adozona.hu
BH+ 2011.11.507
BH+ 2011.11.507
A személyi jövedelemadó megállapítás körében az üzleti útként elszámolt kiadás természetbeni juttatásként való elszámolása (1995. évi CXVII. tv. 69. §, 2003. évi XCII. tv. 178. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2006. évben saját munkavállalói és üzleti partnerei részére utazást szervezett Mauritiusra és Mallorcára, amelyen 3 fő saját dolgozó, 51 üzleti partner, illetve 4 fő saját dolgozó és 53 üzleti partner vett részt. Az üzleti partnerek részéről utazó személyek megbízási szerződést írtak alá, amelyben vállalták 5000 Ft megbízási díj ellenében szóbeli beszámoló és írásos anyag leadását az általuk végzett piacfeltáró kutató és a felperes termékeinek formatervezési, reklámstratégiai munká...
BH+ 2011.11.507 A személyi jövedelemadó megállapítás körében az üzleti útként elszámolt kiadás természetbeni juttatásként való elszámolása (1995. évi CXVII. tv. 69. §, 2003. évi XCII. tv. 178. §)
A felperes 2006. évben saját munkavállalói és üzleti partnerei részére utazást szervezett Mauritiusra és Mallorcára, amelyen 3 fő saját dolgozó, 51 üzleti partner, illetve 4 fő saját dolgozó és 53 üzleti partner vett részt. Az üzleti partnerek részéről utazó személyek megbízási szerződést írtak alá, amelyben vállalták 5000 Ft megbízási díj ellenében szóbeli beszámoló és írásos anyag leadását az általuk végzett piacfeltáró kutató és a felperes termékeinek formatervezési, reklámstratégiai munkájához való hozzájárulás fejében. Az utazásokat utazási iroda szervezte, azokon 17 olyan személy is részt vett, akikkel a felperes megbízási szerződést nem kötött.Az adóhatóság a felperesnél személyi jövedelemadó, valamint járulékok vonatkozásában bevallások utólagos vizsgálatát végezte, amelynek során a m.-i út 21 927 000 Ft, míg a ma.-i út 13 735 000 Ft-os számláját, mint üzleti út ellenértékéről kiállított számlát nem fogadott el. Az utazások ellenértékét a felperes dolgozóinak és üzleti partnereinek juttatott természetbeni juttatásnak tekintette. Ezzel összefüggésben a felperes terhére összesen 20 352 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2009. augusztus 17-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletét azzal indokolta, hogy az adóhatóság a tényállást az utazások jellegét illetően teljes körűen feltárta utalva a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja tv.) 1. § (3) bekezdés, 3. § 10. pontja, 3. számú melléklete I/17. pontjának előírásaira. Vizsgálta és értékelte az utazások üzleti jellegének megállapítása tárgyában lefolytatott adóhatósági bizonyítást. Arra a következtetésre jutott, hogy az adóhatóság a bizonyítékokat okszerűen értékelte. Kiemelte, hogy a megbízottak írásos beszámolóit a felperes nem tudta rendelkezésre bocsátani, az utazások résztvevői azonos tartalmú nyilatkozatokat tettek. A konferencia programként bemutatott dokumentumok önmagukban nem igazolják az utazások üzleti jellegét. A megyei bíróság kiemelte, hogy az utazási irodánál lefolytatott kapcsolódó vizsgálat nem szolgált semmilyen bizonyítékkal az utazás üzleti jellegére. Az utazási iroda a szakmai program megszervezésében nem vett részt. A felperes nem igazolta, hogy a szállodáktól konferenciatermet, illetve a tanácskozás megtartásához eszközöket bérelt volna. Az a körülmény, hogy az utazást követően a felperesnél nettó forgalomnövekedés következett be, a megyei bíróság álláspontja szerint nem igazolja az út szakmai jellegét. Ugyancsak nem tekintette elegendő bizonyítéknak a bíróság a felperes ügyvezetőjének azon nyilatkozatát, hogy a mallorcai utazás során üvegkészítő műhelyben is jártak. Rögzítette, hogy az utazási irodánál végzett kapcsolódó vizsgálatból nem volt megállapítható, hogy az utazásokon külső személyek is részt vettek. E körben kiemelte, hogy a felperes sem jelölte meg pontosan azokat a személyeket a résztvevők névsorában, akik utazását nem ő fizette. A megyei bíróság úgy ítélte meg, hogy a kapcsolódó vizsgálat iratanyagából a jelen ügy kapcsán döntő meghallgatási jegyzőkönyvek a felperes számára megismerhetők voltak, azok az eljárás iratai között fellelhetők. Összességében, a megyei bíróság megállapíthatónak látta, hogy a felperes az utazáson résztvevők számára természetbeni juttatást nyújtott, az utazások költségei költségként nem számolhatók el.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését kérte. Hangsúlyozta, hogy az általa szervezett külföldi utazások voltak a legalkalmasabbak az üzleti partnerekkel való kommunikációra és érdemi munka végzésére, a világítástechnika terén elért legújabb eredmények, termékek bemutatására, miután ezeken az utazásokon mindenki jelen van, és az információcsere biztosított. Hangsúlyozta, hogy az utazások a marketingtevékenység részét képezik, amelynek eredményeként jelentős forgalomnövekedés következett be. Az úti célok kiválasztása során elsődleges szempont, hogy az adott országban milyen lámpatestek kerülnek forgalomba. Az utazások során a résztvevők esetlegesen vásárolnak, jegyzeteket készítenek, és a formákat, amelyeket alkalmasnak találnak az európai forgalmazásra, továbbítják a felperes gyárának. A felperes álláspontja szerint az adóhatóság nem bizonyította az utazások turisztikai jellegét. Álláspontja szerint az aláírt megbízási szerződések valótlanságát csak az összes szerződő fél szerződési akaratának vizsgálata alapján lehetett volna esetlegesen megállapítani. Kifejtette, hogy az utazások fakultatív programjain csak néhány fő vett részt, akik feltehetőleg a megbízási szerződéssel nem rendelkező személyek közül kerültek ki.
Hangsúlyozta, hogy a becsatolt programterv megfelelően igazolja az utazás szakmai jellegét. Az utazások során az előző időszak szórólapos akcióinak kiértékelésére került sor, illetve a résztvevők előadásokat hallgattak és tartottak a világítástechnika eredményeiről, az új termékekről.
Álláspontja szerint a megyei bíróság az egyes bizonyítékokat iratellenesen értékelte, így a felperes ügyvezetőjének nyilatkozatát is. Sérelmezte, hogy a megbízottak nyilatkozatainak egyező volta miatt a felperes javára szolgáló bizonyítékként azokat a bíróság nem fogadta el, ugyanakkor a felperes terhére figyelembe vette.
Az adóhatóság tévesen állapította meg azt is, hogy a két utazáson résztvevő személyek azonosak voltak. A felperesi álláspont szerint önmagában abból a körülményből, hogy a konferencia lebonyolításához szükséges tárgyi eszközök, a laptopok biztosítására biztosítási szerződést nem kötött, nem következik, hogy ilyen tárgyi eszközök nem álltak rendelkezésre.
Felhívta a figyelmet arra, hogy az utazási iroda alkalmazottainak nyilatkozatait a tárgyi eszközöket, a felperes által külön felkért idegenvezetőt illetően nem lehet figyelembe venni, mert ezekről a körülményekről az utazási irodának nem volt tudomása. Előadta továbbá, hogy a megbízási szerződéssel nem rendelkező magánszemélyek utazásuk költségét maguk viselték és ez az utazási iroda utas listájából megállapítható. Sérelmezte, hogy az adóhatóság a tényállást nem a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdésének és az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 97. § (4) bekezdésének megfelelően tárta fel. Nem látta a felperes terhére értékelhetőnek azt a körülményt, hogy az adóhatóság eljárása során további bizonyítási indítványt nem terjesztett elő. Vitatta, hogy a felperes az üzleti partnerek által delegált résztvevők vonatkozásában a természetbeni juttatás juttatójának minősíthető, ugyanis a felperes az üzleti utakon való részvételek lehetőségét az üzleti partnercégeknek ajánlotta fel, és e partnercégek döntöttek arról, hogy személy szerint ki vegyen részt az üzleti úton. Ezért a felperes álláspontja szerint a természetbeni juttatást semmiképpen nem a felperes, hanem az üzleti partnerek nyújthatták.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte hangsúlyozva, hogy a felperes a bizonyítékok felülmérlegelését kéri, amelyre a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján nincs lehetőség. Kifejtette, hogy eljárása során minden rendelkezésére álló eszközt felhasznált a tényállás feltárására. A felperes tényállást érintő felülvizsgálati előadása nem felel meg a valóságnak. Az iratok és az üzleti partnerek nyilatkozatai nem támasztják alá azt, hogy voltak olyan személyek, akik utazási költségüket maguk fizették. Álláspontja szerint a megyei bíróság megalapozottan állapította meg, hogy a kapcsolódó vizsgálat iratait a felperes a szükséges körben megismerhette. A felperes nem bizonyította azon állítását sem, hogy külön idegenvezetőt vett igénybe. Az alperes kiemelte, hogy a nyilatkoztatott résztvevők egybehangzóan állították, hogy a felperes az utazások során laptopot és flipchart-ot biztosított számukra. Ezért ezt a körülményt vizsgálta, erre vonatkozó bizonyítékot azonban a felperes nem tudott bemutatni. Kifejtette továbbá, hogy a felperest az Szja tv. 69. § (1) bekezdése értelmében, mint kifizetőt, a természetbeni juttatások nyújtása vonatkozásában adókötelezettség terheli. Kifizetői minősége azon személyeket illetően is fennáll, akik nem a felperes alkalmazásában álltak.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az üzleti és magánjellegű utazások kérdéskörével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésében már megfogalmazta azon álláspontját, hogy a nem üzleti jellegű utazásokra vonatkozó költséggel az adózás előtti eredmény meg kell növelni (Kfv.I.35.303/2005/7.). Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében helyesen mutatott rá arra, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében lényegében a jogerős ítéletben megállapított tényállás egyes elemeit vitatja. A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére, további bizonyítás felvételének nincs helye (BH 2002/29.). A bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapuló tényállás a jogerős ítéletet felülvizsgáló Legfelsőbb Bíróságot köti (BH 1996/505.).
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet indokolásának vizsgálata alapján megállapította, hogy a megyei bíróság ítéletének indokolásában a Pp. 221. § (1) bekezdésének megfelelően, a tényállás egyes elemeit és a bizonyítékokat külön-külön értékelte. A bizonyítékok értékelése során a Legfelsőbb Bíróság nem látott megállapíthatónak olyan iratellenességet vagy logikai hibát, mely azok felülmérlegelésére lehetőséget adna. A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a bíróság álláspontja egyes bizonyítékokkal ellenkezik, ha annak alapjául a bizonyítékok mérlegelése szolgál (BH 1994/639.).
A Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy a rendelkezésre álló programtervezet, illetve a megbízottak teljesen azonos tartalmú nyilatkozata az utazás szakmai, üzleti jellegére nem szolgálnak elegendő bizonyítékul. Az egzotikus úti célok kiválasztásának nem életszerű indoka az, hogy az utazások biztosítják a résztvevők szakmai programon való jelenlétét is. A jogerős ítélet a rendelkezésre álló iratok alapján helyesen állapította meg, hogy nincs bizonyíték arra, hogy a megbízási szerződést nem kötő személyek utazásukat maguk fizették. Az Szja tv. 69. § (10) bekezdés c) pontjának értelmezésével összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság megállapítja, hogy az utazáson résztvevő természetes személyek számára az utazást a felperes biztosította, ezért az Art. 178. § 18. pontja szerinti kifizetőnek minősül, miután adókötelezettség alá eső jövedelmet juttatott az utazás résztvevői számára. E minőségében pedig a természetbeni juttatást terhelő közterhek megfizetésére köteles.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság nem látott megállapíthatónak olyan körülményt, amelynek alapján megállapítható lenne, hogy az adóhatóság, illetve a megyei bíróság a döntése alapjául szolgáló tényállás feltárását elmulasztotta. Ezért a jogerős ítélet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Kfv.I.35.263/2010.)