adozona.hu
BH+ 2011.10.459
BH+ 2011.10.459
A balesetben elhunyt haláláért felelős személlyel szemben érvényesített hozzátartozói nyugellátás megtérítése iránti igény egészének elévülése a nyugellátás első ízben történt folyósításának időpontjában elkezdődik [Tny. 88. § (1)-(2) bekezdés, Ptk. 324. § (1) bekezdés, 326. § (1) bekezdés, 360. § (1) bekezdés, PK 52. számú állásfoglalás].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a 2009. augusztus 13-án kelt határozatával az U. F. 1997. december 20-án történt halálos kimenetelű közlekedési balesetével összefüggésben folyósított hozzátartozói nyugellátások megtérítése címén a felperest 8 606 149 forint, valamint 2009. augusztus 1-jétől - a jogszabály szerint megállapított és a mindenkori emelésekkel növelt összegben folyósított - özvegyi nyugdíj és árvaellátások havi összege megfizetésére kötelezte az 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 88. §-a alapján. A határo...
BH+ 2011.10.459 A balesetben elhunyt haláláért felelős személlyel szemben érvényesített hozzátartozói nyugellátás megtérítése iránti igény egészének elévülése a nyugellátás első ízben történt folyósításának időpontjában elkezdődik [Tny. 88. § (1)-(2) bekezdés, Ptk. 324. § (1) bekezdés, 326. § (1) bekezdés, 360. § (1) bekezdés, PK 52. számú állásfoglalás].
Az alperes a 2009. augusztus 13-án kelt határozatával az U. F. 1997. december 20-án történt halálos kimenetelű közlekedési balesetével összefüggésben folyósított hozzátartozói nyugellátások megtérítése címén a felperest 8 606 149 forint, valamint 2009. augusztus 1-jétől - a jogszabály szerint megállapított és a mindenkori emelésekkel növelt összegben folyósított - özvegyi nyugdíj és árvaellátások havi összege megfizetésére kötelezte az 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 88. §-a alapján. A határozat indokolása az 1999. február 9-én jogerőre emelkedett ítéletre hivatkozott, amely megállapította felperes bűnösségét halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségében.A felperes a keresetében a határozat hatályon kívül helyezését kérte a követelés elévülésére hivatkozva.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte.
A megállapított tényállás szerint az alperes jogelődje az 1998. február 4-én kelt határozatával a balesetben elhunyt özvegye részére és két gyermeke részére 1997. december 1-jétől kezdődően, az 1998. március 11-én született gyermek után pedig az 1998. július 6-án kelt határozatával 1998. március 1-jétől kezdődőn állapított meg özvegyi nyugdíjat, illetve árvaellátást.
E tényállás alapján a bíróság - a Tny. 93. § (1) bekezdése, a Ptk. 324. § (1) bekezdése, 326. § (1) bekezdése, 360. § (1) bekezdése alkalmazásával, a PK 52. számú állásfoglalásban foglaltak figyelembevételével - az alperes követelésének az elévülését állapította meg. Utalt az ítélet indokolása arra is, hogy az alperes az 5 éves elévülési időn belül az elévülést megszakító eljárási cselekményt nem tett, és az elévülés nyugvását megalapozó körülményt sem igazolt.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. Téves jogszabály-értelmezést panaszolt a követelés esedékessége tekintetében [Ptk. 326. § (1) bekezdés, 360. § (1) bekezdés]. Vitatta, hogy a követelés esedékessé válik, és az elévülés elkezdődik a hozzátartozói nyugellátás első ízben történt folyósításával. Álláspontja szerint a havonta utalt összegek különböző időpontban esedékesek, és az elévülés is e különböző időpontoktól számított 5 év elteltével következik be. Ezzel kapcsolatban hivatkozott az ellátások folyósításában bekövetkező változásokra (szünetelés, megszüntetés). Analógia útján az 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 70. § (2) bekezdése szerint, a felvett ellátás kifizetésétől számított igényérvényesítési határidő figyelembevételét tartotta indokoltnak. A PK 52. számú állásfoglalás kötelező erejét vitatta, valamint arra hivatkozott, hogy az 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 14. § (2) bekezdés c) pont cc) alpontjában megjelölt baleseti járadék nem esik egy tekintet alá a Ptk. szerinti kártérítéssel.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes a Tny. 88. §-a alapján kötelezte a felperest, mint az általa okozott balesetben elhunyt haláláért felelős személyt, az emiatt nyújtott nyugellátás megtérítésére.
A felperes megtérítési felelőssége megállapítására a Tny. 88. § (2) bekezdése alapján a Ptk. szerződésen kívül okozott kárért fennálló felelősségre vonatkozó szabályait kellett alkalmazni.
Az alperes a hozzátartozói nyugellátást rendszeres, folyamatos havi ellátásként állapította meg, amelynek egésze a Tny. 88. § (1) bekezdése szerint a megtérítési igény tárgyát képezi. Ennek megfelelően rendelkezett az alperesi határozat is nemcsak a már kifizetett, hanem a jövőben folyósítandó nyugellátás megtérítéséről is.
Minthogy havonként folyósított ellátás megtérítésére kell alkalmazni a Ptk. szabályait, e szabályok alkalmazásánál a havonkénti nyugellátás megtérítése a járadék formájában megítélt kártérítéssel esik egy tekintet alá.
A Ptk. 326. §-a szerint az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik, azaz, amikor az igényérvényesítés lehetősége megnyílik. A szerződésen kívül okozott kárért nyújtandó kártérítés a károsodás bekövetkezésekor nyomban esedékessé válik [Ptk. 360. § (1) bekezdés], így a kártérítési igény elévülése a károsodás bekövetkezésekor kezdődik.
Ha a károsodás rendszeresen, folyamatosan jelentkezik, a kártérítés járadék formájában való megfizetése esetén az elévülési idő kezdetére vonatkozó szabály alkalmazására ad iránymutatást a PK 52. számú állásfoglalás. Eszerint mivel a károsodás és ezzel együtt a kártérítési követelés esedékessé válása, valamint érvényesíthetősége már akkor bekövetkezik, amikor első ízben merül fel a károkozó magatartással összefüggő vagyoni hátrány, ettől az időponttól az elévülési idő elkezdődik a járadékkövetelés egészére. Az elévülési idő kezdetén nem változtat az a körülmény, hogy a kártérítést időszakonként, járadék alakjában kell megfizetni.
A munkaügyi bíróság helyesen, jogszabálysértés nélkül vette figyelembe a perbeli megtérítési igény elévülésére is irányadó szabályok alkalmazása során az előbbi állásfoglalásban foglaltakat. [Az elévülési idő kezdetére vonatkozóan ezen jogszabály-értelmezésnek megfelelő egyébként a jogi szabályozás más jogterületen is; Mt. 186. § (2) bekezdés.]
A felülvizsgálati kérelem ezzel szemben sikertelenül érvelt a Tny. 89. § (2) bekezdése rendelkezésével, amely szerint a nyugellátás - megtérítési kötelezettségnek havonta, utólag (a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig) kell eleget tenni. Ez a szabály ugyanis éppen arra utal, hogy a megtérítési igény érvényesítése - az esedékesség bekövetkezése folytán - már a havi nyugellátás folyósítása előtt megtörténik a nyugellátás egészére, csupán a teljesítésre kerül sor utólag, havonta, a kártérítési járadékhoz hasonlóan.
Az eltérő megítélést a nyugellátást érintő változásokra való hivatkozás sem indokolja, hiszen a kártérítési járadék esetében is bekövetkeznek a körülmények módosulásaiból adódó változások, ami megszűnést, feléledést eredményezhet.
Az ítélet indokolása a PK állásfoglalás indokolásában is szereplő, az idő múlásával járó bizonyítási nehézséget helytállóan említi, aminek helyességét - a felülvizsgálati kérelem érvelésétől eltérően - az nem érinti, hogy a jogerős büntető ítélet bűnösséget megállapító rendelkezését figyelembe kell venni, mivel ilyen esetben is pl. a felelősség mértékét érintő egyéb körülmény bizonyítására sor kerülhet.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján - jogszabálysértés hiányában - a munkaügyi bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta.
(Legf.Bír. Mfv.III.10.323/2010.)