adozona.hu
AVI 2011.8.84
AVI 2011.8.84
Amennyiben nem kerül sor termékértékesítésre, a materiális javak feletti tulajdonjog átengedésére, az áfa visszaigényléshez szükséges objektív feltételek nem teljesülnek (77/388. EGK Irányelv 4. és 5. cikk)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a 2006. II. negyedévi általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) bevallásában 20%-os adókulcs alá tartozó értékesítésként szerepeltette az import alapanyagból készített belföldi adóalanyok részére értékesített géptörlőrongyot.
A felperes 2005. III., valamint 2006. I-II. negyedévi bevallásaiban levonható adóként szerepeltette a SZ. Kft. (továbbiakban: Kft.) által kibocsátott bálázógépek, valamint csomagolóanyagok beszerzéséről szóló számlák szerinti áfát.
Az adóhatóság a felperesn...
A felperes 2005. III., valamint 2006. I-II. negyedévi bevallásaiban levonható adóként szerepeltette a SZ. Kft. (továbbiakban: Kft.) által kibocsátott bálázógépek, valamint csomagolóanyagok beszerzéséről szóló számlák szerinti áfát.
Az adóhatóság a felperesnél 2005. III. negyedévre, valamint 2006. I-II. negyedévekre vonatkozóan áfa adónemben kiutalás előtti, illetve bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban az adóhatóság a felperes terhére 2005. III. negyedévre 3 681 000 Ft adókülönbözetet írt elő, amelyből 2 275 000 Ft-ot jogosulatlan igénylésnek, 1 406 000 Ft-ot adóhiánynak minősített, 1 840 000 Ft adóbírságot szabott ki, 98 000 Ft késedelmi pótlékot számított fel. A felperes javára 2006. II. negyedévre 671 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amit az áfa adóhiány rendezésére visszatartott.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatában megállapította, hogy a 2006. II. negyedévében kibocsátott számlákon feltüntetett termékek egyike nem a 6307 vámtarifaszám alá tartozó készárunak, hanem a 6310 vámtarifaszám alá tartozó használt rongynak minősülnek. Ezért az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 40. § (12) bekezdése, 10. számú melléklete értelmében - a fordított adózás szabályai alapján - a bevalláshoz képest a felperes javára adókülönbözetet írt elő. A Kft. által kibocsátott számlák tekintetében azonban azt rögzítette, hogy nem hitelesek, az azon lévő gazdasági események nem a számlán feltüntetett felek között jöttek létre, az adóköteles tényállás kapcsán a felperes nem járt el kellő körültekintéssel sem, ezért e bizonylatok nem képezhetik áfa-levonás alapját. Az alperes e körben érdemi döntését az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdésében, 35. § (1) bekezdésében, 43. § (4) bekezdésében, 44. § (5) bekezdésében, továbbá a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésében, 165-166. §-ában foglaltakra alapította.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította, jogi álláspontja a következő volt:
A felperes nem bizonyította az adóhatóság által alkalmazott vámtarifa besorolás jogellenességét, és nem igazolta a keresetlevélben megjelölt jogszabálysértéseket.
A felperes nem volt jogosult a Kft. által kibocsátott számlákban szereplő áfa levonására, mivel a számlákban megjelölt gazdasági esemény valóságtartalma nem igazolható.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. A felperes azzal érvelt, hogy a jogerős ítéletben megállapított tényállás - iratellenessége és a téves ténybeli következtetések levonása miatt - jogszabálysértő, az érdemi döntés nem felel meg az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdésében, 44. § (5) bekezdésében, az Sztv. 15. § (3) bekezdésében foglaltaknak, adólevonási jogát - kellően körültekintő eljárást tanúsítva - jogszerűen gyakorolta. A megyei bíróság figyelmen kívül hagyta az általa csatolt dokumentumokat, "az alperesi előadást kritika nélkül elfogadva, a cégnyilvántartás adatait nem ismerve hozta meg ítéletét".
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott részének hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a következőket állapította meg:
A Kft.-nél lefolytatott kapcsolódó vizsgálat adataiból megállapíthatóan a Kft. a bálázógépek gyártásához, a csomagolóanyagok kereskedelméhez szükséges alkalmazottakkal, és az ehhez szükséges tárgyi eszközökkel, illetve erőforrással nem rendelkezett, és nem merült fel adat arra nézve sem, hogy esetleg alvállalkozókat vett volna igénybe. A Kft. bevallásaiban értékesítést, beszerzést nem szerepeltetett, a könyvelésében a perelt számlák nem szerepelnek.
A Kft.-nek 1993. december 28-tól J. S. és V. J. volt az önálló képviselettel rendelkező ügyvezetője, akik egyben a társaság tagjai voltak, továbbá P. J. E személyeket az adóigazgatási eljárás során meghallgatták. Meghallgatásuk nem tárt fel olyan adatot, amely a vitatott számlák hitelességét bizonyította volna.
Az alperes nem azt állapította meg, hogy a számlák szerinti áruk a felperesnél nem találhatóak meg, hanem azt, hogy azokat a felperes nem a Kft.-től szerezte be, vagyis a gazdasági esemény nem a számla szerinti felek között és nem a számla szerinti módon ment végbe.
Ezért az a tény, hogy a bálázógépek a felperesnél fellelhetők, nem teszi megalapozatlanná az alperesi és a jogerős ítéleti megállapításokat. A felperes által megjelölt okiratok pedig - valótlan tartalmuk miatt - nem alkalmasak a határozatok megalapozatlan voltának igazolására.
Az alperes és a megyei bíróság nem hagyta figyelmen kívül a felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott iratokat, hanem azokat egyenként és más bizonyítékokkal egybevetve megvizsgálta, és az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) rendelkezéseinek, a Pp. 206. §-ában foglaltaknak megfelelően értékelte. A megyei bíróság a bizonyítékok értékeléséről a Pp. 221. § (1) bekezdése szerinti rendelkezésnek megfelelően eljárva számot is adott. A jogerős ítélet teljes körűen megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak, az abban megállapított tényállás teljes körű, iratszerű, kizárólag logikus, okszerű ténybeli, jogkövetkeztetéseket rögzít. A bizonyítékok felülmérlegelésére, ismételt egybevetésére a rendkívüli jogorvoslati eljárásban egyébként sincs lehetőség. [Pp. 275. § (1) bekezdés, BH 2002/29.]
Az alperes érdemi döntése és a jogerős ítélet teljes körűen megfelel az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdésében, 35. § (1) bekezdésében, 43. § (5) bekezdésében, 44. § (5) bekezdésében, az Sztv. 15. § (3) bekezdésében, 165. § (2) bekezdésében, 166. § (2) bekezdésében foglaltaknak. Az adólevonási jog gyakorolását ugyanis csak az alakilag és tartalmilag egyaránt hiteles számla alapozhatja meg. A perrel vitatott számlák pedig tartalmilag hiteltelenek. A rendelkezésre álló bizonyítékok kizárólag azt igazolják, hogy a kifogásolt számlákon feltüntetett bálázógépeket nem a Kft. készítette, a csomagolóanyagokat és gépeket nem a Kft. szállította le, azok nem voltak a Kft. tulajdonában, ennél fogva azokat a felperesre nem is ruházhatta át. A felperes állításán kívül semmi nem támasztja alá a számlák szerinti ingóságokon a Kft. tulajdonjogának fennállását, a számlák szerint felek közötti adásvétel (termékértékesítés) tényleges létrejöttét. A felperes - érvelésével ellentétben - a közigazgatási és peres eljárás során sem csatolt olyan bizonyítékot, amely alkalmas lett volna annak igazolására, hogy a számla szerinti esemény a valóságban is a számla szerinti felek közt ment volna végbe.
Ezért az alperes és a megyei bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok, iratok, dokumentumok és nyilatkozatok alapján iratszerűen és helytálló ténybeli és jogkövetkeztetéssel állapította meg, hogy a számlák tartalmilag hiteltelenek, mivel a számlák szerinti gazdasági esemény nem a számla szerinti felek között ment végbe, a felperes nem volt jogosult az adólevonási jog gyakorlására.
Amennyiben nem kerül sor termékértékesítésre a materiális javak feletti tulajdonjog átengedésére, az Áfa. tv. és a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról közös hozzáadott értékadórendszer: egységes adóalap megállapításáról szóló 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv 4. Cikk (1)-(2) bekezdései, 5. Cikk (1) bekezdése szerinti áfa visszaigényléséhez szükséges objektív feltételek nem teljesülnek.
A vitatott számlák esetén - a valótlan tartalmú ügyletek miatt - az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése szerint gondosság megállapíthatósága fel sem merülhet. A felperesnek tudnia kellett, hogy hiteltelen bizonylatokat állít be a társaság könyvelésébe, illetve hiteltelen bizonylatokat szerepeltet a bevallásban. Az e körben kifejtett felperesi érvelés kapcsán ugyanakkor rámutat a Legfelsőbb Bíróság a következőkre: A nyílt árusítású üzletből történő beszerzés és a perbeli beszerzés nem azonosítható. A felperesi képviselő ismerte a Kft. képviselőjét, és semmi nem akadályozta meg abban, hogy meggyőződjön arról, hogy a Kft. rendelkezik-e vagy sem a bálázógépek előállításához szükséges szakemberekkel, alkalmazottakkal, megfelelő tárgyi eszközökkel.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem sért eljárási jogszabályt, és a jogvita eldöntésére irányadó anyagi jogi jogszabályi rendelkezésnek teljes körűen megfelelő döntést tartalmaz. Ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.013/2008.)