ÍH 2011.131

KÉSZFIZETŐ KEZESSÉGEN ALAPULÓ KÖVETELÉS BESOROLÁSA CSŐDELJÁRÁSBAN A csődeljárásban nincs jelentősége annak, hogy a hitelező követelése lejárt, vagy sem. Ezért az olyan bizonytalan esedékességű követelés besorolására is sor kerülhet a hitelezői igények általános szabályai szerint, mint a készfizető kezességen alapuló követelés [Cstv. 3. § (1) bek. c) pontja; 12. § (2) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az elsőfokú bíróság a 2010. május 23-án meghozott végzésével elrendelte a VL. Kft. adós csődeljárását. Vagyonfelügyelőként az L. Befektetési és Kereskedelmi Kft.-t jelölte ki.
A K. Bank Zrt. 2010. július 1-jén kifogást terjesztett elő a vagyonfelügyelő intézkedése ellen, arra figyelemmel, hogy a vagyonfelügyelő a hitelező lejárt tőke, kamat és késedelmi kamat jogcímen bejelentett összesen 169 500 657 forint követeléséből csak 9 500 657 forintot vett nyilvántartásba nem vitatott, nem biztosít...

ÍH 2011.131 KÉSZFIZETŐ KEZESSÉGEN ALAPULÓ KÖVETELÉS BESOROLÁSA CSŐDELJÁRÁSBAN
A csődeljárásban nincs jelentősége annak, hogy a hitelező követelése lejárt, vagy sem. Ezért az olyan bizonytalan esedékességű követelés besorolására is sor kerülhet a hitelezői igények általános szabályai szerint, mint a készfizető kezességen alapuló követelés [Cstv. 3. § (1) bek. c) pontja; 12. § (2) bek.].

Az elsőfokú bíróság a 2010. május 23-án meghozott végzésével elrendelte a VL. Kft. adós csődeljárását. Vagyonfelügyelőként az L. Befektetési és Kereskedelmi Kft.-t jelölte ki.
A K. Bank Zrt. 2010. július 1-jén kifogást terjesztett elő a vagyonfelügyelő intézkedése ellen, arra figyelemmel, hogy a vagyonfelügyelő a hitelező lejárt tőke, kamat és késedelmi kamat jogcímen bejelentett összesen 169 500 657 forint követeléséből csak 9 500 657 forintot vett nyilvántartásba nem vitatott, nem biztosított követelésként. Előadta, hogy a hitelező és a V. Kft. között 160 000 000 forint tőke és ügyleti kamatok tekintetében létrejött kölcsönszerződésből eredő tartozásért az adós készfizető kezességet vállalt. A kölcsönszerződésből a V. Kft.-nek 2010. március 11-ig 160 000 000 forint tőke, 9 846 970 forint kamat és 13 687 forint késedelmi kamat összegben lejárt tartozása keletkezett, amit nem fizetett meg a hitelezőnek, így ezt a követelést az adóssal, mint készfizető kezessel szemben érvényesíti. A bíróság a kifogásnak akként adott helyt, hogy kötelezte a vagyonfelügyelőt a K. Bank Zrt. hitelező 160 000 000 forint tőkekövetelésének soron kívül, nem vitatott, nem biztosított követelésként való nyilvántartásba vételére. Határozatának indokolásában rámutatott, hogy a Cstv. 12. § (3) bekezdése alapján a vagyonfelügyelő nem jogosult a hitelezői igény nyilvántartásba vételének megtagadására azon az alapon, hogy az vitatott, vagy még le nem járt követelés. A vagyonfelügyelő a hitelező követelésének a jogalapját a követelés fennálltát, összegét nem vitatta, a nyilvántartásba vételét azzal az indokkal tagadta meg, hogy a kölcsönszerződés eredeti ütemezése szerint a teljes követelésből még csak a kamatok váltak lejárttá, a tőkekövetelés még nem. Elismerte azt is, hogy a V. Kft. csődeljárásában a hitelező teljes követelését nyilvántartásba vette, mint még le nem járt, de elismert követelést. Az elsőfokú bíróság a Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontjára utalva kiemelte, hogy a csődeljárásban hitelező az is, akinek a csődeljárás iránti kérelem időpontjában még le nem járt, de elismert pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van. A vagyonfelügyelő a hitelező követelését nem vitatta, csak a lejárat tekintetében van vita a felek között, aminek azonban a Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a csődeljárásban nincs jelentősége, ez nem akadálya a Cstv. 12. § (2) bekezdés ba) pontja szerinti besorolásnak. A hitelező a követelését biztosított kategóriába kérte besorolni, azonban bizonyíték hiányában a tőkekövetelés esetén sincs lehetőség erre, ezért a bíróság a kifogást ebben a részében elutasította.
Az adós 2010. június 18-án csődegyezségi tárgyalást tartott, amelyen a hitelezők az egyezségi javaslatát nem fogadták el, de hozzájárultak a fizetési haladék 180 napra történő meghosszabbításához.
Az adós 2010. augusztus 2-án kifogást terjesztett elő, amelyben kérte a vagyonfelügyelő kötelezését a K. Bank Zrt. hitelező nyilvántartásba vett hitelezői igényéből 160 000 000 forint törlésére. Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította. Megállapította, hogy a vagyonfelügyelő a bíróság 9.Cspkh. 01-2010-1/000023/6. számú végzésében meghatározottak szerint járt el, és az adós kifogása a vagyonfelügyelő bíróság végzésének megfelelő eljárása ellen irányul. Ezért az elsőfokú bíróság az adós kifogását elutasította.
A csődeljárásban a következő egyezségi tárgyalás 2010. október 26. napjára került kitűzésre.
Az adós 2010. október 25-én újabb kifogást terjesztett elő, melyben előadta, hogy a vagonfelügyelő a 2010. október 18-i tájékoztatása szerint a K. Bank Zrt. hitelezői igényét 59 325 235 forint erejéig a Cstv. 12. § (2) bekezdés ba) pontja szerinti elismert, nem vitatott és nem biztosított követelésként nyilvántartásba vette. Az adós a hitelező igényének nyilvántartásból való törlését kérte. Előadta, hogy a V. Kft. csődeljárásában a Fővárosi Bíróság a csődegyezséget jóváhagyta, amely végzésre hivatkozással a vagyonfelügyelő a K. Bank Zrt. hitelezői igényét indokolás nélkül 59 325 235 forint összegben módosított hitelezői igényként igazolta vissza. Az adós álláspontja szerint a hitelezői igény besorolása ellentmondásos. Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította. Végzését azzal indokolta, hogy a vagyonfelügyelő a bank tőkekövetelését a jelen csődeljárásban eredetileg az elsőfokú bíróság 6. sorszámú végzése alapján vette nyilvántartásba. Az adós ennek az igénynek a törlését kérte. A bíróság a Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontjára utalva kifejtette, hogy nem akadálya a követelés nyilvántartásba vételének, hogy egy nem vitatott követelés még nem járt le. Megjegyezte, hogy a V. Kft. csődegyezségének jogerős jóváhagyása sem fog alapot nyújtani a hitelező igényének törlésére, legfeljebb a követelés jövőbeni lejáratának ideje módosul. A csődegyezség következtében módosulhat továbbá a V. Kft. által a K. Bank Zrt. részére fizetendő összeg, ami kihatással lehet a K. Bank Zrt. hitelező igényére is, azonban a hitelezői igény módosított besorolás szerinti összegét sem az adós, sem a hitelező nem kifogásolta, így azt a bíróság nem vizsgálta és a fentieknek megfelelően a kifogást elutasította.
2010. november 3-án bejelentette, hogy a 2010. október 26-i csődegyezségi tárgyaláson a hitelezők elfogadták a csődegyezségi javaslatát, így a csődegyezségi megállapodás a felek között létrejött. Az adós kérte a csődegyezség jóváhagyását. Kérelmének indokolásául előadta, hogy az egyezségi tárgyaláson - annak megkezdését megelőzően a vagyonfelügyelő a 2010. október 18-i nyilvántartásba vételtől eltérően a K. Bank Zrt. hitelező kérésére a hitelező szavazatainak számát az eredetileg elismert 169 500 560 forint igénye alapulvételével 1695 szavazatban állapította meg. Az adós álláspontja szerint a vagyonfelügyelő jogellenesen járt el, erre való tekintettel az adós szerint a helytelenül történt hitelezői besorolás figyelmen kívül hagyásával megállapítható, hogy a csődegyezségi javaslatot a nem vitatott követeléssel rendelkező hitelezők közül a biztosított csoportban 60,42%, a nem biztosított csoportban 94,79% támogatta.
Az adós a fenti beadványában foglaltakkal tartalmilag azonos indokolással 2010. október 29-én kifogást terjesztett elő a vagyonfelügyelő intézkedésével szemben, amelyben sérelmezte, hogy a vagyonfelügyelő a K. Bank Zrt. szavazatainak számát egy korábbi módosítást követően megállapított 593 szavazattal szemben a csődegyezségi tárgyaláson 1695 szavazatban állapította meg. Álláspontja szerint a vagyonfelügyelő eljárása jogszabályellenes, nem felel meg a Cstv. 18. § (5) bekezdésében foglaltaknak sem. Az adós szerint a vagyonfelügyelőt nem illeti meg az a jog, hogy a már korábban besorolt hitelezői igényt a csődegyezségi tárgyalást közvetlenül megelőzően jogellenesen, egyoldalúan megváltoztassa. Kérte ezért a vagyonfelügyelő intézkedésének megsemmisítését. A vagyonfelügyelő a szavazati jog mértékének egyoldalú módosítását azzal indokolta, hogy a V. Kft. csődegyezségét jóváhagyó végzés nem emelkedett jogerőre. Előadta továbbá, hogy a K. Bank Zrt. a nem biztosított hitelezők között akár 593, akár 1695 szavazatával kizárólagosan befolyásolta az egyezségben hozott döntést, hiszen az összes nem biztosított hitelezői követelés kétharmadát bírta, még a 35%-ra lecsökkentett hitelezői igényével is. Az elsőfokú bíróság az adós kifogását elutasította. Végzését azzal indokolta, hogy a fizetési haladék 2010. november 1. napján 0 órakor lejárt. Miután a jelen csődeljárásban ismételt csődegyezségi tárgyalás tartására nincs lehetőség, és a fizetési haladék is lejárt, a követelések besorolásához vagy a nyilvántartásba vételük elutasításához a továbbiakban joghatás nem fűződik.
2010. november 3-án a vagyonfelügyelő is bejelentette, hogy az adós 2010. október 26. napján csődegyezségi tárgyalást tartott, amelyen csődegyezségi megállapodás nem jött létre, mert bár a biztosított hitelezők kategóriájában az adós által előterjesztett kétféle csődegyezségi javaslat mindegyike 50% feletti hozzájárulást ért el, azonban a javaslatokat a nem biztosított hitelezők kevesebb mint 50%-a fogadta el. A vagyonfelügyelő ezért kérte a csődeljárás megszüntetését, és az adós felszámolásának elrendelését.
Az elsőfokú bíróság a vagyonfelügyelő beadványa és annak mellékletei alapján egyértelműen megállapította, hogy a csődegyezségi tárgyaláson megjelent hitelezők az adós mindkét egyezségi ajánlatát a biztosított osztályban 60,42%-ban elfogadták, a nem biztosított osztályban 82,9%-ban elutasították. Rámutatott, hogy a szavazatszámok tekintetében nincs jelentősége annak, hogy a K. Bank Zrt. 593, vagy 1695 szavazattal rendelkezett, tekintettel arra, hogy a rendelkezésre álló adatok szerint a nem biztosított hitelezők osztályában a többi hitelezőnek összesen 365 szavazata van, így a K. Bank Zrt. 593 szavazattal is 61%-os többséggel rendelkezett, melynél fogva a csődegyezségről szóló döntést a csökkentett összegű szavazataival is eldönthette egyedül.
A fentieknek megfelelően az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a csődegyezség nem jött létre, fizetési haladék meghosszabbítására nem került sor, ezért a Cstv. 21/B. §-a alapján a csődeljárást megszüntette, a vagyonfelügyelő díját megállapította és rendelkezett annak kiegyenlítéséről.
A végzés ellen az adós élt fellebbezéssel, annak megváltoztatása és a csődegyezség jóváhagyása iránt.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság végzése megalapozatlan, iratellenes, illetőleg jogszabályellenes. Kiemelte, hogy a K. Bank Zrt. hitelező igényét a vagyonfelügyelő jogszabályszerűen és helyesen a 2010. június 17-i intézkedésével vette nyilvántartásba elismert, nem biztosított osztályban 9 500 657 forint erejéig a Cstv. 12. § (2) bekezdése alapján arra a tényre tekintettel, hogy a moratórium hatálybalépésekor, 2010. március 11-én a V. Kft. egyenes adósnak a hitelezővel szemben ekkora összegű lejárt tartozása volt. A korábbi álláspontját megismételve előadta, hogy a K. Bank Zrt. a moratórium hatálybalépését követően 2010. március 12-én a hitelszerződést a Cstv. 11. § (2) bekezdés h) pontjában foglaltak ellenére, tehát jogszabályellenesen mondta fel, így ehhez joghatások nem fűződhetnek a csődeljárásban sem. Az elsőfokú bíróság azonban 6. sorszámú végzésében jogszabálysértően elrendelte a hitelező kifogása alapján a 169 500 657 forint nyilvántartásba vételét nem vitatott, nem biztosított osztályba, emiatt jogszabálysértően került megállapításra a K. Bank Zrt. szavazatainak száma (1695). Az adós szerint a hitelezőt helyesen a lejárt 9 500 657 forint alapulvételével 95 szavazat illeti meg. Így a 2010. augusztus 26-án megtartott csődegyezségi tárgyaláson valójában a helyesen megállapított szavazati arány szerint a csődegyezség létrejött.
A Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozva kifejtette, hogy a csődeljárásban nem tekinthető hitelezőnek az, akinek olyan követelése van, amelynek beállta és esedékessége bizonytalan. Véleménye szerint ezt támasztja alá, hogy az idézett jogszabályhely értelmében a függő követeléseket nem értelmezi a csődtörvény a csődeljárás során, így annak nyilvántartásba vételére nincs lehetőség. Idézte továbbá a Cstv. 3. § (1) bekezdés b) pontját, mely szerint adós az a gazdálkodó szervezet, amely tartozását (tartozásait) az esedékességkor nem tudta, vagy előreláthatóan nem tudja kielégíteni. Álláspontja szerint a két jogszabályhely helyes értelmezésével a VL. Kft. adósi minősége csak a lejárt 9 500 657 forint erejéig állapítható meg, így a kezes vonatkozásában 160 000 000 forint összegű követelés függő követelésnek minősül, amely a csődtörvény szerint a csődeljárásban nem értelmezhető.
A fellebbezésre tett észrevételében a vagyonfelügyelő hangsúlyozta, hogy a K. Bank Zrt. hitelezői igényének besorolását a Fővárosi Bíróság jogerősen elbírálta, a vagyonfelügyelő ennek megfelelően a hitelező követelését 169 500 657 forint összegben tartotta nyilván, valamint a csődegyezségi tárgyaláson is ennek alapján határozta meg a szavazatszámot. Az így megállapított szavazatszám mellett nem jött létre a hitelezői egyezség.
Az R. Bank Zrt. hitelező a végzés helybenhagyására irányuló észrevételében rámutatott, hogy az adós által a K. Bank Zrt. követelésének besorolásával kapcsolatban előterjesztett kifogások több alkalommal elutasításra kerültek. Az adós jelen fellebbezésében a korábbi kifogásaihoz képest olyan új tény, új bizonyítékot nem adott elő, amely az elsőfokú bíróság határozata meghozatalának időpontját követően jutott volna az adós tudomására.
A K. Bank Zrt. hitelező észrevételében kifejtette, hogy álláspontja szerint a kölcsönszerződés felmondása nem ütközik a Cstv. 11. § (2) bekezdés h) pontjába, tekintettel arra, hogy a felmondásra nem azért került sor, mert az adós a tartozását a fizetési haladék időtartama alatt nem egyenlítette ki, hanem azért mert 2010. február 22-én kelt és 26-án átvett felszólításban foglaltaknak nem tett eleget. Megjegyezte, hogy a Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontja a függő követeléseket a felszámolási eljárás kezdő időpontja utáni hitelezők körének ismertetésénél említi, nem pedig a csődeljárásban hitelezőnek tekintendők felsorolásánál. A Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontja alapján hitelező az is, akinek a csődeljárás iránti kérelem időpontjában még le nem járt, de elismert pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van. A K. Bank Zrt. követelése ilyen követelés, tehát hitelezőnek minősül. Utalt rá, hogy az adós az érveit már több alkalommal kifejtette, de azokat a Fővárosi Bíróság a 3. és 6. számú végzéseiben mind elutasította, mely végzések jogerőre emelkedtek. Megítélése szerint már emiatt sem foghat helyt az adós fellebbezése.
A fellebbezés az alábbiak szerint alaptalan.
Az első fokon eljárt bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és abból helytálló jogi következtetésre jutott. Az adós fellebbezésében felhozottak nem alkalmasak a megalapozott végzés megváltoztatására.
A Cstv. 15. § (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy a vagyonfelügyelő jogszabálysértő vagy a hitelezők, illetve más személy jogos érdekét sértő tevékenysége vagy mulasztása ellen a sérelmet szenvedett személy vagy szervezet, továbbá a hitelezői választmány által benyújtott kifogás elbírálása tárgyában hozott végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye. Ez azt jelenti, hogy a végzés külön fellebbezéssel nem támadható, azonban a bíróság döntése ellen a jogorvoslat lehetőségét nem zárja ki. Arra értelemszerűen az eljárást befejező, illetve megszüntető végzés elleni jogorvoslat során van lehetőség.
Az adott ügyben az adós azért kérte az egyezség létrejöttének megállapítását, mert álláspontja szerint a K. Bank Zrt. hitelezői igényét a jelen csődeljárásban kizárólag a vagyonfelügyelő által eredetileg nyilvántartásba vett 9 500 657 forint lejárt tartozás erejéig érvényesíthette volna, a 160 000 000 forint le nem járt követelése nyilvántartására azonban nincs lehetőség. Így a bankot csak 95 szavazat illeti meg, amelyre tekintettel a 2006. október 26-án tartott csődegyezségi tárgyaláson tett egyezségi ajánlatát elfogadottnak kell tekinteni.
A Fővárosi Ítélőtáblának tehát abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a K. Bank Zrt. le nem járt 160 000 000 forint követelését az elsőfokú bíróság jogszerűen vetette-e nyilvántartásba a felszámolóval a Cstv. 12. § (2) bekezdés ba) pontjában.
A Fővárosi Ítélőtábla a hitelezői igény nyilvántartásba vétele tekintetében osztja az elsőfokú bíróság által kifejtett jogi álláspontot.
A Cstv. 3. § (1) bekezdés c) határozza meg azt, hogy ki tekintendő hitelezőnek a csődeljárásban és a felszámolási eljárásban. Eszerint hitelező: a csődeljárásban és a felszámolási eljárásban - a felszámolás kezdő időpontjáig - az, akinek az adóssal szemben jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton (végrehajtható okiraton) alapuló, nem vitatott vagy elismert, lejárt pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van. A lejárt követeléssel rendelkező hitelező tehát mindkét eljárásban hitelezőnek minősül.
Ezen felül azonban a jogszabály a csődeljárásban (és csak a csődeljárásban) kifejezetten hitelezőnek minősíti azt is, akinek a csődeljárás iránti kérelem időpontjában még le nem járt, de elismert pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van. Vagyis - mint ahogyan arra az elsőfokú bíróság is helyesen mutatott rá - a csődeljárásban nincs jelentősége annak, hogy a hitelező követelése lejárt-e vagy sem.
A 3. § (1) bekezdés c) pontjának további rendelkezései kizárólag a felszámolási eljárásra tartalmaznak előírást, így azokat csődeljárás esetében nem kell alkalmazni. Abból, hogy a törvény a csődeljárás esetére nem rendelkezik kifejezetten a készfizető kezességen alapuló bizonytalan esedékességű követelések hitelezői minősítéséről, nem következik, hogy ezek a követelések ne lennének érvényesíthetőek a csődeljárásban a hitelezői igényekre vonatkozó általános szabályok szerint. Az ilyen igények, így a hitelező jelen eljárásban érvényesített, és az adós által végig kifogásolt követelése is besorolhatóak a 3. § (1) bekezdés c) pontjának általános rendelkezése szerint, mint nem vitatott, le nem járt követelések. A felszámolási eljárásban a felszámolás kezdő időpontja után azért volt szükség a függő követelések külön szabályozására, mert a le nem járt követeléseket a c) pont általános rendelkezése nem nevesíti. Helyesen utalt arra is az elsőfokú bíróság, hogy a Cstv. 12. § (2) bekezdés ba) pontjában foglalt rendelkezés miatt a vagyonfelügyelőnek nyilvántartásba kell vennie valamennyi elismert vagy nem vitatott követelést. A hitelezőt tehát a csődeljárásban mind a lejárt esedékességű, mind a le nem járt esedékességű nem vitatott, illetve elismert követelése alapján megilleti szavazati jog. A követelés fennállását pedig az adós sem kérdőjelezte meg, csupán annak - a csődeljárásban jelentőséggel nem bíró - esedékességét vitatta.
Ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzését a többször módosított Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán megfelelően alkalmazott Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján - helyes indokaira tekintettel - helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 12. Cspkf. 43.176/2011/2.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.