adozona.hu
BH+ 2011.10.463
BH+ 2011.10.463
Előzetes döntéshozatalai eljárás kezdeményezése indokoltságának vizsgálata jövedéki bírság kiszabása kapcsán [2003. évi CXXVII. tv. 121. §, 1952. évi III. tv. 155/A. §, 340. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Vám- és Pénzügyőrség Központi Járőrszolgálati Parancsnokságának járőrei 2006. március 24. napján ellenőrzés alá vonták a felperes tulajdonát képező tehergépjárművet. A jármű átvizsgálása során a vámhatóság 35 papírkartonban 17 500 csomag Memphis márkájú magyar adójegy nélküli cigarettát, továbbá 100 liter ismeretlen eredetű és összetételű gázolajat talált. A gázolajról a vámhatóság szakértői vizsgálat során azt állapította meg, hogy a kéntartalom tekintetében nem felel meg a magyar szabvány...
BH+ 2011.10.463 Előzetes döntéshozatalai eljárás kezdeményezése indokoltságának vizsgálata jövedéki bírság kiszabása kapcsán [2003. évi CXXVII. tv. 121. §, 1952. évi III. tv. 155/A. §, 340. §]
A Vám- és Pénzügyőrség Központi Járőrszolgálati Parancsnokságának járőrei 2006. március 24. napján ellenőrzés alá vonták a felperes tulajdonát képező tehergépjárművet. A jármű átvizsgálása során a vámhatóság 35 papírkartonban 17 500 csomag Memphis márkájú magyar adójegy nélküli cigarettát, továbbá 100 liter ismeretlen eredetű és összetételű gázolajat talált. A gázolajról a vámhatóság szakértői vizsgálat során azt állapította meg, hogy a kéntartalom tekintetében nem felel meg a magyar szabványnak. Az ellenőrzéskor a jármű vezetője úgy nyilatkozott, hogy a cigarettáról nem volt tudomása, a gázolajat a cég megbízásából saját célra hozta.Az első fokon eljárt fővámhivatal a 2006. július 12-én kelt határozatával a felperest 23 877 500 forint jövedéki bírság megfizetésére kötelezte.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2006. november 10. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolásában kifejtette, hogy a jövedéki bírság a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 114. § (1) bekezdés b) pontja alapján jogszerűen került megállapításra az adózatlan jövedéki termékek birtoklása, szállítása miatt. A Jöt. 121. § (3) bekezdése szerint az alkalmazott által munkakörében elkövetett cselekmény után a jövedéki bírságot a munkáltató köteles megfizetni.
Az alperes határozata ellen a felperes keresetet nyújtott be, kérve a határozat megváltoztatását azzal, hogy a jármű vezetője és váltótársa az ellenük folyó büntetőügyben a csempészet elkövetését elismerték. Álláspontja szerint ezért a munkáltató felelőssége nem áll fenn, mert az alkalmazottak munkakörükön kívül szállították a cigarettát.
A felperes keresetét az elsőfokú bíróság elutasította. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a vámhatóság a felperes tulajdonában álló, a felperesi alkalmazott által vezetett járműben találta meg az adózás alól elvont jövedéki termékeket, ezért a felperes birtokosnak tekintendő. Az adózatlan jövedéki termékeket a járművezető a munkája során szállította, mindemellett a munkáltató felelőssége objektív, független a jó- vagy rosszhiszeműségtől.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását arra való hivatkozással, hogy az elsőfokú bíróság súlyos eljárási jogsértést követett el, amikor nem döntött a 2008. május 16. napján előterjesztett, az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárása kezdeményezésével kapcsolatos kérelméről. Álláspontja szerint a Jöt. 121. § (3) bekezdése a közösségi jogba és az EK szerződés 49. cikkébe - jelenlegi számozás szerint 56. cikkébe - ütközik. A tulajdon védelméről szóló az Európai Jogok és Alapvető Szabadságjogok Védelméről szóló Egyezmény első kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikke a tulajdontól való megfosztást csak közérdekből és az elérni kívánt célhoz viszonyítottan, arányosan engedi meg, amely a perbeli esetben megsértésre került, mert az alkalmazott szankció aránytalanul szigorú. Az a lehetőség, hogy a szállító cégtől az alkalmazottak jogsértő magatartása miatt el tudják venni a fuvarozó eszközét, bírsággal sújtják, amelyet olyan jogsértés miatt szabtak ki, amelynek elkövetéséről nem tudott, veszélyezteti a szolgáltatásnyújtás szabadságának elvét, az ártatlanság vélelmének elvét. Az Alkotmánybíróság a 398/B/2007. számú határozatában tévedett, amikor azt állapította meg, hogy az ártatlanság vélelme a közigazgatási eljárásban nem érvényesülhet. Ennek kapcsán ezzel ellentétes közösségi jogesetekre hivatkozott.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Kifogásként terjesztette elő a jogszabálysértés megjelölésének hiányát, az előzetes döntéshozatali eljárás alá nem tartozó, nem közösségi jogszabályok alkalmazhatóságának kizártságát.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Pp. 270. § (2) bekezdésére figyelemmel a jogerős ítélet felülvizsgálata mind anyagi-, mind eljárásjogi jogszabálysértésre hivatkozással kérhető. A Pp. 275. § (3) bekezdésére figyelemmel az eljárási jogszabálysértés akkor megalapozott, ha az az ügy érdemére lényeges kihatással volt. A Legfelsőbb Bíróság az alperes eljárási kifogása kapcsán utal arra, hogy jogszabálysértésként "a közösségi joggal ellentétes Jöt. 121. § (3) bekezdése törvénysértő alkalmazása" megjelölésre került, továbbá a felülvizsgálati kérelem tartalma szerint a Pp. 155/A. § (2) bekezdésének megsértésére is hivatkozott a felperes, így a Pp. 273. § (1) bekezdésében foglalt jogkövetkezmény alkalmazásának nem volt helye.
A jogerős ítélet meghozatalakor hatályban volt Pp. 155/A. § (2) bekezdése értelmében az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezéséről a bíróság végzéssel határoz. A Pp. 155/A. § (3) bekezdés alapján az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező végzés ellen külön fellebbezésnek van helye. Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelem elutasítása ellen külön fellebbezésnek nincs helye, de a jelen közigazgatási perben irányadó Pp. 340. § (3) bekezdése szerint az első fokú eljárásban az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelem elutasítása ellen is külön fellebbezésnek van helye, ha az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.
A Legfelsőbb Bíróság a peres iratok alapján azt állapította meg, hogy a felperes 2008. május 16-án az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárása kezdeményezésére irányuló kérelmet terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság erről a kérelemről nem döntött, ezzel az indítvánnyal kapcsolatban végzést nem hozott.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint - ahogy azt már egy korábbi eseti döntésében is kifejtette - az elsőfokú bíróság kötelezettsége volt az indítvány elbírálása és arról végzés hozatala. Az elsőfokú bíróságnak ez a mulasztása az ügy érdemi elbírálására kiható jogszabálysértésnek nem tekinthető a Legfelsőbb Bíróság 1/2009. (VI. 24.) PK-KK közös véleményében foglalt arra a megállapításra figyelemmel, hogy a Pp. 340. § (3) bekezdése alapján az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmet elutasító végzés elleni fellebbezések elbírálásakor a fellebbviteli bíróság nem vizsgálhatja a kezdeményezés szükségességét, az e tárgyban hozott határozatot nem változtathatja meg. A Legfelsőbb Bíróságot kell - a közös vélemény alapján - annak a fórumnak tekinteni, amelyet az EK szerződés 234. cikk (3) bekezdése, illetve a 68. cikk (1) bekezdése alapján az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének kötelezettsége terhel. A Legfelsőbb Bíróság esetleges jogorvoslat esetén nem utasíthatja az elsőfokú bíróságot előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére, mert az ilyen kérelem helytállóságának és szükségességének megítélése az elsőfokú bíróság kizárólagos felelőssége. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a Legfelsőbb Bíróságnak az ügy érdemében hozott határozat elleni perorvoslatot kell elbírálnia, mivel maga is kezdeményezheti - sőt ez kötelezettsége is - az előzetes döntéshozatali eljárást, ezért a Legfelsőbb Bíróságnak kell elbírálnia, hogy szükséges-e az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes által kezdeményezett, az előzetes döntéshozatali eljárásra feltett kérdést nem találta megalapozottnak és az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését nem találta indokoltnak.
A felperes a Jöt. 121. § (3) bekezdését tartotta közösségi joggal, az EK szerződés 56. cikkével ellentétesnek azért, mert a szolgáltatásnyújtás szabadságát, az ártatlanság vélelmét sérti - álláspontja szerint - az, ha az alkalmazott jogsértő magatartása miatt a szállító cégtől elveszik a fuvareszközét, jelentős bírságra kötelezik olyan jogsértés miatt, amelyről nem tudott.
A felperes továbbá az Európai Jogok és Alapvető Szabadságjogok Védelméről szóló Egyezmény első kiegészítő jegyzőkönyve 1. cikke, 6. cikke megsértését is e körbe tartozónak ítélte. Ez utóbbi jogsértés kapcsán a Legfelsőbb Bíróság rámutat, hogy az alperes helytelenül hivatkozott arra, hogy az Európai Jogok és Alapvető Szabadságjogok Védelméről szóló Egyezmény első kiegészítő jegyzőkönyve 1. cikke, 6. cikke a közösségi jogba nem tartozó szabályozás, arra nézve az Európai bíróság előzetes döntéshozatalát nem lehet kezdeményezni. A 2007. évi CLXVIII. törvény 3. §-a, 1. számú melléklet 1. cikk 8. pontjával módosított 6. cikk (1) bekezdése szerint az Unió elismeri az Európai Unió Alapjogi Chartájának 2000. december 7-i, Strasbourgban 2007. december 12-én kiigazított szövegében foglalt jogokat, szabadságokat és elveket; e Charta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a szerződések.
A perbeli esetben azonban a bíróság egy korábbi, 2006. március 24-én elkövetett jogsértést vizsgált, így a később, 2007. december 22-én kihirdetett törvény rendelkezései - visszaható hatály hiányában - a perbeli esetben nem alkalmazhatók.
A felperes által hivatkozott tulajdonjog védelmére vonatkozó jogsértés a perbeli esetben azért sem merülhetett fel a felülvizsgált ügyben, mert a gépjármű elkobzása nem volt a jelen per tárgya, így ezzel kapcsolatban közösségi joggal ellentétes szabályozás kérdése sem állhat fenn. A tisztességes tárgyaláshoz való alapjogra vonatkozó felperesi sérelem kapcsán sem merült fel olyan jogsértés, amelynek közösségi jogi vonatkozása lenne, a felperes eljárási jogai megsértésére nem is hivatkozott, de ilyen jogsértést a Legfelsőbb Bíróság sem észlelt. Az a kérdés, hogy a perben a bizonyítás melyik peres felet terheli, a perjogi szabályozás része, közösségi jogi vonatkozást nem vet fel.
Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése körébe tartozóan, a Jöt. 121. § (3) bekezdésének az EK szerződés 56. cikkével ellentétes szabályozásra való felperesi hivatkozást vizsgálva a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a Jöt. 121. § (3) bekezdésének az a rendelkezése, mely szerint az alkalmazott által elkövetett cselekmény után a jövedéki bírságot a munkáltató köteles megfizetni, nem ellentétes a szolgáltatásnyújtás szabadságának elvével. A felperes által hivatkozott fuvareszköz elvételére (elkobzására) a jelen eljárást érintően, a perben érintett határozattal nem került sor, így azt a felperesi kezdeményezés során mint indokot figyelmen kívül kellett hagyni. Az alkalmazott által elkövetett jogsértésért történő bírságfizetésre kötelezés nem ellentétes a közösségi jog hivatkozott jogelvével, mert a munkáltató felelősséggel tartozik az alkalmazottaiért, jogsértő cselekményeiért, szankcióként pénzfizetési kötelezettség előírása nem akadályozza a felperest a szolgáltatásnyújtásban, a szolgáltatásnyújtás szabadságában, közösségi jogi vonatkozást ez a kérdés szintén nem vet fel.
Az ártatlanság vélelmének elvével kapcsolatban a felperes az Alkotmánybíróság téves jogértelmezésére hivatkozott. A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy az Alkotmánybíróság határozatának, a határozatában kifejtett álláspontjának a felülvizsgálatára hatáskörrel nem rendelkezik, így ebben a kérdésben bírósági felülvizsgálatnak nincs helye.
Mivel a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló felperesi indítvány alaptalan volt, ezért a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Kfv.VI.39.053/2009.)