AVI 2011.11.118

Az áfa levonhatóságának nem törvényi feltétele az áfa összegének megfizetése (1992. évi LXXIV. tv. 32., 35. §)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperest az R. Rt. (továbbiakban: Rt.) alapította 100%-os tulajdonosi részesedéssel. A felperes és az Rt. az 1999. március 10-én kötött szolgáltatási szerződésben megállapodott arról, hogy a felperes üzemelteti az Rt. szociális ellátásához tartozó létesítményeket, amelyek energia ellátását az Rt. térítésmentesen biztosítja. A szolgáltatási szerződés 1. számú melléklete tartalmazza a közüzemi szolgáltatások mennyiségét és elszámolásának rendjét. Ennek értelmében az Rt.-nek havonta tételes s...

AVI 2011.11.118 Az áfa levonhatóságának nem törvényi feltétele az áfa összegének megfizetése (1992. évi LXXIV. tv. 32., 35. §)
A felperest az R. Rt. (továbbiakban: Rt.) alapította 100%-os tulajdonosi részesedéssel. A felperes és az Rt. az 1999. március 10-én kötött szolgáltatási szerződésben megállapodott arról, hogy a felperes üzemelteti az Rt. szociális ellátásához tartozó létesítményeket, amelyek energia ellátását az Rt. térítésmentesen biztosítja. A szolgáltatási szerződés 1. számú melléklete tartalmazza a közüzemi szolgáltatások mennyiségét és elszámolásának rendjét. Ennek értelmében az Rt.-nek havonta tételes számlát helyettesítő okmányt, illetve számlát kellett kibocsátania a térítésmentes szolgáltatásról a felszámított általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) feltüntetésével.
A közüzemi szolgáltatások az Rt. által alapított R. Energiaszolgáltató Kft.-hez (továbbiakban: Kft.) kerültek beszámlázásra. A Kft. a hozzá beérkezett számlák és mérőóra teljesítmények alapján értesítette az Rt.-t a fogyasztásról és annak ellenértékéről, aki az ellenértéket megfizette, és az előzetesen felszámított adót bevallásaiban levonásba helyezte. Az Rt. a felperes felé az energiaszolgáltatásról havonta tételes számlahelyettesítő okmányt, illetve 2004. május 1-jétől pedig számlát bocsátott ki, amelyek áfát is tartalmaztak. Az Rt. a bizonylatok szerinti áfát a bevallásaiban értékesítést terhelő adóként szerepeltette. Az Rt. időszakonként tájékoztatta a felperest a bizonylatokban felszámított összeg elengedéséről.
A felperes a számlahelyettesítő okmány, illetve számlák alapján átvett közvetített szolgáltatás összegét költségként számolta el, áfa-tartalmát bevallásaiban levonásba helyezte. A felperes az ellenérték nélkül kapott szolgáltatást szabályai szerint a bruttó összeget egyéb bevételként számolta el, és ugyanezen összeggel a társasági adóalapját csökkentette.
Az adóhatóság a felperesnél 2001-2005. évekre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló átfogó ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban - több adónemet érintően - a felperes terhére 6 315 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 5 505 000 Ft-ot adóhiánynak minősített. Kötelezte a felperest az adóhiány, 2 200 000 Ft adóbírság és 2 789 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy 2001. januártól 2001. novemberig terjedő időszakra - elévülés miatt - összesen 1 028 000 Ft áfa adókülönbözet, 289 000 Ft adóhiány, 116 000 Ft adóbírság és 538 000 Ft késedelmi pótlék törlését rendelte el, az elsőfokú határozat egyéb rendelkezéseit hatályában fenntartotta.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok 5 025 000 Ft áfa adókülönbözetre vonatkozó megállapításait és az ezekhez kapcsolódó jogkövetkezményeket vitatta, e körben kérte az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését.
Az alperes a kereset által vitatott körben érdemi döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében és az általános forgalmi adóról szóló, többször módosított 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdésében, 35. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy az Rt. részéről a felperes felé az adó áthárítására nem került sor, ezért a felperest nem illette meg az adólevonási jog.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította, jogi álláspontja a következő volt:
Az "Rt. a számlákon az ingyenesen nyújtott szolgáltatás áfa-tartalmát valóban feltüntette, azonban a felperes könyveiben ezt nem valós tartozásként kezelte, továbbá ténylegesen időszakonként az Rt. értesítésére figyelemmel a tartozást elengedettnek tekintette, vagyis az áfa megfizetésére a felperes részéről nem került sor. Ez azt is jelenti… hogy a számla tartalmában nem volt hiteles, ugyanis ténylegesen nem az a gazdasági esemény zajlott le a felek között, amit a számla tükrözött." A bizonylatok ezért nem felelnek meg a számvitelről szóló 2000 évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 166. § (2) bekezdésében foglaltaknak, és a felperes a tartalmilag hiteltelen bizonylatok alapján nem volt jogosult az áfa levonására.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, az elsőfokú bíróság, illetve az alperes kötelezését új eljárásra és új határozat hozatalára.
A felperes érvelése szerint a megyei bíróság tévesen állapította meg a bizonylatok tartalmi hiteltelenségét és azt, hogy ezek nem a ténylegesen lezajlott gazdasági eseményt mutatják, továbbá, hogy "a felperes könyveiben nem valós tartozásként kezelte" az Rt. által vele szemben felszámított áfát. A perbeli esetben ugyanis sor került a szolgáltatás nyújtásra, amit az alperes sem vitatott. Az áfa levonhatóságának törvényi feltételei között pedig nem szerepel az áfa összegének megfizetése. Az Áfa. tv. a fizetendő összeg elengedésére figyelemmel nem tiltja meg az áthárított adó egyébként fennálló levonhatóságát. A jogerős ítélet nem felel meg az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontjában, 35. §-ában, 43. §-ában foglaltaknak, téves jogértelmezésen alapul.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogerős ítéletét, és az alperes határozatát 5 025 000 (ötmillió-huszonötezer) forint általános forgalmi adókülönbözet és jogkövetkezményei tekintetében - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte.
A Legfelsőbb Bíróság - a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján eljárva - az iratok alapján a következőket állapította meg:
Az Rt. és a felperes a szolgáltatási szerződésnek megfelelően járt el.
Az alperesi határozatban megállapított tényállás szerint is a felperes az adóalanyiságot eredményező, adólevonásra jogosító tevékenységének folytatásához szükséges energiát szerezte be az Rt.-től. Az Rt. részéről történő szolgáltatás nyújtást (teljesítést) az alperes nem vonta kétségbe és nem vitatta a bizonylatok (számlát helyettesítő okmányok, számlák) szabályszerű, hiteles voltát sem. Ezekben a bizonylatokban pedig az Rt. a szolgáltatásra eső áfát áthárított adóként tüntette fel, mivel a szerződés szerint így kellett eljárnia (Áfa. tv. 43. §). A szolgáltatást az Rt. nem vitásan ellenérték nélkül teljesítette.
A felperes a bizonylatok szerinti áfát az Rt. javára fennálló szállítói tartozásként vette nyilvántartásba, és azt csak az Rt. elengedő nyilatkozata után vezette át a megfelelő főkönyvi számlára, ezért a felperes alappal vitatta azokat a jogerős ítéleti megállapításokat, melyek nem valós gazdasági eseményre, tartalmilag hiteltelen bizonylatokra és könyvelésre vonatkoznak.
Az Rt.-nek, aki az ellenérték nélküli szolgáltatást áfa felszámítása mellett nyújtotta, a bizonylatokon felszámított, felperesre áthárított áfát meg kellett fizetnie, és - az alperes által sem vitatottan - ennek megfelelően járt el, mivel az áfát bevallotta és megfizette.
Az áfa levonhatóságának nem törvényi feltétele az áfa összegének megfizetése [Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdés a pontja].
A perben az sem volt vitatott, hogy az ellenérték nélküli szolgáltatásnak, és a felszámított adó elengedésének a társasági adókötelezettséget érintő következményeit helytállóan vonták le az érintettek.
A kifejtettekre tekintettel és még egyszer kiemelve, hogy az áfa összegét a felperes nem eleve elengedett kötelezettségként, hanem ténylegesen tartozásként kezelte, a perbeli esetben nem arról volt szó, hogy az adózó az adólevonási jogát pusztán az áfa bizonylaton való szerepeltetésére alapozta, hanem sor került az adó áthárítására, amely áthárított adót a felperes jogszerűen helyezett levonásba.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet és az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - a kereset és a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben hatályon kívül helyezte [Pp. 339. § (1) bekezdése, 275. § (4) bekezdése].
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.049/2008.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.