adozona.hu
BH+ 2011.8.366
BH+ 2011.8.366
A munkabalesetben elhunyt munkavállaló özvegye részére megállapított nem vagyoni kártérítés összegéből csak az özvegy, mint kedvezményezett számára kifizetett baleseti biztosítási összeg vonható le, az özvegyi nyugdíj és árvaellátás összegének a nem vagyoni kártérítés mértéke tekintetében nincs jelentősége [Mt. 177. § (2) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében a házastársa halálos kimenetelű munkabalesetével összefüggésben háztartási segítség címén havi 25 000 forint vagyoni-, valamint 6 000 000 forint nem vagyoni kártérítést igényelt, ebből 3 000 000 forintot saját, 3 000 000 forintot pedig gyermeke javára.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes házastársa 2001. június 22-én munkabalesetet szenvedett az alperes munkáltatónál, amelynek ...
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes házastársa 2001. június 22-én munkabalesetet szenvedett az alperes munkáltatónál, amelynek következtében életét vesztette. A munkaügyi bíróság egy előző perben hozott közbenső ítéletével megállapította, hogy a munkabalesetért az alperes 90%-os kártérítési felelősséggel tartozik.
A bíróság álláspontja szerint a felperes nem bizonyította, hogy milyen meg nem térült vagyoni kár érte a házastársa halála folytán, és nem jelölte meg, hogy háztartási segítség címén milyen kiadásai merültek fel. A közeli hozzátartozó elvesztése alapot ad nem vagyoni kártérítés megítélésére, a felperes azonban nem vitatottan 1 500 000 forintot kapott a nem vagyoni kára fedezésére, az ezt meghaladó kárát nem bizonyította sem saját, sem nagykorú gyermeke vonatkozásában. A gyermek nevében előterjesztett igényt a bíróság elutasította, mivel nevezett nem nyújtott be keresetet az alperes ellen.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta, és az alperest 2 000 000 forint és annak kamatai megfizetésére kötelezte. A jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság végzésével hatályon kívül helyezte, és ugyanezt a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A megyei bíróság megismételt eljárásban meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta, kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek tizenöt nap alatt 1 000 000 forintot és ennek 2001. június 22-étől a kifizetés napjáig járó törvényes kamatát.
A másodfokú bíróság előtti eljárásban a felperes módosította a követelését, az elszenvedett sérelemmel arányban állóként 2 000 000 forintot fogadott el.
A megyei bíróság megállapította, hogy a felperest a férje hirtelen és tragikus körülmények között bekövetkező halála élete hátralévő részében hátrányosan érinti, a családi élet korábbi szinten tartását is jelentős mértékben nehezíti. A másodfokú bíróság 2 000 000 forintot talált a sérelem hozzávetőleges ellentételezésére arányban állónak. A nem vagyoni kár összege meghatározásakor figyelemmel volt egyrészt a káronszerzés tilalmára, illetve a kellő mértéktartás elvén alapuló bírói gyakorlatra, és a felperesnél a sérelem által előállt hátrányokra. Arra, hogy a baleset bekövetkezésekor legfiatalabb, 12 éves gyermekének eltartását tanulmányai befejezéséig egyedül kell megoldania, emiatt arra kényszerült, hogy addig a család részére jövedelmet biztosító állattartást felszámolja és munkába álljon, ami teljes életmódváltást jelentett a család életében.
A bíróság a biztosító nyilatkozata alapján megállapította, hogy az összesen szolgáltatott 1 500 000 forint biztosítási összegből a felperes, mint kedvezményezett részére a halálesetre kifizetett juttatásként 1 000 000 forint került kifizetésre. Ezt az összeget a kártérítés összegébe be kell számítani, ezért az Mt. 177. §-ának (2) bekezdése alapján 1 000 000 forint összegű nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság jogszerűen utasította el a nagykorú gyermek igényét, és a kiskorú gyermek perben állása hiányában a részére nem volt megállapítható kártérítés.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
Az alperes sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság az ítéletét olyan körülményekre alapította, amelyek egyik eljárásban sem bizonyítottak, ezért a jogerős ítélet nem megalapozott. Nem vitatta, hogy a felperes élete a házastársa halála miatt nagymértékben megváltozott, de álláspontja szerint, - részletes kioktatás ellenére - a felperes nem bizonyította a nem vagyoni kárának jogalapját, a felajánlott bizonyítékai pedig nem voltak alkalmasak annak igazolására.
A másodfokú bíróság a felperes életének nehezebbé válását a család fenntartásának megnehezülése miatt tartotta megállapíthatónak, ebből következően, az alperes érvelése szerint, a nem vagyoni kártérítés megállapítása során a felperes gyermekei részére folyósított összeget is figyelembe kell venni, hiszen ez az összeg is ugyanezen családhoz folyt be.
Az alperes alaptalannak találta azt a megállapítást, hogy a felperes és néhai házastársa a megélhetését földművelésből és állattenyésztésből biztosította volna, hivatkozott arra, hogy már a házastárs halála előtt is bérmunkaerőt vettek igénybe ilyen jellegű feladatok megoldásához. 2000. augusztus 24-én néhai Sz. S. 10 évre bérbe adta a tulajdonukban lévő termőföldet az alperesnek, amelyet nem művelhetett egyszerre az alperes és a felperes családja is. Az állattartás tényét az eljárásban az alperes folyamatosan vitatta, a felperes pedig azt nem bizonyította.
Az alperes kiemelte, hogy a felperes részére folyósított özvegyi nyugdíj, valamint a gyermeke részére folyósított árvaellátás nagyobb összegű, mint a néhai nettó jövedelme volt. Előadta, hogy a felperesnek 2005. áprilisában 3-4 hónapja élettársa volt, tehát a családi- és magánélete nem véglegesen, hanem átmenetileg nehezült meg, melyet a mérlegelésnél figyelembe kellett volna venni.
Álláspontja szerint Cs. J. munkatárs bűnösségét a baleset során halált okozó foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében megállapították, melyre a kártérítési felelősség kérdésében szintén figyelemmel kell lenni.
Az alperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.
A felperes által előterjesztett nem vagyoni kár megtérítésére irányuló igény elbírálásakor azt kell értékelni, hogy a sérelem hozzávetőleges ellentételezésére milyen összegű szolgáltatás nyújt körülbelül egyenértékű, másnemű kompenzációt. A másodfokú bíróság a nem vagyoni kártérítés összege meghatározásakor helyesen volt figyelemmel a káronszerzés tilalmára, valamint a kellő mértéktartás elvén alapuló bírói gyakorlatra, és a sérelem által előállt konkrét, egyedileg megállapítható hátrányokra, azok súlyára [Mt. 177. § (2) bekezdés].
A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperest a férje hirtelen bekövetkező halála élete hátralévő részében hátrányosan érintette. A legfiatalabb gyermekének - aki a baleset bekövetkezésekor még kiskorú volt - eltartását egyedül kell megoldania, a szülői szerepet is egyedül kell betöltenie.
Alaptalanul állította az alperes a felülvizsgálati kérelmében, hogy nem bizonyított, miszerint a család a jövedelmét a földművelésből és állattenyésztésből egészítette ki. A munkaügyi bíróság előtt folyamatban volt ügyben meghallgatott tanúk nyilatkozatai megerősítették, hogy a felperes és néhai házastársa háztáji földön mezőgazdasági munkákat végzett, kukoricát takarított be. A haláleset után a feleség és a gyermekek végezték e munkákat.
Nem megalapozott az alperes azon érvelése, hogy a felperes gyermekei részére fizetett biztosítási díj összegét a kártérítés összegébe be kell számítani. A perbeli keresetet a felperes a személyes körülményei megnehezülése, a családja eltartásával kapcsolatban jelentkező nem vagyoni kárai megtérítése érdekében terjesztette elő, amellyel ő maga is 2 000 000 forintot talált arányban állónak. Ebből kizárólag a felperes, mint kedvezményezett számára kifizetett baleseti biztosítási összeg vonható le, a gyermekek részére folyósított összeg azonban nem.
Alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy a felperes részére megállapított özvegyi nyugdíj és az árvaellátás összege meghaladta az elhunyt hozzátartozó nettó jövedelmét, ugyanis ennek a nem vagyoni kártérítés mértéke vonatkozásában nincs jelentősége.
Ugyancsak téves az az alperesi érvelés, hogy Cs. J. munkatárs bűnösségét a bíróság halált okozó foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében megállapította, amelyet az alperes felelősségének megállapítása során értékelni kell. Ha a munkavállaló balesetét munkatársának a munkahelyén tanúsított magatartása idézte elő, a munkáltató felelőssége fennáll, mert ez nem a munkáltató működési körén kívül eső ok (MDJ II.350.).
A Pp. 206. § (1) bekezdése értelmében a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg, azokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. Ebből következően a bíróság mérlegelése kiterjed egyrészt az egyes bizonyítékok bizonyító erejének megállapítására, másrészt a bizonyítékok egybevetésére és a maguk összességében való értékelésére, az adott esetben arra is, hogy a felperes magánélete a házastársa halála után évekkel rendeződött.
A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló peradatok helyes, okszerű, életszerű értékelésével és a logika szabályainak megfelelően a Pp. 206. § (1) bekezdése megsértése nélkül hozta meg az ítéletét, azt a szükséges tartalommal és terjedelemmel indokolta [Pp. 221. § (1) bekezdés], ezért a felülvizsgálati kérelemben hivatkozottak jogszabálysértés megállapítására nem adtak módot.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.I.10.333/2010.)