adozona.hu
ÍH 2011.134
ÍH 2011.134
FELSZÁMOLÁS KEZDETE ELŐTTI TÚLFIZETÉS ADÓHATÓSÁGI ELSZÁMOLÁSA, MINT SPECIÁLIS "BESZÁMÍTÁS"
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésével az adós gazdálkodó szervezet felszámolását befejezte, az adóst megszüntette, a felszámoló díját 300 000 Ft + áfa összegben állapította meg, rendelkezett az adós vagyonát képező 719 557 Ft be nem hajtott követelés, adótúlfizetés felosztásáról, az összes hitelezői igényt meghaladó követelésből 317 557 Ft követelésrészt az adós tagjának, K. J.-nek adta át.
A végzés ellen az adós tagja, vezető tisztségviselője, K. J. jelentett be fellebbezés...
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésével az adós gazdálkodó szervezet felszámolását befejezte, az adóst megszüntette, a felszámoló díját 300 000 Ft + áfa összegben állapította meg, rendelkezett az adós vagyonát képező 719 557 Ft be nem hajtott követelés, adótúlfizetés felosztásáról, az összes hitelezői igényt meghaladó követelésből 317 557 Ft követelésrészt az adós tagjának, K. J.-nek adta át.
A végzés ellen az adós tagja, vezető tisztségviselője, K. J. jelentett be fellebbezést, fellebbezése tartalmában az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatására irányult. Kérte, hogy a bíróság mellőzze az adós megszüntetését, kötelezze a felszámolót a zárómérleg, vagyonfelosztási javaslat megküldésére. Sérelmezte, hogy az adós egyedüli hitelezőjeként a zárómérleget, a vagyonfelosztási javaslatot nem kapta kézhez. Előadta, hogy adós vagyona a zárómérlegben foglaltakkal szemben ténylegesen 919 557 Ft adótúlfizetés, mivel a Nemzeti Adó- és Vámhivatal a követeléssel szemben beszámított 200 000 Ft összegre hitelezői igénybejelentést nem tett, így a 200 000 Ft követeléssel az adótúlfizetés nem csökkenthető. Kifogásolta a felszámolói díj összegét, álláspontja szerint a felszámoló által kifejtett tevékenységgel a díj nem áll arányban.
A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alaptalan.
Tévesen hivatkozott adós vezető tisztségviselője arra, hogy a zárómérleget, a vagyonfelosztási javaslatot részére, mint a társaság hitelezőjének az elsőfokú eljárás során a bíróságnak meg kellett volna küldenie. A Cstv. 56. § (1) bekezdése alapján a zárómérleg,- vagyonfelosztási javaslatot a bíróság a hitelezőnek küldi meg. A Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontja szerint hitelező a felszámolás kezdő időpontja után mindenki, akinek az adóssal szemben pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van (ideértbe a bankgaranciából, biztosítói garanciából, vagy biztosító által kiállított készfizető kezességvállalást tartalmazó kötelezvényből származó függő követeléseket is, amelyeknek beállta és esedékessége még bizonytalan), amennyiben az említett követeléseket a felszámoló nyilvántartásba vette. Ennek alapján, mivel K. J. hitelezői igénybejelentést a felszámolás kezdő időpontja után a felszámolónak nem tett, nyilvántartásba vételi díjat nem fizetett be, hitelezői igényét a felszámoló nem igazolta vissza, nem minősül hitelezőnek, így részére a zárómérleget, a vagyonfelosztási javaslatot nem kellett megküldeni.
Alaptalan a fellebbezés azon hivatkozása is, mely szerint az adóhatóság hitelezői igénybejelentés hiányában a 200 000 Ft összegű követelés beszámítására nem volt jogosult. A Cstv. 36. § (1) bekezdése alapján a felszámolás során csak olyan követelés számítható be, amelyet a felszámoló elismertként nyilvántartásba vett, és amelynek tekintetében a felszámolás kezdő időpontját - vagy ha a követelés később keletkezett, a keletkezését - követően nem került sor engedményezésre, azaz hitelezői igényként visszaigazolt követelés beszámítására van lehetőség. Mindehhez képest speciális rendelkezést tartalmaz a 2003. évi XCII. törvény (Art.) 43. § (5) bekezdése, mely úgy rendelkezik, hogy a felszámolási eljárás kezdő napját megelőző napon fennálló túlfizetés, valamint a jogutód nélkül megszűnt adózó adószámláján fennálló túlfizetés összegét az adóhatóság hivatalból számolja el az általa nyilvántartott, az adózót terhelő adótartozásra. Ennek alapján számolta el az adóhatóság a felszámolás kezdő időpontját, 2009. október hó 5. napját megelőző napon fennálló 919 557 Ft túlfizetés összegébe az adóst terhelő 200 000 Ft összegű tartozást, így adós vagyona a zárómérlegben felosztott 719 557 Ft követelés.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság a felszámolót megillető díj mértékét is. A 2009. évi LI. törvény 51. § (5) bekezdése alapján a jelen ügyben is alkalmazandó Cstv. 59. § (1) bekezdése értelmében a felszámoló díjának összege a felszámolás során az eladott vagyontárgyak bevétele, és a befolyt - a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett - követelések, pénzbevételek együttes összegének 5%-a, de legalább 300 000 Ft, az e szakaszban meghatározott díjak a díjat terhelő általános forgalmi adó összegét nem tartalmazzák. A törvényben meghatározott díj legkisebb összege tehát 300 000 Ft, valamint az általános forgalmi adó, melyet a bíróság a kifejtett tevékenység nagyságrendjétől, a felszámolás időszükségletétől, bonyolultságától függetlenül köteles megállapítani.
A fenti indokokra tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a többször módosított Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán megfelelően alkalmazott Pp. 259. § és Pp. 253. § (2) bekezdése értelmében helybenhagyta.
(Pécsi Ítélőtábla Fpkf. IV. 30.136/2011/2.)