adozona.hu
BH 2011.8.234
BH 2011.8.234
A felszámoló nem minősül a biztosított foglalkoztatójának, ezért a foglalkoztatót terhelő mulasztási bírság megfizetésére nem kötelezhető [Tbj. 4. § a) pont, Ebtv. 80. § (4), jelenleg (6) bekezdése].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében az Országos Egészségbiztosítási Pénztár végzésének - az alperes végzésére is kiterjedő - hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy vele szemben, mint az N. Kft. felszámolójával szemben az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása miatt a 100 000 forint mulasztási bírság kiszabása jogszabálysértően történt, mert az adatszolgáltatás a biztosított foglalkoztatóját terhelte, a határozatok téves jogszabály-értelmezésen alapulnak [1997. évi LXXXIII. törvény...
A munkaügyi bíróság ítéletével a támadott végzéseket hatályon kívül helyezte.
A megállapított tényállás szerint az N. Kft. felszámolását 2008. június 16-án rendelte el a megyei bíróság, felperest jelölte ki felszámolónak. Az alperes 2008. július 2-án kelt levélben hívta fel felperest adatszolgáltatásra a felszámolás alatt álló társaság munkavállalója, P. Á. táppénzének elbírálásával kapcsolatban, miután a munkáltató előzőleg ismételt felhívásra annak nem tett eleget. A felperes 2008. július 8-án kelt válaszlevelében közölte, hogy a társaság ügyvezetője a felszámoláshoz szükséges iratanyagot nem bocsátotta rendelkezésükre, majd 2008. augusztus 6-án kelt levéllel küldte meg az alperesnek a részére időközben átadott iratanyagból a nevezett biztosítottra vonatkozó iratokat. Mivel az elsőfokú végzés meghozataláig a "Foglalkoztatói igazolás" és "Pótlap" nem érkezett meg alpereshez (ezt csak a fellebbezéssel együtt küldte meg a felperes), a mulasztási bírság megfizetésére az alperes a felszámoló felperest kötelezte az Ebtv. 80. § (4) bekezdése alapján arra hivatkozva, hogy a Cstv. 47. § (5) bekezdése értelmében a felperes gyakorolta a munkáltatói jogokat.
A bíróság a keresetet az alperes téves jogszabály-értelmezése miatt alaposnak találta. A 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet (továbbiakban: Ebtv.Vhr.) 37. § (1) bekezdése és a Cstv. 47. § (5) bekezdése, valamint a Tbj. 4. § a) pontja alapján kifejtette, hogy az adatszolgáltatási kötelezettség a munkáltatót terhelte, a felszámoló csupán a munkáltatói jogokat gyakorolta, a biztosított munkavállaló nem a felszámolóval állt munkaviszonyban, az adatszolgáltatásra kötelezett továbbra is az adós társaság volt.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében - tartalma szerint - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. A felszámoló munkáltatói jogkör gyakorlására - így a munkabér fizetésére, mint járulékalapot képező jövedelem juttatására - hivatkozva fenntartotta azt az álláspontját, hogy a felszámoló foglalkoztatónak minősül [Tbj. 4. § a) pont], ezért a foglalkoztatót terhelő adatszolgáltatás elmulasztása miatt a mulasztási bírság is őt terheli.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogerős ítéletben hivatkozott Ebtv.Vhr. 37. § (1) bekezdése szerint a foglalkoztatónak a táppénzre vonatkozó igény elbírálásához "Foglalkoztatói igazolást" kell kiállítania, és azt a biztosított által benyújtott igazolásokkal együtt három munkanapon belül kell megküldenie a székhelye szerint illetékes MEP-nek. A munkáltató a foglalkoztatási igazolásokat két példányban köteles kiállítani.
A Tbj. 4. § a) pontja szerint foglalkoztató az a természetes vagy jogi személy, aki biztosítottat foglalkoztat, vagy a biztosítottnak a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyára tekintettel járulékalapot képező jövedelmet juttat.
Az adott esetben mivel a táppénzigényt munkaviszonyon alapuló biztosított terjesztette elő, az adatszolgáltatás - az előbbi szabályok értelmében - a munkáltatót, mint foglalkoztatót terhelte.
Ezen a helyzeten az nem változtatott, hogy a munkáltató felszámolását rendelte el a bíróság és felszámolót jelölt ki, aki a Cstv. 47. § (5) bekezdése alapján a munkáltatói jogokat gyakorolja, kötelezettségeket teljesíti. A munkáltatói jogkör gyakorlása ugyanis a munkáltató nevében történik, ezért a munkáltatói jogkör gyakorlójának intézkedése (pl. munkabér-fizetés), illetve mulasztása (pl. adatszolgáltatás elmulasztása) a munkáltató intézkedésének, mulasztásának minősül.
A támadott végzések jogszabálysértő jogalkalmazása a munkáltatói jogkör gyakorlásának téves értelmezésén alapult. A felülvizsgálati kérelem érveléséből is ez tűnik ki, mikor a felszámoló által a munkavállaló részére a munkabér-fizetést olyan ténynek tekinti, amelyből a foglalkoztatói/munkáltatói minőség következik. Nem veszi figyelembe, hogy a munkáltató és a munkáltatói jogkör gyakorlójának személye elválhat, utóbbi lehet a munkáltatótól független természetes vagy jogi személy, de ez a munkaviszony alanyait (jogaikat és kötelezettségeiket) nem érinti, a munkáltatói jogkör gyakorlója nem válik munkáltatóvá. A munkavállalónak a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyára, azaz a munkaviszonyára tekintettel a járulékalapot képező munkabért a munkáltató fizeti abban az esetben is, ha erről a munkáltatói jogkört gyakorló felszámoló intézkedik.
Az előbbiekből következően a felperes a Tbj. 4. § a) pontja szerint nem minősült a táppénzigényt érvényesítő biztosított foglalkoztatójának, ezért az Ebtv. 80. § perbeli időben hatályos (4) bekezdése [jelenleg (6) bekezdése] alapján a foglalkoztatót terhelő mulasztási bírság megfizetésére jogszerűen nem volt kötelezhető.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. III. 10.192/2010.)