BH+ 2011.7.326

Becslés csak akkor alkalmazható, ha az adó alapja más módon nem állapítható meg. Az ellenőrzött jogi személy - képviseleti joggal nem rendelkező - alkalmazottja eljárását, nyilatkozatát valamely jogról való lemondás tekinttében nem lehet figyelembe venni (2003. évi XCII. tv. 108. §)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A jövedéki hatóság 2007. május 31-én jövedéki ellenőrzés alá vonta a felperesi kft. tulajdonában lévő teherautót, és az ahhoz kapcsolt tartálykocsit. A tartálykocsi 5 különálló rekeszeket tartalmaz, amelyekben üzemanyag volt. A rekeszekben az üzemanyag mennyiséget a jövedéki hatóság szemrevételezéssel állapította meg. Az ellenőrzéskor a felperesi kft. alkalmazottja, a gépkocsivezető volt jelen. A hatóság megállapítása szerint az 1. rekeszben 10 000 liter gázolaj, a 2-ban 5400 liter 95-ös oktá...

BH+ 2011.7.326 Becslés csak akkor alkalmazható, ha az adó alapja más módon nem állapítható meg. Az ellenőrzött jogi személy - képviseleti joggal nem rendelkező - alkalmazottja eljárását, nyilatkozatát valamely jogról való lemondás tekinttében nem lehet figyelembe venni (2003. évi XCII. tv. 108. §)
A jövedéki hatóság 2007. május 31-én jövedéki ellenőrzés alá vonta a felperesi kft. tulajdonában lévő teherautót, és az ahhoz kapcsolt tartálykocsit. A tartálykocsi 5 különálló rekeszeket tartalmaz, amelyekben üzemanyag volt. A rekeszekben az üzemanyag mennyiséget a jövedéki hatóság szemrevételezéssel állapította meg. Az ellenőrzéskor a felperesi kft. alkalmazottja, a gépkocsivezető volt jelen. A hatóság megállapítása szerint az 1. rekeszben 10 000 liter gázolaj, a 2-ban 5400 liter 95-ös oktánszámú benzin, a 3. rekeszben 7000 liter gázolaj, a 4. rekeszben 3000 liter gázolaj, az 5. rekeszben 3000 liter gázolaj volt. A hatóság a 4. és 5. rekeszből mintát vett. Az általa beszerzett szakvélemény szerint a 4. rekeszben lévő gázolaj nem felelt meg a szabványnak. Ezért az elsőfokú hatóság 2007. augusztus 17-i határozatával megállapította, hogy a felperes jövedéki törvénysértést követett el; 100 000 Ft mulasztási bírságot, 3 866 850 Ft jövedéki bírságot, 386 685 Ft jövedéki adót szabott ki és 48 800 Ft vizsgálati költség megfizetésére kötelezte a felperest.
A felperes ügyvezetője által benyújtott fellebbezésben vitatta a jövedéki hatóság által megállapított mennyiséget előadva, hogy a helyszínen kérték, hogy a pénzügyőrök kísérjék a teherautót a lefejtési ponthoz a valós mennyiség megállapítása céljából. E kérelmet azonban a pénzügyőrök elutasították.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2007. október 10-i határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Sérelmezte, hogy az alperes a tényállást nem tisztázta megfelelően.
A megyei bíróság eljárása során igazságügyi jövedéki- és vámszakértőt rendelt ki, majd a szakértő megállapításai alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy a jövedéki hatóság csak részben tett eleget a Ket. 50. § (1) bekezdése szerinti tényállás tisztázási kötelezettségének. Helyesen állapította meg, hogy a 4. rekeszben szállított gázolaj nem felelt meg a magyar szabványnak. A mintavétel folyamata és az adóalap megállapítása azonban nem volt megfelelő, ezért sem a bírság, sem az adó összege nem megalapozott. Álláspontja szerint a jövedéki hatóság helytelenül alkalmazott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 108. §-a szerinti becslést, miután az adóalap pontosan meghatározható volt. A megismételt eljárásra előírta, hogy a vámhatóság vizsgálja át az irattárában található, a felperes által becsatolt bizonylatokat ("kutyanyelveket"), valamint szerezze be a lefejtőhelyek nyilvántartásait és ezen okiratok figyelembevételével állapítsa meg az adó alapját.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a jogerős ítélet ellentétes a Pp. 221. § (1) bekezdésében, a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Jöt.) 48. § (2) bekezdésében és az Art. 108. §-ában foglaltakkal. Kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. Álláspontja szerint a Jöt. 48. § (2) bekezdése felhatalmazza a jövedéki hatóságot arra, hogy az Art. szabályait és az Art. 108. § (3) bekezdés b) pontja szerinti becslést alkalmazza. Sérelmezte, hogy a jogerős ítéletben foglaltakkal ellentétben a perben beszerzett szakvélemény nem tartalmaz olyan megállapítást, hogy az adóalap pontosan meghatározható. Annyit rögzít csupán, hogy a jövedéki termék becsült mennyisége után jövedéki adó és bírság kiszabásának nincs helye. A szakvéleményből tehát nem vonható le olyan következtetés, hogy a becslés feltételei az eljárásban nem álltak fenn. Az alperes álláspontja szerint az ítéletből nem állapítható meg, hogy milyen módon lehetett volna az adóalapot pontosan megállapítani, ilyen módszert a szakértő sem javasolt, illetve a megismételt eljárásra adott iránymutatásban rögzített bizonylatok alapján az adóalap már nem állapítható meg. A lefejtés során ugyanis a gázolajat nem rekeszenként külön fejtették le, ilyen adatot a "kutyanyelvek" nem tartalmaznak. A lefejtőhelyek nyilvántartásai is csak azt tartalmazzák, hogy milyen mennyiségű gázolajat vásároltak, azt azonban nem, hogy a tartálykocsi melyik rekeszéből engedték le.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a jövedéki ügyben alkalmazott szankciók nagy súlyú, részben büntető jellegű joghátrányok. Az ügy jogi természete, a szankció neme és mértéke alapján az Európai Emberi Jogi Bíróság 1984. február 24-én kelt Ö. V. Németország ügyében hozott ítéletében lefektetett elvek alapján megállapítható, hogy a jövedéki hatóság által megállapított joghátrányok olyan büntetőjogias szankciók, amelyekhez büntetőjogi jellegű garanciák kell, hogy társuljanak. Az Európai Unió Bírósága a Müncheni Műszaki Egyetem ügyben (C-269/90.) is kiemelte azokat az eljárási jogokat, amelyek a közigazgatás széles körű mérlegelési joga esetén hangsúlyozottan érvényesülnek. Ennek megfelelően a jövedéki hatóságnak gondos és pártatlan vizsgálatot kell végeznie, amelynek az egyedi eset lényeges szempontjaira ki kell terjednie. Az érintettnek joga van ahhoz, hogy gondosan feltárt tényállás alapján garanciális jogait érvényesítve járjon el a hatóság, álláspontját kifejthesse, és megfelelően indokolt döntést kaphasson.
Az alperes a jövedéki adó és bírság alapjául szolgáló gázolajmennyiség megállapításának jogszabályi alapjául az Art. 108. § (3) bekezdés b) pontjára hivatkozott. E szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. Becslés akkor alkalmazható, ha az adó, illetve a költségvetési támogatás alapja nem állapítható meg. A Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy az Art. 108. § (3) bekezdés b) pontja alkalmazásának feltételei a jelen ügyben nem álltak fenn. A jövedéki hatóság ugyanis csak akkor becsülhet, ha az adó alapja más módon nem állapítható meg. A perbeli esetben nem volt akadálya annak, hogy a jövedéki hatóság az ellenőrzött gázolaj mennyiségét egyszerű fizikai eljárással megmérje. Ezen kötelezettsége alól nem mentesíti az, hogy az ellenőrzésről felvett, illetve a mintavételről készült jegyzőkönyvben feltüntetett közreműködő a felperes alkalmazottja a gázolajmennyiség megállapításának módja ellen panasszal nem élt, illetve a tényleges mennyiség szemrevételezése és az ellenőrzött személlyel közösen került megállapításra (ellenőrzési jegyzőkönyv 3. oldal tényállás leírása rovata). A jövedéki ellenőrzés alanya ugyanis nem a felperes alkalmazottja, hanem a felperesi kft. volt, akit a kft.-t érintő fizetési kötelezettség vonatkozásában a törvény erejénél fogva annak ügyvezetője jogosult képviselni. Amennyiben az ellenőrzött jogi személy képviselője az ellenőrzéskor nincs jelen, az alkalmazott eljárását vagy nyilatkozatát valamely jogosultságról való lemondás tekintetében nem lehet figyelembe venni. Ezt igazolja az a körülmény is, hogy a jegyzőkönyvben rögzített nyilatkozattal szemben a felperes ügyvezetője már az első fokú határozat ellen benyújtott fellebbezésében sérelmezte a 4. számú rekeszben lévő mennyiség pontos megállapításának elmulasztását. Előadta, hogy kérték az ellenőrzést végző személyeket, hogy a két gépkocsit kísérjék el a lefejtési útvonalon, amely kérésének az ellenőrzést végző személyek nem tettek eleget.
A Legfelsőbb Bíróság összességében megállapította, hogy a jövedéki hatóság olyan büntetőjogias eljárásban, amelyben a garanciáknak is büntetőjogi jelleggel kell érvényesülniük, elmulasztotta a tényállás tisztázását a szankció alapjául szolgáló gázolajmennyiség megállapítása körében. Ezért a Legfelsőbb Bíróság osztotta a jogerős ítélet indokolásában kifejtett azon álláspontot, hogy a tényállás tisztázásának ezen elmulasztása az alperes határozatát jogszabálysértővé teszi. A megyei bíróság helyesen mutatott rá arra is, hogy miután a gázolaj mennyiségének megállapítása fizikai méréssel lehetséges volt, az Art. 108. § (3) bekezdés b) pontja alapján a becslés jogalapja sem állt fenn.
A megyei bíróság a megismételt eljárásban az adó alapját képező gázolaj mennyiségének megállapítását a rendelkezésre álló bizonylatok alapján írta elő. Az alperes felülvizsgálati kérelmében vitatta, hogy az ítéletben megjelölt dokumentumok adatot szolgáltatnak a 4. rekeszben szállított gázolajmennyiség megállapítására. E körben a Legfelsőbb Bíróság az alperes felülvizsgálati előadását osztotta. A felülvizsgálati kérelemhez becsatolt "kutyanyelvekből" ugyanis megállapítható, hogy azok semmilyen adatot nem rögzítettek a tekintetben, hogy a gázolajat melyik rekeszből fejtették le. Miután az alperes a közigazgatási eljárásban jogellenesen mulasztotta el a tényállás megfelelő tisztázását, a megismételt eljárásban a jövedéki hatóságot terheli az a kötelezettség, hogy az ellenőrzéskor tisztázni elmulasztott tényállást az adó alapja vonatkozásában megfelelően felderítse és bizonyítsa. A Legfelsőbb Bíróság annyiban módosítja a jogerős ítélet megismételt eljárásra adott iránymutatását, hogy a jövedéki hatóságnak az ítéletben felsorolt dokumentumokon túlmenően teljes körű lehetősége van a tényállás tisztázására. Ennek során a Ket. 50. § (5) bekezdése szerint szabadon választja meg az alkalmazandó bizonyítási eszközöket.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet az indokolás kisebb módosításával a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír.Kfv.I.39.233/2010.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.