adozona.hu
BH+ 2011.7.325
BH+ 2011.7.325
Adózatlan jövedéki termék szállítója jövedéki bírság fizetésére köteles [2003. évi CXXVII. tv. 104. §, 8/2004. (III. 10.) PM r. 60. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Pesti Jövedéki Adójegy és Zárjegy Hivatal járőrei a Vám- és Pénzügyőrség Központi Bűnüldözési Parancsnokságával együtt 2005. december 15-én ellenőrzést tartottak a F. 2000 Kft. telephelyén, az I., A. u. 1. szám alatt. Az ellenőrzés során előtalálásra kerültek különböző űrtartalmú tárolótartályok, 1 db teljes szűrőberendezés, 4 szeszes folyadékot tartalmazó tartályból jegyzőkönyv felvétele mellett mintavételre került sor. A jelen lévő felperes (aki a Kft. ügyvezetőjének fia) a termékek szárm...
BH+ 2011.7.325 Adózatlan jövedéki termék szállítója jövedéki bírság fizetésére köteles [2003. évi CXXVII. tv. 104. §, 8/2004. (III. 10.) PM r. 60. §]
A Pesti Jövedéki Adójegy és Zárjegy Hivatal járőrei a Vám- és Pénzügyőrség Központi Bűnüldözési Parancsnokságával együtt 2005. december 15-én ellenőrzést tartottak a F. 2000 Kft. telephelyén, az I., A. u. 1. szám alatt. Az ellenőrzés során előtalálásra kerültek különböző űrtartalmú tárolótartályok, 1 db teljes szűrőberendezés, 4 szeszes folyadékot tartalmazó tartályból jegyzőkönyv felvétele mellett mintavételre került sor. A jelen lévő felperes (aki a Kft. ügyvezetőjének fia) a termékek származását igazolni nem tudta, úgy nyilatkozott, hogy a jövedéki termékeket teherautóval ő szállította a telephelyre. E nyilatkozatát a 2006. október 17-ei meghallgatásán megismételte.A Vám- és Pénzügyőrség Vegyvizsgáló Intézete (a továbbiakban: VPVI) a mintákat megvizsgálta, és a 2006. február 9-én kelt vizsgálati jegyzőkönyvben megállapította, hogy az 1-es és 3-as számú tartályban lévő összesen 1.600 liter alkoholtermék a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról megalkotott 8/2004. (III. 10.) PM rendelet (a továbbiakban: PM. r.) 60. § (1) bekezdése alapján nem minősíthető denaturált alkoholnak, mert az alkoholtartalmuk nem éri el a 92 térfogatszázalékot (89,6 illetve 75,3 v/v% alkoholtartalom).
A Pesti Jövedéki, Adójegy és Zárjegy Hivatal (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2007. január 4. napján kelt 10146/1-2006. számú határozatában a felperest 15 229 080 Ft jövedéki bírság és 54 200 Ft vizsgálati költség megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2007. október 31. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a felperest 6960 Ft másodfokú eljárás során felmerült szakértői vizsgálati díj megfizetésére is kötelezte. Indokolásában rögzítette, hogy a másodfokú eljárásban szakértőként kirendelte az MK Nemzetbiztonsági Szakszolgálat Szakértői Intézetét, amelynek tájékoztatása szerint a Vám- és Pénzügyőrség Bűnüldözési Parancsnokságának a megbízása alapján a kért vizsgálatot már elvégezte, a 136/A-2/16/2007. számú vegyészszakértői véleménye értelmében a kérdéses minták nem minősülnek teljesen denaturáltnak, a PM. r. 60. § (1) bekezdésében meghatározott feltételeket nem elégítik ki. A felperes az 1. és a 3. számú tartályban olyan alkohol terméket szállított tehát, amelynek adózott voltát igazolni nem tudta, ezért a Jöt. 114. §-ának (1) bekezdése alapján jövedéki bírságot köteles fizetni. A felperes a jövedéki termék szállításával a törvénysértést elkövette, az ügy elbírálása szempontjából irreleváns, hogy a terméknek ki volt a tulajdonosa, és a szállításra ki adta a megbízást.
A felperes a jövedéki határozatok felülvizsgálata iránti keresetében fizetési kötelezettségei törlését, illetve a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Előadta, hogy kizárólag a szeszes folyadék szállítását végezte, ugyanakkor a birtoklás és tulajdonjog vonatkozásában a hatóság tényállást nem állapított meg. Az általa fuvarozott árúból másnap vettek mintát, amely nem jelenti azt, hogy a termék a szállítás időpontjában is jövedéki terméknek minősült. Vitatta, hogy a szeszes folyadék birtokosa lett volna, így az eredet igazolásának elmaradása nem róható a terhére. Kiemelte, hogy az egyik szakvélemény minimális százalékos eltérést értékelt az alkoholtartalom tekintetében, amely felveti annak lehetőségét, hogy egy ismételt mintavétel esetén akár eltérő eredmény születhetne. Álláspontja szerint a további vizsgálatokhoz szükséges elegendő minta és így független szakértői vélemény hiánya csak a hatóság terhére eshet, figyelemmel arra is, hogy az eljárt szakértők nem függetlenek.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint a hatóság széleskörű bizonyítási eljárást követően, a szállításra vonatkozó teljes körű bizonyítás, továbbá a termék minőségére vonatkozó alapos, aggálytalan szakértői vizsgálat eredményeként jogszerű határozatot hozott.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértette a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 163. § (1) bekezdését, 177. § (1) bekezdését, 206. §-át, tanú- és szakértői bizonyítási indítványának nem tett eleget. Tévesen értékelte a közigazgatási eljárásban folytatott bizonyítási eljárást, mert a hatóságok megsértették a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. §-át, 58. § (1) bekezdését, és (4) bekezdését, 104. § (3) bekezdését, 105. § (2) bekezdését.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperest a jövedéki hatóság jövedéki bírság és vizsgálati költségek megfizetésére azért kötelezte, mert olyan jövedéki terméket szállított, amelyet nem adóraktárban állítottak elő, amelynek adózott voltát nem igazolta.
A hatóság által alkalmazott jogszabály a Jöt 114. § (1) bekezdés b. pontja, (2) bekezdés b. pontja, amelyek szerint a természetes személy amennyiben olyan jövedéki terméket szállít, amelyet nem adóraktárban állítottak elő, a jövedéki termék mennyisége után jövedéki bírságot fizet. Az (1) bekezdés alá tartozónak kell tekinteni azt a jövedéki terméket, amelynek adózott voltát szállítója nem tudja bizonyítani,
A közigazgatási eljárás során a felperes önmaga ismerte el, hogy a telephelyen előtalált (és nem más) terméket a helyszínre ő szállította, származását, adózott voltát igazolni nem tudja.
Az előtalált 1. és 3. számú tartályokban lévő folyadékot a jövedéki hatóság azért minősítette alkoholterméknek, azaz jövedéki termékeknek, mert azokat kettő szakértői vélemény (az összetevőik alapján) nem denaturált szesznek, hanem alkoholterméknek véleményezte.
A Pp. 3. §-ának (4) bekezdése szerint a bíróság a bizonyítási indítványhoz, illetve a bizonyítást elrendelő határozatához nincs kötve. A bíróság mellőzi a bizonyítás elrendelését, vagy a már elrendelt bizonyítás lefolytatását (kiegészítését, megismétlését), ha az a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelen. Az elsőfokú bíróság ítéletében részletes indokát adta annak, hogy a felperes tanú, illetve szakértői bizonyítási indítványának miért nem adott helyt. A felperes a Jöt 114. § (1)-(2) bekezdéseiben foglalt elkövetési magatartások közül a szállítást önmaga ismerte el, ezért e kérdésben további személyek meghallgatása szükségtelen volt. A hatóság által beszerzett szakértői vélemények pedig sem egymással, sem önmagukkal nem voltak ellentmondásban, adataik összhangban voltak abban a kérdésben, hogy az előtalált 1. és 3. számú tartályokban lévő folyadék nem denaturált szesz, hanem alkohol, így a Jöt. 3. § (2) bekezdése alapján a Jöt. tárgyi hatálya alá tartozó jövedéki termékek. A közigazgatási eljárásban beszerzett és a hatóság által felhasznált aggálytalan szakértői vélemények pedig az elsőfokú bíróság helyes álláspontja szerint nem tették szükségessé a perben további szakértő kirendelését.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Pp. 163. § (1) bekezdésének a helytálló alkalmazásával - figyelemmel a Pp. 3. §-ának (4) bekezdésében foglaltakra - okszerűen döntött abban a kérdésben, hogy milyen bizonyítási eljárást folytat le, nem sértette meg sem a tanúbizonyítás (Pp. 167. §), sem a szakértői bizonyítás (Pp. 177. §) szabályait.
A felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye.
Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban a felperes felülvizsgálati kérelme alapján a Legfelsőbb Bíróság nem állapított meg.
Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján, a rendelkezésére álló bizonyítékoknak a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelő értékelésével nem iratellenes, részletes és pontos tényállást állapított meg, amely a jövedéki bírság jogalapjával kapcsolatos tényállási elemeiben az alperes határozatában rögzítettekkel azonos. A felperes a Pp. 164. § (1) bekezdésében foglalt bizonyítási kötelezettsége ellenére a határozati tényállások valósággal egyezőségét nem cáfolta meg. A tényállásra alkalmazva a Jöt. 114. § (1)-(2) bekezdésében foglaltakat, az elsőfokú bíróság azt is jogszerűen állapította meg, hogy felperes az általa szállított, az 1. és 3. tartályban lévő jövedéki termék származását, adózott voltát nem bizonyította, amely okán a hatóság helytálló jogkövetkezményt alkalmazott.
A Jöt. 48. §-ában foglaltak szerint az ellenőrzésre az e törvényben meghatározott eltérésekkel az Art.-t, a vámjogszabályokban, illetve az Art.-ban nem szabályozott kérdésekben pedig Ket.-et kell megfelelően alkalmazni. A hatóságnak tehát a felperes felülvizsgálati kérelmében foglaltakkal ellentétben elsődlegesen nem a Ket.-et, hanem a Jöt-öt és az Art.-t kellett alkalmaznia. A felperes a Pp. 164. § (1) bekezdésében foglalt bizonyítási kötelezettsége ellenére a hatóság eljárásában az ügy érdemi elbírálására kiható eljárási jogszabálysértést nem bizonyított, kereseti kérelmének a keretei között az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg tehát, hogy a hatóság döntése jogszerű.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír.Kfv.V.39.222/2010.)