adozona.hu
AVI 2011.8.88
AVI 2011.8.88
A mulasztási bírság kiszabása megalapozott, ha az adózó megjelenési kötelezettségének nem tesz eleget, illetve nem működik együtt az adóhatósággal (2003. évi XCII. tv. 172. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 172. § (1) bekezdés l) pontja alapján - az ellenőrzés lefolytatásának akadályozása miatt - kötelezte a felperest 100 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Megállapította, hogy a felperes az előre egyeztetett helyszínen és időpontban nem jelent meg a megbízólevél aláírása és az iratok átadása céljábó...
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Megállapította, hogy a felperes az előre egyeztetett helyszínen és időpontban nem jelent meg a megbízólevél aláírása és az iratok átadása céljából, később sem gondoskodott megfelelő képviseletéről, iratátadási kötelezettségét 2007. január 4-én, illetve a később kitűzött póthatáridőben, 2007. január 9-én sem teljesítette. A felperes nem működött együtt az adóhatósággal, akadályozta az ellenőrzést.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte, vitatta azok jogalapját és az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges eljárási jogszabálysértésekre hivatkozott.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította, jogi álláspontja a következő volt:
Az alperes a döntés meghozatalához szükséges tényállást teljes körűen feltárta, az iratok alapján a felperes többszöri mulasztása megállapítható, a másodfokú adóhatósági határozat megalapozott és törvényes döntést tartalmaz, eljárási jogszabálysértés nélkül került meghozatalra.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. A felperes azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 3. § (3) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak, mivel a bíróság nem hívta fel a feleket állításaik bizonyítására, és ítéletében nem jelölte meg, hogy "a felperes milyen iratokat nem adott át az alperesnek". Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú közigazgatási határozat rendelkező része nem ír elő számára fizetési kötelezettséget.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság - a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján eljárva - a rendelkezésére iratokból megállapította, hogy az adóhatóság 2003-tól 2005-ig egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló ellenőrzés lefolytatását rendelte el a felperesnél.
A revízió 2006. november 16-án értesítette a felperes képviselőjét az ellenőrzés tervezett megkezdéséről és a rendelkezésre bocsátandó iratok köréről. 2006. november 17-én írásos értesítést is küldött a felperesnek, amelyben részletesen megjelölte az átadandó iratokat: "főkönyvi kivonatok, főkönyvi számlák, társasági szerződés és annak minden módosítása, apportlisták, társaság részére tagok által bármely jogcímen történt pénzbeli hozzájárulások bizonylatai, szerződései, a társaság részére tagok által bármely jogcímen történt nem pénzbeli hozzájárulások bizonylatai, szerződései, a tagoknak a társaság által bármilyen jogcímen történt kifizetések bizonylatai, szerződései". Az értesítésen az ellenőrzés helyszínéül - a felperes kérésére - a társaság könyvelőjének irodája került megjelölésre. Az egyeztetett időpontban (2006. december 6.) a felperes képviselője nem tartózkodott a helyszínen és könyvelője nem rendelkezett meghatalmazással. Ezt követően 2006. december 11-én a revizorok ismételten felkeresték a felperes bejelentett székhelyét, ahol nem találtak aláírásra jogosult személyt. Az adóhatóság ezt követően a felperest 2007. január 4-i időpontra az adóhatóság hivatali helyiségébe idézte. A társaság képviseletében a könyvvizsgáló jelent meg eseti meghatalmazással, a megbízólevelet aláírta ugyan, de a kért iratokat nem adta át. Ezért a revízió ismételten felhívta a felperest, hogy az iratokat 2007. január 9-ig bocsássa a revízió rendelkezésére. 2007. január 8-án az ügyvezető telefaxon, majd 2007. január 12-én postai úton arról értesítette a revíziót, hogy az iratokat nem adja át, mivel a kérdéses időszak önellenőrzés alatt áll. Az iratok pótlására előírt 2007. január 9-i határidő eredménytelen elteltét követően az ellenőrzés 2007. január 10-i kiadmányozással ismételten megidézte a felperes képviselőjét az adóhatóság hivatali helyiségébe, 2007. január 23. napjára. Az elsőfokú adóhatóság a 2007. január 9-i határidő eredménytelen letelte után, 2007. január 15-én hozta meg határozatát, és mivel az ellenőrzést nem tudta lefolytatni, a felettes szervtől kérte az ellenőrzési határidő meghosszabbítását.
Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a 2007. január 4-én kelt feljegyzést az iratok január 9-ig történő rendelkezésre bocsátásáról a felperes meghatalmazottja aláírta, ezzel elismerte, hogy az abban szereplő iratokat nem bocsátotta a revízió rendelkezésére. Az iratanyag hiányosságát igazolja a 2007. január 8-án felperes által küldött fax tartalma is.
Az elsőfokú határozat rendelkező része egyértelműen tartalmazza, hogy az elsőfokú adóhatóság "az adózó terhére ellenőrzés akadályoztatása miatt 100 000 Ft, azaz százezer forint mulasztási bírságot szab ki, amelynek előírását az adózó adófolyószámláján elrendeli". Az elsőfokú határozat továbbá megjelöli azt is, hogy ezt az összeget a felperesnek mely számlaszámra és mikor, milyen határidővel kell teljesítenie. Az alperes határozatának rendelkező része ugyancsak egyértelműen rögzíti, hogy mely elsőfokú határozatot hagyja helyben. Az adóhatósági határozatok hivatkoznak továbbá az Art. 95. § (3) bekezdésében, 172. § (1) bekezdés l) pontjában foglalt törvényhelyekre is, mint a mulasztási bírság kiszabásának alapjául szolgáló rendelkezésekre ezért a jogerős ítélet - a felperesi érveléssel ellentétben - kizárólag iratszerű megállapításokat tartalmaz.
Az Art. 95. § (3) bekezdése előírja, hogy az adózónak az iratokat az ellenőrzés rendelkezésére kell bocsátania, illetve az ellenőrzéshez szükséges tények, körülmények, egyéb feltételek megismerését biztosítania kell és az adóhatóság részére a szükséges felvilágosítást meg kell adnia. Az Art. 172. § (1) bekezdés l) pontja alapján az adózó magánszemély 100 000 Ft-ig, más adózó 200 000 Ft-ig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha az ellenőrzést a megjelenési kötelezettség elmulasztásával, vagy az együttműködési kötelezettség megsértésével, avagy más módon akadályozza.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a mulasztási bírság kiszabására megalapozottan és jogszerűen került sor, mivel a felperes - az előzőekben részletezett tényállásra figyelemmel - a revízió során többször is mulasztást követett el, mivel megjelenési kötelezettségének nem tett eleget, illetve nem működött együtt az adóhatósággal, iratait nem adta át, ezzel akadályozta az ellenőrzés megkezdését és lefolytatását.
Utal a Legfelsőbb Bíróság e körben arra is, hogy az adózó az Art. 47. § (2) bekezdése értelmében az iratokat a könyvelés, a feldolgozás időtartamára más helyre is továbbíthatja, az adóhatóság felhívására azonban azokat 3 munkanapon belül be kell mutatnia.
Önmagában az a tény, hogy a megyei bíróság ítélete nem sorolja fel egyenként a felperes által át nem adott iratokat, nem teszi az ítéletet jogszabálysértővé, mivel egyértelműen utal arra a dokumentumra, amely az iratok tételes felsorolását rögzíti.
A bíróságnak kizárólag az ügy érdemi eldöntése szempontjából jelentős tények tekintetében kell bizonyítást lefolytatnia, és adóügyben hivatalból bizonyítást nem vehet fel (Pp. 336/A. §). A perbeli esetben az ügy eldöntése szempontjából releváns tények az iratokból egyértelműen megállapíthatók voltak, az alperes eleget tett a tényállás tisztázási kötelezettségének, határozata megalapozott tényállást tartalmaz, ezért a felperesnek a Pp. 3. § (3) bekezdésének megsértésére alapított érvelése alaptalan.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az alperes és a megyei bíróság határozatai megfelelnek a jogvita eldöntésére irányadó eljárási és anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek. Ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.040/2008.)