adozona.hu
AVI 2011.7.73
AVI 2011.7.73
A belföldön végzett gazdasági tevékenység telephelyet keletkeztet (1992. évi LXXIV. tv. 13. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Igazgatóság Külföldiek Ügyeit Intéző I. Osztálya (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2006. június 8. napján kelt határozatával felperesnek a külföldön nyilvántartásba vett adóalany számára adható általános forgalmi adó visszatérítéséről szóló 2/1993. (I. 13.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Korm. r.) alapján 2005. június 28-án benyújtott, 2004. évre vonatkozóan az általa belföldön beszerzett termékeket, illetve igénybe vett szolgáltatásokat terhelő, e...
AVI 2011.7.73 A belföldön végzett gazdasági tevékenység telephelyet keletkeztet (1992. évi LXXIV. tv. 13. §)
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Igazgatóság Külföldiek Ügyeit Intéző I. Osztálya (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2006. június 8. napján kelt határozatával felperesnek a külföldön nyilvántartásba vett adóalany számára adható általános forgalmi adó visszatérítéséről szóló 2/1993. (I. 13.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Korm. r.) alapján 2005. június 28-án benyújtott, 2004. évre vonatkozóan az általa belföldön beszerzett termékeket, illetve igénybe vett szolgáltatásokat terhelő, előzetesen felszámított 6 563 804 Ft általános forgalmi adó visszatérítésének engedélyezésére irányuló kérelmét elutasította.Az alperes a 2006. július 31. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint a felperes formanyomtatványon előterjesztett kérelmének 8/c pontjában megjelölte, hogy Magyarországon termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást nem teljesített. Az alperes megállapította, hogy felperes e nyilatkozata nincs összhangban a kérelme mellékleteként benyújtott iratokkal, ugyanis a tárgyévben mérőműszerek javítása, kalibrálása, oktatás szolgáltatásnyújtást végzett Magyarországon (a D. Kft., mint alvállalkozó igénybevételével), amely gazdasági tevékenysége belföldön állandó telephelyet keletkeztetett, ezáltal a Korm. r. 1. §-ának (1) bekezdés a)-b) pontjai alapján nem tartozik a Korm. r. hatálya alá. A felperes nem jogosult tehát az általános forgalmi adó speciális szabályok szerinti visszatérítésére, azt az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) általános szabályai szerint fizeti és igényelheti vissza.
A felperes által benyújtott 32 db számlának az alperes további, az adó-visszatérítési kérelem elutasítását megalapozó hiányosságait, hibáit is megállapította. Álláspontja szerint az adó-visszatérítési kérelem alapbizonylatául nem szolgálhatnak azok a (határozatában sorszám szerint pontosan megjelölt) számlák, amelyeken a teljesítés dátuma utólag került feltüntetésre, az idegen nyelven kiállítottak, amelyeken az áfa jogosulatlanul felszámított, amely nem eredeti, hanem másolati példány, és az olyan szolgáltatásról kiállítottak, amely szolgáltatás áfájának levonását jogszabály tiltja.
A felperes keresetében az első- és másodfokú határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra és a kérelmében foglaltak teljesítésére kötelezését kérte. Állította, hogy Magyarországon gazdasági tevékenységet nem folytatott, telephelye sem keletkezett, ugyanis Közösségen belüli értékesítést végzett, amelyhez kapcsolódó járulékos tevékenység az alvállalkozóval végeztetett kalibrálás. Az Áfa. tv. 13. §-ának (1) bekezdés 9/f pontjának sem felel meg az alvállalkozó, illetve a saját tevékenysége. Vitatta a számlák alperes által megállapított további hibáit.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában megállapította, hogy felperesnek a D. Kft. által kiállított számlákban feltüntetett tevékenysége nyújtásával Magyarországon telephelye keletkezett, amely telephely megfelelt az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdésének - az állandó telephelyre csak példálózó felsorolást tartalmazó - 9/f. pontjában foglaltaknak. A felperes így a 2004. évre benyújtott kérelme alapján a Korm. r. 1. §-a szerint áfa visszaigénylésre nem jogosult.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy azok a számlák, amelyeken a teljesítés dátumát utólag tüntették fel, az Áfa. tv. 35. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak meg nem felelő, nem hiteles bizonylatok, mert a javítás időpontjában a számlakibocsátó cég a cégjegyzékből való cégbírósági törlés folytán már nem létezett. A javítás egyébként nem felelt meg a 7003/2002/PK.21./PM irányelvben foglaltaknak, mert a teljesítés időpontja kézi és gépi számla esetén is csak az eredeti számla stornírozásával és új számla kiállításával történhet.
Azokra a számlákra sem alapítható adó-visszatérítési jog, amelyekben a számlakibocsátó az Áfa. tv. 2004. május 1-je után hatályos 15/A. §-a alapján jogosulatlanul számította fel az áfát, illetve amelyek a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 166. §-ának (3) bekezdésében foglaltakkal ellentétesen idegen nyelven kiállítottak.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. A felperes lényegében fenntartotta és megismételte a keresetében foglaltakat. Sérelmezte, miszerint az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe, hogy az éttermi és szállodai szolgáltatásokat tartalmazó számlák részletes értékelését az alperes nem végezte el.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének, a felülvizsgálati kérelem kiegészítésének a Pp. 275. §-ának (1)-(2) bekezdései alapján nincs helye, ezért a Legfelsőbb Bíróság felperesnek a 2007. október 3-án benyújtott dokumentumait nem értékelhette.
A felperes a per elsőfokú tárgyalása során csak állította, de a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésében foglalt bizonyítási kötelezettsége ellenére nem bizonyította, hogy olyan termékértékesítést végzett volna, amelynek elválaszthatatlan, járulékos része a D. Kft. által kibocsátott számlákban feltüntetett tevékenység, és amely nélkül szerződésszerű teljesítése sem következhetett volna be. Ebből következően az adóhatóság helytállóan csak a felperes által elvállalt és - alvállalkozó útján - elvégzett szolgáltatást értékelte.
A Korm. r. alapján az Áfa. tv. 4. §-ában meghatározott azon adóalany gyakorolhatja adó-visszaigénylési jogát, tehát az az adóalany tartozik a rendelet hatálya alá, aki/amely a tárgyévben, illetve a 4. § (3) bekezdésében meghatározott időszakban nem rendelkezik belföldön székhellyel, illetve állandó telephellyel [1. § (1) bekezdés a) pont]. Az alperes helytállóan állapította meg, hogy a felperes Magyarországon szolgáltatást végzett, illetve az általa elvégzett szolgáltatás olyan gazdasági tevékenység, amely az Áfa. tv. 13. §-ának (1) bekezdés 9/f pontja alapján telephelyet keletkeztetett. A felperes nem teljesítette a Korm. r. 1. §-ának (1) bekezdés a) pontjában foglaltakat, így a Korm. r. alapján - a hatálya alá nem tartozva - nem gyakorolhatta az áfa visszaigénylési jogot.
Az elsőfokú bíróság az Áfa. tv. 35. §-ának (1) bekezdés a) pontja, a Korm. r. 3. §-ában, a Sztv. 166. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alkalmazásával helytállóan állapította meg, hogy a Korm. r. alapján is csak alakilag és tartalmilag hiteles, a jogszabályoknak megfelelő számlára alapítható adó-visszatérítési kérelem. Az elsőfokú bíróság a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése alapján az alkalmazott jogszabályok pontos megjelölésével részletesen megindokolta azon helytálló döntését, hogy a felperes adó-visszatérítési kérelmét (amellett, hogy nem tartozik a Korm. r. hatálya alá) az adóhatóság azért is jogszerűen utasította el, mert a benyújtott számlák alaki és tartalmi hibájuk, hiányosságuk okán nem hiteles bizonylatok.
A Legfelsőbb Bíróság a számlaegyeztetés során megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelemben a felperes által konkrét sorszám megjelölése nélküli, éttermi és szállodai szolgáltatásokat tartalmazó számlaként nevesített számlákat is értékelte az adóhatóság, részben az idegen nyelvű, részben pedig az olyan szolgáltatásról kiállított számlák között, amely szolgáltatás áfájának levonását jogszabály tiltja, és döntését indokolta is. Az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítette, hogy az alperes határozata a kereseti kérelem keretei között teljes körűen megalapozott és törvényes, amelyből következően az elsőfokú bíróság eljárási jogszabálysértést nem követett el, mert a keresetet elutasító döntése a Pp. 213. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően e számlákra is vonatkozott.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.330/2007.)