adozona.hu
BH+ 2011.10.453
BH+ 2011.10.453
A tagot a taggyűlésen meghatalmazás alapján más személy is képviselheti. Nem fogadható el olyan meghatalmazás, amelyet csak egyszerű másolatban mutatnak be. Az ügyvezető nyilatkozata nem pótolja az eredeti okiratot [1997. évi CXLIV. tv. (továbbiakban: 1997. évi Gt.) 151. §, Pp. 195. §, 196. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az M. Kft. alperesnek két tagja van. A felperes 10%-os üzletrésszel és 30 szavazattal, H. K. 90%-os üzletrésszel és 270 szavazattal rendelkezik. A társaság ügyvezetője, E. N. 2007. január 26-án kelt meghívóval 2007. február 19-re taggyűlést hívott össze négy napirendi pontot jelölve meg a taggyűlésen megtárgyalandó kérdésekként. Bár a felperes különböző kifogásokra hivatkozással tiltakozott a taggyűlés megtartása ellen, az február 19-én mégis megtartásra került. A taggyűlésen részt vett a töb...
A B. K. nevére szóló, másolatban bemutatott meghatalmazás 2007. február 15-én Berlinben, készült gépírással. Azt aláírta H. K., és azon két tanú neve is szerepel, akik közül az egyik az alperes ügyvezetője, E. N. volt. A meghatalmazás eredeti példányt sem a taggyűlésen, sem utóbb nem mutatták be.
Az 1., 2. és 3. számú határozattal H. K. igen szavazata és felperes tartózkodása mellett háromévi időtartamra könyvvizsgálót választottak, elfogadták a 2004. és 2005. évi mérleget és éves beszámolót, az ügyvezetés részére történő felmentvény megadása mellett. A 4. és az 5. számú határozat a társasági szerződést módosította. A 4. számú határozat értelmében a megismételt taggyűlés akkor határozatképes, ha azon a tagoknak legalább 50%-a jelen van. Az 5. számú határozat rendelkezése szerint írásbeli szavazás esetében taggyűlés összehívására az induló vagyon több mint 50%-át képviselő tag jogosult.
A 6. számú határozat elvetette azt az indítványt, hogy az alperes utóbbi két évben történt gazdasági eseményeit könyvvizsgáló vizsgálja felül.
A felperes keresetében a 2007. február 19-i taggyűlés 6 felsorolt határozatának a hatályon kívül helyezését kérte.
A hatályon kívül helyezésre irányuló kérelem alapvető indoka az volt, hogy B. K. nem rendelkezett H. K.-tól érvényes maghatalmazással, mindössze egy fénymásolati példány került becsatolásra a taggyűlésen. A felperes sérelmezte azt is, hogy a 4. és 5. számú határozatok tartalmukban is jogszabálysértőek. A társasági szerződés korábban ugyanis úgy rendelkezett, hogy a határozatképtelenséget követően megtartott megismételt taggyűlés a megjelentek által képviselt szavazati jog mértéktől függetlenül határozatképes. Az írásbeli szavazást követően összehívott taggyűlés esetében továbbá úgy szólt, hogy az összehívásra bármelyik tag jogosult. Miután a módosítás az előbb említett mértéket 50% fölé emelte, ezért ő, mint 10%-os tag, sérelmet szenvedett jogai gyakorlásában. Megállapítható, hogy a társasági szerződés a számára terhesebben került megváltoztatásra, a módosító rendelkezések elfogadására csak egyhangú szavazattal kerülhetett volna sor. Végül a felperes sérelmezte azt is, hogy taggyűlés összehívására nem lett volna mód azért sem, mert korábban az ügyvezetőnek átadott ún. kérdés katalógusban foglaltakra nézve választ nem kapott. A megállapodásuk pedig úgy szólt, hogy a taggyűlést megelőzően ezekre a kérdésekre a szükséges válaszokat meg kell, hogy kapja. Utóbb a felperes arra is hivatkozott, hogy B. K. meghatalmazása azért sem szabályszerű, mert az hitelesítéssel nem lett ellátva.
Alperes a kereset elutasítását kérte.
Védekezése szerint a meghatalmazás szabályszerűen készült el, a taggyűlést megelőző négy nappal korábban Berlinben írta alá H. K. Sajnálatos módon a meghatalmazás eredeti példánya Berlinben maradt ez az indoka annak, hogy utóbb faxon küldték át, az ily módon már csak másolatban megérkezett meghatalmazást. Az alperes vitatta azt is, hogy a társasági szerződés módosítása a felperest hátrányosan érintené, a módosításra az új törvényi rendelkezések miatt volt szükség. Végül hivatkozott arra, hogy a felperes által megjelölt kérdés katalógus, illetve az arra adandó válaszok legfeljebb polgári jogi megállapodások lehetnek, és az a társaság működése szempontjából jelentőséggel nem bír.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helytadott és a sérelmezett határozatokat hatályon kívül helyezte. Az elsőfokú bíróság ítéletét az 1997. évi CXLIV. törvény (továbbiakban: régi Gt.) 151. § (1) bekezdésére, valamint a Pp. 196. § (1) bekezdés b) pontjára alapítva megállapította, hogy B. K. nem rendelkezett semmilyen meghatalmazással a perbeli taggyűlésen. Ily módon a másik tag képviseletére nem volt jogosult és így szabályszerű határozat sem születhetett. Megállapította továbbá azt is, hogy az alperes 4. és (helyesen) 5. számú határozatai a felperesnek a jogait sértik, miután a módosítást követően hátrányosabb helyzetbe került a korábbi szabályozáshoz képest. Ilyen tartalmú határozatot a taggyűlés pedig csak egyhangúan hozhatott volna.
Az elsőfokú bíróság határozatával szemben az alperes nyújtott be fellebbezést. Fellebbezésének módosított tartalma szerint az 1., 2., 3. és 6. számú határozatok tekintetében a felperes keresetének elutasítását kérte, míg a többi határozatot a fellebbezés nem érintette. A fellebbezésben hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság helytelenül értékelte a meghatalmazást, azt ugyanis érvényesként kellett volna kezelnie. Ezt támasztja alá, hogy az ügyvezető azonosnak tekintette a másolatban bemutatott meghatalmazást azzal, amit ő maga is tanúként Berlinben aláírt.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette. Fellebbezett részét megváltoztatta és a felperes keresetét a fellebbezéssel támadott határozatok tekintetében elutasította. A másodfokú bíróság álláspontja az volt, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján az elsőfokú bíróságnak is érvényesnek kellett volna tekinteni azt a meghatalmazást, amelynek alapján B. K. a taggyűlésen eljárt. A másodfokú ítélet szerint a technika mai színvonalán sem nyílik feltétlenül lehetőség a meghatalmazás eredeti példányának fizikai elküldésére. A tag azonban többféle módon is a taggyűlés elnökének a tudomására hozhatja a taggyűlésen képviselő útján való részvételi szándékát. Az alperes kétséget kizáróan bizonyította, hogy a meghatalmazás eredeti példányban Berlinben készült, azon tanúként az alperes ügyvezetőjének az aláírása is szerepel. Így a taggyűlés elnöke, aki egyébként a társaság ügyvezetője és a meghatalmazáson okirati tanú volt, saját tudomása alapján is helyesen állapította meg a taggyűlés határozatképességét és B. K. képviseleti jogosultságát. Ez okból tehát a taggyűlési határozatok hatályon kívül helyezésének nincs alapja. A másodfokú bíróság kifejtette azt is, hogy a perindításra meghatározott 30 napos jogvesztő határidőn belül a felperes nem hivatkozott a meghatalmazás diplomáciai felülhitelesítésének a hiányára, ezért a jogvesztő határidőn túl erre a keresetét nem alapíthatja.
A jogerős határozattal szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte a másodfokú bíróságnak, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztató, és a keresetet elutasító részében történő hatályon kívül helyezését, és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát, amellyel az alperes által hozott valamennyi taggyűlési határozat hatályon kívül helyezésre kerül. A felperes álláspontja szerint a másodfokú ítélet sérti az 1997. évi Gt. 47. § (1) bekezdését, 48. § (2) bekezdését, a 151. § (1) és (2) bekezdését valamint a Pp. 69. § (3) bekezdését illetőleg 198. § b) pontját.
A felülvizsgálati kérelem szerint a másodfokú bíróság tévedett amikor arra a következtetésre jutott, hogy a Gt. 151. § (1) bekezdése nem követeli meg a taggyűlésen a képviseleti jogosultság igazolását a meghatalmazás eredeti példányának bemutatásával. Tévedett akkor is, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a másolat alapján a taggyűlés elnöke eldöntheti azt, hogy az okiratnak a megfelelő bizonyító ereje meg van-e vagy sem. A meghatalmazás a képviseleti jogosultság igazolására csak akkor alkalmas, amennyiben azt a képviselet ellátása esetén be is mutatják. A bemutatásnak pedig nem másolatban, hanem eredeti példányban kell megtörténni. Miután erre nem került sor, B. K. H. K.-t jogszerűen nem képviselhette volna a taggyűlésen. Ebből adódóan a taggyűlés nem volt határozatképes és ott határozatokat sem hozhatott volna.
A meghatalmazás a másolati jellegen túlmenően azért sem fogadható el, mert a Pp. 198. § b) pontjának illetőleg 69. § (3) bekezdésének nem felel meg, miután azt külföldön felülhitelesítéssel nem látták el. Ezt megállapította az elsőfokú bíróság és a másodfokú bíróság sem vonta kétségbe.
Téves a másodfokú bíróságnak az az okfejtése, hogy a taggyűlési határozatok megtámadására rendelkezésre álló 30 napos jogvesztő határidőn túl nem lehetett figyelembe venni a felperesnek a felülhitelesítés hiányára vonatkozó további előadását. A felperes keresetében azt kérte, hogy a 2007. február 19-i határozatokat a bíróság helyezze hatályon kívül. A kereseti kérelem alapvetően a meghatalmazás szabálytalanságára volt alapítva. A meghatalmazás hiányosságaira vonatkozó előadás illetőleg kiegészítés nem minősül olyan keresetváltoztatásnak, amelyet 30 napon túl előterjesztett módosított keresetként kéne értékelni. Az eljárt bíróságokat nem mentesíti a meghatalmazás egyéb okból való szabálytalanságának a vizsgálata abból az okból, hogy arra a keresetlevélnek a benyújtásakor a felperes nem hivatkozott. A bíróságok feladata a tényállás megfelelő felderítése és a jogszabályok helyes alkalmazása, amely az egyéb érvénytelenségi okok észlelését is a bíróságok feladatává teszi.
A felperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság döntése volt helytálló és ennek a határozatnak a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében való helybenhagyását kérte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A peres iratokból megállapítható, hogy 2007. február 19-én négy olyan gazdasági társaság tartott taggyűlést - az alperes M. Kft., T. Kft., T.-T. Kft., E. Bt. - amelyben a felperes tagként tulajdonosi részesedéssel rendelkezett. A taggyűléseket egymást követő időpontban tartották meg. A taggyűlésen a többségi tulajdonos H. K. nem jelent meg, hanem az általa aláírt meghatalmazás szerint képviseletére B. K. lett volna jogosult. E meghatalmazáson szerepel a meghatalmazó aláírása, továbbá feltüntetésre került két tanú neve is. Az egyik tanú az alperes ügyvezetője volt. Ez a meghatalmazás azonban csak másolatban állt a taggyűlésen rendelkezésre és utóbb sem került elő az eredeti meghatalmazás. A meghatalmazás másolati jellegét a felek illetőleg a meghallgatott tanúk sem vitatták, előadásuk szerint az eredeti tévedésből Berlinben maradt. A másolati jelleget az ügyben eljárt első- és másodfokú bíróság sem tette kétségessé, a másolat jogi minősítését azonban eltérő módon értelmezték. Az elsőfokú bíróság a Gt. 151. § (1) bekezdésére utalva, - mely szerint a meghatalmazást közokiratba, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni - nem tekintette joghatályosnak, és ezért döntött úgy, hogy szabályszerű meghatalmazás hiányában határozatképtelen taggyűlés jogszerű határozatokat nem hozhatott. A másodfokú bíróság a másolati jelleget akként értékelte, hogy az eredeti meghatalmazás létét az ügyvezető tanúvallomása alapján valónak fogadta el és ekként szabályszerűen megtartottnak minősítette a taggyűlést is.
A Gt. 151. § (1) bekezdése előírja a meghatalmazás közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba való foglalását, a magánokirati jelleget illetően a Pp. 195., 196. § rendelkezései az irányadóak. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogértelmezését tartja ebben a körben helytállónak. Éppen a másodfokú bíróság által hivatkozott fejlett technikai eszközök mellett, a nem valóságnak megfelelő tartalmú okiratok előállítása különösebb technikai nehézséget nem okoz. Az eredeti okirati forma a meghatalmazó érdekét kívánja biztosítani és a Gt.</a> erre vonatkozó kogens szabályozása eltérést nem enged.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint is a többségi tulajdonos tag jelenlétének a hiányában a taggyűlés határozatképtelen volt, és a határozatképtelen taggyűlésen szabályszerű határozatok meghozatalára nem kerülhetett sor.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság érdemben helytálló döntését helybenhagyta. (Legf.Bír. Gfv.X.30.229/2010.)