adozona.hu
BH+ 2011.8.365
BH+ 2011.8.365
Nem felel meg a határozott időre szóló kinevezés törvényi feltételeinek a kinevezés, ha csak a határozott idő tartamát és egy adott munkakört jelöl meg. Ez esetben a határozott időre vonatkozó kikötés semmisség okán érvénytelen, és a közalkalmazotti jogviszonyt határozatlan idejűnek kell tekinteni [Kjt. 21. § (2) bekezdés, Mt. 8-9. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes 2004. július 1-jén határozatlan időre létrejött közalkalmazotti jogviszonyát az alperes 2007. március 31-én jogellenesen szüntette meg, és ennek megfelelően marasztalta az alperest az anyagi jogkövetkezmények és késedelmi kamat tekintetében.
A megállapított tényállás szerint a felperes korábbi munkáltatója és az alperes 2004. február 6-án megállapodtak abban, hogy a határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonyban álló felperes 2...
A megállapított tényállás szerint a felperes korábbi munkáltatója és az alperes 2004. február 6-án megállapodtak abban, hogy a határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonyban álló felperes 2004. március 1-jétől kezdődően régész-muzeológus munkakörben alpereshez kerül áthelyezésre. Az áthelyezést követően a felperes első kinevezése 2004. június 30-ig tartó határozott időre szólt, majd az alperes egymást követően több, változó időtartamú határozott időre szóló kinevezés útján tartotta fenn a felperes jogviszonyát. Az alperes a 2007. március 31-én lejáró kinevezést követően a felperest újabb egy hónapra kívánta kinevezni, amelyet a felperes nem fogadott el, és ekkor az alperes a határozott idő lejártára hivatkozva felszámolta a jogviszonyt.
A felperes keresetében a közalkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetése alapján kérte az alperes marasztalását a Kjt. 34. §-a szerinti jogkövetkezmények tekintetében. Kérte annak megállapítását, hogy az alperesnél fennállt közalkalmazotti jogviszonya határozatlan időre jött létre, a határozott idejű kinevezéseknek, a meghosszabbításoknak nem volt törvényes alapja. Arra hivatkozott, hogy jogviszonya határozatlan idejűvé alakult át, mivel a határozott idő lejártát követően, 2007. április 1-jétől a munkáltató tudomásával tovább dolgozott.
Az alperes ellenkérelmében kifejtett álláspontja szerint a határozott idejű közalkalmazotti jogviszony lejártát követően a felperes az alperes részére már nem végzett munkát, egyébként pedig évek óta nem kapott ásatási engedélyt, munkájával kapcsolatban hiányosságok, kifogások merültek fel. A elévülés három éves jogvesztő határidejére figyelemmel a felperes áthelyezésének körülményeit már nem lehet figyelembe venni, kinevezéseivel szemben pedig a felperes egyszer sem élt jogorvoslattal.
A munkaügyi bíróság ítéletében a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 2. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 79. § (1) és (2) bekezdésére utalva kifejtette, hogy a felperes jogviszonya - a határozott idejű kinevezés jogszerű meghosszabbítására vonatkozó törvényes érdek hiányában - 2004. július 1-jétől kezdődően határozatlan időtartamra jött létre.
A jogellenes intézkedés jogkövetkezményei körében a Kjt. 34. § (3) bekezdése alapján kötelezte az alperest a felperesnek az ítélet jogerőre emelkedéséig járó elmaradt munkabére, felmentési időre járó átlagkereset, a végkielégítés, hat havi átlagkereset, valamint a késedelmi kamat megfizetésére.
Az alperes fellebbezésében a munkaügyi bíróság ítéletének megváltoztatását amiatt kérte, hogy az Mt. 79. §-a a közalkalmazotti jogviszonyok tekintetében nem alkalmazható. A felperes határozatlan idejű kinevezése határozott idejűvé alakításának sem volt törvényi akadálya, különösen azért, mert a felperest mindig egy meghatározott feladat elvégzésére alkalmazták. A munkák megkezdése és folytatása a mindenkor bizonytalan költségvetési fedezethez, valamint az ásatási engedély megszerzéséhez volt kötve. További hivatkozása szerint a felperes keresetében a határozott idejű jogviszony létrejöttét, továbbá annak többszöri meghosszabbítását nem kifogásolta, hanem pusztán arra hivatkozott, hogy a néhány napos "rádolgozás" folytán az határozatlan idejűvé alakult át.
A felperes fellebbezése a 20 évet meghaladó közalkalmazotti jogviszonya alapján fizetendő juttatásokra és a keresetvesztesége felemelésére irányult.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes részére járó elmaradt munkabér összegét 10 512 577 forintra felemelte, ebből 5 072 835 forint után 2008. szeptember 1-jétől késedelmi kamatot állapított meg, egyebekben - annak indoklását részben megváltoztatva - az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A megyei bíróság álláspontja szerint a Kjt. 26. § (3) bekezdése alapján a felperes 1984. szeptember 1-jén keletkezett közalkalmazotti jogviszonya az alperesnél - mint határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszony - megszakítás nélkül folytatódott, mivel az áthelyezésről szóló megállapodásban még utalás sincs arra, hogy a felperes áthelyezése helyettesítés, vagy meghatározott feladat céljára határozott időre történt volna. Erre vonatkozó közös megállapodás hiányában a Kjt. 21. § (2) bekezdés alapján a felperest csak helyettesítés, illetve meghatározott eseti feladat ellátása miatt lehetett volna határozott időre kinevezni, a határozott idejű kinevezések semmissége folytán (Mt. 8. §) az elévülés nem következett be. A másodfokú bíróság továbbá utalt arra, hogy az alperes eljárása az Mt. 4. §-a szerinti joggal való visszaélést is megvalósított, amit akkor is orvosolni lehet, ha az Mt. 79. § (4) bekezdése a közalkalmazotti jogviszonyban valóban nem alkalmazható. A marasztalási összegeket a 20 évet meghaladó jogviszony alapján állapította meg.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének teljes elutasítását kérte.
Álláspontja szerint a Kjt. 24. § (2) bekezdésében foglalt kizáró rendelkezés miatt a munkaügyi bíróság ítélete megalapozatlanul hivatkozott az Mt. 79. § (1), (2) és (4) bekezdésére. Ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a jogalap tekintetében helybenhagyó jogerős ítéletet sem lehet megalapozottnak tekinteni.
A kinevezési okmány kötelező tartalmi elemeit illetően a Kjt. 21. § (3) bekezdésében foglaltaknak eleget tett. Arra hivatkozott, hogy a felek a munkavégzés egyéb feltételeiről - a jogviszony határozott időtartamáról - szóban állapodtak meg, amelyet az Mt. 6. §-a alapján alaki kötöttség nélkül is meg lehet tenni, a megállapodást a felek elfogadták, ezért az érvényessé vált. A felperes keresete csupán a 2004. március 16-ai megállapodásra hivatkozva állította, hogy jogviszonya határozatlan időre jött létre, és nem kifogásolta, hogy kinevezésében nem szerepelt az általa ellátott konkrét feladat. Éppen azért került sor a felperes alkalmazására, mert olyan szakemberre volt szüksége, aki a szakhatóság által kiadott ásatási engedéllyel rendelkezett az M6-os autópálya építési nyomvonalán szükségesnek mutatkozó feltárásokra.
A felperes a kinevezés érvénytelenségére nem hivatkozott, illetve igénye e jogcímen egyébként is elévült. A felperes a további egy hónapra vonatkozó határozott idejű közalkalmazotti jogviszony létesítése alkalmával az elmulasztott dokumentációs hiányosságok pótlására kapott volna lehetőséget, így ez sem lett volna jogellenes.
Kiemelte, hogy a munkaügyi bíróság a felperes kereseti kérelmében foglaltakra tekintettel tájékoztatta a feleket a bizonyítási teherről, azonban a másodfokú eljárásban felmerült kérdések körében - erre vonatkozó megfelelő tájékoztatás hiányában - esélye sem volt annak bizonyítására, hogy a felperest az általa megjelölt, meghatározott feladat ellátására nevezte ki.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálat rendkívüli perorvoslati jellegéből következően a Legfelsőbb Bíróság csak a felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között, továbbá az ott megjelölt jogszabályok körében vizsgálhatja a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát.
A felperes keresete folytán abban a kérdésben kellett a bíróságoknak határoznia, hogy a felperesi közalkalmazotti jogviszonya érvényesen határozott időre jött-e létre, és megszűnését illetően a Kjt. 25.§ (1) bekezdés a) pontjában foglaltak alkalmazása jogszerű volt-e.
A felperes keresetének csupán egyik indoka volt, hogy a határozott idejű szerződésének lejártát követően munkáltatója tudtával tovább dolgozott, ezen túlmenően mindvégig arra is hivatkozott, hogy jogviszonya - az áthelyezésére vonatkozó okirat eltérő tartalma hiányában - határozatlan időre jött létre, illetve az áthelyezését követő határozott idejű kinevezések - amelyekre 2004-2005-ben félévente, azt követően évente kerül sor - jogszabálysértőek, jogos érdekének csorbítására irányultak.
Az alperes sem vitatta, hogy a felperes korábbi munkáltatójával létesített közalkalmazotti jogviszonya az áthelyezés előtt határozatlan idejű volt, és az áthelyezésre vonatkozó, 2004. február 6-án létrejött okirat a jogviszony e minőségének megváltozására nem tartalmaz semmilyen utalást.
Sz. T. tanúvallomása szerint az egymást követő határozott idejű kinevezések oka az volt, hogy a gazdasági igazgató megtagadta a határozatlan időre szóló kinevezések ellenjegyzését, ezért az alperes a munkavállalóit határozott időre szóló kinevezéssel foglalkoztatta. Senkit nem vettek fel akkor határozatlan idővel, ugyanis a határozatlan idejű kinevezettől nehéz megválni. A munkaügyi bíróság a tanú ezen nyilatkozatára figyelemmel kötelezte az alperest az egymást követő határozott idejű kinevezések indokoltságának, valamint annak igazolására, hogy a Fejér Megyei Múzeumok Igazgatóságának költségvetése a felperes kinevezésének időtartamát mennyiben befolyásolta. Az alperes ezért alaptalanul sérelmezte, hogy nem kapott lehetőséget a bizonyításra a határozott idejű kinevezések okát illetően.
Az alperes a kinevezés határozott idejének indokaként előkészítő irataiban a felperes 2004-ben elkövetett szakmai dokumentációs hiányosasságaira, és a 2005-ben megindított - utóbb a felperes vétlenségét megállapító - fegyelmi eljárásra hivatkozott. Dr. F. Gy. tanú vallomása szerint az intézkedés oka az volt, hogy egy bekövetkező létszámleépítés esetén megelőzzék az elküldendő közalkalmazottak felmentésével kapcsolatos "kellemetlenségeket".
A másodfokú bíróság helytálló megállapítása szerint az olyan határozott időre szóló kinevezés, amely csak a határozott idő tartamát és egy adott munkakört jelöl meg, érvényesen nem minősülhet határozott időre szóló kinevezésnek, mert nem tartalmazza a Kjt. 21. § (2) bekezdése szerinti feltételeket. Ezért a jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül hagyta figyelmen kívül az alperes az előbbieknek ellentmondó hivatkozását, miszerint a régész-muzeológus munkakört betöltő felperest meghatározott feladat ellátása céljából nevezték ki határozott időre.
Annyiban helytálló volt az alperesi érvelés, hogy az elsőfokú bíróság tévesen vette alapul a közalkalmazotti jogviszonyban nem alkalmazható Mt. 79. § (4) bekezdését, ezt azonban a másodfokú bíróság észlelte, és e körben megfelelően módosította az elsőfokú ítélet indokolását tartalma szerint értékelve a keresetet.
Amennyiben valamely megállapodás munkaviszonyra vonatkozó szabályba, vagy egyébként jogszabályba ütközik, tehát semmisség okán [a közalkalmazottak tekintetében is alkalmazandó Mt. 8. § (1) bekezdés, 9. §] érvénytelen, erre bárki határidő nélkül hivatkozhat. Semmis megállapodás esetén az érvénytelenségi ok önmagában kiváltja az érvénytelenséget anélkül, hogy erre alapítva bárki megtámadná a megállapodást, perbeli esetben a felperes kinevezéseit.
Miután a felperes jogviszonyát az előbbiekben kifejtettek szerint határozatlan idejűnek kell tekinteni, helytállóan állapította meg a jogerős ítélet a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetését és annak Kjt. 34. § (5) bekezdése szerinti jogkövetkezményeként, hogy a közalkalmazotti jogviszony a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedése napján szűnt meg. A felperes a jogviszonya jogellenes megszüntetésével összefüggő kereseti kérelmét az általános bírói gyakorlat szerint a három éves általános elévülési időn belül [Mt. 11. § (1) bekezdés] az érvényesíthető jogok korlátozása nélkül bármikor előterjeszthette.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.578/2010.)