adozona.hu
AVI 2011.11.123
AVI 2011.11.123
Az adóhatóság a végrehajtási eljárásban a Vht. rendelkezéseit alkalmazza (2003. évi XCII. tv. 144. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A B. Alkatrészgyártó Zrt. adós elleni végrehajtási ügyben az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Megyei Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2006. augusztus 25. napján kelt követelésfoglalás megnevezésű okiratban az adósnak a felperessel szemben fennállott 8 930 000 Ft követelését lefoglalta, figyelmeztetve a felperest, hogy a követelést sem az adós, sem más személy javára nem teljesítheti, továbbá, hogy a csatolt visszaigazolást 8 napon belül kitöltve vissza kell küldenie. Az e...
AVI 2011.11.123 Az adóhatóság a végrehajtási eljárásban a Vht. rendelkezéseit alkalmazza (2003. évi XCII. tv. 144. §).
A B. Alkatrészgyártó Zrt. adós elleni végrehajtási ügyben az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Megyei Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2006. augusztus 25. napján kelt követelésfoglalás megnevezésű okiratban az adósnak a felperessel szemben fennállott 8 930 000 Ft követelését lefoglalta, figyelmeztetve a felperest, hogy a követelést sem az adós, sem más személy javára nem teljesítheti, továbbá, hogy a csatolt visszaigazolást 8 napon belül kitöltve vissza kell küldenie. Az elsőfokú hatóság a követelésfoglalást postai úton akként kézbesítette, hogy a címzett neve és címe rovatba a felperes nevét, és székhelyét tüntette fel.A felperes a követelésfoglalást 2006. augusztus 28. napján átvette, a követelés összegének az adós részére való átutalására augusztus 31-én utasítást adott, bankszámlájának terhelése 2006. szeptember 4-én történt.
A felperes a visszaigazolást 2006. szeptember 6-i keltezéssel küldte vissza az elsőfokú hatóságnak, közölve, hogy a követelést elismeri, de a követelésfoglalás "kézhezvételekor a számla már kifizetés alatt állott".
Az elsőfokú hatóság a 2006. szeptember 13. napján kelt határozatával kötelezte a felperest, hogy az adóhatóságnak 8 930 000 Ft-ot fizessen meg. Indokolása szerint rendelkezése a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 110. §-ának (1) bekezdésében, 112. §-ának (1)-(2) bekezdéseiben, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 153. §-ában foglaltakon alapult, mivel a felperes az adóhatóság felhívása ellenére a megfizetést nem a jogszabályban előírtaknak megfelelően teljesítette.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2007. január 17. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a másodfokú határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a követelésfoglaláshoz joghatály nem fűződik, mert annak közlése jogszabálysértő módon történt. Az Art. 5. §-ának (1) bekezdése, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 40. §-ának (7) bekezdése, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 29. §-ának (1) bekezdése alapján ugyanis a követelésfoglalást a cég törvényes képviselőjének, és nem a gazdasági társaságnak kellett volna kézbesíteni. Sérelmezte, hogy a követelésfoglalás tartalmában hiányos, a lefoglalt követelés azonosítására alkalmatlan volt, mert nem tartalmazta az adós számlájának a számát, illetve a pontos összegét.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint az adóhatóság azzal, hogy a követelésfoglalást a hozzá bejelentett címre, de a cégnyilvántartásban megjelölt képviseletre jogosult személy feltüntetése nélkül küldte meg a felperesnek, nem olyan súlyú eljárási szabálysértést követett el, amely az ügy érdemére kihatott volna. A követelésfoglalás augusztus 28-ai átvételétől számítva elegendő ideje volt a felperesnek az adóssal szembeni tartozása kivizsgálásához, amelyet igazol, hogy szeptember 6-án a követelés fennállását el is ismerte.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a követelésfoglalás ténylegesen hiányos volt, mivel nem tartalmazta az alapjául szolgáló számlaszámot, és a követelés összegét a szerződésben megjelölt pénznemben, azonban ez a felperesnek arra adhatott volna alapot, hogy a követelés fennállását ne ismerje el. A felperes a követelés fennállását elismerte, a követelt összeg adósnak történt átutalása miatt az Art. 144. §-a, a Vht. 110. §-ának (1) bekezdése, 111. §-a, 112. §-ának (1) bekezdése, az Art. 153. §-a értelmében az adóhatóság határozata jogszerű.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresete teljesítésété kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet a követelésfoglalás közlése és tartalma körében jogsértő, mert az elsőfokú bíróság az adóhatóság által elkövetett jogszabálysértéseket megállapította, de nem rendelkezett azok jogkövetkezményeiről, megsértve a Ket. 1. §-ának (1) bekezdését, 2. §-ának (1)-(2) bekezdéseit, 5. §-ának (1) bekezdését, 40. §-ának (7) bekezdését, 50. §-ának (1) bekezdését.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Ha az adósnak harmadik személlyel szemben követelése van, a végrehajtó a követelést lefoglalja [Vht. 110. § (1) bekezdés]. A harmadik személy a felhívás kézbesítése után a követelést sem az adós, sem más javára nem teljesítheti, hanem köteles legkésőbb az esedékesség napján a követelés összegét befizetni a végrehajtói letéti számlára. Ha a harmadik személy a követelést bárkinek a javára teljesítette, a követelés összegéig (értékéig) felelős a végrehajtást kérőnek [Vht. 112. § (1)-(2) bekezdés].
Az adóhatóság alkalmazottja a végrehajtási eljárásban az Art. 144. §-a alapján a Vht. rendelkezéseit alkalmazza. Az adóvégrehajtót az eredményes végrehajtás érdekében mindazok a jogok megilletik, amit a Vht. a bírósági végrehajtónak biztosít. Ha az adóhatóság az adóst megillető követelést vonja végrehajtás alá, és a más személy az adóhatóság felhívása ellenére a megfizetést nem a jogszabályban előírtaknak megfelelően teljesíti, az adóhatóság határozattal kötelezi a megfizetni elmulasztott összeg erejéig az adótartozás megfizetésére (Art. 153. §). Az adóhatóság e jogszabályhelyek alkalmazásával hozta meg határozatait, ugyanis a felperes az adóhatóság által lefoglalt követelés összegét a foglalást követően az adósnak teljesítette.
A Vht. rendelkezik a követelés visszaigazolásáról is. A végrehajtó a követelés lefoglalásával egyidejűleg a harmadik személyt nyilatkozatra hívja fel, aki a felhívás kézbesítésétől számított 8 napon belül nyilatkozatban köteles a végrehajtóval közölni többek között azt, hogy elismeri-e a követelést. [Vht. 110. § (1) bekezdés, 111. § a) pont]. A felperes visszaküldött nyilatkozatában a követelést elismerte, keresetében vitatta a követelésfoglalás kézbesítésének valamint közölt tartalmának jogszerűségét.
A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 31. számú állásfoglalása szerint eljárási jogszabálysértés miatt csak akkor van helye hatályon kívül helyezésnek, ha az eljárási jogszabálysértés jelentős, és a döntés érdemére is kihat, s a bírósági eljárásban nem orvosolható. Az elsőfokú bíróság az Art. 5. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmazandó Ket. 40. §-ának (7) bekezdése (amely értelmében az iratokat az ügyfél részére, ha pedig törvényes képviselője van, ezek részére kell kézbesíteni), és a Gt. 29. §-ának (1) bekezdése alapján (amely szerint a gazdasági társaságot törvényes képviselőként a vezető tisztségviselők képviselik harmadik személyekkel szemben, valamint bíróságok és más hatóságok előtt) helytállóan állapította meg, hogy az ügy érdemére nem hatott ki az elsőfokú hatóság azon eljárási jogszabálysértése, hogy a követelésfoglalás kézbesítése során címzettként a felperest és nem a törvényes képviselőjét tüntette fel. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg azt is, hogy a követelés számlasorszám nélküli és forintban meghatározott közlése sem minősült súlyos eljárási jogszabálysértésnek, mivel a közölt adattartalom alapján a felperes be tudta azonosítani a követelést, és azt el is ismerte. A felperes saját iratkezelési, és számlázási rendje pedig a jogszabályi kötelezettségek teljesítése alól felmentést nem adhat.
A perben a felperes Pp. 164. §-ának (1) bekezdésében foglalt kötelezettsége ellenére nem bizonyította, hogy ha a követelésfoglalást átvette, az abban foglaltakról tudomást szerzett és a követelést elismerte, az adós részére való jogsértő teljesítést miként befolyásolta, hogy a követelésfoglalásnak ő volt a postai címzettje, illetve, hogy a közölt adattartalmat hiányosnak minősítette.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.079/2008.)