BH 2011.9.267

Tiltott piacbefolyásolás vizsgálata a nemzeti és uniós jogszabályok alapján ˙[Római Egyezmény 6., 7., 14. Cikk, Európai Parlamenti Tanács 2003/6/EK Irányelv 1., 15. Cikk, Európai Unió Bírósága C-269/90., C-45/08., 2001. évi CXX. tv. 199. §, 200. §, 202. §]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes, mint szintetikus rövidre eladó, és a M. S.), mint szintetikus részvényvevő, 2008. október 9-én 14:50 órakor 390 000 db OTP részvényre tőzsdén kívüli, készpénz elszámolású részvénycsere, részvény-swap ügyletet (továbbiakban OTC ügylet) kötött. A M. S. ezen ügyletből eredő kockázatainak csökkentése céljából a swap ügyletnek megfelelő short eladási ajánlatokat regisztrált a Budapesti Értéktőzsdén (továbbiakban: BÉT), a KBC Securities Magyarországi Fiókja (továbbiakban KBC) útján 325 ...

BH 2011.9.267 Tiltott piacbefolyásolás vizsgálata a nemzeti és uniós jogszabályok alapján ˙[Római Egyezmény 6., 7., 14. Cikk, Európai Parlamenti Tanács 2003/6/EK Irányelv 1., 15. Cikk, Európai Unió Bírósága C-269/90., C-45/08., 2001. évi CXX. tv. 199. §, 200. §, 202. §]
A felperes, mint szintetikus rövidre eladó, és a M. S.), mint szintetikus részvényvevő, 2008. október 9-én 14:50 órakor 390 000 db OTP részvényre tőzsdén kívüli, készpénz elszámolású részvénycsere, részvény-swap ügyletet (továbbiakban OTC ügylet) kötött. A M. S. ezen ügyletből eredő kockázatainak csökkentése céljából a swap ügyletnek megfelelő short eladási ajánlatokat regisztrált a Budapesti Értéktőzsdén (továbbiakban: BÉT), a KBC Securities Magyarországi Fiókja (továbbiakban KBC) útján 325 000 db részvényre. További 65 000 db részvényt tőzsdén kívül, egyik saját társaságának adott el 15:59:36 órakor 4600 Ft-os áron. A M. S. a határidős fedezeti ügyletben a felperestől folyamatosan kapott (mennyiség, ár) instrukciók alapján járt el.
A kereskedés szabad szakaszában 200 000 db részvényértékesítésre adtak megbízást, de ebből csak 74 000 db részvényt értékesítettek csökkenő, 4700, 4600 és 4500 Ft-os limitáron. 4400 és 4200 Ft-os limitáron már nem történt eladás. A 16:30 órakor kezdődő záró szakaszban a kereskedésbe már bevont 126 000 db részvény mellett további 125 000 db értékesítésre adtak megbízást. A felperes ekkor piaci áron ("at market") történő értékesítésre adott utasítást annak ellenére, hogy a M. S. 4000 Ft-os limitár alkalmazását javasolta. A KBC tájékoztatta M. S.-t 16:32:47 órakor és 16:34:41 órakor, hogy az indikatív ár 4140 Ft, majd 3825 Ft. Végül a 251 000 db részvény 3850 Ft-os áron a tőzsdei kereskedés záró szakaszában értékesítésre került. Ezt megelőzően - már a kereskedés záró szakaszában - az elektronikus kereskedési rendszerben 3825 Ft limitáron 50 000 db eladásra kínált OTP részvényt már rögzítettek. Az OTP részvények piaci záró ára 2008. október 9-én 3855 Ft volt. A felperes 2008. október 10-én 390 000 db OTP részvényre kötött ellenirányú (vételi) ügyletet. Október 10-én a nyitó ár 3660 Ft, a záró ár 3600 Ft volt.
Az alperes hivatalból piacfelügyeleti eljárást indított annak megállapítására, hogy 2008. október 9-én az OTP Bank Nyrt. törzsrészvényeire kötött, és az OTP részvények árfolyamának zuhanását eredményező ügyletkötések során sérültek-e a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (továbbiakban: Tpt.) 200. § és 202. § a)-b) pontjainak piacbefolyásolás tilalmára vonatkozó rendelkezései. Az alperes eredetileg a M. S.-vel szemben indította meg az eljárást, de mivel az eljárás alá vont igazolta, hogy a tőle elvárható gondossággal járt el, az eljárást végzéssel megszüntette.
Az alperes a felperes részére 2009. február 23-án kézbesített tájékoztatóban értesítette a felperest a piacfelügyeleti eljárás megindításáról, és felhívta, legkésőbb 2009. március 9-éig nyilatkozzon az ügyletről, különös tekintettel annak céljára. A felperes ezen felhívásra nem nyilatkozott. Az alperes 2009. március 23-án kézbesített levelében ismét felhívta a felperest, aki a 2009. március 25-én keltezett válaszában belső nyilvántartásainak hiányosságaira hivatkozott azzal, hogy a belső vizsgálatot megindította, amit április 6-áig lezár, és legkésőbb addig nyilatkozik.
Az alperes a 2009. március 26-án kelt határozatával a piacbefolyásolás tilalmára vonatkozó jogszabályi előírások megsértése miatt a felperest 489 000 000 Ft felügyeleti bírság megfizetésére kötelezte. Kifejtette, hogy 2009. október 9-én a felperes által adott utasításra épülő részvény-swap ügylet keretében, a tőzsdei kereskedés záró szakaszában és árlimit alkalmazása nélkül történt eladásra került sor. A záró szakaszt megelőzően, illetve a záró szakaszra időzített koncentrált mennyiségi "piacidegen" eladás a részvények piaci megítélését illetően alkalmas volt a piaci szereplők számára félrevezető jelzésre, illetve félrevezető azon befektetők számára, akik befektetési döntéseiket a záró árra tekintettel hozzák meg. A felperes magatartása megfelelt a Tpt. 202. § a) pontjában, valamint b) pontjában meghatározottaknak, mivel a záró szakasz tranzakcióinak többségét eredményező ügyletek sorozata szükségszerűen a záróár mesterséges beállításához vezetett.
A felperes keresetet nyújtott be a tőzsdei magatartását minősítő pénzbírságot kiszabó határozat ellen. Ebben sérelmezte, hogy a tőzsde-felügyeleti eljárásban nyilatkozattételi jogát nem gyakorolhatta, emiatt sérült a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 4. § (1) bekezdése, 5. § (1) bekezdése, 51. § (1) bekezdése, valamint az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az Emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről
szóló Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (továbbiakban: Egyezmény) 6., 7., 14. Cikke és a Kiegészítő jegyzőkönyv 1. Cikke. Az alperes által megállapított tényállás hiányos, az OTP mellett a többi régiós tőzsdei pénzintézet árfolyama is esett fundamentális okok miatt ("pánik hangulat"). Az OTC ügylet nem azonosítható a M. S. BÉT-en végrehajtott tranzakcióival, a felperes a BÉT-en nem kötött ügyletet, ilyenre megbízást nem adott, az OTC ügylet a Tpt. 199. § b) pontja szerint nem tartozik a Tpt. hatálya alá.
A tőzsdei záró szakaszban a piaci áron való értékesítés ésszerű üzleti megfontoláson alapult, az OTP árfolyama nem a záró szakaszban esett drámaian, nem történt eladási dömping a záró szakaszban, mert az ajánlatok már a szabad kereskedési szakaszban is regisztráltak voltak. A felperes magatartása megfelelt a nemzetközi piaci gyakorlatnak, ennek alátámasztására csatolta a Nemzetközi Bankárképző Központ Zrt. által az alperes határozatának értékelése tárgyában készített véleményt. Az alperes eljárása sértette a független és pártatlan bírósághoz való jogot, illetve a megfelelően indokolt döntéshez való jogot (Alkotmány 7. §, Egyezmény 6. Cikk 1., 2., 3/b., 3/d. pontjai, 6/1. pont). Piacbefolyásolás csak célzatos magatartással valósítható meg (Egyezmény 7. Cikk), sérült a tulajdonhoz való jog (Első Kiegészítő jegyzőkönyv 1. Cikk). A felperes, valamint a M. S. és a KBC magatartásának eltérő értékelése körében hivatkozott az Egyezmény 14. Cikk, 6.1. és 6.3. Cikk, valamint az Első Kiegészítő jegyzőkönyv 1. Cikkére.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az alperes nem sértette meg sem a Ket., sem az Egyezmény alapelvi rendelkezéseit, a felperest értesítette az eljárás megindításáról, nyilatkozattételre hívta fel, mellyel a felperes nem élt.
Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a Tpt. 202. § a), b) pontjaihoz kapcsolódóan a törvényi tényállásnak nem eleme a tudattartalom, szándék vagy célzat, ezért azt vizsgálni sem kellett. Nem a piacbefolyásolás, mint eredmény volt a lényeges, hanem az a magatartás, amely alkalmas volt ilyen hatás előidézésére. A befektetők számára nem lehetett ismert, hogy az akadozó kereslettel szembeni túlkínálat oka a tőzsdei kereskedés záró szakaszában nem a negatív pletykák, illetve fundamentális piaci zavarok voltak, hanem az OTC ügylet fedezeti ügyletének a BÉT-en történő végrehajtása.
A felperes keresetleveléhez csatolt, a Nemzetközi Bankárképző Központ Zrt. által készített véleményt az elsőfokú bíróság - mint a felperes véleményét - vette figyelembe. Rögzítette, hogy a Tpt. szabályai harmonizálnak a bennfentes kereskedelemről és a piaci manipulációról (piaci visszaélés) szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2003/6/EK Irányelvével (továbbiakban: Irányelv). Az elsőfokú bíróság az alperes indítványára zárt tárgyalást rendelt el, ítéletét nyilvánosan kihirdette, majd szóban zártan indokolta.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezést, az alperes csatlakozó fellebbezést nyújtott be.
A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte, mivel a közigazgatási eljárásban jogait nem gyakorolhatta, az alperes a tényállást az ügy érdemére kiható mértékben nem tárta fel, nem bizonyította, iratellenes megállapításokat tett. A Tpt. 202. §-a nem objektív alapú, vizsgálandó a magatartás kifejtőjének célzatossága, vétkessége. Másodlagos fellebbezési kérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára kötelezését kérte az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megsértése miatt. Az elsőfokú bíróság a tényállást nem tárta fel, nem bizonyította, iratellenes megállapításokat tett, a bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte. Harmadlagos fellebbezési kérelmében a felperes indítványozta, hogy a per tárgyalásának felfüggesztése mellett a Fővárosi Ítélőtábla kezdeményezzen az Alkotmánybíróság előtt utólagos normakontrollt a Tpt. 202. §-a tekintetében a piaci magatartás, az objektív-szubjektív értelmezés körében.
Nincs okozati összefüggés a vizsgált ügyletek és a magyar piacon beállott hatások között. A Tpt. 202. § a) pontjára figyelemmel a félrevezető piaci jelzés hiányzik, illetőleg bizonyítatlan. Más piacokkal szemben a Tpt. 323. §-a lehetővé teszi a rövidre történő eladást.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú ítélet indokolása 12. oldal 3. bekezdés második mondatát, 13. oldal 2. bekezdés második mondatát, illetve 15. oldal 3. bekezdés utolsó mondatát mellőzni kérte, mivel az elsőfokú bíróság a kereseti kérelemtől eltérő álláspontot foglalt el, melyre eljárásjogi lehetősége nem volt. A felperes tudta, hogy a M. S. a BÉT-en köt fedezeti ügyletet, és ennek ismeretében determinálta a swap limitet, adott instrukciót az "at market" ügyletkötésre.
A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést alaptalannak, az alperes csatlakozó fellebbezését alaposnak tartotta, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az eljárásjogi kifogásokkal kapcsolatban kifejtette, hogy a zárt tárgyalás elrendelésére az elsőfokú ítélet indokolásában megjelenő adatok okán került sor, így az megfelel a Pp. 5. § (2) bekezdésének. A Pp.</a> bizonyításra vonatkozó szabályai nem sérültek, amikor a felperes keresetlevéhez csatolt iratokat, illetve véleményt a felperes előadásaként értékelte.
A Ket. alapelvi rendelkezései általános törvényi követelményeket határoznak meg, melyek a Ket. egyes jogszabályi rendelkezéseiben realizálódnak. Nem lehet megkerülni a konkrét jogszabályhelyet és közvetlenül az alapelvre hivatkozni. A perbeli esetben a Ket. 51. § (1) bekezdése realizálja a 4. § (1) és 5. § (1) bekezdése szerinti alapelveket, és - mivel az 51. § (1) bekezdés sérelme nem következett be - nincs mód az alapelvekre való áttérésre.
A Tpt. 323. §-ára figyelemmel megengedett intézmény a magyar tőkepiacon a short ügylet. Kifejtette, hogy a Tpt. a piacbefolyásolás tilalmát az Irányelv normáival összhangban szabályozza, így előzetes döntéshozatal kezdeményezése nem volt szükséges (5. sorszámú végzés).
A felelősség körében kifejtette, hogy a tőzsdei kereskedő megbízottként járt el, így a cselekmények tőzsdei hatá­saiért a megbízó felel.
A Tpt. szerinti "ügylet" alatt kizárólag a tőzsdei esemény értendő, a tőzsdén tanúsított piaci magatartás. Ugyanakkor a Tpt. 202. § a) pontja alapján jogsértés nem kizárólag a tőzsdeügyletben közvetlenül érintett személy terhére állapítható meg. Az utasítás és a tényleges cselekvés közötti oksági kapcsolat azonban nem lehet parttalan, és csak ott, és addig állapítható meg, ahol a piaci ügylet résztvevője vagy résztvevői és a tőzsdei ügylet alanya között kimutatható az utasítás, illetve az utasíthatóság. A Fővárosi Ítélőtábla a M. S.-nek a közigazgatási eljárásban tett nyilatkozata és a megvalósult folyamat alapján tényként fogadta el, hogy a M. S. a fedezeti ügylet lebonyolításáról döntött, a felperestől kapott utasítások (mennyiség, ár) szerint kellett eljárni.
A külföldi székhelyű felperes és a külföldi székhelyű M. S. közötti jogviszonyok realizálódtak a BÉT-en, így az alperes helytállóan állapította meg hatáskörét a Tpt. 199. § b) pontja alapján.
Az elsőfokú bíróság ítélete többször hivatkozott arra, hogy kiegészítette, pontosította az alperesi tényállást, vagy mellőzte egyes tényállási elemeit, de azok ténylegesen az alperesi következtetéseket érintették, így az elsőfokú bíróság nem változtatta meg az alperesi határozat tényállását.
A Tpt. 202. § a) pontja szerinti piacbefolyásolás megállapíthatóságának nem feltétele a befolyásoló személy tudattartalma, az eredmény bekövetkezte, ezért nem tartozik a releváns tények körébe, hogy milyen mértékű árfolyamhatás következett be. Amennyiben a kereskedés záró szakaszában a piac többi szereplője előtt ismeretlen, de nem fundamentális okból értékesítenek 251 000 db részvényt, akkor az elszakítja az árat a valós gazdasági folyamatoktól, és a záróár mesterséges szinten rögzül. Az áresés nem volt független a felperes magatartásától, abban közrehatott az, hogy a piac szereplői előtt a felperes személye és a short célzat teljesen ismeretlen volt.
A másodfokú bíróság az alperes csatlakozó fellebbezését alaposnak ítélte, a felperes az alperesi határozat indokolásának ilyen irányú megváltoztatására kereseti kérelmet nem terjesztett elő. Ezért a Fővárosi Ítélőtábla mellőzte az elsőfokú bíróság ítéletének, 12. oldal 3. bekezdés második mondatát, 13. oldal 2. bekezdés utolsó mondatát és 15. oldal 3. bekezdés utolsó mondatát.
A Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítélete ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, vagy a jogerős ítélet és az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, szükség esetén az Európai Unió Bírósága előtt előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését.
Felülvizsgálati kérelmében kifejtette, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak érvényt kell szereznie az Egyezmény szerinti jogoknak, kötelezettségeknek és értelmezési alapelveknek. Így az eljárások tisztességének (Egyezmény 6. Cikk), a megfelelő jogorvoslati lehetőség biztosításának (Egyezmény 13. Cikk) és a "nullum crimen sine lege, nulla poena sine lege" elvnek (Egyezmény 7. cikk). E körben hivatkozott még az Alkotmány 7. §-ára, 8. § (1) bekezdésére, 47. § (1), (2) bekezdéseire, 57. § (1), (2) bekezdéseire, a Ket. 1. § (2), 2. § (2)-(3), 4. § (1) és 6. § (1) bekezdéseire. A Tpt. rendelkezéseit az Európai Unió jogának általános elveivel összhangban kell értelmezni.
Az alperes a tisztességes eljárás követelményébe ütközően egyszerre jár el ügyészi és bírói minőségben. Ezért a felperes alapvető joga lett volna, hogy az alperes döntését egy teljes (korlátozásmentes) hatáskörrel rendelkező, az Irányelv 15. cikk szerinti garanciákat biztosító bíróság előtt megtámadhassa.
Az alperes eljárásában a felperes nem gyakorolhatta nyilatkozattételi jogát, noha erre új határidőt is kért. Az alperes magatartása tisztességtelen és rosszhiszemű volt, a megfelelő ügyvédi meghatalmazás becsatolására való felhívás jogos elvárást keletkeztetett a felperesi oldalon arra vonatkozóan, hogy nyilatkozatát határidőn túl megteheti.
Az Irányelv 1. Cikk 2. pontja alapján nem terjed ki az Irányelv hatálya a tőzsdén kívüli (OTC), illetve a származékos ügyleten keresztül megvalósított piacbefolyásolás tilalmára. Az Európai Unió Bíróságának a C-45/2008. számú ügyben (Spector ügy) is kifejti, hogy az ügyletkötő személy szándéka releváns körülmény, és érdemi lehetőséget kell biztosítani, hogy a jogsértés megvalósítására irányuló szándékának vélelmét megdöntse.
A Tpt. szerinti "ügylet alatt" csak és kizárólag a tőzsdei esemény értendő, ennek ellenére a Tpt. 202. § a) és b) pontjai tárgyi hatályának a felperes magatartására való kiterjesztése jogellenes. A felperes nem utasította, és nem is utasíthatta a M. S.-t a fedezeti ügyletek végrehajtására.
Sem az alperes, sem a bíróságok nem vizsgálták a részvényárfolyamban bekövetkezett negatív elmozdulások tényleges okait, és hogy volt-e oksági összefüggés a M. S. által végrehajtott fedezeti ügyletek és árelmozdulás között. A bíróságoknak mérlegelniük kellett volna, hogy a felperes félrevezető magatartásával a piacot manipulálni akarta-e, illetve hanyag vagy tudatosan gondatlan magatartást tanúsított-e.
A Fővárosi Ítélőtábla harmadik személynek (M. S.) egy olyan közigazgatási eljárásban tett nyilatkozatát fogadta el a felperes elleni bizonyítékként, amely közigazgatási eljárásban a felperes nem vett és nem is vehetett részt. A felperes és a M. S. között egyértelmű érdekellentét állt fenn.
Az eljárt bíróságok okszerűtlenül mérlegelték a rendelkezésre álló bizonyítékokat és nem tettek eleget a bizonyításra szoruló tényekről való tájékoztatási kötelezettségüknek, ezzel megsértették az Egyezmény 6. Cikke által biztosított "fegyverek egyenlőségére" és "egyenlő bánásmódra" vonatkozó jogokat. Az eljáró bíróságok megfelelő szakértelemmel nem rendelkeztek, ennek ellenére szakértőt nem rendeltek ki. A felperes csatolta keresetleveléhez a Nemzetközi Bankárképző Központ Zrt. szakértői elemzését, melyeket az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagytak. Erről a felperest nem tájékoztatták, és a Pp. 3. § (3) bekezdésére figyelemmel nem oktatták ki, mely esetében a felperes további bizonyítási indítványt terjeszthetett volna elő szakértői bizonyítás érdekében.
Amennyiben a Legfelsőbb Bíróság azon a véleményen lenne, hogy az Irányelv hatálya nem világos vagy nem egyértelmű, szükségszerűen előzetes döntéshozatalhoz kellene folyamodnia. Indítványozta továbbá a felperes, hogy a Pp. 11. § (5) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság az ügy bonyolultságára való tekintettel 5 bíróból álló tanácsban járjon el.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását, és az előzetes döntéshozatali eljárásra vonatkozó felperesi indítvány elutasítását kérte. Az Egyezmény megsértésével kapcsolatban alaptalannak és értelmetlennek minősítette a független és pártatlan bíróság hiányára, az ártatlanság vélelmének és a védelemhez való jog sérelmére, egyéb büntetőjogi analógiákra való felperesi hivatkozást. Nem sérült a tisztességes eljáráshoz való jog sem, a felperes élhetett a jogorvoslat jogával. A felperes 31 napon át nem méltatta érdemi válaszra az alperes felhívását, ehhez képest nem lehet tisztességtelennek és rosszhiszeműnek értelmezni az alperes eljárását.
A Tpt. 202. § a) pontja nemcsak az ügyletkötést, hanem az ügyletkötésre vonatkozó megbízásadást is a szabályozás körébe vonja. A vétkesség a közösségi normák szerint sem eleme a jogi tényállásnak.
A piacbefolyás tilalma generális, annak "mindenki" potenciális alanya. Az Irányelv vélelmet támaszt amellett, hogy a záró szakaszt érintő, az árfolyamot eltérítő ügyletek manipulatív jellegűek. Így a piacbefolyásolás megállapításához már nem szükséges az eredmény megállapítása. A M. S. fedezeti ügyletei értelemszerűen nem léteztek az alapügylet nélkül. A felperes utasítást adott "at market" eladásra a záró szakaszban, így tévesen hivatkozott arra, hogy semmi köze a M. S. ügyleteihez.
A Ket. szabályai nem zárják ki, hogy az alperes akár másik eljárás folytán tudomására jutott tényeket figyelembe vegyen döntése meghozatalakor. A felperes bármikor megismerhette annak tartalmát. A perben szakértői bizonyításra nem volt szükség, mert jogkérdésben kell dönteni.
A felperes alaptalanul hivatkozik a fegyveregyenlőség és az egyenlő bánásmód elveinek sérelmére is. Sem a közigazgatási, sem a peres eljárásban a felperest nem fosztották meg álláspontja kifejtésétől, bizonyítékai előadásától, magatartása kimentésétől. A felperes az Irányelv 15. Cikke alapján a bírósági jogorvoslat lehetőségével is élhetett.
A magyar jogalkotó implementálta a tőkepiaci szabályozásra irányadó Uniós normákat, az ezeknek való megfelelést a Tpt. külön részben tételesen deklarálja.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes és a M. S. kapcsolatának feltárása körében a Pp. 275. § (1) bekezdésére figyelemmel új tényállási elemeket vagy új bizonyítékokat nem vehetett figyelembe. E körben mind az első-, mind a másodfokú bíróság részletesen és pontosan állapította meg a tényállást. Feltárta a felperes és a M. S. között létrejött OTC ügylet, a M. S.-nek a BÉT-en, a KBC útján regisztrált short eladási ajánlatok kapcsolatát, időrendiségét.
Mind a Fővárosi Bíróság, mind a Fővárosi Ítélőtábla az Egyezmény 6. Cikkében és az Irányelv 15. Cikkében előírt teljes (korlátozásmentes) bíróságnak minősül. A közigazgatási perben a közigazgatási bíróság teljes körűen felülvizsgálhatja és felülvizsgálja a keresettel támadott közigazgatási eljárást és jogerős közigazgatási határozatot. Mind anyagi, mind eljárási jogszabálysértésre hivatkozhat a felperes, és a közigazgatási bíróság ezeket vizsgálhatja. A közigazgatási bíróság nincs kötve a közigazgatási szerv által megállapított tényálláshoz, attól eltérő tényállást állapíthat meg, a perben bizonyítási eljárást folytathat le, ezzel is pótolva a közigazgatási eljárásban felmerült esetleges tényállás feltárási hiányosságokat. Az alperes egyfokú közigazgatási eljárásban döntött az ügyben, a jogalkotó éppen erre figyelemmel tette lehetővé, hogy ezen határozat bírósági felülvizsgálata iránti perben a feleknek fellebbezési lehetősége van, míg főszabály szerint a közigazgatási perben nincs fellebbezési lehetőség [Ket. 109. § (3) bekezdés]. A közigazgatási bíróság a perben a bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdése értelmében a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. E körben nincs kötve a közigazgatási szerv által feltárt bizonyítékokhoz, azokat a perben felmerült bizonyítékokkal egybevetve értékelheti.
A bizonyítékok értékelése körében nem lehet csak azon az alapon a bíróság elfogultságára vagy hozzá nem értésére hivatkozni, mert a bíróság másként értékelte az adott bizonyítékot, mint a fél. Nem azon az alapon kell megítélni a bizonyítékok értékelését, hogy az megfelel-e az ügyfél álláspontjának vagy sem. A bizonyítékok értékeléséről a bíróságnak a Pp. 221. § (1) bekezdése értelmében az ítélet indokolásában kell számot adnia.
A Legfelsőbb Bíróság szerint mind a Fővárosi Bíróság, mind a Fővárosi Ítélőtábla a fentiek szerint járt el, a bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdése szerint értékelte, és a Pp. 221. § (1) bekezdésére figyelemmel ítéletében megfelelő terjedelemben indokolta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében mind anyagi, mind eljárásjogi jogszabálysértésre, mind a közösségi jog megsértésére hivatkozott. A Legfelsőbb Bíróság elsődlegesen az eljárásjogi, illetve az ügyfelet megillető jogainak megsértésére való hivatkozását vizsgálta.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az alperes, valamint az első- és másodfokú bíróságok eljárásai megfelelnek az Egyezményben, az Alkotmányban, a Ket.-ben és a Pp.</a>-ben megfogalmazott alapelveknek, és eljárási jogszabályoknak. A magyar eljárásjogi jogszabályok általánosságban megfelelnek az európai normáknak, az Egyezmény beépült a magyar jogrendszerbe (Ket., Pp.</a>). Ez vonatkozik mind az ügyfél jogaira, a törvény előtti egyenlőség elvére, mind a fegyverek egyenlőségének elvére. Az alapelvi szinten megfogalmazott tételek konkrét jogszabályokban jelennek meg, hiszen az alapelvek lényege, hogy áthassák az egész jogi rendszert, jogi szabályozást, biztosítsa annak szellemiségét, irányultságát. Az eljárásban résztvevő ügyfél alapvető jogait az egyes részszabályok bontják ki, pl: az iratba való betekintéshez való jog, a nyilatkozattételhez való jog, a bizonyítás indítványozásához való jog, jogorvoslathoz való jog stb.
A felperes ezen alapvető eljárási jogait mind a közigazgatási eljárásban, mind a bírósági eljárásokban gyakorolhatta, az más kérdés, hogy ténylegesen gyakorolta-e. Az alperes a piacfelügyeleti eljárásban az ügyben érintett valamennyi résztvevőt vizsgálta, nyilatkoztatta. A három szereplő közül egyedül a felperes volt, aki a felhívásra egy hónapon keresztül nem válaszolt, majd az ismételt felhíváskor is belső vizsgálat megindításáról tájékoztatta az alperest saját maga szabva meg, hogy mikor kíván eleget tenni a hatósági felhívásoknak. A felperesnek ezen negligáló magatartására figyelemmel nem hivatkozhat alappal az egyenlő bánásmód elvének megsértésére, valamint nyilatkozati jogának megsértésére. Az alperes az ügyben résztvevő valamennyi fél részére hasonló ügyféli lehetőségeket biztosított; az nem az egyenlő elbánás megsértését jelenti, hogy a feltárt tényállás alapján a felperest kötelezte felügyeleti bírság megfizetésére, a másik két felet nem. A felperes saját negligáló magatartása miatt jutott abba a helyzetbe, hogy a közigazgatási eljárásban nem tudta megfelelően képviselni érdekeit. A Ket. 51. § (1) bekezdése szerinti az ügyfélnek joga van ahhoz, hogy az eljárás során nyilatkozatot tegyen, vagy a nyilatkozatot megtagadja. Az 51. § (2) bekezdésére figyelemmel, ha a hatóság felhívására az ügyfél nem nyilatkozik, a hatóság a rendelkezésre álló adatok alapján dönt. A perbeli esetben is ez történt, hiszen az alperes a felperes nyilatkozatának hiányában a rendelkezésére álló adatok és az addig feltárt bizonyítékok alapján döntött. A határidő eredménytelen eltelte után, hiányosan előterjesztett, alkalmatlan képviseleti megbízás semmiféle "jogos várakozást" nem alapozhat meg.
A felperes azonban ezt követően sem volt elzárva attól, hogy a közigazgatási per keretében kérje az alperes határozatának felülvizsgálatát, e perben mind az első-, mind a másodfokú eljárásban megfelelően gyakorolhatta ügyféli jogait.
Az Irányelv 15. Cikke szerint a tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóság által hozott határozatok bíróság előtt megtámadhatók legyenek. Ezt a magyar jogrend biztosítja, a felperesnek lehetősége volt az alperes határozatát közigazgatási bíróság előtt megtámadni az Egyezmény fent hivatkozott cikke alapján az Alkotmány rendelkezéseinek megfelelően.
A felperes az eljárás során és felülvizsgálati kérelmében is értékelte és vitatta az alperes közjogi helyzetét. Az alperes eljárása során a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2007. évi CXXXV. törvény (továbbiakban: PSZÁF tv.) rendelkezései szerint járt el. E törvény 1. § (1) bekezdése értelmében a PSZÁF kormányhivatal. Ebből fakadóan az alperes - a hatalommegosztás elvét figyelembe véve - a végrehajtói hatalomhoz tartozik, az alperest nem lehet sem ügyészi, sem bírósági szervezetnek minősíteni, közigazgatási jogviszonyokban közigazgatási anyagi és eljárásjogi normák alapján folytatja tevékenységét. Ennek eredményeként valóban alkalmazhat közigazgatási szankciót (közigazgatási bírság), de ez nem egyedi a közigazgatási jogban, hiszen más közigazgatási normasértés esetén is alkalmazható közigazgatási bírság (pl.: fogyasztóvédelem, építésügy stb.). Az alperes döntései ellen közigazgatási bírósághoz lehet fordulni, hogy annak felülvizsgálata során kiderüljön, hogy törvényes volt-e az alperes eljárása és döntése, vagy sem.
A közigazgatási szankció jogi természetével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság utal az Európai Emberi Jogi Bíróság 1984. február 21-én kelt Öztürk-Németország ügyre, ahol a bíróság először fektette le azokat az elveket, amelyek alapján a közigazgatási szankció jogi jellege megállapítható. Az Európai Emberi Jogi Bíróság úgy látta, hogy az ügy jogi természete, a szankció neme és mértéke alapján minősülhetett büntetőjogias szankcióknak, amelyekhez büntetőjogi jellegű garanciák is kell, hogy társuljanak. Nem büntetőjogi szankciókról van tehát szó, hanem büntetőjogias szankciókról. Az Európai Emberi Jogi Bíróság döntésének lényege, hogy a szankció jellege miatt olyan garanciákat is figyelembe kell venni az eljárás során, amely alapvetően a közigazgatási eljárás jellege mellett a büntetőjog garanciáikat is biztosítják (tényállás teljes körű tisztázása, arányosság elve, fokozatosság elve).
Az Európai Közösségek Bírósága (mai nevén Európai Unió Bírósága) a Müncheni Műszaki Egyetem ügyben (C-269/90.) kiemelte azokat az eljárási jogokat, amelyek a közigazgatás széles körű mérlegelési joga esetén hangsúlyozottan érvényesülnek. Így szükségesnek tartotta a hatáskörrel rendelkező szerv gondos és pártatlan vizsgálatát, melynek az egyedi eset lényeges szempontjaira ki kell terjednie, és az érintett azon jogát, hogy álláspontját kifejthesse, megfelelően indokolt döntést kaphasson. Az alperes eljárása és döntése ezen kritériumoknak a Legfelsőbb Bíróság szerint megfelelt. Széles körű tényfeltáró eljárást folytatott az ügyben, nyilatkoztatta a feleket (a felperes nem nyilatkozott). Határozatát a Ket.-nek megfelelő terjedelemben és részletességgel indokolta.
A szankció büntetőjogias jellege ellenére azonban az ügy megtartja a közigazgatási jogi jellegét. A perben azt is figyelembe kellett venni, hogy mi a közigazgatási eljárás tárgya. A pénzügyi cselekmények, ügyletek nemzetközi jellegére is figyelemmel egyszerre van jelen a nemzeti és nemzetközi jogi szabályozottság. A piaci befolyásról (piaci visszaélésről) alapvetően az Irányelv rendelkezik, melyet a nemzeti jogi szabályozásba a Tpt. ültetett át. A Tpt. szabályozása harmonizál az Irányelv rendelkezéseivel, sok helyen szinte szó szerint átveszi annak fogalom-meghatározásait, rendelkezéseit. A felek és az eljáró bíróságok is helyesen állapították meg, hogy az Európai Unió Bírósága még nem hozott ítéletet a piaci manipuláció megítélése, minősítése során az Irányelv ilyen irányú értelmezése körében. Az idézett Spector ügy (C-45/08.) bár az Irányelv értelmezésével foglalkozott, de a bennfentes kereskedelem kérdéskörében. Ebben a bíróság rögzítette, hogy az ügyletkötő személy szándéka feltételezhető (vélelem), objektív jellegű, de ugyanakkor érdemi lehetőséget kell biztosítani a tényállás felderítése érdekében a felperes bizonyítási indítványainak, nyilatkozattételének. Ettől a felperes sem a közigazgatási, sem a bírósági eljárásban nem volt eltiltva, megfosztva.
A Legfelsőbb Bíróság e helyen tér ki a felperes által a keresetlevélhez csatolt, a Nemzetközi Bankárképző Központ Zrt. által készített vélemény jogi természetének értékelésére. E vélemény jogi természetét a Pp.</a> szabályai szerint kell megítélni. E körben egységes a bírói jogalkalmazás, mely szerint a bíróság a fél által beszerzett szakvéleményt csak a fél álláspontjaként veheti figyelembe, a perben szakértőként általában csak a bíróság által kirendelt szakértő járhat el. (BH 1992/270.) Az egyik fél által beszerzett magánszakértői vélemény olyan szakmai álláspont, amely a bizonyítékok körében értékelendő. (BH 2007/192.) A bíróságot még a Pp. 177. § (1) bekezdése szerint kirendelt szakértő szakvéleménye sem köti (más kérdés, hogy meg kell indokolnia, hogy a véleményt miért nem fogadja el), így különösen nem kötheti a fél által beszerzett magánszakértői vélemény.
A felperes által kifogásolt tájékoztatási kötelezettség elmulasztásával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a Pp.</a> szerinti tájékoztatási kötelezettség, kioktatás általában nem lehet általános elvi jellegű, hanem mindig az adott konkrét ügyhöz kapcsolódóan kell megfogalmazni. Ugyanakkor az Európai Unió Bírósága már több ítéletében kifejtette, hogy más eljárásjogi helyzetben van az a fél, amelyik a feladatkörében eljárva, a feladatköréhez tartozó ügyben és jogi képviselővel jár el a bíróság előtt. Ettől a féltől magasabb szintű tájékozottság várható el, mint más ügyféltől általában. A perbeli esetben a felperes nemzetközi befektetési vállalkozás, így a pénzügyi tevékenységét érintő ügyben magasabb szintű tájékozottság várható el tőle, különös tekintettel, hogy magas szakmai szintű jogi képviselőkkel járt el. Így a kioktatás elmaradására alappal a felperes nem hivatkozhatott. A felperes által csatolt magánszakértői vélemény minősítését az elsőfokú bíróság csak az ítéletben végezhette el, arról korábban a felperest nem tájékoztathatta, hiszen ebben az esetben prejudikált volna az ügyben.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az első- és másodfokú bíróságoknak azon jogi álláspontjával, hogy a perben a felperes magatartásának vizsgálatakor nem merült fel olyan szakkérdés, amely indokolta volna, hogy a bíróságok a Pp. 177. § (1) bekezdésére figyelemmel szakértőt rendeljenek ki az ügyben. A felperes szakértő kirendelését maga sem kérte (ezen nyilatkozatát tartalmazza a Fővárosi Bíróság 12. számú jegyzőkönyve). A bíróságoknak a tényállás feltárását követően jogkérdésben kellett dönteni, amely nem igényelte szakértő kirendelését.
A Legfelsőbb Bíróság ezt követően a felperes az anyagi jogszabálysértésre való hivatkozásait vizsgálta, elsődlegesen az Irányelv és a Tpt. személyi és tárgyi hatályát. A tárgyi hatály kérdésében helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy a Tpt. szerinti "ügylet" alatt a tőzsdei esemény, a tőzsdén tanúsított piaci magatartás értendő és vizsgálható. Ennek alapján a Legfelsőbb Bíróság sem a felperes által kötött OTC ügyletet vizsgálta, hanem a M. S. által a KBC útján a BÉT-en regisztrált short eladási ajánlatokat. Ugyanakkor ezeket az eladási ajánlatokat nem lehet elszakítani a valós és teljes gazdasági háttértől, és csak önmagában vizsgálni. E körben a Legfelsőbb Bíróság utal az Európai Unió Bírósága Optigen (C-354/03) és Kittel (C-493/04) ügyben kifejtettekre. Bár ezek az ügyek más jogterületet érintettek (körhinta szerződések, hozzáadott értékadó (HÉA), mégis a vizsgálódás módja tekintetében a Legfelsőbb Bíróság szerint jelen ügyben figyelembe vehető. Ennek lényege, hogy egy többszereplős gazdasági eseményben valamennyi szereplő tevékenységét egyenként és egymáshoz viszonyítva is értékelni kell, mert csak ebben az esetben tárható fel teljes körűen a tényállás, és ennek alapján lehet megítélni a benne szereplő felek tevékenységét, magatartását.
A M. S.-nek valóban nem volt kötelezettsége az OTC ügyletből eredő kockázatainak csökkentése céljából short eladásra ajánlatokat regisztráltatni. Ez azonban megtörtént, ezt tényként kell elfogadni, és ennek figyelembevételével kell vizsgálni a felek magatartását és tevékenységét. A Legfelsőbb Bíróság nem az OTC ügyletet vizsgálta, hanem, hogy mi volt a felperes magatartása és ráhatása a short ajánlatok és a limitárak meghatározása körében.
A jogerős ítélet is helyesen fejtette ki, hogy a Tpt. 202. § a) pontjára figyelemmel jogszabálysértés nem kizárólag a tőzsdeügyletben közvetlenül érintett személy terhére állapítható meg, e körben az ok-okozati összefüggést vizsgálni kell, ami átvezet a személyi hatály kérdésére. E körben az Irányelv 5. Cikke egyértelműen leszögezi, hogy a tagállamok mindenkinek megtiltják a piaci manipulációt. Ebből következően nemcsak annak tilos a piaci manipuláció, aki ténylegesen a tőzsdeügyletben közvetlenül érintett személy, hanem annak is, aki e tőzsdeügyletben a háttérből, azt irányítva vesz részt.
Az alperes és a bíróságok által feltárt tényállás alapján egyértelműen megállapítható volt a felperes tevőleges szerepe. Az ügyletben résztvevő három fél (felperes - M. S. - KBC) folyamatos kapcsolatban állt egymással a short ügylet lebonyolításakor. A KBC jelzéseit a M. S. közvetítette a felperes felé, és a felperes által eldöntött limitár meghatározás hatott visszafelé a M. S.-n keresztül a KBC felé. A felperes határozta meg az árat még akkor is, amikor a M. S. más limitárat ajánlott, de a felperes ragaszkodott az "at market" árhoz. Az ilyen formán szorosan kimutatható felperesi döntéseken múló ok-okozati összefüggésre figyelemmel a tőzsdén közvetlenül részt nem vevő felperes terhére megállapítható volt a jogsértés.
Az alperes és a bíróságok nem kizárólag a M. S. nyilatkozatára alapítottan állapították meg a felperes közrehatását. Ugyanakkor téves az a felperesi hivatkozás, hogy a vele ellenérdekű fél nyilatkozatát nem lehetett volna figyelembe venni. A M. S. nyilatkozata csak a bizonyítékok egyike volt, azt mind az alperes, mind a felperes a többi bizonyítékkal egybevetve értékelte. A felperesnek a közigazgatási eljárásban is lehetősége lett volna ezt a nyilatkozatot megismerni, és ezzel kapcsolatos jogi álláspontját kifejteni, de - ahogyan arra a Legfelsőbb Bíróság korábban már utalt - a felperes saját mulasztása miatt nem tudott megfelelő szinten részt venni a közigazgatási eljárásban. Ez azonban nem írható az alperes terhére. A felperes a bírósági eljárásban sem volt elzárva attól, hogy ezt a nyilatkozatot, annak tartalmát vitassa, azt megcáfolja.
A jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy a Tpt. 202. § a) pontja vizsgálatánál irreleváns körülmény mind a befolyásoló személy tudattartalma, mind annak eredményének bekövetkezte. Ezért nem kellett szélesebb körű bizonyítási eljárást lefolytatni, vagy az adatokat abban a körben értékelni, hogy milyen más hatások érték az OTP részvény árfolyamát, illetve, hogy a regionális pénzintézeteknél milyen hasonló negatív hatások (pánik hangulat) alakult ki.
Az Irányelv 1. Cikk 2. pontja értelmében piaci manipuláció olyan ügylet, illetve vételi vagy eladási megbízás, amely hamis vagy félrevezető jelzéseket ad, illetőleg valószínűsíthetően adhat a pénzügyi eszközök kínálata kereslete vagy ára tekintetében, vagy amely egy személy vagy egymással összejátszó személyek cselekménye révén a szokásostól eltérő vagy mesterséges szinten rögzíti egy vagy több pénzügyi eszköz árát. Szinte szó szerint hasonló megfogalmazást tartalmaznak a Tpt. 202. § a), b) pontjai, mely szerint piacbefolyásolásnak minősül olyan ügylet kötése vagy ügylet kötésére megbízás, mely hamis vagy félrevezető jelzéseket ad vagy adhat az adott pénzügyi eszköz keresleti vagy kínálati viszonyairól, árfolyamáról; olyan ügylet kötése vagy ügylet kötésére való megbízásadás, amely az adott pénzügyi eszköz árfolyamát mesterségesen vagy rendellenes szinten rögzíti.
A fenti jogszabályhelyet helyesen értelmezte a jogerős ítélet, amikor nem a felperes szándékát (akaratát) vizsgálta a gazdasági folyamatban és az ügyletkötés körében, hanem a tőzsdei piac egyéb szereplői oldaláról vizsgálta, hogy milyen hatást váltott ki, illetve válthatott ki a felperes magatartása.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint is a felperes utasítása alapján következett be, hogy a BÉT záró szakaszában a short eladási ajánlatok hamis vagy félrevezető jelzést adtak a piac szereplői részére. A tőzsde szereplői ugyanis nem lehettek és nem voltak annak tudatában, hogy nem az OTP részvények fundamentális okból történő árfolyameséséről van szó, hanem az OTC ügylet short kitettségű fedezeti ügyleteiről. Így a jelentős mértékű, 251 000 db OTP részvény ilyen módon történő érvényesítése elszakította az árat a valós gazdasági folyamatoktól, és a záró árat mesterséges szinten rögzítette. Ez a helyzet független attól, hogy a felperes akarata erre irányult-e vagy ebbe csak belenyugodott.
A Tpt. 323. §-a engedélyezi a short ügyletkötést, ebből következően a short ügyletekre is vonatkoznak a Tpt. egyéb szabályai, vagyis ennél az ügyletkötési formánál is vizsgálható a Tpt. 202. §-a szerinti piacbefolyásolás megvalósulása. E körben a Legfelsőbb Bíróság annyiban egyetértett a felperes felülvizsgálati kérelmével, hogy a jogerős ítélet nem adta magyarázatát, hogy mit ért azon, hogy "más dolog short helyzetet mesterségesen előidézni". A perbeli esetben valódi short ügyletekről volt szó, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Ítélőtábla ítéletének ezzel kapcsolatos megállapítását mellőzni rendeli [12. oldal (3) bekezdés].
A Legfelsőbb Bíróság is megállapította, hogy az OTC, mint alapügy és a fedezeti ügyletek között, a felperes és a M. S. között szoros, ok-oksági, utasítási kapcsolat állt fenn, erre figyelemmel a fedezeti ügyletekkel adott hamis vagy félrevezető jelzésekért vizsgálható volt a felperes felelőssége és ez a Tpt. 199. § b) pontjára figyelemmel megalapozta az alperes intézkedéseit, úgymint hatósági vizsgálat, értékelés, érdemi határozat hozatala. A kereskedés záró szakaszába bevitt nagymennyiségű "piacidegen" részvények eladási ajánlata téves információkat adott a piac egyéb résztvevőinek. Ezek a piaci szereplők ugyanis nem voltak annak tudatában, hogy mi az igazi célja ennek az eladásnak, nem voltak ismeretében annak, hogy ez az OTC ügylet short kitettségű fedezeti ügyleteit jelentik. Ezért félrevezető jelzést adhatott, hogy az eladás fundamentális okokra vezethető vissza, az OTP csődközeli helyzetben van, állami segítségre szorul.
A felperes felülvizsgálati kérelme végén összegezte az alperes, az első- és másodfokú bíróságok által elkövetett eljárási jogszabálysértéseket, az Egyezmény alapelveinek megsértését. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint sem az alperes, sem az eljárt bíróságok a nemzeti és közösségi normákat, alapelveket és egyes részszabályokat nem sértették meg. A felperes által ott felsorolt jogszabálysértésekkel kapcsolatos jogi álláspontját a Legfelsőbb Bíróság ítéletének indokolásában fentebb külön-külön is indokolta.
Az eljárásjogi kérdésekhez tartozik, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 11. § (5) bekezdése alapján öt hivatásos bíróból álló tanácsban járt el. A Legfelsőbb Bíróság a felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmét külön végzéssel elutasította.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 39.231/2010.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.