adozona.hu
BH 2011.8.233
BH 2011.8.233
A további munkavégzésre vonatkozó bejelentés akkor megfelelő, ha kellően konkrét, kitér a munkavégzésnek a munkáltató gazdasági érdekeit és működését érintő valamennyi körülményére és feltételére, és a munkavállaló bizonyítja a munkáltatói jogkör gyakorló részére adott ennek mindenben megfelelő bejelentését [Mt. 108. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperesnél építéstervező szakmérnök munkakörben dolgozó felperes 2003. november 1-jétől fennálló határozatlan időre szóló munkaviszonyát az alperes 2006. január 4-ével a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 89. § (1) és (2) bekezdése alapján rendes felmondással megszüntette. Az alperes az intézkedését a felperesnek az Mt. 3. § (5) bekezdésébe ütköző, a munkáltató jogos gazdasági érdekeit veszélyeztető magatartásával indokolta, mivel egy akadálymentesítési kiadvány elk...
BH 2011.8.233 A további munkavégzésre vonatkozó bejelentés akkor megfelelő, ha kellően konkrét, kitér a munkavégzésnek a munkáltató gazdasági érdekeit és működését érintő valamennyi körülményére és feltételére, és a munkavállaló bizonyítja a munkáltatói jogkör gyakorló részére adott ennek mindenben megfelelő bejelentését [Mt. 108. § (1) bekezdés].
Az alperesnél építéstervező szakmérnök munkakörben dolgozó felperes 2003. november 1-jétől fennálló határozatlan időre szóló munkaviszonyát az alperes 2006. január 4-ével a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 89. § (1) és (2) bekezdése alapján rendes felmondással megszüntette. Az alperes az intézkedését a felperesnek az Mt. 3. § (5) bekezdésébe ütköző, a munkáltató jogos gazdasági érdekeit veszélyeztető magatartásával indokolta, mivel egy akadálymentesítési kiadvány elkészítése érdekében a V. D. Szakkiadóval megbízási jogviszonyt létesített, az Mt. 108. §-ában előírt, a munkáltatónak való bejelentési kötelezettség teljesítése nélkül. A felperes az alperes kht. profiljába és üzleti tevékenységébe tartozó szakmai munkára vállalkozott, amelyet a munkáltató alappal kifogásolt volna, ezért magatartása az alperesnek egy üzleti és szakmai lehetőségtől való megfosztását eredményezte. Mindezek miatt a munkáltató bizalma oly mértékben megrendült, hogy a felperest a munkaköre betöltésére méltatlannak találta, ezért a munkaviszony megszüntetéséről döntött.A felperes keresetében a rendes felmondás jogellenességének megállapítását, és az eredeti munkakörbe történő visszahelyezése mellőzése mellett a jogellenesség jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte.
Arra hivatkozott, hogy a rendes felmondás indoka valótlan, mert az alperes akkori és jelenlegi ügyvezetőjének a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonya létesítését bejelentette, a munkavégzést az új ügyvezető sem kifogásolta.
A munkaügyi bíróság a széles körben lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a rendes felmondás indokát és okszerűségét bizonyítottnak találta, ezért a keresetet ítéletében elutasította.
A megállapított tényállás szerint a szakkiadó az alperes munkáltatót egy akadálymentesítéssel kapcsolatos szakkiadvány kiadásában való együttműködés érdekében már 2004-ben megkereste, erről az alperes akkori ügyvezetője (G.-né L. H.) tudomással bírt, ő később, a perrel érintett időszakban az új ügyvezetőt, M. J.-t is tájékoztatta a megkeresésről. A szakkiadó azonban 2005. első felében a felperest és két munkatársát (G.-né L. H. és G. K.) már magánszemélyként kereste meg, a szakkiadványban való személyes közreműködés érdekében. A felperes a szakkiadóval kötött szerződésben arra kötelezte magát, hogy a kiadó előzetes írásos hozzájárulása nélkül semmilyen olyan mű megalkotásában önállóan vagy közreműködőként nem vesz részt, amely a szerződés tárgyával, annak tartalmát, megjelentetési módszerét és terjedelmét illetően együttesen konkurálhatna. A szakkiadó által tervezett kiadvány gondozása az alperes munkáltatónak is a tevékenységi körébe tartozott, és a felperesnek az irodán belül éppen az akadálymentes környezet kialakításának segítése volt a feladata.. A munkaügyi bíróság szerint a felperes a szakkiadóval kötött szerződésben lényegileg arra vállalt kötelezettséget, hogy nem látja el a munkakörébe tartozó feladatait. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a munkáltató csak akkor került volna olyan helyzetbe, hogy megfelelően mérlegelje a felperes munkaviszonyon kívüli tevékenységét, ha arról teljes körű tájékoztatást kap, a felperes azonban a perben aggálymentesen nem tudta bizonyítani, hogy mit és milyen tartalommal jelentett be a munkáltatónak. A munkaügyi bíróság szerint a tájékoztatás akkor felelt volna meg ennek a követelménynek, ha a felperes írásban teszi meg a bejelentést.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság részbizonyítás keretében az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kismértékben kiegészítette, azonban a kiegészített tényállás alapján is egyetértett az elsőfokú bíróság érdemi döntésével. Az elsőfokú bírósággal egyezően rámutatott arra, hogy a bejelentési kötelezettség megfelelő teljesítése tekintetében a Pp. 164. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a bizonyítás a felperest terhelte. Ugyanakkor nem osztotta az elsőfokú bíróságnak azt a jogi álláspontját, hogy a bejelentési kötelezettségnek csak írásban lehetne eleget tenni, miután az Mt. 108. §-a ilyen rendelkezést nem tartalmaz.
A másodfokú bíróság megítélése szerint is a bejelentési kötelezettség megfelelő teljesítése körében a felperesnek nem volt elegendő csupán azt bizonyítania, hogy a munkáltató tudott a kiadó megkereséséről, illetőleg az az alapján történő munkavállalói tevékenységről. A felperesnek a munkaviszonyon kívüli jogviszony mibenlétéről és konkrét tartalmáról szükséges lett volna a munkáltatóját tájékoztatnia, ennek megtörténtét azonban a tanúvallomások nem támasztották alá, és a bizonyítatlanság következménye a felperest terheli.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a munkaügyi bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereseti kérelmének helyt adó határozat meghozatalát kérte.
Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a bejelentés írásba foglalásának elmulasztását tekintette perdöntőnek, álláspontja szerint ez a téves jogértelmezés a jogerős ítéletet is döntően befolyásolta. Ugyanakkor a másodfokú bíróság az Mt. 108. §-ában foglalt tájékoztatási kötelezettséget jogszabálysértő módon kiterjesztően értelmezte, és a bejelentéssel kapcsolatban olyan kötelezettségek bizonyításának hiányát értékelte a felperes terhére, amelyek az Mt.</a> idézett rendelkezéséből nem következnek. Hangsúlyozta, hogy M. J. ügyvezető tudomással bírt a szakkiadónak végzett tevékenységéről, így életszerűen arról is tudnia kellett, hogy a szakkiadó nem az alperessel, hanem vele kíván szerződni.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Mt. 89. § (3) bekezdése szerint a rendes felmondás indoka csak a munkavállaló képességeivel, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, illetve a munkáltató működésével összefüggő ok lehet.
A perbeli esetben az alperes a rendes felmondást a felperesnek az Mt. 3. § (5) bekezdésébe és a 108. § (1) bekezdésébe ütköző, a gazdasági érdekeit veszélyeztető magatartásával indokolta, amely szerint az alperes profiljába tartozó szakkiadvány elkészítésére kötött szerződést egy szakkiadóval, és a munkaviszonyon kívüli munkavégzésre vonatkozó tevékenységét nem jelentette be. Mindezek miatt a munkakörére méltatlanná vált, figyelemmel a bizalomvesztésre is.
Az Mt. 108. § (1) bekezdése szerint ha a munkavállaló a munkaviszonyának fennállása alatt további munkaviszonyt vagy munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesít, köteles azt a munkáltatójának bejelenteni. Megalapozottan kifogásolta a felperes az elsőfokú bíróság jogértelmezését a további munkaviszony munkáltató részére bejelentésének írásbeli kötelezettségéről, mivel ilyen feltételt a törvény nem ír elő. Ennek a téves értelmezésnek a másodfokú bíróság döntésére azonban nem volt kihatása, a másodfokú bíróság e körben osztotta a felperesi álláspontot.
Az eljárt bíróságok helytállóan foglaltak állást abban a kérdésben, hogy a perben a felperest terhelte a bizonyítás az Mt. 108. § (1) bekezdésében előírt kötelezettsége teljesítését illetően, miszerint legalábbis szóban bejelentette a munkáltatói jogkör gyakorlójának a további munkavégzésre irányuló jogviszony létesítését. E körben az első- és a másodfokú bíróság a bizonyítékokat okszerűen és életszerűen értékelte, a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének nincs helye (BH 2002/29.).
Az irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint a szakkiadó megkereséséről az ügyben érintett másik két munkavállaló, G.-né L. H. és G. K. tájékoztatása alapján az ügyvezető tudomást szerzett, de e tájékoztatáskor a felperes nem volt jelen. Az ügyvezető M. J. tanúnyilatkozata ezt alátámasztotta. Az Mt. 108. § (1) bekezdése a munkavállaló bejelentési kötelezettségét írja elő, ezért a felperes alappal nem hivatkozhatott a mások által tett tájékoztatásra.
A per adatai szerint a felperes nem magánszemélyként, hanem egy kft.-én, az F. Kft.-én keresztül vállalkozott a perbeli szakkiadvány elkészítésére oly módon, hogy kikötötték az ő személyes munkavégzését, továbbá a kizárólagosságot az adott tevékenységre. A felperes a perben csupán azt állította, hogy az ügyvezető a megkeresésről és a tevékenységről, azaz a szakkiadvány készítésében való közreműködés tényéről tudomással bírt, de semmivel nem bizonyította a tevékenység végzésének sajátos, az alperes érdekeit különösen sértő körülményeiről és a szerződéses feltételekről való tájékoztatást, illetve bejelentést.
Az eljárt bíróságok az Mt. 108. § (1) bekezdése helyes értelmezésével fejtették ki, hogy a munkavállalót terhelő együttműködési kötelezettségből, a munkaviszony alanyai között fennálló szoros és bizalmi kapcsolatból következően a további munkavégzésre vonatkozó bejelentés akkor megfelelő, ha kellően konkrét, kitér a munkavégzésnek a munkáltató gazdasági érdekeit és működését érintő valamennyi körülményére és feltételére, és a munkavállaló bizonyítja a munkáltatói jogkör gyakorló részére adott ennek mindenben megfelelő bejelentését. A bizonyítás hiánya a munkavállaló terhére esik.
A fenti indokolásra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdésében foglaltak alkalmazásával jogszabálysértés hiányában a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.234/2010.)