adozona.hu
BH 2011.11.322
BH 2011.11.322
A költségelszámolás jogszerűségét csak akkor lehet megítélni, ha az adózó bevételszerző tevékenységével közvetlenül összefügg (1995. évi CXVII. tv. 4. §, 8. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a vizsgált 2002-2006. években házi orvosként folytatott vállalkozói tevékenységet, illetve tudományos és oktató tevékenységet is végzett. Ennek keretében a szerződés alapján gyakornoki képzést vállalt. Különböző szakmai rendezvényeken tartott nagyszámú szakmai és tudományos előadást, illetve tanácsadási tevékenységet és felnőttoktatást végzett az E. Rt. részére. A felperes 2004. július 1-jén kelt bérleti szerződéssel lányától, mint bérbeadótól irodai tevékenység céljára - havi 100 ...
BH 2011.11.322 A költségelszámolás jogszerűségét csak akkor lehet megítélni, ha az adózó bevételszerző tevékenységével közvetlenül összefügg (1995. évi CXVII. tv. 4. §, 8. §).
A felperes a vizsgált 2002-2006. években házi orvosként folytatott vállalkozói tevékenységet, illetve tudományos és oktató tevékenységet is végzett. Ennek keretében a szerződés alapján gyakornoki képzést vállalt. Különböző szakmai rendezvényeken tartott nagyszámú szakmai és tudományos előadást, illetve tanácsadási tevékenységet és felnőttoktatást végzett az E. Rt. részére. A felperes 2004. július 1-jén kelt bérleti szerződéssel lányától, mint bérbeadótól irodai tevékenység céljára - havi 100 000 Ft bérleti díj fejében - bérbe vette b.-i ingatlanát. 2005. július 1-jétől a felperes édesapjától bérelte annak b.-i lakásának lakószobáját irodai tevékenység és szállás céljára havi 100 000 Ft-os bérleti díj fejében. Az adóhatóság a vizsgált évek bevallásainak utólagos vizsgálata körében a felperes terhére összesen 1 395 308 Ft személyi jövedelemadó és különadó különbözetet állapított meg, amely határozatot a felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2008. június 5-i határozatában oly módon változtatott meg, hogy a felperest terhelő adókülönbözetet 1 236 265 Ft-ban rögzítette és ehhez igazodó adóbírságot szabott ki, illetve késedelmi pótlékot számított fel.Az adóhatóság megállapítása szerint a felperes nem számolhatta volna el költségként a lányának számlázott ingatlan bérleti díjat, mert az útnyilvántartásból megállapítható b.-i tartózkodások gyakorisága alapján arra nem volt szüksége, hogy állandó jelleggel lakást, illetve szobát béreljen. Havi 3-6 alkalommal a felperes lánya, illetve édesapja lakását is bérleti díj nélkül használhatta volna. Az adóhatóság rámutatott arra, hogy a bérleti díj nem felel meg a szokásos piaci árnak sem, illetve a bérelt lakás részben a felperes személyes és családi szükségleteit szolgálta. Az adóhatóság rámutatott továbbá arra, hogy a felperes által elszámolt havi 100 000 Ft-os bérleti díjjal szemben a felperesnek 2004-ben összesen 15 000 Ft, 2005-ben 40 000 Ft, 2006-ban 45 000 Ft bevétele származott b.-i kifizetőktől.
A felperes keresetében az alperes határozatának bírósági felülvizsgálatát kérte állítva, hogy az ingatlanok bérleti díját költségként elszámolhatta. Hivatkozott arra, hogy szakmai tudományos tevékenysége vállalkozási tevékenységének részét képezi, amely b.-i tartózkodást és b.-i irodahasználatot tett szükségessé. Állította, hogy az ingatlanokat kizárólag irodai célra vette igénybe.
A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint nem tudta bizonyítani, hogy a bérlemények kizárólag bevételszerző tevékenységét szolgálták. Álláspontja szerint a 2007-2008. évben keletkezett b.-i tevékenységhez kapcsolódó bevételek nem tekinthetők a vizsgált években folytatott tevékenység ellenértékének. Álláspontja szerint a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a bérlemények magáncélú használata nem valósult meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet ellentétes a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltakkal, mert a bérlemények a felperes vállalkozási tevékenységét szolgálták, melybe beletartozott a felperes tudományos és oktatói tevékenysége is. A költségelszámolás lehetőségét nem zárja ki az, hogy a felperes hozzátartozóitól vett bérbe ingatlant, illetve a bérleti díj megfelelt a szokásos piaci árnak. Hangsúlyozta, hogy a bérleményeket sem a bérbeadó, sem a bérlő nem használhatta magáncélra. Ezzel ellentétes körülményeket az alperesnek kellett volna bizonyítania [adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 95. § (1) bekezdés, 97. § (4) bekezdés, valamint a Pp. 336/A. § (2) bekezdés]. A felperes kifejtette, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltaknak sem, valamint a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 11. számú mellékletének I/12. pontja értelmében az iroda bérleti díja ugyanis költségként elszámolható.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
Az Szja. tv. 4. § (1) bekezdése értelmében jövedelem a magánszemély által az adóévben bármilyen címen és formában megszerzett bevétel egésze, vagy az e törvényben elismert költségekkel csökkentett része, vagy annak e törvényben meghatározott hányada. A 4. § (3) bekezdése szerint költségnek csak a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő, kizárólag a bevétel szerzése, a tevékenység folytatása érdekében a naptári évben ténylegesen kifizetett, szabályszerűen igazolt kiadás minősül, kivéve, ha e törvény a kiadás tényleges kifizetésétől függetlenül minősít költségnek valamely tételt. Az Szja. tv. 8. § (1) bekezdése szerint nem számít költségnek - az e törvényben meghatározott kivételektől eltekintve - azon kiadás, amely a magánszemély személyes vagy családi szükségletét részben vagy egészben kielégítő termék vagy szolgáltatás megszerzése érdekében merült fel. Az Szja. tv. 11. számú mellékletének I/12. pontja értelmében költségként elszámolható kiadás az iroda bérleti díja.
A Legfelsőbb Bíróság KGD 2007/9. számon közzétett eseti döntésében egyéni vállalkozó által használt üzlethelyiségek közüzemi költségei vonatkozásában állapította meg, hogy a kizárólag vállalkozási célból hasznosított ingatlanokkal kapcsolatos kiadások költségként elszámolhatók. (Kfv. I. 35.269/2005.) Az adóhatósági határozatok indokolásából megállapíthatóan az adóhatóság kétségbe vonta a felperes b.-i irodahasználatának szükségességét. Azzal érvelt, hogy a hozzátartozói minőségre tekintettel a felperes az ingatlanokat bérleti díj nélkül is használhatta volna. Felrótta továbbá, hogy a bérleti díj eltér a szokásos piaci ártól. Hivatkozott arra, hogy a bérelt lakás részben a felperes személyes és családi szükségleteit szolgálta.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, a felperes költségelszámolásának jogszerűségét annak alapján kell megítélni, hogy a bérleti díj, mint költség a felperes bevételszerző tevékenységével közvetlenül összefüggő kiadásnak minősül-e. A felperes az adóellenőrzés időszakában és a perben is következetesen állította, hogy a b.-i ingatlanokat iroda céljára használta. A b.-i székhelyhez kötődő vállalkozási tevékenysége alapjául szolgáló szerződéseket az iratokhoz csatolta, valamint az adóhatóság rendelkezésére álltak azok a számlák is, amelyek a fenti szerződések alapján a bevételeket igazolták. Ezen bizonyítékok alapján kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felperes budapesti ingatlan bérlete bevételszerző tevékenységével közvetlenül összefüggő kiadás volt. Ezért az Szja. tv. fenti rendelkezéseinek értelmében a felperes az általa bérelt ingatlanok bérleti díját költségként elszámolhatta.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a felperes B.-n kifejtett tevékenységét a felperes vállalkozási tevékenységének részének kell tekinteni, amelyet nem befolyásol az a körülmény, hogy ezen tevékenységéből csak kisebb összegű, illetve részben az elkövetkezendő, a vizsgált időszakon kívül eső években származott bevétele. A bevételszerző tevékenység nem mindig jár a bevétel azonnali, vagy rövid időn belüli megszerzésével, illetve eredményez nyereséges vállalkozást.
Figyelemmel arra, hogy az adóhatóság jogerős határozatában arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes az ingatlan bérleti díjat költségként nem számolhatja el, és az annak felülvizsgálatára irányuló keresetet a megyei bíróság jogerős ítéletében elutasította, a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet az alperes és az elsőfokú adóhatóság határozatára kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. A megismételt eljárásban az adóhatóságnak érdemben kell vizsgálnia, hogy a felperes által költségként elszámolt bérleti díj számlái összegszerűségükben elfogadhatók-e, vagy az Szja. tv. 1. § (4) bekezdése alapján megállapítható, hogy a szokásos piaci értéktől eltér. Ebben az esetben a költségelszámolás csak a szokásos piaci érték vonatkozásában fogadható el.
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló adóhatósági iratok alapján nem látta megállapíthatónak, hogy a felperes a bérleményeket személyes vagy családi szükségletére használta volna. A szokásos piaci érték vizsgálata körében lehet jelentőséget tulajdonítani annak a körülménynek, hogy a felperes a 2005. július 1-jén kötött második bérleti szerződés szerint csak egy lakószobát vett bérbe azzal, hogy az ingatlan egyéb helyiségeit szükség szerint használhatja. A bérleti díj, mint a költség elszámolhatósága körében a Legfelsőbb Bíróság tévesnek ítélte azt az adóhatósági szempontot, hogy a felperes hozzátartozói kapcsolataira tekintettel az ingatlanokat bérleti díj nélkül is használhatta volna.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet, valamint az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezéséről a Pp. 275. § (4) bekezdése és a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján döntött.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.225/2009.)