adozona.hu
AVI 2011.11.119
AVI 2011.11.119
Amennyiben a számla tartalmilag hiteles, akkor szükségtelen az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése szerinti törvényi feltételek vizsgálata [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2004. januártól júliusig terjedő időszakban az általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) bevallásaiban levonható áfaként vette figyelembe a K. Kft., az F. Kft., az M. Kft. és a C. Kft. (továbbiakban: társaságok) által 684 584 000 Ft adóalap tekintetében felszámított összesen 171 146 000 Ft áfát. A bizonylatok hulladékértékesítésről kerültek kibocsátásra.
Az adóhatóság a felperesnél áfa adónemben 2004 januártól július hónapokra vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatára irányuló...
AVI 2011.11.119 Amennyiben a számla tartalmilag hiteles, akkor szükségtelen az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése szerinti törvényi feltételek vizsgálata [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.].
A felperes 2004. januártól júliusig terjedő időszakban az általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) bevallásaiban levonható áfaként vette figyelembe a K. Kft., az F. Kft., az M. Kft. és a C. Kft. (továbbiakban: társaságok) által 684 584 000 Ft adóalap tekintetében felszámított összesen 171 146 000 Ft áfát. A bizonylatok hulladékértékesítésről kerültek kibocsátásra.Az adóhatóság a felperesnél áfa adónemben 2004 januártól július hónapokra vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban az adóhatóság a felperes terhére összesen 171 146 000 Ft áfa adókülönbözetet írt elő, amit teljes egészében befizetendőnek minősített, az adókülönbözet után 6 569 000 Ft késedelmi pótlék előírását rendelte el, a könyvek és nyilvántartások eltérő vezetése miatt pedig 200 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki.
Az adóhatóság azt állapította meg, hogy a társaságok által felperes felé kibocsátott számlák nem tartalmaznak valós gazdasági eseményt, fiktívek. A számlák szerinti gazdasági esemény nem a felperes és a számlák szerinti beszállító társaságok között jött létre. A tartalmilag hiteltelen bizonylatok alapján a felperes a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 165-166. §-ai, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdés a) pontja, 44. § (5) bekezdése értelmében nem volt jogosult az adólevonási jog gyakorlására, és az ügyletek kapcsán nem járt el kellő körültekintéssel sem.
Az adóhatóság érdemi döntését alapvetően a következőkkel indokolta:
A számlakibocsátó társaságok a bejelentett lakcímeken nem voltak fellelhetők, a közös képviselők a társaságok tisztségviselőinek hollétéről nem tudtak, az illetékes önkormányzatokhoz a társaságok nem jelentkeztek be, a telephelyeken nem voltak megtalálhatók, képviselőik az adóhivatali idézésekre nem jelentek meg, a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal nyilvántartásában a társaságok nem szerepeltek, és a jelentős áruforgalom ellenére eszközeik és alkalmazotti létszámuk nem volt. A számlákon lévő aláírások eltérnek a cégbírósági címpéldányon lévőtől, a szállítólevelek a felperes által vásárolt és lebélyegzett példányok, és a számlák mellékletét képező mérlegjegyeken sem szerepel a társaságok neve. A felperes és a D. Kft. közötti szállítási keretszerződés sem igazolja a számlák tartalmi hitelességét.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes pontosított keresetében elsődlegesen az adóhatósági határozatok megváltoztatását kérte akként, hogy adókülönbözet, késedelmi pótlék, és mulasztási bírságfizetési kötelezettség ne terhelje, másodlagosan az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését.
A felperes azzal érvelt, hogy az alperes a tényállást nem tisztázta, bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, a határozatok egymásnak ellentmondóak, sérelmezte bizonyítási indítványainak elutasítását, illetve bizonyítékainak figyelmen kívül hagyását, vitatta az adókülönbözet, mulasztási bírság és az alkalmazott jogkövetkezmények jogalapját is. A felperes tanúbizonyítás foganatosítását kérte és ismételten becsatolta azokat a bizonyítékait, amelyek már az adóhatósághoz is benyújtott, és amelyek álláspontja szerint igazolják, hogy az ügyletkötések és az adóköteles tényállás során kellő körültekintést tanúsított.
A megyei bíróság a felperes keresetét alaposnak találta és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.
A megyei bíróság azt állapította meg, hogy az alperes nem tett eleget tényállás tisztázási kötelezettségének. A perben lefolytatott bizonyítás adatai szerint a felperes már az adóigazgatási eljárás során is alappal hivatkozott az üzletkötést megelőzően tanúsított kellően körültekintő magatartására, mivel szerződő partnereitől társasági szerződést, cégkivonatot, aláírási címpéldányt, engedélyeket és 0-ás adóigazolásokat kért be. A perben vitatott gazdasági eseményekre tranzitszállítás keretében került sor, ezt a D. Kft. volt ügyvezetőjének, a számlakibocsátó társaságok ügyvezetőinek és a felperes gazdasági igazgatójának egybehangzó nyilatkozata igazolja. A számlakibocsátó társaságok működő cégek voltak, akik a kis-, közepes hulladékgyűjtőktől történt felvásárlást követően a felperes szállítólevelével a hulladékot közvetlenül a D. Kft.-be szállították be, és az áruk ellenértéke átutalással került kiegyenlítésre. A gazdasági esemény a számlán feltüntetett felek között ment végbe, ezért szükségtelen a kellő körültekintés vizsgálata, az ennek hiányára alapított alperesi álláspont jogszabálysértő.
A megyei bíróság az új eljárásra előírta, hogy az általa kiegészített tényállás alapján az adóhatóságnak abban a kérdésben kell állást foglalnia - szükség esetén további vizsgálat alapján -, hogy az érintett négy társaság és a felperes között létrejött Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 15. pont szerinti továbbértékesítési célú gazdasági esemény az Áfa. tv. általános szabályai, vagy a 64/B. § (1)-(2) bekezdéseinek hatálya alá tartozik-e, mivel csak ennek tisztázása után lesz az adóhatóság abban a helyzetben, hogy jogszerű döntést hozhasson az áfa-visszaigénylés utólagos ellenőrzése körében.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének elutasítását. Az alperes azzal érvelt, hogy a jogerős ítéletben megállapított tényállás jogszabálysértő, az érdemi döntés pedig nem felel meg az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdésében, 35. § (1) bekezdésében, 44. § (5) bekezdésében foglaltaknak. A megyei bíróság ítéletét tanúnyilatkozatokra alapozta, amelyek nem pótolják a dokumentumokat, és nem igazolják a valóságban meg nem történt gazdasági eseményeket sem. A felperes csak állította, de nem igazolta a számlák tartalmi hitelességét. Az adóhatóság bizonyította, hogy a felperes és a számlakibocsátók között a számlák szerinti gazdasági események nem mehettek, illetve nem mentek végbe, az e körben tett határozati megállapításai megalapozottak, érdemi döntése pedig jogszerű volt.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. A felperes azzal érvelt, hogy az alperes felülvizsgálati kérelme, amely iratellenes megállapításokat tartalmaz, a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul. A jogerős ítélet iratszerű megállapításokat rögzít és megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Bizonyította, hogy a számlák szerinti gazdasági esemény a számlák szerinti felek között ment végbe, ezt nemcsak tanúvallomások, hanem a tranzitszállítás ténye és körülményei, a mérlegjegyek, szállítólevelek, partner által adott nyilatkozatok, igazolások és banki átutalások is alátámasztják.
A felülvizsgálati kérelem részben, az alábbiak szerint alapos:
Osztja a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogi álláspontját a tekintetben, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 97. § (4) és (6) bekezdései értelmében az adóhatóság kötelessége a tényállás tisztázása, és a bizonyítási eljárás lefolytatása során az adózó javára szóló tényeket is fel kell tárnia. Az ellenőrzés és az adóigazgatási eljárás során az adózó számára lehetőséget kell adni arra, hogy bizonyítékait előterjessze, és az adóhatóságnak a határozathozatal során valamennyi bizonyítékot egyenként és a többivel egybevetve is meg kell vizsgálnia. Ezért a perbeli esetben a megyei bíróság - figyelemmel a Pp. 164. § (1) bekezdésére, és a 336/A. § (2) bekezdésére is - helyesen járt el akkor, amikor a felperes által kért bizonyítást foganatosította.
Az adólevonási jog az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum, számla birtokában gyakorolható [Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdés a) pontja]. A könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük. Értékelésük meg kell, hogy feleljen az Sztv.-ben előírt számviteli elveknek és az azokhoz kapcsolódó értékelési eljárásoknak (a valódiság elve). [Sztv. 15. § (3) bekezdése] A nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján lehet bejegyezni, szabályszerűnek pedig az a bizonylat minősül, amit a valóságnak és a jogszabályi előírásoknak megfelelően állítottak ki (Sztv. 165-166. §-ai).
A perbeli esetben rendelkezésre álló számviteli bizonylatok (szállítólevelek, mérlegjegyek) nem igazolhatják a számlakibocsátó társaságok valós teljesítését, mivel ezeket a bizonylatokat nem ők szerezték be és ezek nem az ő nevükre, hanem a felperesére kerültek kiállításra. A tanúk a perben nem vitásan nyilatkoztak a beszállítói teljesítés tekintetében, de nem csatoltak dokumentumokat az igen jelentős mennyiségű és értékű, felperes felé leszámlázott hulladék eredetének, e készlet feletti rendelkezési, továbbértékesítési joguknak az igazolására, nyilatkozataikban foglaltak valóságtartalmának alátámasztására. E tekintetben nem áll rendelkezésre pl. szerződés, készletnyilvántartás, fuvarlevél vagy más olyan egyéb számviteli bizonylat, amelyből a számlakibocsátó társaságok által kiszámlázott hulladék eredete megállapítható lenne. A tranzitszállítás ténye a perbeli esetben nem vitásan egy olyan fontos körülmény, ami a számlák szerinti gazdasági események vizsgálatánál nem hagyható figyelmen kívül. A tranzitszállítás, valamint a felperes és a D. Kft. közötti keretszerződés azonban - a szállítólevelek és mérlegjegyek tartalmára figyelemmel - nem igazolja azt, hogy ténylegesen a számlakibocsátó társaságok lettek volna a felperes beszállítói, mivel erre nézve adatot egyik sem tartalmaz.
Az engedélyek megléte, vagy hiánya, ezek valós vagy hamisított volta, illetve a számlakibocsátó társaságok adózási morálja, tárgyi eszközeinek, illetve alkalmazottainak száma, telephelyeinek léte vagy fellelhetetlensége az adózó adólevonási jogát - valós gazdasági esemény, hiteles számla esetén - valóban nem befolyásolhatja. Az ezekkel kapcsolatos adatok és körülmények azonban más egyéb adattal és körülménnyel egybevetve alátámaszthatják, vagy kétségessé tehetik a gazdasági esemény számla szerinti felek közötti tényleges megtörténtét.
A perbeli esetben a számlák szerinti gazdasági események megtörténtére egyenlőre csak a számlák és a banki átutalások utalnak, és rendelkezésre állnak még különböző tanúnyilatkozatok, téves, illetve nem téves helyszín megtekintési jegyzőkönyvek is, amelyeket az adóhatóságnak a bírósági eljárás során felvett adatokkal és az egyébként rendelkezésére álló egyéb bizonyítékokkal is egybevetve kell az új eljárás során értékelnie. Az alperesnek az új eljárásban lehetőséget kell adnia a felperesnek arra, hogy valamennyi olyan bizonyítékát az adóhatóság elé tárhassa, amelyek álláspontja szerint alkalmasak a tanúvallomásokban foglaltak, illetve a számlák tartalmi hitelességének igazolására.
A megyei bíróság helytállóan mutatott rá arra, hogy ha és amennyiben a bizonyítási eljárás eredményeként az állapítható meg, hogy a számlák tartalmilag hitelesek, mivel a gazdasági események a számla szerinti felek között a valóságban is végbementek, akkor szükségtelen az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése szerinti törvényi feltételek vizsgálata.
Abban az esetben azonban, ha a felperes beszállítói nem a számla szerinti társaságok voltak, akkor a számlák tartalmi hiteltelensége nem kizárólag a számlakibocsátói magatartás miatt, hanem a felperesnek is felróhatóan következett be. Nem létező gazdasági kapcsolat, fiktív számla esetén nincs jelentősége annak, hogy az adózó vizsgálta-e vagy sem a számlakibocsátók engedélyeit, azok valódiságát, eszközeit, telephelyeit… stb.
Az új eljárást - a megyei bíróság ítéletében foglaltaktól eltérően - az alperesnek mindenekelőtt a számlák tartalmi hitelességét illetően kell immár teljes körűen lefolytatnia, és e tárgyban kell megalapozott és törvényes döntést hoznia a Legfelsőbb Bíróság ítéletében kifejtett jogi álláspont figyelembevételével. Az alperes csak abban az esetben tekintheti irányadónak a megyei bíróság által új eljárásra adott iránymutatást, ha az új eljárásban azt állapítja meg, hogy a gazdasági események a valóságban is a számlák szerinti felek között mentek végbe.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - részben eltérő indokolással - hatályában fenntartotta [Pp. 275. § (4) bekezdése].
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.043/2008.)