AVI 2011.9.99

Az adóhatóság köteles vizsgálni a kezesség jogszabályban előírt feltételeinek teljesülését [2003. évi XCII. tv. 117. § (1) és (3) bek.]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (továbbiakban: FVM) a 2001. január 8-án kelt Támogatási Okiratban - feltételekkel - engedélyezte az E. Baromfinevelő, Feldolgozó és Értékesítő Kft. (továbbiakban: adós) részére - a pályázatban részletezett fejlesztési célok megvalósítására - gazdahitel nyújtását.
A felperes a 2001. február 1-jén kelt és a 2001. november 13-án módosított kölcsönszerződés (továbbiakban: kölcsönszerződés) alapján az adós részére 50 000 000 Ft összegű, 80%-os mé...

AVI 2011.9.99 Az adóhatóság köteles vizsgálni a kezesség jogszabályban előírt feltételeinek teljesülését [2003. évi XCII. tv. 117. § (1) és (3) bek.]
A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (továbbiakban: FVM) a 2001. január 8-án kelt Támogatási Okiratban - feltételekkel - engedélyezte az E. Baromfinevelő, Feldolgozó és Értékesítő Kft. (továbbiakban: adós) részére - a pályázatban részletezett fejlesztési célok megvalósítására - gazdahitel nyújtását.
A felperes a 2001. február 1-jén kelt és a 2001. november 13-án módosított kölcsönszerződés (továbbiakban: kölcsönszerződés) alapján az adós részére 50 000 000 Ft összegű, 80%-os mértékű állami készfizető kezességvállalással biztosított gazdahitelt folyósított. A felperes és az adós ügyvezetője 2001. február 1-jén az adós ügyvezetőjének tulajdonában álló 31 500 000 forgalmi értékű 0248/5. hrsz. alatti ingatlanra jelzálogszerződést kötött. E fedezetet a felperes és az adós ügyvezetője - a 2003. június 3-án kelt jelzálogszerződéssel - kicserélte a 21 000 000 Ft forgalmi értékű 0248/3. hrsz. alatti, ugyancsak az adós ügyvezetőjének tulajdonában álló ingatlanra. A megállapodások értelmében az adósnak az ingatlanokkal kapcsolatban értékbecslést és vagyonbiztosítási szerződéseket kellett kötnie, és a felperes - a kielégítési joga megnyíltától számított 449 napon belül - jogosult volt az ingatlanokat bírósági végrehajtás mellőzésével is értékesíteni. A 2001. február 1-jei óvadéki szerződés alapján pedig az adós fizetési kötelezettségének fedezeteként az adós ügyvezetőjének a felperesnél vezetett betétszámlán a kölcsönszerződés szerint folyósított összegek 20%-ának és féléves kamatának megfelelő összeget, azaz 13 750 000 Ft-ot folyamatosan óvadékként kellett lekötnie.
Az adós az 1. és a 2. tőketörlesztési kötelezettségének késedelmesen, a 3-nak pedig egyáltalán nem tett eleget, ezért a felperes - 2004. szeptember 13-án - a kölcsönszerződést azonnali hatállyal felmondta. A városi bíróság engedélyezte a felperesnek, hogy a bírósági végrehajtó előtt az adós ellen más ügyben folyamatban lévő végrehajtási eljárásba - a 0248/3. hrsz. alatti ingatlanon fennálló jelzálogjoga alapján bekapcsolódjon.
A felperes - 2005. augusztus 8-án - kezdeményezte az állami kezességvállalás beváltását 21 903 078 Ft összegben.
Az elsőfokú adóhatóság határozatában a felperes kérelmét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes érdemi döntését a 151/1996. (X. 1.) Korm. rendelet (továbbiakban: Korm. r.) 12. §-ában, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 117. §-ában, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (továbbiakban: Hpt.) 78. § (1) és (4) bekezdéseiben, a Ptk. 272-276. §-aiban, az 57/2001. (IX. 21.) FVM rendelet (továbbiakban: FVM r.) 2., 3., és 5. §-aiban foglaltakra alapította. Az alperes határozatát azzal indokolta, hogy a felperes a hitelezési és a folyósítási eljárás során nem járt el kellő gondossággal, és olyan magatartást tanúsított, amelyek miatt megszűnt a kezes helytállási kötelezettsége. A felperes ugyanis a hitelt a folyósítás feltételét képező vagyonbiztosítási szerződés hiányában helyezte ki, az adósnak az óvadékot a gazdahitelből kellett letennie, így a hitel nem a támogatott, kezes által ismert hitelezési célnak megfelelően került felhasználásra, az adós a hitel óvadékon felüli összegét nem a pályázatában és nem a Támogatási Okiratban foglaltaknak megfelelően használta fel. A felperes mindezeknek és az adós nem megfelelő fizetési fegyelmének ismeretében, egyoldalúan és indokolatlan módon, a kezes tudomása nélkül és a kezesnek hátrányt okozva csökkentette le a hitel fedezetét az ingatlanok kicserélése folytán.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte akként, hogy az adóhatóság az állami készfizető kezesség beváltása iránti kérelmének adjon helyt. A felperes azzal érvelt, hogy az óvadék tekintetében kifejtett alperesi álláspont téves, a vagyonbiztosítási szerződés nem volt a hitelfolyósítás feltétele, és a második jelzálogszerződéssel érintett ingatlanra egyébként is megkötésre került. Mivel ez utóbbi ingatlan végrehajtási eljárásban megállapított becsértéke 80 000 000 Ft, a kezes helyzete nem vált terhesebbé. Az alperes nem bizonyította a felperes kötelességszegését, mulasztását, a követelés behajthatatlanságát, illetve a terhére megállapított tényállás és a követelés behajthatatlansága közötti ok-okozati összefüggést sem.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét részben találta alaposnak, és jogerős ítéletében az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra kiterjedően - hatályon kívül helyezte, az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.
Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja a következő volt:
A jogvita eldöntésére irányadó rendelkezéseket a Hpt. 78. § (1) és (4) bekezdése, mögöttes szabályként a Ptk. 273. § (2) bekezdése, illetve 276. § (2) bekezdése és a Korm. r. tartalmazza, az FVM r. szabályai nem alkalmazhatók.
A felperesi magatartás értékelésénél a jelzálog-szerződés megkötésekor ismert forgalmi érték az irányadó.
Az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a felperes a hitelezési eljárás során nem járt el kellő gondossággal, mulasztásokat követett el és ezekkel okozati összefüggésbe hozható a követelés behajthatatlanná válása, vagyis az, hogy a hitelező megfosztotta a kezest a követelés kielégítésének alapjától.
Az alperes helyesen állapította meg, hogy a vagyonbiztosítási szerződés a kölcsön folyósításának feltétele volt, de ennek elmaradása - káresemény hiányában - nem hat ki a kezesre. Az óvadék az államilag támogatott hitelből került lekötésre, ami ellentétes a gazdahitel rendeltetésével, és veszélyezteti az ezzel elérni kívánt cél megvalósítását.
A felperesnek az ingatlan fedezetcserével kapcsolatos eljárása megvalósította az állami kezességvállalás által nyújtott biztonsággal való visszaélést.
A felperesnek az előzőekben részletezett vétkes magatartása azonban nem elegendő a kérelem elutasításához. Az ezzel kapcsolatos alperesi érvelés ugyanis csak akkor lenne helytálló, ha az eredetileg biztosítékul szolgáló ingatlan helyébe nem lépett volna egy másik ingatlan. Mivel az alperes a fedezetcsere kapcsán a követelés behajthatatlanságára nézve bizonyítást nem folytatott le, ezt az új eljárásban kell megtennie, és ennek eredményétől függően kell döntenie a felperesi igényről.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet, a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az alperes érvelése szerint az elsőfokú bíróság tévesen hagyta figyelmen kívül a fedezetcsere folytán bevont ingatlannal kapcsolatos adatokat és körülményeket, illetve az ezzel kapcsolatos jogilag jelentős tényeket (az újabb ingatlan nem lépett a régi helyébe, a felperes követelést biztosító jogról mondott le, a rangsor elve nem hagyható figyelmen kívül, az utóbb keletkezett jelzálogszerződés a kezes kielégítését eleve nem biztosítja) és azt is, hogy a Ptk. 276. § (2) bekezdése két vagylagos tényállást rögzít. Hivatkozott arra is, hogy a felperes a 0248/5. hrsz. alatti ingatlant értékbecslés hiányában fogadta el zálogfedezetként, amely a fedezetcsere előtt és után sem volt alkalmas a követelés biztosítására. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen mellőzte az FVM r. szabályait, és értékelnie kellett volna azt is, hogy az adós a gazdahitelt nem a Támogatási Okirat szerint és nem az államilag preferált célra használta fel. A felperes eljárása nem felelt meg a Ptk. 254. § (1) bekezdésében, 256. § (1) bekezdésében, 272. §-ában, 276. § (2) bekezdésében, a Hpt. 78. § (1) és (4) bekezdéseiben, a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvény 5. § (3) bekezdésében foglaltaknak, ezért határozata nem volt jogszabálysértő.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében - az általa vitatott körben - az elsőfokú ítélet indokolásának megváltoztatását, és az adóhatóság további bizonyításra kötelezését, továbbá - pernyertességére figyelemmel - a perköltségre és kereseti illetékre vonatkozó rendelkezések megváltoztatását kérte.
A felperes azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a csatlakozó felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem felel meg a Hpt. 78. § (1) és (4) bekezdéseiben foglaltaknak. Az elsőfokú bíróság ugyanis tévesen állapította meg, hogy a hitelfolyósításnak feltétele lett volna biztosítási szerződés megkötése, és tévesen hagyta figyelmen kívül a 0248/3. hrsz. alatti ingatlanra vonatkozó bírósági végrehajtó által megállapított 80 000 000 Ft-os becsértéket, ezért a fedezetcserét illetően téves jogi álláspontra jutott.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság - a Pp. 275. § (1) és (2) bekezdése alapján eljárva, a felülvizsgálati kérelem és csatlakozó felülvizsgálati kérelem által vitatott körben, a rendelkezésére álló iratok alapján a következő tényállást állapította meg:
Az adóssal 2001. február 1-jén megkötött kölcsönszerződés IV/2.1. pontja értelmében a megállapodás elválaszthatatlan részét képezte a 0248/5. hrsz. alatti ingatlanra megkötött jelzálogszerződés. E zálogszerződés 4. pontja értelmében a jelzálogfedezet elfogadásának az volt a feltétele, hogy a felperes "az adós költségére független szakértővel ingatlan értékbecslést készítessen, és ez a kölcsön visszafizetésének biztosítása szempontjából elfogadható eredményt nyújtson". Az elsőfokú bíróság tehát e körben iratszerű megállapításokat tett és ezekből helytálló ténybeli és jogkövetkeztetéseket vont le.
A felperes 2001. május 25-én, illetve 2001. január 17-én az adós ügyvezetőjének ügyvezetése alatt álló "fa" S. Baromfinevelő Szövetkezetnek (továbbiakban: szövetkezet) és az adós ügyvezetőjének, mint egyéni vállalkozónak is nyújtott - állami kezességvállalás mellett - 30 000 000 Ft, illetve 50 000 000 Ft összegű gazdahitelt. Az adósnak és az adós ügyvezetőjének nyújtott hitelek biztosítéka egyaránt az adós ügyvezetőjének tulajdonában álló - 2000. január 11-én 31 500 000 Ft-ra értékelt - 0248/5. hrsz. alatti ingatlan volt összesen 100 000 000 Ft erejéig. A felperes a 0248/5. hrsz. alatti ingatlant úgy fogadta el fedezetként, hogy annak értékéről nem győződött meg, értékbecslést a kölcsönszerződés és a jelzálogszerződés megkötésének évében nem készíttetett. Az adós hiteléhez kapcsolódó jelzálogjog a 0248/5. hrsz. alatti ingatlanra második ranghelyen került bejegyzésre, mivel megelőzte az adós ügy­vezetőjének gazdahiteléhez kapcsolódó és ugyancsak 50 000 000 Ft és járulékai erejéig bejegyzett jelzálogjog.
A felperes 2003. június 3-án - az adós nem megfelelő fizetési fegyelme ellenére - hozzájárult ahhoz, hogy a 0248/5. hrsz. alatti jelzálogfedezet megszűnjön, és e helyett az adós ügyvezetőjének tulajdonában álló és 21 000 000 Ft-ra értékelt 0248/3. hrsz. alatti ingatlanra szerzett jelzálogjogot. Ezen az ingatlanon azonban már fennállt a felperes által szövetkezetnek, illetve az adós ügyvezetőjének nyújtott kölcsönök biztosítékául 30 000 000 Ft, illetve 50 000 000 Ft-ra és járulékaikra alapított első és második ranghelyen lévő jelzálogjog, tehát ezt a 21 000 000 Ft-ra értékelt ingatlant a felperes 130 000 000 Ft-os összkövetelés és járulékainak a biztosítékaként fogadta el. A 0248/3. hrsz. alatti ingatlant - különböző jogcímeken - még további összesen 14 791 154 Ft követelés is terhelte. A 0248/3. hrsz. alatti ingatlanról két alkalommal készült értékbecslés 2000 áprilisában, illetve 2003. március 16-án, tehát a kölcsönszerződés megkötését megelőzően egy évvel, illetve azt követő két évvel, mely utóbbi rögzítette a 21 000 000 Ft-os piaci értéket.
A felperes azonban helytállóan hivatkozott arra, hogy a kölcsön, illetve jelzálogszerződés időpontjához köthető értékbecslés hiánya az alperesi határozatban nem szerepel a kérelem elutasításának indokaként, és nem volt tárgya az alapeljárásnak sem, ezért erre az alperes a rendkívüli jogorvoslati eljárásban jogcímet nem alapíthat.
A felperes 2003. június 6-án a 0248/3. hrsz. alatti fedezet kapcsán lemondott a jelzálogjog ranghelyével való rendelkezés jogáról, ez az ingatlan nyilvántartásba, bejegyzésre került.
A felperes az adós ügyvezetője ellen más ügyben folyamatban lévő végrehajtási eljárásba az igényét bejelentette, azt a bíróság elfogadta. Az ingatlan-nyilvántartásba a felperes javára - 2004. december 22-én - a három gazdahitelhez kapcsolódóan 113 693 537 Ft és járulékai erejéig végrehajtási jog került bejegyzésre a 0248/3. hrsz. alatti ingatlanra. A 2005. november 16-i árverési hirdetmény szerint a 0248/3. hrsz. alatti ingatlan becsértéke 80 000 000 Ft volt.
Az FVM 2005. évben kötelezte az adóst a kamattámogatás kamatterhekkel növelt visszafizetésére, mivel igénybevételi jogosultságát - a pályázatnak meg nem felelő tevékenysége miatt, a támogatás rendeltetéstől eltérő felhasználása miatt - visszavonta. A felperesnek az adós gazdahitelével kapcsolatos 2004. július 2-i értékelése ugyanakkor mindössze azt rögzítette, hogy az adós telefonon nem érhető el, és emiatt a helyszíni szemlét sem tudta lefolytatni. Az e körben előterjesztett alperesi érvelést a Legfelsőbb Bíróság azonban érdemben nem bírálhatta el, mivel az alperes határozatában nem erre alapította a döntését, és ezek nem képezték az alapeljárás tárgyát sem.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében azonban arra alappal hivatkozott, hogy a fedezetéül szolgáló vagyontárgynak, a 0248/5. hrsz. alatti ingatlannak a fedezeti körből való kivonásával a felperes egyértelműen lemondott a követelés biztosító olyan jogról, amely alapján a kezes a rá átszálló követelésre kielégítést kaphatott volna, ezért a kezes felszabadult [Ptk. 276. § (2) bekezdésének első fordulata]. A követelést biztosító jogról való lemondást jelenti ugyanis a fedezet kezes tudta nélküli megszüntetése, amely egyértelműen a kezesi kötelezettség Ptk. 273. § (2) bekezdése által szabályozott terhesebbé válását jelenti.
A 0248/3. hrsz. alatti ingatlan ugyanis - amely egyébként is az előzőkben részletezett jellemzőkkel bírt - nem lépett a korábbi helyébe, mivel ez egy olyan új biztosíték volt, amely az állam által vállalt kezességvállalást követően keletkezett. "A kezesre a Ptk. 276. § (1) bekezdése alapján csak a kezességvállalást megelőzően keletkezett jogok szállnak át, tehát az utóbb kötött jelzálogszerződés a kezes kielégítését nem biztosítja" (BH 1998/172). Ezen oknál fogva nincs ügydöntő jelentősége annak, hogy a bírósági végrehajtó a 0248/3. hrsz. alatti ingatlant mennyire becsülte.
Az állami készfizető kezesség továbbá a kölcsönszerződés megkötésével egyidejűleg egy közigazgatási döntéssel jön létre, a 131/2000. (VII. 14.) Korm. r.-el módosított 30/2000. (III. 10.) Korm. rendelettel (továbbiakban: Rendelet) szabályozott elbírálás eredményeként. Ennek megfelelően a készfizető kezes pozíciója a közigazgatási döntésnek és a támogatási okiratnak megfelelő kölcsönszerződésben foglaltakon alapul. A kezességvállalás és kamattámogatás tényleges mértékére vonatkozó döntést ugyanis a hitelintézet és a bizottság javaslata alapján a FVM hozza meg [Rendelet 8. § (5) bekezdése].
A Támogatási Okirat és az adóssal kötött kölcsönszerződés is utal a Rendeletre, az e szerinti készfizető kezességvállalásra (1. és 3. pont).
A Rendelet 1. § (2) bekezdés a pontja értelmében pedig a kezes "az államot képviselő Kormány nevében eljáró a kezesi megállapodást (szerződést) aláíró pénzügyminiszter". A készfizető kezesség továbbá - írásban - és a kezes és a jogosult között jön létre, és a kezes kötelezettsége ahhoz a kötelezettséghez igazodik, amelyért kezességet vállalt, és nem válhat terhesebbé, mint amilyen az elvállaláskor volt [Ptk. 272. § (1) bekezdése, 273. §]. A perbeli esetben pedig a készfizető kezes még csak nem is tudott a Támogatási Okiratnak megfelelő kölcsönszerződés módosításáról, és az ennek elengedhetetlen részét képező zálogtárgy fedezetből való kivonásáról és egy másik ingatlanra vonatkozó jelzálogszerződésről sem. Ezért és azért, mivel csak a kezességvállalást megelőzően keletkezett jogok szállhattak volna át a készfizető kezesre az utóbb keletkezett jelzálogszerződés a kezes kielégítését nem biztosítja. Nem osztja a Legfelsőbb Bíróság a felperesnek a Ptk. 378. § (1) bekezdésére alapított jogi álláspontját sem, mivel a cseréhez képest a Ptk. a zálogjogra, mint szerződést biztosító mellékkötelezettségre speciális szabályozást rögzít, és azért sem, mert a perbeli kezesség vizsgálatánál nem hagyhatók figyelmen kívül a közjogi elemek.
A Támogatási Okirat 7. pontja értelmében a Támogatási Okirattal együtt kell kezelni az adós pályázatát, és a felperesnek a támogatás felhasználását ellenőriznie kellett volna. Az állam a készfizető kezességet abban a tudatban vállalta el, hogy a felperes a rá vonatkozó szakmai gondosságot tanúsítja, és a saját maga által is támasztott követelményeknek megfelelően jár el. A felperes azonban úgy helyezte ki a hitelt és úgy kötötte meg az első zálogszerződést, hogy az értékbecslésnek és a biztosíték fedezetkénti értékelésének elmaradása miatt nem teljesítette a 4. pontban írt feltételt. A perbeli esetben továbbá a zálogtárgyak értéke eleve alacsonyabb volt, mint az a követelés, amelynek fedezetéül szolgáltak.
A felperes nem vitásan megkereste a pénzügyminisztert és az FVM-et is. E megkereséseknek és az ezekre adott - hatáskör hiányára hivatkozó, illetve a fedezetcserét banktechnikai jellegű kérdésnek minősítő - válaszoknak azonban az előzőekben kifejtettekre tekintettel és azért sincs ügydöntő jelentősége, mert nem az adós, hanem a szövetkezet hitele kapcsán kerültek megfogalmazásra, és a felperes a fedezetcsere kapcsán még csak nem is e megkereséseiben foglaltak megfelelően járt el.
A Hpt. 78. § (1) és (4) bekezdése értelmében a hitelintézetnek a kihelyezésről történő döntés előtt meg kell győződnie a szükséges fedezetek, illetőleg biztosítékok meglétéről, valós értékéről és érvényesíthetőségéről. A kockázatvállaló szerződés tartama alatt is rendszeresen figyelemmel kell kísérnie a szerződésben foglalt feltételek megvalósulását, az ügyfél pénzügyi, gazdasági helyzetének alakulását. A döntés alapjául szolgáló iratokat az ügyletre vonatkozó szerződéshez csatolni kell.
Az Art. 117. § (1) és (3) bekezdése értelmében az adóhatóságnak vizsgálnia kell a kezesség jogszabályban előírt feltételeinek teljesülését, és ha a hitelintézet eljárása nem felel meg a feltételeknek, akkor a kezesség beváltása iránti kérelmet el kell utasítania.
A Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja szerint az alperes megalapozott és érdemben jogszerű döntést hozott akkor, amikor a felperes kezesség beváltása iránti kérelmét elutasította. A felperes eljárása ugyanis nem felelt meg a Hpt. 78. § (1) és (4) bekezdéseiben, és a Korm. r., a Rendelet, illetve a Ptk. előzőekben nevesített rendelkezéseiben foglaltaknak. Az elsőfokú bíróság pedig - a csatlakozó felülvizsgálati kérelemben kifejtettekkel ellentétben a felperesnek a Hpt. 78. § (1) és (4) bekezdéseiben foglaltaknak meg nem felelő eljárására - megalapozott megállapításokat tett.
Osztja a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a tekintetben, hogy az FVM r. a jogvita eldöntésére nem alkalmazható.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján - hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.463/2007.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.