adozona.hu
AVI 2011.10.114
AVI 2011.10.114
Felülvizsgálati eljárásban a jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az ítélet iratellenes, téves tényeket, okszerűtlen, a logika szabályaival meg nem felelő ténybeli következtetéseket tartalmaz [Pp. 275. § (1) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság határozatában - a 0502. számú az államháztartással szembeni egyes adó- és járulékkötelezettségekről szóló, negyedéves, 2005. július 20-i esedékességű bevallási kötelezettség teljesítésének elmulasztása miatt - kötelezte a felperest 50 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában (bárkódszám 8429137840) az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (további...
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában (bárkódszám 8429137840) az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 31. § (1) bekezdésében, 1. számú melléklet I/A/3., 4. pontjában, 172. § (1) és (12) bekezdéseiben foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes bevallási kötelezettségét határidőben nem teljesítette. A felperes által megküldött, 2005. július 20-i feladóvevény nem igazolja hitelt érdemlően a bevallás adóhatósághoz történő megküldését, a mulasztási bírság jogalapját pedig nem érinti az a tény, hogy a felperes bevallását a határozat átvételét követően pótolta. A mulasztási bírság összegének meghatározásánál figyelemmel volt arra, hogy a felperessel szemben bevallási kötelezettség teljesítésének elmulasztása miatt eljárás még nem volt folyamatban.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, és az alperes új eljárásra kötelezését kérte, vitatta a mulasztási bírság jogalapját. A felperes azzal érvelt, hogy a 2005. július 20-i feladóvevény tanúsága szerint 65 g súlyú borítékot postázott az adóhatóság részére, így az három bevallást tartalmazott. A határozatok szerinti bevallás postára adását tanúvallomások is alátámasztják.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította, azt állapította meg, hogy a mulasztási bírság a jogalap és a mérték tekintetében is megalapozott és jogszerű.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését és a megyei bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. A felperes azzal érvelt, hogy a megyei bíróság eljárása és a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 164. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Kifejtette, hogy tanúvallomással és a tértivevényen megjelölt levélsúllyal is igazolta, hogy az alperes nyilvántartása nem megfelelő, "az alperes pedig nem tudta bizonyítani, mi volt a hiányzó 14 g-os küldemény, illetve mi lett annak a sorsa".
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján dönt [Pp. 275. § (1) bekezdése].
Az ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az iratellenes, vagy nyilvánvalóan téves tényeket, ténybeli megállapításokat, avagy okszerűtlen, a logika szabályainak meg nem felelő ténybeli következtetéseket tartalmaz. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a felek valamelyikének jogi álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval. Ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs lehetőség (BH 1994/639., BH 2002/29.).
A perbeli esetben - az iratokból megállapíthatóan - a megyei bíróság ítéletében megállapított tényállás nem jogszabálysértő, az kizárólag iratszerű tényeket, okszerű, logikus ténybeli és jogkövetkeztetéseket tartalmaz a következők szerint:
A megyei bíróság iratszerűen rögzítette, hogy a felperes által hivatkozott feladóvevény kizárólag a postára adás tényét és idejét igazolja, a feladott boríték tartalmát nem, mivel erre nézve információt egyáltalán nem tartalmaz. A 65 g súly megjelölés nem alkalmas annak hitelt érdemlő igazolására, hogy a felperes a határozatok szerinti bevallást 2005. július 20-án az ajánlottan feladott borítékban az adóhatóság részére postázta volna, mivel az - a másik két bevallási nyomtatvánnyal ellentétben - az adóhatósághoz nem érkezett be.
A felperes érvelésével ellentétben a jogerős ítélet (3. oldal utolsó két bekezdése és 4. oldala) kifejezetten tartalmazza, hogy a megyei bíróság a bizonyítékok értékelésénél mit vett figyelembe, mely bizonyítékot milyen súllyal értékelt és mely okoknál fogva nem fogadta el a felperes érvelését és a jogi álláspontjának alátámasztásaként felajánlott bizonyítékait az alperesi határozat jogszabálysértő voltának megállapítására.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekből következően az iratok alapján azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet megfelel a Pp. 164. § (1) bekezdésében, 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
A perben nem volt vitatott, hogy a felperes kötelezett volt a 0502 számú negyedéves adóbevallás benyújtására, amelynek határideje 2005. július 20-a volt [Art. 31. § (1) bekezdése, 1. számú melléklet]. Az Art. 172. § (1) bekezdése értelmében a jogi személy adózó mulasztási bírsággal sújtható abban az esetben, ha bejelentési, bevallási kötelezettségét nem teljesíti. Az alperes az Art. 172. § (12) bekezdése alapján eljárva a maximálisan kiszabható 200 000 Ft összegű bírság 25%-ában állapította meg a szankciót akként, hogy határozatában megfelelően indokolta a felperes terhére és javára szóló körülményeket.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.061/2008.)