezett 50%-os munkaképesség-csökkenést a jelen eljárásban megállapított 40%-os egészségkárosodással egyenértékűnek tekintve, az egészségkárosodást is az előbbi időponttól fennállónak minősítették. Ennek megfelelően az R. 5. § (1) bekezdése alapján az egészségkárosodás keletkezésének ezen időpontjában kellett vizsgálni, hogy felperes ekkor keresőtevékenységet folytatott-e.
Az R. 2. § c) pontja alapján a rendelet alkalmazásában keresőtevékenység az Flt. 58. § (5) bekezdés e) pontja szerinti tevékenység. A nem vitatott tényállás szerint a felperes 1999. december 1-jén munkaviszonyban nem állt, gyermekgondozási segélyben részesült, amely nem minősül keresőtevékenységnek az Flt. 58. § (5) bekezdés e) pontja alapján. Ennélfogva az R. 5. § (1) bekezdésében előírt jogosultsági feltétel hiányában a rendszeres szociális járadék iránti kérelmének elutasítása nem ütközött jogszabályba, tehát a jogszabálysértésre alapított kereset nem bizonyult alaposnak, azt a munkaügyi bíróságnak el kellett volna utasítani.
A kifejtettekre tekintettel a járadékra való jogosultság elbírálásánál nem volt szerepe annak, hogy a felperes 2006. október 11-től 2009. október 31-ig ápolási díjban részesült, téves jogi álláspontjából adódóan azonban a bíróság azt is vizsgálta, és az Flt. 58. § (5) bekezdés e) pontja alapján téves jogszabály-értelmezéssel tekintette díjazás ellenében történt munkavégzésnek a felperes beteg hozzátartozót ápoló tevékenységét, amelyért ápolási díjban részesült. Nem vette ugyanis figyelembe, hogy az ápolási díj nem a végzett munka ellenértékeként fizetett díjazás, hanem a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény szabályai szerint a szociális rászorultság alapján juttatott pénzbeli szociális ellátás, a tartósan gondozásra szoruló személy otthoni ápolását ellátó nagykorú hozzátartozó részére biztosított anyagi hozzájárulás (25. § (3) bekezdés, 40. §).
A Legfelsőbb Bíróság az előbbiekben kifejtettek szerint jogszabálysértő jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legf.Bír. Mfv.III.11.116/2010.)