adozona.hu
BH 2011.10.271
BH 2011.10.271
I. A jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntetténél a pénzügyi szolgáltatás fogalmának megállapítására a keretdiszpozíciót tartalommal kitöltő igazgatási norma értelmező rendelkezése az irányadó [Btk. 298/D. § a) pont, 1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 2. sz. Melléklet I/10. pont]. II. Az üzletszerűség megítélésénél a pénzkövetelés rendszeressége nem azonosítható az ilyen tevékenység folyamatosságával, azonban, ha a tényállásszerű elkövetési tevékenység hosszabb időre megszakad, majd tovább folytatódik, ez homogén
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A városi bíróság ítéletével a terheltet jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette [Btk. 298/D. § a) pont] miatt 60 napi tétel - napi tételenként 2500 forint összegű - összesen 150 000 forint pénzbüntetésre ítélte.
Az ítélet ellen az ügyész a terhelt terhére, a pénzbüntetés súlyosítása végett, a terhelt és védője felmentés érdekében fellebbeztek.
A bejelentett fellebbezéseket elbírálva, a megyei bíróság a 2010. szeptember 16. napján kelt végzésével - a történeti tényállás 1. és 2. pontjában...
BH 2011.10.271 I. A jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntetténél a pénzügyi szolgáltatás fogalmának megállapítására a keretdiszpozíciót tartalommal kitöltő igazgatási norma értelmező rendelkezése az irányadó [Btk. 298/D. § a) pont, 1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 2. sz. Melléklet I/10. pont].
II. Az üzletszerűség megítélésénél a pénzkövetelés rendszeressége nem azonosítható az ilyen tevékenység folyamatosságával, azonban, ha a tényállásszerű elkövetési tevékenység hosszabb időre megszakad, majd tovább folytatódik, ez homogén halmazat megállapításának alapja lehet [Hpt. 2. sz. Melléklet I/20. pont].
III. Az engedély nélkül végzett pénzügyi szolgáltatás fogalmi körében az ún. hitelgondozás - a tartozások nyilvántartása, a tartozásbehajtás, peresítés stb. - nem tekinthető a tényállásszerű elkövetési magatartás részének, ezért a tevékenység rendszeressége megítélésénél figyelmen kívül marad [Hpt. 2. sz. Melléklet I/10. pont].
A városi bíróság ítéletével a terheltet jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette [Btk. 298/D. § a) pont] miatt 60 napi tétel - napi tételenként 2500 forint összegű - összesen 150 000 forint pénzbüntetésre ítélte.Az ítélet ellen az ügyész a terhelt terhére, a pénzbüntetés súlyosítása végett, a terhelt és védője felmentés érdekében fellebbeztek.
A bejelentett fellebbezéseket elbírálva, a megyei bíróság a 2010. szeptember 16. napján kelt végzésével - a történeti tényállás 1. és 2. pontjában írt magatartásokat a bűnösség köréből kirekesztve - az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A felülvizsgálati eljárásban irányadó történeti tényállás lényege a következő:
A terhelt 1994-2008. évek között, a kölcsönösen megállapított kamat ellenében, üzletszerűen pénzt kölcsönzött úgy, hogy a pénzügyi szolgáltatási tevékenység végzésére a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének engedélyével nem rendelkezett.
Az alábbi magánszemélyeknek nyújtott kölcsönt:
Régebbi ismerősének, S. D. L.-nek 1994-ben, az általa indított vállalkozáshoz, havi 5% azaz évi 60% kamat ellenében három esetben összesen 5 millió forintot. (3. pont)
K. F.-nek - aki ismeretségi köréből szerzett tudomást arról, hogy a terhelt rendszeresen kölcsönöz kamat ellenében - 1995. március 31-én évi 60% kamat ellenében 1 millió forintot. (4. pont)
H. I.-nénak - aki egy benzinkútnál szerzett tudomást a terhelt tevékenységéről - 1995. évtől kezdődően, négy éven keresztül, több részletben évi 60% kamat ellenében legalább 2 millió forintot. (5. pont)
M. Z.-nak - aki munkahelyén értesült erről a lehetőségről - 1996. évben, havi 3,5%-os kamat ellenében összesen 3 millió forintot. (6. pont)
F. Cs.-nak a terhelt az építkezéséhez nyújtott kölcsönt. 1998. áprilisában 600 000, 1998. májusában előbb 350 000, majd 400 000, 2001. áprilisában 300 000, 2001. októberében 350 000 forintot kapott kölcsön, havi 3,5%-os ügyleti kamattal, míg 2002. januárjában újabb 230 000 forintot 3% kamat ellenében. (7. pont)
L. G.-nak - akit régóta ismert -, 2004. évben 20 000 forintot adott kölcsön a terhelt. (8. pont)
Özv. R. F.-nének, - akit szintén régóta ismert - 2005. évtől kezdődően, havi 2,5% kamat ellenében összesen 900 000 forintot kölcsönzött. (9. pont)
Özv. R.-né közbenjárására 2004. március 12-én, havi 3%-os kamat mellett a terhelt 100 000 forint kölcsönt adott R. Z.-nak és feleségének. (10. pont)
Ifj. R. F.-nének - aki ismeretségi köréből szerzett tudomást, hogy a terhelt pénzt szokott kölcsönözni - 2006. évig több alkalommal, legalább 500 000 forintot adott kölcsön havi 3,5%-os kamatra. (11. pont)
R. R.-nak - aki nagyanyjától értesült a terhelt kölcsönyújtási hajlandóságáról - 2007. év végén, illetve 2008. év elején két részletben összesen 100 000 forint kölcsönt nyújtott havi 3%-os kamat ellenében. (12. pont)
A terhelt több esetben (3., 4., 7., 8. és 9. pont) fizetési meghagyásos, illetve végrehajtási eljárást kezdeményezett a kölcsönt vissza nem fizető adósaival szemben.
A jogi indokolás körében a megyei bíróság kifejtette, hogy a Btk. 1994. január 1-jétől kezdődően a jogosulatlan pénzügyi tevékenységet - a közbenső módosítások ellenére - mindig büntetni rendelte.
A Btk. 298/D. §-ában meghatározott bűncselekmény háttérnormáját előbb a pénzintézetekről és pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény (a Pit.), majd a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a Hpt.) alkotta; jelenleg is ez utóbbi a háttér norma. Mindkettő csak az üzletszerűen végzett, rendszeresen folytatott, nyereségre irányuló gazdasági tevékenységet tekintette, illetve tekinti pénzintézeti tevékenységnek.
A büntetőtörvényi tényállás keret jellegéből következően az üzletszerű elkövetésre a pénzügyi normákban szereplő fogalom-meghatározás az irányadó; a Btk. 137. §-ának 9. pontja nem alkalmazható.
Miután a Hpt. (2. számú melléklet I. Fejezet 10. pontja) értelmében a pénzkölcsön nyújtásával kapcsolatos pénzügyi tevékenység fogalmába nemcsak a kölcsönök nyújtása, hanem azok nyilvántartása, figyelemmel kísérése, és a behajtással kapcsolatos intézkedések megtétele is beletartozik, a terhelt esetében sem csupán a pénz átadása tekinthető elkövetési magatartásnak, hanem azon intézkedései is, amelyek a tartozások rendezésére irányultak.
Emellett kitért arra is, hogy a Btk. 298/D. §-ában meghatározott jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette állapot bűncselekmény; a jogellenes állapot létesítésével kezdődik és mindaddig tart, amíg ez az állapot fennáll, vagyis amíg a jogosulatlan tevékenységet folytatják, ezért a cselekmény vagy annak egy része elévülése kizárt.
A jogerős ügydöntő határozatok ellen - tartalmilag a Be. 416. § (1) bekezdésének a) pontjára alapozva -, felmentése érdekében, védője útján a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
Az indítvány érvei szerint a bíróság a jogszabály téves értelmezésével, a büntető anyagi jog szabályait megsértve állapította meg a terhelt bűnösségét. Kétségtelen, hogy a szóban lévő törvényi tényállást a Pit., illetve a Hpt. rendelkezései töltik meg tartalommal, azonban a tényállásszerűség szempontjából büntetőjogi alapfogalmakat figyelmen kívül hagyni nem lehet. Következésképpen az üzletszerűség tartalmi elemeit, miként a rendszerességet is, büntetőjogi értelemben kell vizsgálni, ilyen értelemben pedig a terhelt magatartásából mindkettő hiányzik.
A kamat kikötése az egyes kölcsönök után jogszerű cselekmény, az üzletszerűséget nem alapozhat meg; tizenhárom év alatt tíz magánkölcsön nyújtása pedig nyilvánvalóan nélkülözi a rendszerességet.
Tévedtek az eljárt bíróságok, amikor a tartozások peresítését, a bírósági végrehajtási eljárásokat is tényállásszerű magatartásként értékelték, miután ezek jogszerű, jogilag megengedett magatartások, s ezért büntetőjogi tényállásszerűségük fogalmilag kizárt.
Téves továbbá a terhelt szándékosságának a megállapítása is. Az engedély hiányában történő pénzkölcsönzés tudatából még nem következik a szándékosság. Arról csak akkor lehet szó, ha az elkövető előtt a körülményekből nyilvánvaló, hogy a magánszemélyek közötti kölcsönzési gyakorlatot meghaladó módon, és feltételekkel valamint rendszerességgel nyújt pénzkölcsönt.
A terhelt tehát bűncselekményt nem követett el, felmentése indokolt.
A Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta és a megtámadott határozatok hatályukban történő fenntartását indítványozta.
Álláspontjának lényege szerint az indítványnak csupán az az érvelése helytálló, mely szerint a tartozások behajtása iránti polgári eljárások kezdeményezése büntetőjogi szempontból nem tekinthető jogosulatlan pénzügyi tevékenységnek. Egyébként a terhelt cselekménye a törvényi tényállás minden elemét kimerítette.
A felülvizsgálati indítvány érdemben nem alapos.
A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelyre sajátos eljárási szabályok vonatkoznak.
A felülvizsgálati eljárásban a Be. 423. §-ának (1) bekezdése értelmében a támadott ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó, a tényállás felülvizsgálati indítványban nem támadható.
Az idézett eljárási szabályból következően a Legfelsőbb Bíróság kizárólag az ítéletben rögzített tények alapján vizsgálhatja, hogy történt-e az ügyben olyan büntető anyagi jogi jogsértés, mint amire az indítványban hivatkoznak.
Erre alapozva a helyes jogi álláspont a következő:
A Btk. 298/D. §-ának a) pontjában meghatározott, a terheltnek felrótt bűntettet az követi el "Aki törvényben előírt engedély nélkül pénzügyi szolgáltatási vagy kiegészítő pénzügyi szolgáltatási" tevékenységet végez.
A törvényi tényállás ún. keretdiszpozíció, amelyben a "pénzügyi szolgáltatás" tartalmát az igazgatási norma határozza meg. Eszerint - egyebek mellett - pénzügyi szolgáltatás: a pénzkölcsön üzletszerű nyújtása.
Tehát az üzletszerűség nem a büntetőjogi diszpozíció része, hanem a keretet kitöltő igazgatási norma-tartalom.
Ebből pedig egyenesen következik - szemben az indítványozó álláspontjával -, hogy az üzletszerűség fogalmára nem a Btk. értelmező rendelkezése, hanem az igazgatási norma értelmező rendelkezése az irányadó.
Ez utóbbi szerint az üzletszerűségnek három fogalmi ismérve van: az, hogy
- ellenérték fejében nyereség vagy vagyonszerzés végett végzett tevékenység legyen,
- egyedileg előre meg nem határozott ügyletekre vonatkozzon, és végül
- rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység legyen. (Hpt. 2. számú melléklet 20. pont)
Az alapul szolgáló tényállás lényege az, hogy a terhelt a pénzkölcsönöket minden egyes esetben ellenérték fejében nyújtotta. Az általa kikötött kamat nagysága a nyereséget, mint célt vitathatatlanul magába foglalta. A hiteligénylők személyi köre esetleges volt; a tevékenysége így előre meg nem határozott ügyletekre vonatkozott.
A harmadik fogalmi ismérvet, a rendszerességet illetően pedig a Legfőbb Ügyészség helyesen utalt arra, hogy a rendszeresség nem azonosítható a folyamatossággal. A rendszeresség több alkalommal, visszatérően, ismétlődő jelleggel végzett tevékenységet jelent.
Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság a legfőbb ügyészi állásponttal abban is, hogy a "hitelgondozás"' - beleértve a behajtást és a perindítást -, büntetőjogilag az üzletszerűség feltételét alkotó rendszeres tevékenység körében nem értékelhető, azaz a rendszerességi kritérium megítélésénél figyelmen kívül marad.
Az eljárt bíróságok ezzel ellentétes álláspontja téves.
A rendszeresség fogalmi ismérvét tekintve azonban az időtényező nem teljesen figyelmen kívül hagyható. Ha a pénzkölcsönzési esetek (alkalmak) között hosszú idő, pl. egy vagy több év telik el, ez esetben a büntetőjog természetes (folyamatos) egységszemléletével ellentétes lenne ezeket a pénzkölcsönzési aktusokat rendszeres gazdasági tevékenységként értékelni.
Az ugyanis nem kétséges, hogy a Btk. 298/D. §-ának a) pontjában írt tényállás természetes egységet jelent. A különböző időszakokban történő tényállásszerű pénzkölcsönzések egy rendbeli bűncselekményt alkotnak. Amennyiben azonban az egyébként rendszeresnek értékelhető pénzkölcsönzés egyszer csak hosszabb időre megszakad, majd ezt követően a rendszeres pénzkölcsönzés az elkövető részéről ismét folytatódik, ezeket az időben elkülönült cselekvőségeket büntetőjogilag aligha lehet a "természetes egység" fogalmi körébe vonni; ilyenkor már a többrendbeliség homogén halmazat megállapítása jöhet szóba.
A másodfokú határozatnak az a jogi okfejtése, miszerint a Btk. 298/D. § szerinti bűncselekmény állapot-bűncselekmény lenne, ugyancsak tévedésen alapszik, mivel az előbb említett bűncselekmény csak aktív magatartással valósulhat meg; márpedig aktív magatartással megvalósuló bűncselekmény fogalmilag nem lehet állapot-bűncselekmény.
Ebből az is következik, hogy az egymástól hosszú idővel elkülönülő egyes cselekmények, amelyek a természetes egység fogalmi körébe nem vonhatók, önállóan elévülhetnek.
Ugyanakkor helyesen ismerte fel a másodfokú bíróság, hogy a történeti tényállásban leírt eseménysor három, egymástól eltérő törvény hatálya alatt valósult meg. Ezekhez a törvényekhez a büntetési tételek eltérő volta miatt különböző - három-, illetve ötéves - elévülési idők kapcsolódnak.
Mindezek tekintetébe vételével vizsgálva az irányadó tényállást, nem kétséges, hogy a 3., 7. pontban írt cselekmény időben jelentősen elkülönül a 8., 9., 12. pont alatti cselekményektől. Ugyanis míg a 3-7. pontbeli cselekmények rendszeressége 2002. január 23-án fejeződik be (az ezt követő tartozás elismerések, peresítések büntetőjogilag közömbösek), addig az újabb rendszeresnek értékelhető cselekménysor csak 2004-ben (8. pont), illetve 2004. március 12-én (10. pont) kezdődik és 2008. év elejéig (9-12. pont) folytatódik.
A két elkülönült bűncselekményi egység közül az első az e miatti nyomozásnak 2008. március 27-én történt elrendeléséig nyilvánvalóan elévült; így az büntetőjogi felelősség alapját nem képezheti.
Ezzel szemben a 8-12.) pont alatti, a megszakítást követően újra kezdett és rendszeresen folytatott pénzkölcsönzések esetében a folyamatosságra figyelemmel az elévülés kizárt.
Ezek a cselekmények kimerítik a keretdiszpozíció tartalmát alkotó igazgatási norma összes feltételét; azaz engedély nélküli, üzletszerű pénzkölcsönzésnek felelnek meg.
A terhelt tudata a törvényi tényállás minden elemét átfogta. Tudta, hogy a pénzkölcsönzést engedély nélkül végzi, azt emiatt titkolni is igyekezett. A legkülönbözőbb személyeknek, magas kamatra, ismétlődő jelleggel, visszatérően nyújtott kölcsönt - a környezetében erről volt ismert.
Szándéka - éspedig egyenes szándéka - a jogosulatlan pénzügyi tevékenység végzésére irányult. A cselekmény társadalomra veszélyességében való tévedést kizárja, ha a cselekmény az elkövető által tudottan jogellenes és/vagy erkölcsileg elítélendő. Tehát egy rendbeli ilyen bűncselekményben a bűnösségének a megállapítása anyagi jogi jogszabályt nem sért.
A Legfelsőbb Bíróság ezért - s mert olyan eljárási szabálysértést nem észlelt, amelyet hivatalból kellett vizsgálnia - a megtámadott határozatokat csupán annyiban változtatta meg, hogy egy rendbeli jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette miatt indított büntetőeljárást (3-7. pontok) elévülés okából - a Be. 332. § (1) bekezdés a) pontja alapján - megszüntette; egyebekben azokat a Be. 426. §-a alapján hatályukban fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. I. 1296/2010.)