BH 2011.7.208

A foglalkoztatót terhelő táppénz egyharmadának hozzájárulás címén történő megfizetési kötelezettsége fennáll a biztosított többes jogviszonya esetén figyelemmel arra, hogy a biztosított gazdasági társaság tagja [1997. évi LXXX. törvény 5. § (1) bekezdés f) pont, 19. § (5) bekezdés, 2006. évi IV. törvény 21. § (2) bekezdés, 22. § (2) bekezdés és 91. § (2) bekezdés].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Dr. T. Zs. F. - aki 2005. március 1-jétől az A. Bt. beltagja és 2007. január 15-éig heti 36 órát meghaladó foglalkoztatás mellett munkaviszonyban állt az S. Rt. munkáltatóval - 2007. január 16-ától 2007. április 15-éig táppénzes állományban volt és részére mindkét jogviszony figyelembevételével az egészségbiztosítási pénztár 2 594 515 Ft táppénzellátást folyósított.
Az egészségbiztosítási pénztár az A. Bt.-t 67 873 Ft táppénz hozzájárulás megfizetésére kötelezte foglalkoztatót terhelő táppén...

BH 2011.7.208 A foglalkoztatót terhelő táppénz egyharmadának hozzájárulás címén történő megfizetési kötelezettsége fennáll a biztosított többes jogviszonya esetén figyelemmel arra, hogy a biztosított gazdasági társaság tagja [1997. évi LXXX. törvény 5. § (1) bekezdés f) pont, 19. § (5) bekezdés, 2006. évi IV. törvény 21. § (2) bekezdés, 22. § (2) bekezdés és 91. § (2) bekezdés].
Dr. T. Zs. F. - aki 2005. március 1-jétől az A. Bt. beltagja és 2007. január 15-éig heti 36 órát meghaladó foglalkoztatás mellett munkaviszonyban állt az S. Rt. munkáltatóval - 2007. január 16-ától 2007. április 15-éig táppénzes állományban volt és részére mindkét jogviszony figyelembevételével az egészségbiztosítási pénztár 2 594 515 Ft táppénzellátást folyósított.
Az egészségbiztosítási pénztár az A. Bt.-t 67 873 Ft táppénz hozzájárulás megfizetésére kötelezte foglalkoztatót terhelő táppénz hozzájárulás címén. A foglalkoztató fellebbezése folytán eljárt Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Indokolásában utalt a kötelező egészségbiztosítás ellátásai­ról szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 43. § és 46. §-ában, továbbá a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 44. §-ában írt rendelkezésekre. Társas vállalkozónak minősült dr. T. Zs. F. a bt.-nél fennállt biztosítási jogviszonyára figyelemmel, és ezért állapított meg és utalt ki részére az egészségbiztosítási pénztár a bt.-nél fennállt jogviszonya miatt is 203 617 Ft táppénzkülönbözetet. Erre figyelemmel pedig köteles a Tbj. 5. § (1) bekezdés f) pontja és a 19. § (5) bekezdése szerint a foglalkoztató a táppénz egyharmadát hozzájárulás címén megfizetni.
A határozatot a fizetésre kötelezett foglalkoztató keresettel támadta meg a munkaügyi bíróság előtt és annak hatályon kívül helyezését, a fizetési kötelezettség alóli mentesítését kérte. Hivatkozott arra, hogy 2006. július 1-jétől a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) változott, ehhez képest az alperes ezt a módosítást nem követte. Utalt a Gt. 91. § (2) bekezdésében írt rendelkezésre és arra, hogy a vitatott időpontban a bt. tagság önmagában a biztosítási kötelezettséget nem alapozta meg.
Az alperes a kereset elutasítását kérte fenntartva határozata ténybeli és jogi indokait.
A munkaügyi bíróság ítéletével az OEP határozatát - az alperes elsőfokú határozatára is kiterjedően - hatályon kívül helyezte.
Az ítélet indokolásában megállapította a munkaügyi bíróság, hogy az alperes a határozatát arra alapozta, hogy a perbeli keresőképtelenségi időszakban dr. T. Zs. F. a felperesnél társas vállalkozóként volt biztosított, s a felperest emiatt terheli a kifizetett táppénz után a hozzájárulási összeg megfizetése. A bíróság osztotta a felperes keresetében kifejtett álláspontját, azt, hogy az alperes elmulasztotta figyelembe venni a 2006. július 1. napjától bekövetkezett jogszabályváltozásokat. Kiemelte a Gt. 91. § (2) bekezdésének rendelkezését, amely szerint nem minősül személyes közreműködésnek az üzletvezetés és a képviselet ellátása. Az új Gt. alapján a vezető tisztségviselők - e minőségükből fakadó személyes közreműködési kötelezettség híján - kikerültek a minimumbiztosítás, illetve a minimum járulékfizetési kötelezettség alól. Dr. T. Zs. F. esetében személyes közreműködési kötelezettség a fentieken túlmenően sem a társasági szerződésben, sem a tagok közötti bármely más megállapodásban nem került rögzítésre. Megállapította a munkaügyi bíróság, hogy a felperes üzletvezetője dr. T. Zs. F. tehát a vizsgált időszakban nem minősült biztosítottnak, hiszen járulékfizetés sem terhelte. Mindebből következően táppénzre való jogosultságát az üzletvezetőnek nem a jelenlegi, a felperesnél fennálló jogviszonya, hanem az előző foglalkoztatónál fennállt biztosítási jogviszonya alapozta meg.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel a Pp. 270. § (2) bekezdésére, jogszabálysértésre hivatkozva. Utalt a 2007. november 19-én végzett hatósági szakellenőrzés során felvett jegyzőkönyvben foglaltakra, amelyből kitűnően dr. T. Zs. F. 2005. március 1-jétől kezdődően kiegészítő tevékenységet nem folytató társas vállalkozónak minősült. Hivatkozott az Ebtv. 43. § (3) bekezdésében és a Tbj. 19. § (5) bekezdésében írt rendelkezésre, valamint arra, hogy utóbb táppénzkülönbözetet folyósítottak dr. T. Zs. F. részére a felperesnél fennállt biztosítási jogviszonyára figyelemmel, amit át is vett.
Az alperesi álláspont szerint a munkaügyi bíróság tévesen értelmezte a jogszabályokat, és ezzel megsértette a Pp. 206. § (1) bekezdését, mert a rendelkezésre álló tényeket, okirati bizonyítékokat a logika szabályait megsértve okszerűtlenül értékelte és helytelen következtetésre jutott akkor, amikor az alperesi határozatot a másodfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Egyben sérelmezte a perköltség mértékét is.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a munkaügyi bíróság ítéletének hatályban tartását kérte, kiemelve a Gt. 91. § (2) bekezdésében írt rendelkezést és azt, hogy dr. T. Zs. F. biztosított minőségét egyes időszakokban - a módosult jogszabályokra figyelemmel - külön-külön kellett vizsgálni és a jelen eljárás tárgya nem a felvett táppénz összege. Vitatta, hogy a munkaügyi bíróság által megállapított munkadíj összege eltúlzott lenne.
A felülvizsgálati kérelem az alábbi indokok szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati kérelem elbírálása során azt kellett vizsgálnia, hogy a munkaügyi bíróság jogszabálysértés nélkül az eljárásjogi szabályok betartása mellett érdemben - az alkalmazandó jogszabályok helyes értelmezésével - helytálló döntést hozott-e.
A jogvita elbírálása során vizsgálni kellett azt az alap­vetően eldöntendő kérdést, hogy a felperesnél beltag dr. T. Zs. F., aki üzletvezető, társadalombiztosítási jogviszonyban állónak tekintendő-e vagy sem, figyelemmel a jogszabályváltozásokra.
Helyesen idézte a munkaügyi bíróság a Gt. 91. § (2) bekezdésében írt azon rendelkezést, miszerint nem minősül személyes közreműködésnek az üzletvezetés és a képviselet ellátása, valamint a munkaviszonyban, illetve polgári jogi szerződés alapján történő munkavégzés. Ebből azonban helytelenül vonta le azt a következtetést, hogy akkor dr. T. Zs. F., mint felperesi bt. beltag üzletvezető nem állt társadalombiztosítási jogviszonyban a társadalombiztosítási rendelkezések szerint. Ez a Gt.</a> szabály azt jelenti, hogy ezen időponton túl személyes közreműködést vállaló tagnak a többi taggal való megállapodása a törvény szerint a jövőben nemcsak a társasági szerződésben, hanem azon kívül is bármikor megköthető lesz. Ebből következően a vállalt személyes közreműködés módjának, tartalmának meghatározása a jövőben nem lesz kötelező szerződési tartalom. A törvény egyértelműen megkülönbözteti a tagi munkavégzés alapjául szolgáló különböző jogviszonyokat, amikor kimondja, hogy nem minősül személyes közreműködésnek a munkaviszonyban, valamint a valamely polgári jogi szerződés (megbízás) alapján történő munkavégzés. Nem minősül személyes közreműködésnek az üzletvezetés és a képviselet ellátása sem, hiszen általános rész szabályai szerint a vezető tisztség ellátására a Polgári Törvénykönyv megbízási szerződésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni. A törvény alapján tehát személyes közreműködésnek csak a tagsági viszony alapján való tagi részvételt lehet tekinteni, ha az nem valamely más jogviszony keretében történik. Vagyis a Gt. 91. § (2) bekezdése csupán szétválasztja az egyes jogviszonyokat, az egyes tevékenységekhez kötött jogviszonyokat nevesíti és e rendelkezés a társasági szerződés kötelező tartalmára van kihatással. Nem a társadalombiztosítási törvényt mintegy felülírva, annak hatálya alól veszi ki a bt. üzletvezetőt. Különösen nem lehet ekként értelmezni e rendelkezést a Gt. 21. § (2) bekezdésének és 22. § (2) bekezdésének rendelkezéseit figyelembe véve, amely szerint a bt. üzletvezetésre jogosult tagja vezető tisztségviselő és e tevékenységét a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályai szerint látja el.
A Tbj. 5. § (1) és (2) bekezdése szerint a törvény alapján biztosított, az (1) bekezdés g) pontján túl, ...a gazdálkodó szervezet választott tisztségviselője, gazdasági társaság vezető tisztségviselője... Dr. T. Zs. F. úgyis mint a felperesi bt. beltagjaként működő üzletvezető, tehát a társadalombiztosítási jogszabályok szerint biztosított volt, ezért az alperes által felhívott Ebtv. 43. § (3) bekezdése szerint kellett a táppénzzel kapcsolatos döntését alperesnek meghoznia és ez adott alapot a Tbj. 19. § (5) bekezdésében írtak alkalmazására, vagyis arra, hogy a felperesi foglalkoztatót a biztosított betegsége miatti keresőképtelensége időtartamára folyósított táppénz egyharmadának megfizetésére kötelezze hozzájárulás címén.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy nincs jelentősége a per eldöntése szempontjából annak, hogy a biztosított úgyis mint a felperes képviselője, üzletvezetője milyen tartalmú jegyzőkönyvet írt alá a hatósági ellenőrzés során, mert az észrevételen túl ez ellen jogorvoslattal nem élhetett, ez nem minősült érdemi döntésnek, és a Legfelsőbb Bíróság éppen így nem értékelte a táppénz folyósításának és felvételének körülményeit sem.
Mindezen indokokra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogszabály alapvető téves értelmezése miatt hozott jogszabálysértő munkaügyi bírósági ítéletet hatályon kívül helyezte a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Mfv. III. 11.167/2009.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.