adozona.hu
BH+ 2011.9.374
BH+ 2011.9.374
Bűnszervezetben követi el az embercsempészés bűntettét, aki a társaival abban állapodik meg, hogy a zöld határon átjuttatott harmadik országbeli személyek Magyarország területén továbbszállítását anyagi ellenszolgáltatás fejében megszervezik, azt lebonyolítják, és e megállapodás alapján társtettesként egyetlen cselekményt valósítanak meg [Btk. 20. § (3) bek., 218. § (1) bek. b) pont, 4/2005. BJE].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság 2008. február 6. napján kihirdetett ítéletében a terhelt bűnösségét 30 rendbeli társtettesként, bűnszervezet megbízásából elkövetett embercsempészés bűntettében állapította meg, és ezért őt halmazati büntetésül 3 év 6 hónapi fegyházbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében rögzített tényállás szerint 2001. június hónapban - közelebbről meg nem határozható időpontban - a terhelt, valamint társai: K. J., Ol. R., A. J., B. L., E. A. és ...
BH+ 2011.9.374 Bűnszervezetben követi el az embercsempészés bűntettét, aki a társaival abban állapodik meg, hogy a zöld határon átjuttatott harmadik országbeli személyek Magyarország területén továbbszállítását anyagi ellenszolgáltatás fejében megszervezik, azt lebonyolítják, és e megállapodás alapján társtettesként egyetlen cselekményt valósítanak meg [Btk. 20. § (3) bek., 218. § (1) bek. b) pont, 4/2005. BJE].
Az elsőfokú bíróság 2008. február 6. napján kihirdetett ítéletében a terhelt bűnösségét 30 rendbeli társtettesként, bűnszervezet megbízásából elkövetett embercsempészés bűntettében állapította meg, és ezért őt halmazati büntetésül 3 év 6 hónapi fegyházbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte.Az elsőfokú bíróság ítéletében rögzített tényállás szerint 2001. június hónapban - közelebbről meg nem határozható időpontban - a terhelt, valamint társai: K. J., Ol. R., A. J., B. L., E. A. és A. S. G. megállapodtak, hogy az Ukrán Köztársaság területéről a Magyar Köztársaság területére, engedély nélkül a zöldhatáron átjuttatott harmadik országbeli külföldi személyek magyarországi továbbszállítását megszervezik, illetőleg lebonyolítják anyagi ellenszolgáltatás fejében.
A. J. ennek érdekében megállapodott B. L.-val, valamint a terhelttel és megszervezte, hogy az ismeretlen elkövető társak által - akiknek személyazonosságát az eljárás során nem sikerült megállapítani - az államhatáron átjuttatott és a szállítás helyéig kísért külföldi személyek továbbszállítását hátsó felvezetőként biztosítják. A. J. felvette a kapcsolatot E. A.-val, aki K. J., O. R. és A. S. G. közreműködésével megszervezte, hogy rendelkezésre álljon egy nagyobb létszámú csoport szállítására alkalmas zárt kocsiszekrényű kis teherautó, amellyel K. J. és O. R. a külföldi személyeket a határ térségéből elszállítják az ország belsejébe, miközben E. A. és A. S. G. az A. S. G. által kölcsönkért személygépkocsival előttük haladva biztosítják az útvonalat.
Megállapodásuknak megfelelően - miután az ismeretlen elkövető társaik értesítették őket, hogy a külföldi személyeket 2001. június 22. napjáról 23. napjára virradó éjszaka juttatják át a Magyar Köztársaság területére, 2001. június 22. napján O. R. és A. S. G. Sz. L. közreműködésével felkeresték K. G.-t, akivel megegyeztek, hogy kibérelik a tulajdonát képező VW Transporter típusú mikrobuszt azzal, hogy a gépjárművel hangtechnikai eszközöket akarnak B.-re szállítani. Még ezen a napon előzetes megbeszélésüknek megfelelően megkötötték a bérleti szerződést, amely szerint K. T. 2001. június 22. napjától 2001. június 24. napjáig bérleti díj ellenében használhatja a mikrobuszt az ország területén, majd K. Gy. átadta a gépjárművet O. R. és K. T. részére, amivel K. J. és O. R. 2001. június 22. napján az esti órákban K. felé indultak.
A. S. G. 2001. június 22. napján kölcsönkérte az ismerőse tulajdonát képező Suzuki típusú személygépkocsit.
2001. június 22. napjáról 23. napjára virradó éjszaka az ismeretlen elkövető társak az Ukrán Köztársaság területéről a Magyar Köztársaság területére gyalogosan átjuttattak 30 fő afgán és iraki állampolgárt, akiket az ismeretlen elkövető társak közül ketten az államhatártól kb. 5 km-en keresztül a K. és B. községek között levő tsz-telephez vezettek el gyalogosan, majd őrizték őket a gépkocsi megérkezéséig.
2001. június 23. napján 04 óra körüli időben a telepéhez érkezett K. J. és O. R., az O. R. által vezetett mikrobusszal, amelybe a 30 fő külföldi állampolgárt beszállítottak. Ebben az időben szintén a helyszínre érkezett E. A. és A. S. G., az A. S. G. által vezetett Suzuki típusú személygépkocsival, valamint a terhelt és B. L. tulajdonát képező BMW típusú személygépkocsival, amit A. J. bocsátott a rendelkezésükre.
E. A. és A. S. G. a Suzuki típusú személygépkocsival, a terhelt és B. L. pedig a BMV típusú személygépkocsival, a külföldi személyeket szállító mikrobusz előtt haladva biztosították az útvonalat. A terhelt és B. L. a BMV-vel F. község után megfordultak és visszaindultak T. felé, majd ismét megfordulva, az időközben F. felé indult mikrobusz mögött mentek szintén a gépjármű haladásának biztosítása érdekében.
A Ny.-i Határőr Igazgatóság szolgálatot teljesítő járőrei 04 óra 20 perc körüli időben M. község területén megpróbálták igazoltatni az O. R. által vezetett mikrobuszt, azonban O. R. a gépkocsival a helyszínről menekülni kezdett, majd kb. 45 km üldözést követően Ny. község belterületén - mivel a mikrobusz egyik kereke defektet kapott - sikerült megállítani és lefogni K. J. és O. R.-et, a gépjárműben tartózkodó 30 migráns személyt pedig előállították.
A cselekmény elkövetésének időszakában a terhelt és társai: K. J., O. R., A. J., B. L., E. A., A. S. G., valamint ismeretlen elkövető társaik egymással mobiltelefonon folyamatosan tartották a kapcsolatot.
A másodfokú bíróság, a 2008. november 14. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott végzésében a városi bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy a terhelt bűncselekményeinek helyes megnevezése 30 rendbeli társtettesként elkövetett embercsempészés bűntette [Btk. 218. § (2) bekezdés b) pont].
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt a védője útján terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amelyet a későbbiekben kiegészített. Két beadványában indítványát a Be. 416. § (1) bekezdés a), b)</a> és c) pontjaiban foglaltakra alapította. Álláspontja szerint a bűnössége nem nyert bizonyítást, a telefonos híváslisták adatai ehhez nem elégségesek. Bűnössége megállapítása esetére is sérelmezte a cselekmény minősítését, mivel egyrészről a bűnszervezet megbízásából elkövetés megállapítására elégséges adat nem állt rendelkezésre, másrészt pedig e minősítő körülmény alkalmazását a Btk. 2. §-ának helyes alkalmazása is kizárja. Az ekkénti minősítés mellett az elkövetéskor hatályos törvény enyhébb, azonban álláspontja szerint az elbíráláskor hatályos törvény bűnszervezet fogalmába tevékenysége nem illeszthető. Álláspontja szerint a helyes minősítés mellett jelentősen enyhébb büntetés kiszabása lett volna indokolt.
A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerinti eljárási szabálysértést a terhelt abban látott, hogy a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban a törvény szerint kizárt bíró járt el, mivel az eljáró tanács elnöke ugyanaz a bíró volt, aki a hatályon kívül helyezett ítélet meghozatalában is részt vett.
A Legfőbb Ügyészség a terhelt felülvizsgálati indítványát részben törvényben kizártnak, érdemben pedig alaptalannak tartotta.
Az ügyészi álláspont szerint a bűnösség megállapítását és a cselekmény minősítését, illetve a törvény időbeli hatályával kapcsolatos bírói állásfoglalást támadó indítvány az irányadó tényálláson keresztül vitatja a jogkövetkeztetés helyességét, ezért a felülvizsgálati eljárásban eredményre nem vezethet. Az ún. abszolút eljárási szabálysértésre hivatkozás pedig alaptalan, mivel a Be. 21. § (3) bekezdés c) pontja a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásból a hatályon kívül helyezett határozat meghozatalában részt vett bírót csak a határozat megalapozatlansága miatti hatályon kívül helyezés esetén zárja ki, a jelen esetben viszont a hatályon kívül helyezés eljárási szabálysértésen alapult.
Mivel a Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint az irányadó tényállás alapján a terhelt bűnösségére vont következtetés helyes, a cselekmény jogi minősítése és az alkalmazott joghátrány törvényes, ezért indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt, és a megtámadott határozatot hatályában tartsa fenn.
A felülvizsgálati indítvány részben a törvényben kizárt, részben alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróság a törvényben kizártnak tekintette mindazokat a hivatkozásokat, amelyek vitatták az eljárt bíróságok bizonyítékokat értékelő és tényállást megállapító tevékenységét, hiányolva az elégséges bizonyítékot a tényállásban rögzítettek megállapításához. A Be. 423. § (1) bekezdése értelmében ugyanis a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható. A Legfelsőbb Bíróság ezért a felülvizsgálati indítványt e körben a törvényben kizártnak tekintette és rögzítette, hogy a későbbiekben vizsgálandó anyagi jogi kérdésekben a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatokban megállapított tényállásban foglaltakból indult ki.
A jogerős határozatot hozó bíróságok tevékenységében a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati okot megvalósító eljárási szabálysértést nem észlelt. Az iratok alapján megállapítható, hogy a korábbi elsőfokú ítéletet a másodfokú bíróság abszolút eljárási szabálysértés miatt a Be. 373. § (1) bekezdés II/d. pontra alapítottan és nem megalapozatlanság miatt helyezte hatályon kívül. A Be. 21. § (3) bekezdés c) pontja viszont a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásból az első fokon eljárt bírót kizárólag abban az esetben zárja ki, ha a hatályon kívül helyezés megalapozatlanság miatt történt.
A Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak a védő anyagi jogi kifogásait sem.
Helytálló a védő jogi érvelése abban a tekintetben, hogy a társtettességben elkövetés megállapítására nincs lehetőség olyan esetben, amikor az elkövető tevékenységet kizárólag a bűncselekmény befejezését követően fejt ki. Az ügy tárgyát képező esetben azonban nem erről van szó. A védő ezen észrevételekor nyilvánvalóan kizárólag a terhelt 2001. június 22-i és 23-i tevékenységéből indult ki. Nem hagyható figyelmen kívül azonban, hogy a tényállás azt is tartalmazta, hogy 2001. június hónapban - közelebbről meg nem határozható időpontban - a terhelt, valamint társai: K. J., O. R., A. J., B. L., E. A. és A. S. G. megállapodtak, hogy az Ukrán Köztársaság területéről a Magyar Köztársaság területére engedély nélkül, a zöldhatáron átjuttatott, harmadik országbeli külföldi személyek Magyarország területén továbbszállítását megszervezik, illetve lebonyolítják anyagi ellenszolgáltatás fejében. Ez a megállapodás pedig a tényleges határátlépés megvalósulásának az időpontja előtt történt.
A Btk. 218. § (1) bekezdése értelmében az embercsempészés bűncselekményét az követi el, aki az államhatárnak más által engedély nélkül, meg nem engedett módon történő átlépéséhez segítséget nyújt. E rendelkezés, mint önálló tettesi cselekményt, sui generis bűncselekményként szabályozza a tiltott határátlépéshez nyújtott segítséget (HGy.928.). Mivel az elkövetési magatartás fogalmilag bűnsegély [Btk. 21. § (2) bekezdés], a törvényi tényállási elemek értelmezése során figyelembe lehet venni a részesség tanában kidolgozott fogalmakat. Ennek megfelelően a segítségnyújtás lehet fizikai és pszichikai jellegű.
A körülményekből következően a 30 fő afgán és iraki állampolgár az államhatárt abban a reményben lépte át, hogy továbbutaztatásuk megszervezett, ahhoz tényleges segítséget kapni. A terhelt a társaival ilyen tényleges segítségnyújtásban állapodott meg, amely a konkrét esetben megvalósult. Az embercsempészés sui generis bűncselekménykénti szabályozásából következően pedig az egyébként bűnsegédi tevékenység itt tettességet - és a további nem vitatott feltételek mellett társtettességet - eredményezett.
A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet azzal, hogy a terhelt cselekményét a Btk. 2. §-ában foglaltakra figyelemmel, az elbírálás idején hatályos szabályozás alapján kellett volna elbírálni.
A védőnek ez az érvelése azon alapult, hogy az elkövetés és az elbírálás időpontja között módosult a Btk. 137. § 8 pontja,ésa> a bűnszervezet fogalom megváltozott. A jogerős határozat minden indokolás nélkül a terhelti cselekményt a bűnszervezet fogalomkörén belül értelmezhetőnek tartotta és a Btk. 2. §-ában meghatározottak vizsgálatakor ennek megfelelő összevetést végzett. A védő az elkövetés idejére vonatkozó értelmezést nem vitatva azt állította, hogy a az elbíráláskori fogalom-meghatározás mellett a bűnszervezetben elkövetés nem állapítható meg, mivel nincs adat arra, hogy a jogerős ítéletben leírt csoport hosszabb időre szerveződött, illetve, a terhelt a csoport tevékenységébe huzamosabb ideig bekapcsolódott. A bűnszervezetben elkövetés megállapíthatósága hiányában a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő enyhébb elbírálást tesz lehetővé, így a Btk. 2. §-a értelmében az új törvényt kell alkalmazni.
A Legfelsőbb Bíróság szerint a védő érvelése nem helytálló, mivel a terhelt cselekménye az elkövetés, valamint az elbíráláskor hatályos bűnszervezet fogalomba is illeszkedő.
A 2002. április 1-jét megelőzően (tehát az elkövetéskor is) hatályos Btk. 137. § 8. pontja értelmében "bűnszervezet: bűncselekmények rendszeres elkövetése révén haszonszerzés végett létrejött olyan bűnszövetség, amely feladatmegosztáson, alá-fölé rendeltségi rendszeren és személyi kapcsolatokon nyugvó szerepvállaláson alapul." A 2002. április 1-jétől a 2001. évi CXXI. törvény 19. § (5) bekezdésével megvalósított ugyanezen törvényhely szerint "bűnszervezet: három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja öt évi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése."
A fogalom-meghatározás megváltoztatása a határokon átnyúló szervezett bűnözés ellen az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében létrejött egyezmény aláírásához kapcsolódott és azt követte, és a nemzetközi elvárásoknak is megfelelő fogalom-meghatározást célozta. A változtatás azonban megítélés-változást nem eredményezett abban a tekintetben, hogy a bűnszervezetben elkövetés megállapítása a bűnöző csoport nem egyszeri, hanem huzamosabb működését feltételezi, amelyet a törvény az első esetben a "bűncselekmények rendszeres elkövetése révén", míg a második esetben a "hosszabb időre szervezett" kitétel juttat egyértelműen kifejezésre.
A Legfelsőbb Bíróság 4/2005. BJE számú jogegységi határozata szerint azonban a bűnszervezetben elkövetés megállapítható azzal szemben is, aki - eseti jelleggel - akár egyetlen cselekményt tettesként vagy részesként valósít meg, ha a tudata a bűnszervezet Btk. 137. § 8. pontjában meghatározott tárgyi ismérveket átfogta. A jogegységi határozat e rendelkezéséből következően nincs jelentősége a védő azon felvetésének, hogy a terhelt közreműködése csak egyetlen esetben bizonyított.
Egységes a bírói gyakorlat abban a kérdésben is, hogy aki idegen országok állampolgárainak a körülményekből következően ismerten több országhatáron keresztül is történő szervezett átjuttatásába a jelen ügyben is leírt módon kapcsolódik, az tisztában van azzal, hogy az adott tevékenység csak bűnöző csoport (túlnyomó részt bűnöző csoportok) szervezett együttműködése révén valósulhat meg. Mindez pedig a bűnszervezetben történt elkövetés megállapításához elégséges. (Az itt kifejtetteket részletezi a Magyar Büntetőjog Kommentárjának a Btk. 137. § 8. pontját, illetve a Btk. 218. §-át értelmező része, továbbá a HGY 1288/2005., HGY 1385/2006, BH 2009.96. számon közzétett eseti döntések.)
A kifejtettek értelmében tehát a terhelt cselekményének az elkövetés idején hatályos Btk. rendelkezései szerinti minősítése törvényes.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatot a Be. 426. §-a értelmében hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.II.389/2010.)