adozona.hu
BH 2011.10.288
BH 2011.10.288
Az ügyvezető nem jár el az elvárható fokozott gondossággal akkor, ha a kft. képviseletében olyan személynek nyújt kölcsönt, aki a személyi adatai ismeretének hiányában nem azonosítható, sem ő, sem a vagyona nem lelhető fel és ezért vele szemben a követelés behajthatatlan [1997. évi CXLIV. tv. 29. §, Ptk. 339. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A másodfokú bíróság azzal hagyta helyben az elsőfokú bíróság 15. sorszámú ítéletét - mellyel 20 000 000 Ft és késedelmi kamatai megfizetésére kötelezte az alperest - hogy a késedelmi kamatfizetés kezdő időpontja 2006. január 19. napja. A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az alperes a felperes ügyvezetője és egyik tagja volt a perbeli időben. Az alperes a felperes képviseletében eljárva 2005. augusztus 18-án kötött kölcsönszerződés alapján S. I.-nek több részletben 20 000 000 F...
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával, mely szerint az alperes nem az ügyvezetőtől elvárható fokozott gondossággal járt el a kölcsön nyújtásakor. A kölcsönszerződést a adós személyének azonosításához szükséges, igazolt adatok ismerete nélkül kötette meg, elzárva a felperest annak reális lehetőségétől, hogy a kölcsönszerződésre alapítva igényt érvényesíthessen és ezzel kárt okozott a felperesnek, melynek megtérítésére az elsőfokú bíróság által felhívott jogszabályhelyek szerint köteles. A felperes károsodása a kölcsönszerződés lejártakor következett be, ezért a késedelmi kamatfizetés időpontját a Ptk. 301. §-a (1) bekezdésének felhívásával 2006. január 19-től kezdődően állapította meg. Alaptalannak találta a fellebbezésnek a 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet 62. §-ára történő hivatkozását, miszerint az ügyben az elsőfokú bíróság polgári kollégiumába beosztott bírónak kellett volna eljárnia. A jogvitát ugyanis a perre hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság bírálta el.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel és elsődlegesen a per megszüntetését kérte arra való hivatkozással, hogy a követelés idő előtti. Álláspontja szerint csak akkor érvényesíthetett volna a felperes az alperessel szemben kártérítési igényt, ha a bíróság jogerősen megállapította volna a követelés érvényesíthetőségének kizártságát az adóssal szemben, vagy a végrehajtási eljárásban a követelés nem térül meg. A felperes a kölcsönszerződésből eredő igényét meg sem kísérelte peres úton - ügygondnok kirendelése és hirdetményi idézés mellett - érvényesíteni. Kifogásolta az eljáró bíróság "hatáskörét", mert a 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet 62. §-ára figyelemmel nem a Fővárosi Bíróság gazdasági kollégiumába beosztott bírónak kellett volna az ügyet elbírálnia. Korábbi álláspontját fenntartva a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és "a jogszabályoknak megfelelő új határozat" meghozatalát kérte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A felperes által hivatkozott eljárási szabálysértések nem állapíthatók meg. Anyagi jogszabálysértésre pedig az alperes nem hivatkozott.
A követelés akkor idő előtti, ha még nem járt le, nem vált esedékessé. Marasztalás iránti keresetet - e perben nem irányadó kivételekkel - csak lejárt követelés iránt lehet indítani [Pp. 122. § (1) bekezdés]. A Ptk. 360. §-ának (1) bekezdése értelmében a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes. A Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése szerint kártérítés címén a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést kell megtéríteni. A felperesnek a kölcsönszerződés lejáratakor kötelmi igénye keletkezett az adóssal szemben. Ez csak akkor eredményez a vagyonában tényleges értékcsökkenést, károsodást, ha bizonyítható a követelés behajthatatlansága. A perbeli esetben ez bizonyítást nyert, ugyanis nemcsak arról volt szó, hogy az adós a szerződésben írt lakcímen ismeretlen, hanem az adós személye is azonosíthatatlan. Maga az alperes, mint a felperes képviselője sikertelenül kísérelte meg az adóssal a kapcsolatot felvenni. Annak személyére vonatkozóan semmilyen adatot nem tudott szolgáltatni, amely alapján az adós, vagy annak vagyona fellelhető lenne. Olyan személyt sem tudott megnevezni, aki S. I. adós létezését igazolta volna. Saját előadása szerint senki sem tudott a kölcsönről. A szerződést tartalmazó okirat a Pp. 196. §-a szerint nem minősül teljes bizonyító erejű magánokiratnak. Azon tanúk nem szerepelnek. Nem tekinthető az okirat a Pp. 196. § (1) bekezdés d) pontja szerint a felperes üzlete körében kiállított okiratnak sem, mert az okiraton lévő pecséten nem a felperes székhelyének címe olvasható. Az okirat tehát önmagában nem bizonyítja, hogy az abban foglalt nyilatkozatot az adós megtette és a kölcsön összegét felvette. A kölcsönnyújtásnak tanúja sem volt. Ilyen körülmények között nem várható el a felperestől az ismeretlen helyen tartózkodó adós ügygondnok útján való perlése. Marasztalás esetén a végrehajtás is kilátástalan lenne, mert a kölcsön visszafizetésének biztosítékául mellékkötelezettség nem került kikötésre, az adós vagyonáról az alperes semmilyen adatot nem tudott szolgáltatni. Megállapítható tehát, hogy a felperes károsodása bekövetkezett, a további eljárás az adós ellen csak felesleges költséget okozna.
Nincs jogi jelentősége annak, hogy a Bírósági Ügyviteli Szabályzatnak megfelelően az ügyet nem a polgári kollégiumba beosztott bíróra szignálták. A hivatkozott IM rendelet a bíróságok ügyintézésének formai és technikai feltételeit szabályozza. A Pp. 10. §-ának (1) bekezdése határozza meg az első fokon eljáró bíróságot, amely a Pp. 23. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében a Fővárosi Bíróság. Az ügyeket a bíróságok bírálják el, a bíróság által hozott határozat aláírása a Pp. 223. §-a szerint történik. A kollégiumok a bíróságok belső szervezeti egységei, az ügyelosztás rendje nem tartozik a Polgári perrendtartás szabályai közé.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.342/2010.)