adozona.hu
BH+ 2011.12.549
BH+ 2011.12.549
A kinevezésben meghatározott szakos tanári munkakörbe tartozó tantárgyak oktatására a Közoktatási törvényben előírt szakképesítés hiánya a felmentés jogszerű indokául szolgált [Kjt. 30. § (1) bekezdés c) pont].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperes 2008. augusztus 5-én kelt felmentése jogellenességének megállapítását és jogkövetkezményként 20 havi átlagkeresetnek megfelelő kárátalányban történő marasztalását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes felmentése jogellenes, és az alperest 20 havi átlagkeresetnek megfelelő 4 442 900 forint kárátalány megfizetésére kötelezte.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint felperes 2001. augusztus 16-ától állt tanár m...
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes felmentése jogellenes, és az alperest 20 havi átlagkeresetnek megfelelő 4 442 900 forint kárátalány megfizetésére kötelezte.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint felperes 2001. augusztus 16-ától állt tanár munkakörben az alperes alkalmazásában. A kinevezésében vállalta, hogy két éven belül pedagógus végzettséget szerez. A kinevezés időpontjában rendelkezett a J. A. Tudományegyetemen szerzett fizikusi oklevéllel, középfokú angol nyelvvizsgával, és a P.-i Tudományegyetem Bölcsészkarának pedagógia szakán tanulmányokat folytatott, ahol 2002-ben pedagógia szakos bölcsész és tanár végzettséget szerzett. Utóbbi tanulmányai keretében felvette a fizika tanítása féléves tantárgyat, mely specifikumnak felelt meg, és abból gyakorlati vizsgát tett. 2008-ban részt vett egy 120 órás továbbképzésen, amely felkészítés volt az általános iskola 5-6. évfolyamán bevezetendő nem szakrendszerű oktatásra. A felperes az alperes felső tagozatán matematikát, fizikát és informatikát tanított.
Az alperesnél a 2004., 2007. évben végzett szakértői vizsgálat megállapította, hogy a felperes általános iskolában végzettsége alapján csak napközi otthonos, vagy tanulószobai foglalkozásokat tarthat. A P.-i Tudományegyetem az alperest arról tájékoztatta, hogy a felperes fizikusi diplomája a P.-i Tudományegyetem által tett bejegyzéssel sem minősül fizika szakos tanári diplomának.
A K.-i Oktatási Hivatalhoz érkezett szülői panasz nyomán az alperes a felperes képzettségét ismételten megvizsgálva adta ki a Kjt. 30. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltak alapján a felmentési határozatot. Ebben arra hivatkozott, hogy a felperes a munkaköri feladatainak ellátására tartósan alkalmatlanná vált, mert nem rendelkezik a munkaköre betöltéséhez szükséges képesítéssel. A felmentésben utalt arra is, hogy a felperes kinevezése a Közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény rendelkezéseibe ütközés folytán semmis. A felperes számára végzettségének megfelelő munkakört felajánlani nem tudnak.
Az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy az alperesi felmentés indokolása alapján kizárólag a fizika tanításához szükséges felperesi végzettséget kell vizsgálni.
A Közoktatási törvény 127. § (1) bekezdés a) pontja szerint az alkalmazáskor szükséges szakképesítésnek megfelelő feltételek meglétéről az oklevelet kiállító felsőoktatási intézmény igazolása, vagy a leckekönyv alapján a munkáltató dönthet. A felperest korábban alkalmazó igazgató a felperes végzettségét fizika oktatására való jogosultság szempontjából elfogadta azzal, hogy a felperes két éven belül pedagógiai végzettséget szerez. Egyéb végzettség megszerzésére nem hívta fel. A jogokat és kötelezettséget rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni, mely előírásnak az alperes akkor tett volna eleget, ha a szakértői vélemények ismeretében felhívja a felperest a munkaköre betöltéséhez általa szükségesnek ítélt végzettség megszerzésére, nem pedig a feltételeket utólagosan átértékelve a felperes felmentéséről dönt. Az alperes rendeltetésellenes joggyakorlása folytán a felmentést jogellenesnek találta, jogkövetkezményként a Kjt. 34. § (4) bekezdés alapján húsz havi átlagkeresetnek megfelelő összeg megfizetésére kötelezte az alperest.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az alperes marasztalásának összegét 1 326 000 forintra leszállította, egyebekben helybenhagyta.
Álláspontja szerint a munkaügyi bíróság a tényállást helytállóan állapította meg és helyesen foglalt állást a felmentés jogellenességének kérdésében. A jogellenesség okát azonban a megyei bíróság eltérő indokban jelölte meg.
Kiemelt jelentőséget tulajdonított ugyanis annak, hogy a felperes kinevezése tanár munkakörbe történt, és pedagógus végzettség megszerzését vállalta, azonban az alperesnél végzettségei, képzettsége alapján általános iskolai tanári munkakörben csak napközi otthonos, vagy tanulószobai foglalkozások megtartására lett volna alkalmazható, foglalkoztatására azonban szaktanárként került sor.
Az alperes a felmentő okiratban nem kizárólag arra hivatkozott, hogy a felmentés oka a felperes fizika tanári munkakör betöltésére való alkalmatlansága, hanem az is, hogy a felperes a közalkalmazotti munkaköri feladatainak ellátására tartósan alkalmatlanná vált. Ezért azt kellett vizsgálni, hogy a felperes felmentésekor meglévő képzettségei a kinevezése szerinti munkaköri feladatainak ellátására alkalmassá teszik-e.
Nem volt vitatott a perben, hogy a felperes matematika tanári képzettséggel nem rendelkezik. A megyei bíróság az alperes álláspontját osztotta, miszerint a felperes leckekönyvi bejegyzése nem felel meg a Közoktatásról szóló törvény 127. § (1) bekezdés a) pontja szerint a fizika tantárgy oktatásának jogszabályi követelményének. A felperesnek tehát nem volt olyan végzettsége, amelyet munkáltatója jogszerűen elfogadhatott volna általános iskolában fizika szaktanári képzettségnek.
Az a körülmény azonban, hogy az alperes a felperest matematika és fizika szaktanárként foglalkoztatta, nem jelenti egyben azt is, hogy felperes ne lenne alperesnél foglalkoztatható, ha a kinevezési okiratban foglaltaknak megfelelő képzettséggel rendelkezik. A munkáltatót ugyanis a munkakör szerinti foglalkoztatás kötelezettsége terheli a Kjt. 2. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Mt. 102. § (1) bekezdés értelmében.
A felperes kinevezési okirata és végzettsége szerint pedagógia szakos bölcsész és tanár, ami az alperesnél napközi otthonos és tanulószobai foglalkozások megtartására jogosította. Az alperes azonban olyan munkakörben foglalkoztatta a felperest, melyre jogszabály adta lehetősége nem volt, ugyanakkor foglalkoztatási kötelezettsége szerinti napközis tanár munkakör létezett az alperesi intézményben. Az alperes nem hivatkozhat alappal e munkakör betöltöttségére, mivel a munkáltató foglalkoztatási kötelezettsége körébe tartozik az is, hogy a foglalkoztatás feltételeit megteremtse. Így a felmentésben írt "a munkaköre betöltéséhez szükséges képesítés hiánya miatti munkaköri feladata ellátására alkalmatlanná válás" indok így nem valós, mert a felperes napközis tanárként foglalkoztatható lett volna.
Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a felperes jogviszonyának megszüntetése előtt elvégezte a nem szakrendszerű oktatásra jogosító távoktató pedagógus továbbképzést, mely oktatási formát a közoktatási törvény az alperesnél a 2008-2009-es tanévben rendelte bevezetni. 2008 szeptemberében az alperesnél pedig a felperesen kívül nem volt olyan személy, aki rendelkezett volna az ehhez szükséges képzettséggel. Ugyanakkor a felperes állítása szerint ezt a munkakört is elfogadta volna. Mindez a felperes felmentésében írtakat okszerűtlenné tette, hiszen a felperes e munkakörben is foglalkoztatható lett volna.
A jogellenesség jogkövetkezményeként a másodfokú bíróság hathavi átlagkeresetnek megfelelő összeget talált alkalmasnak a felperesi érdeksérelem ellensúlyozására.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte.
Hivatkozása szerint a megyei bíróság a közoktatási törvény 127. § (1) bekezdés a) pontja alapján helytállóan állapította meg, hogy a felperes matematika és fizika szakos tanári munkakörbe nem volt kinevezhető. Azonban a jogviszony ez okból történő felszámolása kérdésében nem foglalt állást, holott a felmentési okirat egyértelműen tartalmazza ezen indokot is. A bíróságok figyelmen kívül hagyták, hogy a felperes felmentésére a tartós szakmai alkalmatlanságon túl kinevezése jogszabályba ütközése okán került sor. E semmisség kérdésével a bíróságok nem foglalkoztak. A jelen esetben a semmisséghez fűződő jogkövetkezményeket kell alkalmazni: miután a semmisség rövid időn belül nem volt kiküszöbölhető és a munkáltatónak volt felróható, ezért úgy kellett tekinteni, mintha a jogviszony érvényesen létrejött volna, így a felmentéshez fűződő jogkövetkezményeket (felmentési idő és végkielégítés) kellett alkalmazni. Az alperes így járt el, amelyet mutat, hogy a tartós szakmai alkalmatlanság esetén figyelembe veendő Kjt. 37. § (2) bekezdés ellenére végkielégítésben részesítette a felperest, és nem a Kjt. 33. § (1) bekezdésben foglalt 30 nap felmentési időt határozott meg. A semmisséget az alapozta meg, hogy a felperest az alperes szaktanár (matematika, fizika, informatika) munkakörben alkalmazta anélkül, hogy rendelkezett volna az ehhez szükséges végzettséggel és képzettséggel. Ugyanakkor az alperesnél nem volt felajánlható napközis tanár, illetve olyan munkakör, aminek betöltésére végzettsége és szakképzettsége alapján a felperes alkalmas lett volna. Ezt a felmentési okirat is egyértelműen tartalmazza.
Téves a jogerős ítéletben foglalt álláspont, amely azt vélelmezi, hogy egységes tanár munkakör van az iskolákban. A kinevezésben megjelölt tanári munkakört a tantárgy-felosztás, a munkaköri leírás és az órarend tölti meg tartalommal. Ezekben határozzák meg, hogy a tanár munkakörben milyen tantárgyat kell oktatni a pedagógus szakképzettségének megfelelően. A munkáltatót terhelő munkaszervezési kötelezettség azonban nem hozható összefüggésbe a végzettséggel és szakképesítéssel nem rendelkező közalkalmazott továbbfoglalkoztatásával, különösen akkor, ha a munkáltatónál nincs a közalkalmazott végzettségének megfelelő betöltetlen, vagy felajánlható munkakör.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A felperes közalkalmazotti jogviszonyát az alperes 2008. augusztus 5-én kelt határozatával a Kjt. 30. § (1) bekezdés d) pontja alapján szakmai alkalmatlanság címén, valamint az Mt. 8. §, 9. § és 10. §-a szerinti semmisségre történt hivatkozással szüntette meg. A felmentés indokolása kifejti, hogy a felperes nem rendelkezett a Közoktatási törvény 17. §-a szerint taxatív módon felsorolt végzettséggel és szakképzettséggel, így munkaköre ellátására tartósan alkalmatlanná vált, valamint kinevezése jogszabályba ütközés okán érvénytelen. A munkáltató az intézkedésében a jogviszony megszüntetése okaként jelölte meg: "szakképzettségének, végzettségének megfelelő munkakört felajánlani nem tudok, és a kialakult helyzet a közérdek sérelme nélkül nem orvosolható, ezért a semmisséget hivatalból vettem figyelembe".
A felperes a kinevezésekor nem vitatottan nem rendelkezett pedagógus végzettséggel. Ennek megszerzésére vállalt kötelezettségének azonban határidőn belül eleget tett: pedagógus szakos tanári végzettséget szerzett. Foglalkoztatására azonban kinevezésétől kezdődően nem e szakképesítésének megfelelően, hanem matematika, fizika, informatika szakos tanárként került sor, mely tantárgyak oktatására a felperes nem rendelkezett a közoktatási törvényben előírt szakképesítéssel. Ezért az alperesnek e jogszabályba ütköző helyzetet orvosolnia kellett, és e tantárgyak oktatására megfelelő végzettséggel nem rendelkező felperes közalkalmazotti jogviszonyát - a semmisséget hivatalból észlelve - rendeznie kellett. A munkáltató felmentési intézkedést hozott, melynek indokául a Kjt. 30. §-ában taxatíve felsorolt jogcímek közül az (1) bekezdés c) pontjában megjelölt alkalmatlanságra hivatkozott. Ezt az alkalmatlanságot a szaktárgyak oktatására vonatkozó szükséges végzettség hiányában jelölte meg.
Az alperesnél alkalmazandó 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet melléklete a közoktatási intézményekben pedagógus munkakörként - többek között - tanító, tanár és napközis foglalkozást (tanulószobai foglalkozást) tartó pedagógus munkaköröket nevesít. A felperes kinevezése tanár munkakörre, nem pedig napközis foglalkoztatást tartó pedagógus munkakörre vonatkozott, még a felperes ez irányú szakképesítése megszerzését követően sem. Miután a kinevezésében foglalt munkakörben a szükséges szakképesítés hiányában nem volt foglalkoztatható, a felmentés indoka valós és okszerű volt.
A jogerős ítélet álláspontja helytálló annyiban, hogy a munkáltatót a kinevezésben foglalt munkakörben történő foglalkoztatás kötelezettsége terheli. Ugyanakkor a munkáltató gazdaságossági, célszerűségi döntésének körébe tartozó munkaszervezési kérdések vizsgálata a munkaügyi bíróság hatáskörén kívül esik. Az alperesnél nem volt a felperes képesítésének megfelelő üres álláshely, ilyennek betöltöttség okán az általa hivatkozott napközis nevelői munkakör nem volt tekinthető, a nem szakrendszerű oktatást a munkáltató pedig nem üres álláshelyen foglalkoztatott új közalkalmazott alkalmazásával, hanem ezen óraszámok már alkalmazott szaktanárok részére történő szétosztásával oldotta meg - így a felmentés ez okból is jogszerű volt.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a felperes keresetét elutasította. (Legf.Bír. Mfv.I.11.181/2009.)