adozona.hu
BH+ 2011.8.368
BH+ 2011.8.368
A mérlegelési körülményeket az egyes szankciók megállapításánál (mellőzésénél) egységesen kell értékelni [2003. évi CXXVII. tv. 114. §, 116. §, 148. §, 13/2004. (III. 25.) PM r., 2913/1992. EGK r. 12. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú jövedéki hatóság 2008. október 10-én jövedéki ellenőrzést végzett a felperes üzlethelyiségében. Az ellenőrzés során lefoglalta a vásárlótérben talált 23 db 0,7 literes Malone's Irish Wine Base Cream feliratú 14,5 tf%-os alkoholterméket, amelyen zárjegy nem volt elhelyezve. A termékből mintát vettek, a mintát alkoholtartalma és összetétele vonatkozásában megvizsgáltatta. A termék forgalmazója a felperesi beavatkozó arról tájékoztatta a jövedéki hatóságot, a jövedéki termék írország...
BH+ 2011.8.368 A mérlegelési körülményeket az egyes szankciók megállapításánál (mellőzésénél) egységesen kell értékelni [2003. évi CXXVII. tv. 114. §, 116. §, 48. §, 13/2004. (III. 25.) PM r., 2913/1992/EGK rendelet 12. cikk]
Az elsőfokú jövedéki hatóság 2008. október 10-én jövedéki ellenőrzést végzett a felperes üzlethelyiségében. Az ellenőrzés során lefoglalta a vásárlótérben talált 23 db 0,7 literes Malone's Irish Wine Base Cream feliratú 14,5 tf%-os alkoholterméket, amelyen zárjegy nem volt elhelyezve. A termékből mintát vettek, a mintát alkoholtartalma és összetétele vonatkozásában megvizsgáltatta. A termék forgalmazója a felperesi beavatkozó arról tájékoztatta a jövedéki hatóságot, a jövedéki termék írországi gyártója a terméket a vámhatóság engedélyével forgalmazza, ezzel szemben a jövedéki hatóság megkeresésére végzett ellenőrzésről készült vizsgálati jegyzőkönyv szerint a termék egy másik vámtarifaszámú 14,2 v/v% alkoholtartalmú likőr. A vizsgálati eredmény alapján a jövedéki hatóság az eljárás során bemutatott szállítóleveleken szereplő összesen 1680 liter alkoholtermék vonatkozásában a felperest 2 815 010 Ft jövedéki bírság megfizetésére kötelezte. Elrendelte a lefoglalt alkoholtermék elkobzását, megsemmisítését, vizsgálati díjat állapított meg, illetve elrendelte az üzlethelyiség 12 napra történő lezárását.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes eljárását felfüggesztette. Egyeztetést folytatott az ír vámhatóság tarifaosztályával, majd 2009. július 2-i határozatával az elsőfokú határozatot hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú jövedéki hatóságot új eljárás lefolytatására utasította. Az új eljárás során az elsőfokú jövedéki hatóság helyszíni ellenőrzést tartott a felperes raktárában, majd 2009. augusztus 10-i határozatában a felperest 520 780 Ft jövedéki bírság, 25 800 Ft vizsgálati költség megfizetésére kötelezte. Elrendelte a lefoglalt alkoholtermék elkobzását, megsemmisítését és az üzlethelyiség 12 napra történő lezárását.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2009. október 9-i határozatával az elsőfokú döntést oly módon változtatta meg, hogy a jövedéki bírság összegét 50 000 Ft-ra csökkentette, a határozat egyéb rendelkezéseit hatályában fenntartotta.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte.
A per során az alperes 2010. január 12-én határozatát módosította, és az üzlet lezárására vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezte. A határozat egyéb rendelkezéseit nem érintette.
A felperes a keresetét a módosító határozattal szemben tartotta fenn.
A Fővárosi Bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletét azzal indokolta, hogy a jövedéki termékek besorolása a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvényben (továbbiakban: Jöt.) megjelölt vámtarifaszám alkalmazásáról szóló 13/2004. (III. 25.) PM rendelet (továbbiakban: PM r.) alapján történik, amely a Kombinált Nómenklatúrával megegyező tartalmú, azonban a PM r. 2. számú mellékletében külön felsorolt nyertek. A Fővárosi Bíróság megállapította, hogy a felperes állításával ellentétben az eljárás tárgyát képező alkoholtermék kötelező érvényű tarifális besorolása nem történt meg. Az alperes által az ír vámhatóság tarifaosztályával végzett egyeztetés nem vezetett eredményre, ezért a magyar jövedéki hatóságnak lehetősége volt a helytelen áruosztályozás felülbírálatára. Hangsúlyozta, hogy a felperessel szemben visszamenőleges vámtarifaszám alkalmazására nem került sor. A jövedéki ellenőrzésnek ugyanis része a jövedéki termék vámtarifa számának megállapítása.
A Fővárosi Bíróság kifejtette, hogy az eljárás tárgya a felperes raktárából kiszállított termékmennyiség volt, ami a Jöt. 114. § (2) bekezdés c) pontja alapján adózás alól elvont terméknek minősült, és zárjeggyel kellett volna ellátni. Hangsúlyozta, hogy a Jöt. az objektív felelősség elvére épül, az adózás alól elvont jövedéki terméket birtokban tartó felperes felelősséggel tartozik. A Fővárosi Bíróság álláspontja szerint az alperes jogszerűen alkalmazta a Jöt. 116/A. § (1) bekezdésében foglaltakat, miután a jövedéki bírság összegét 50 000 Ft-ra csökkentette.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését kérte. Hangsúlyozta, hogy a vizsgált alkoholtermék besorolását az ír vámhatóság elvégezte, azt a BTI (Binding Tariff Information) rendszerében feltüntette, annak alapján a felperes a terméket jogszerűen szerezte be. Ezen besorolás egész Európában elfogadott, attól az alperes jövedéki hatóság nem térhet el, ugyanannak a terméknek az Európai Unió területén nem lehet két különböző vámtarifaszáma. Utalt arra is, hogy az ír vámhatóság az általa elvégzett besorolást a magyar jövedéki hatóság megkeresése ellenére fenntartotta. Hangsúlyozta, hogy a jövedéki hatóság által megállapított vámtarifaszám a Jöt. 48. § (21) bekezdése folytán nem alkalmazható visszamenőlegesen. A jövedéki hatóság akkor térhetett volna el az ír vámhatóság besorolásától, ha kötelező érvényű vámtarifa besorolást végez, ilyen eljárást azonban nem folytatott le. A felperes sérelmezte, hogy az alperes nem tisztázta a döntéséhez szükséges tényállást, ami a Ket. 50. §-ába ütközik, miután nem folytatott eredményes egyeztetést az ír vámhatósággal. A felperes kifogásolta, hogy körültekintő eljárását sem az alperes, sem a bíróság nem értékelte annak ellenére sem, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható, ezért a bírság kiszabását vele szemben mellőzni kellett volna. Álláspontja szerint a Jöt. objektív felelősségi rendszere sem kötelezheti arra a felperest, mint kereskedőt, hogy többet tegyen annál, mint amit a jogszabály tőle elvár, miszerint a terméket számlával és jövedéki engedélyes kereskedőtől szerezze be.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte hangsúlyozva, hogy az ír vámhatóság besorolása a jövedéki hatóságot nem kötötte. Nincs szó visszamenőleges hatályú vámtarifaszám alkalmazásáról, és a felperes körültekintő eljárását az alperes méltányos mérlegelési jogkörben döntése értékelte, amikor a jövedéki bírság összegét nagymértékben csökkentette. Hangsúlyozta, hogy a felperes objektív felelősségét a besorolást illetően a jogszabály nem korlátozza.
A felperesi beavatkozó előkészítő iratában szintén a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte. Hangsúlyozta, hogy a felperes a Jöt. 11. § (3) bekezdésének megfelelően járt el, az árukísérő okmányokban feltüntetett besorolásért nem felelhet, mert annak felülbírálására sincs jogi lehetősége. Sérelmezte, hogy a jövedéki hatóság az ír vámhatósággal történő tagállami egyeztetést nem folytatta le.
A felülvizsgálati kérelem kisebb részében megalapozott.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy az Európai Unió Bíróságának C-150/08. ügyben hozott ítéletéből kitűnően a jövedéki hatóság utólagos adó-megállapítás tárgyában folyamatban lévő eljárásban jogosult a termékek Kombinált Nómenklatúra szerinti besorolására annak megállapítása érdekében, hogy a terméket milyen jövedéki adó terheli. Az Európai Unió Bírósága C-495/03. számú ügyéből következik, hogy az olyan nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő jogvitában, amelyben másik tagállam vámhatóságai a jogvitán kívül álló személy számára hasonló áru tekintetében már adtak ki kötelező érvényű tarifális felvilágosítást, a bíróságnak jogában áll a hibás tarifális besorolás megváltoztatása. E körben a nemzeti bíróság nem köteles értelmezési kérdést terjeszteni az Európai Unió Bírósága elé. Ugyanakkor értelmezést igénylő besorolási kérdésekben az Európai Unió Bírósága is véleményt nyilvánít (C-339/09. ítélet).
A Legfelsőbb Bíróság korábbi tarifális besorolási jogvitákban hozott eseti döntéseiben kifejtette, hogy a kötelező tarifális besorolást csak jogosultja használhatja fel. [A közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, a Tanács 1992. október 12-i 2913/92/EGK rendeletének (továbbiakban Vámkódex) 12. Cikk (2) bekezdése, valamint a Vámkódex végrehajtásáról szóló 2454/93/EGK rendelet (továbbiakban R.) 10. Cikk (1) bekezdése.] A Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy a közösségi szabályozás értelmében nincs olyan hatályos rendelkezés, amely eltérő tartalmú kötelező tarifális felvilágosítás kiadását abszolút tilalomba ütközőnek tartaná. Az adott konkrét esetben hangsúlyozta, hogy az osztrák, illetve a magyar kötelező tarifális felvilágosításoknak nem volt azonos a jogosultja, tehát a magyar vámhatóságot az osztrák kötelező tarifális felvilágosítás nem kötötte. Hangsúlyozta, hogy a kötelező tarifális felvilágosítás a vámhatóságokat csak a kötelező tarifális felvilágosítás jogosultjával szemben csak a tarifális besorolás tekintetében köti és csak olyan áruk vonatkozásában, amelyekre nézve a vámalakiságokat a felvilágosítás megadását követően végezték el (Kfv.I.35.099/2008/8. szám).
A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a felülvizsgálati kérelemben kifejtett azon álláspontot, hogy a Bizottság megkeresésének elmulasztása az alperes döntését jogszabálysértővé teszi. Az R. 9. Cikke értelmében a Bizottság jogában áll annak eldöntése, hogy hoz-e intézkedést az ugyanazon árukra vonatkozóan létező különböző kötelező érvényű tarifális felvilágosítások esetében a vám-nómenklatúra egységes alkalmazásának biztosítása érdekében. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az alperes a jelen ügyben jövedéki ellenőrzés keretében járt el, amelynek jogalapja nem közvetlenül a Vámkódex, hanem az annak besorolását felhasználó PM rendelet.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a jövedéki hatóságnak akkor is joga van a jövedéki termék besorolásának megállapításához, ha a felperest a termék beszerzésekor, a beszerzés okmányainak rendelkezésre állásakor mulasztás nem terheli. Az alperes által elvégzett besorolás alapját a Vám-és Pénzügyőrség Vegyvizsgáló Intézetének 2009. február 12-i szakvéleménye alapozza meg, amelynek megállapításait a felperes felülvizsgálati kérelmében érdemben nem vitatta. A felperes előadásával szemben nincs olyan jogszabályi előírás, melynek alapján a jövedéki hatóságnak a termék jövedéki besorolása során az ír vámhatóság kötelező tarifális felvilágosítását kellene felülbírálnia. A Jöt. 48. § (20) és (21) bekezdése sem kötelezi arra az alperest, hogy eljárását kötelező érvényű vámtarifa besorolási eljárás lefolytatásához kapcsolja. A jövedéki besorolás folytán visszamenőleges hatályú jogalkalmazásra nem került sor.
A Legfelsőbb Bíróság megállapítja, hogy a jövedéki hatóság megkísérelte az egyeztetést az ír vámhatósággal, az egyeztetés azonban nem járt eredménnyel.
A Legfelsőbb Bíróság a jövedéki adózás alól történő elvonás körében nem osztja azt a felperesi álláspontot, hogy a Jöt. objektív felelősségének korlátai a felperes szankcionálását akadályozták. A felperes magatartásának körülményeit a szankciók mértéke körében engedi a Jöt. értékelni.
E körben a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta a felperes azon felülvizsgálati előadását, hogy az alperes a jövedéki bírság összegszerűsége körében a felperes magatartását nem értékelte megfelelően. A Jöt. 116/A. § értelmében ugyanis a jövedéki bírság mellőzhető kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén, ha a körülményekből megállapítható, hogy a jogsértő személy az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el.
A Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy az alperes a per során határozatát módosította, és az üzletlezárásra vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezte. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy - amint az a másodfokú határozatban már rögzítésre került - a felperes a tőle elvárható körültekintéssel járt el az eljárás alapját képező jövedéki termékek beszerzése során. A beszerzésről számlákkal rendelkezik, és a beszerzés adóraktárból történik. A megállapítás alapjául a Jöt. 117. § (3) és (4) bekezdésének módosított rendelkezései szolgáltak.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a Jöt. 117. § módosított (3) és (4) bekezdése, valamint a Jöt. 116/A. §-a mérlegelési körülményeit az alperesnek egységesen kell alkalmaznia. Amennyiben az üzletbezárás szankció vonatkozásában megállapította a felperes vétkességének hiányát, annak következményeit a bírság kiszabása során is érvényesíteni kell.
A Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy az alperes másodfokú határozatában kivételes méltánylást érdemlő körülménynek tekintette azt, hogy az ír vámhatóság más vámtarifaszámra sorolta be a terméket, illetve értékelte, hogy a felperes magatartása nem irányult adó-elkerülésre, terhére felróhatóság nem került megállapításra. Ugyanakkor arra vonatkozó indokot, hogy a jövedéki bírság összegét miért csak csökkentette és miért nem mellőzte, az alperes határozata nem tartalmaz.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a jövedéki bírság vonatkozásában hatályon kívül helyezte, és az alperes módosító határozatát e körben hatályon kívül helyezve a Fővárosi Bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján egyebekben hatályában fenntartotta. (Legf.Bír.Kfv.I.39.219/2010.)