adozona.hu
BH 2011.7.204
BH 2011.7.204
I. Annak vizsgálatánál, hogy a munkáltató kimentette-e magát az egyenlő bánásmód megsértése alól, a hátrányos megkülönböztetést sérelmező fél által tulajdonságként megjelölt életkor irányadó [2003. évi CXXV. tv. 8. § o) pont, 19. § (2) bekezdés]. II. E jogkérdés eldöntésénél nincs jelentősége az esélyegyenlőségi terv életkorra vonatkozó szabályának (Mt. 70/A. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a felperesek közalkalmazotti jogviszonyát 2006. augusztus 1-jén kelt felmentéssel a Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pontjára utalva létszámcsökkentésre hivatkozással megszüntette.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg az I., II., IV. r. felperes közalkalmazotti jogviszonyát, és erre tekintettel rendelkezett a Kjt. 34. §-ban foglalt jogkövetkezményekről. Kötelezte az alperest a III. r. felperes részére 57 000 forint képzési támogatás m...
BH 2011.7.204 I. Annak vizsgálatánál, hogy a munkáltató kimentette-e magát az egyenlő bánásmód megsértése alól, a hátrányos megkülönböztetést sérelmező fél által tulajdonságként megjelölt életkor irányadó [2003. évi CXXV. tv. 8. § o) pont, 19. § (2) bekezdés].
II. E jogkérdés eldöntésénél nincs jelentősége az esélyegyenlőségi terv életkorra vonatkozó szabályának (Mt. 70/A. §).
Az alperes a felperesek közalkalmazotti jogviszonyát 2006. augusztus 1-jén kelt felmentéssel a Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pontjára utalva létszámcsökkentésre hivatkozással megszüntette.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg az I., II., IV. r. felperes közalkalmazotti jogviszonyát, és erre tekintettel rendelkezett a Kjt. 34. §-ban foglalt jogkövetkezményekről. Kötelezte az alperest a III. r. felperes részére 57 000 forint képzési támogatás megfizetésére, egyebekben a III. r. felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperesekkel közölt felmentési indok valós és okszerű volt. Ugyanakkor a munkáltató az I., II., és a IV. r. felperesek esetében a felmentéskor megsértette az Mt. 5. § (1) bekezdésében foglalt egyenlő bánásmód követelményét, mivel a felmentéssel érintettek kiválasztásakor 50 évet meghaladó életkoruk volt a szempont. Az alperes óvodában alkalmazott 25 óvodapedagógus közül 8 fő volt 50 évnél idősebb, 1 huszonéves közalkalmazott mellett 16 fő (a többség) 30 és 50 év közötti életkorú volt. A felmentéskor 6 fő jogviszonya került megszüntetésre, ebből 5 fő 50 évesnél idősebb volt, a kiválasztás jogszerű indokát az alperes nem tudta megadni.
A III. r. felperes a Gyógypedagógiai Főiskolán végezte a tanulmányait, melynek költségeit az alperes jogelődje, majd az alperes is megtérítette. Az erre nézve létrejött szóbeli megállapodást az alperes sem vitatta, ezért az ítélkezési gyakorlatra is figyelemmel elvárható a munkáltatótól a teljesítés akkor is, ha a tandíjjal érintett időszak a közalkalmazott jogviszonyának megszűnésével egybeesik. A munkáltató egyoldalúan a szóbeli megállapodást sem szüntetheti meg.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében azzal hagyta helyben, hogy az I., II., és a IV. r. felperesek közalkalmazotti jogviszonya megszűnésének időpontját 2008. október 1-jében állapította meg, és felemelte a részükre járó elmaradt illetmény összegét az elsőfokú ítélet meghozatalától az elhelyezkedésükig terjedő időre, kamatokkal növelten.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. § (3) bekezdés alapján helyes indokaira is tekintettel, azok szükségtelen megismétlése nélkül hagyta helyben.
Kiemelte, hogy a 2003. évi CXXV. törvény 19. § (2) bekezdésében foglalt bizonyítási teher szabályának az alperes nem tudott eleget tenni, mivel nem bizonyította egyértelműen, hogy a felperesek kiválasztását szakmai szempontok indokolták.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését, a felperesek keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint nem helytálló az eljáró bíróságok indokolása, mely szerint nem adta szakmai indokát a felmentéssel érintettek kiválasztásának. Igazolta, hogy a felperesek korábbi munkavégzési helye, az M. utcai Óvoda székhely óvodával történő egyesülését követően egy pedagógiai nevelési program maradt, amely a korábbi, a felperesek által tanított program megszűnését eredményezte. A csökkenő gyermeklétszám a csoportok számának csökkentését indokolta, ezen csoportokat a gyermekek érdekében azonos óvodapedagógus-pároknak kell végigvinniük.
Az ún. "védett kor" törvényi meghatározásánál az Mt. 70/A. § (2) bekezdés b) pontját kell figyelembe venni, amely az esélyegyenlőség tekintetében a 40 évet, illetve az ezt meghaladó életkort veszi figyelembe, így a bíróságok azt a jogszabálytól eltérően határozták meg 50 évben. Mivel a munkáltatónál 25 fő óvodapedagógusból 3 fő gyermekgondozási segélyen távol van, az aktív 22 főből pedig 19 fő 40 éven felüli, ezért az egyenlő bánásmód megsértése kérdéskörében nem lehet egyedül csak az életkort vizsgálni.
Álláspontja szerint az eljáró bíróságok a III. r. felperes tandíjával kapcsolatos döntésüket jogszabállyal nem támasztották alá.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A felülvizsgálati kérelemben hivatkozottak jogszabálysértés megállapítására nem adtak módot [Pp. 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés, BH 2001/197., BH 2002/29.].
Az alperes óvodában alkalmazott 25 fő óvodapedagógusból 8 fő, a felmentéssel elküldött 6 főből 5 fő 50 évesnél idősebb volt. Ezen adatokkal szemben az alperest terhelte a 2003. évi CXXV. törvény 19. § (2) bekezdés alapján annak bizonyítása, hogy megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani az egyenlő bánásmód követelményét, vagyis a felperesek közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetésére nem életkoruk miatt került sor, hanem az általa hivatkozottak szerint annak szakmai és módszertani szempontjai voltak.
Mivel a felmentettek zömmel 50 év felettiek voltak, ezért a felperesek által a 2003. évi CXXV. törvény 8. § o) pontjára hivatkozással megjelölt védett tulajdonságnak az 50 év feletti életkort kell tekinteni, e körben az esélyegyenlőségi terv szempontjait tartalmazó Mt. 70/A. § előírásai nem vehetők figyelembe.
Az eljáró bíróságok helytállóan állapították meg, hogy az alperes a 2003. évi CXXV. törvény 19. § (2) bekezdésben foglalt kötelezettsége ellenére nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy a felperesek kiválasztására, a felmentési intézkedés kiadására nem az életkoruk miatt került sor. A jogerős ítélet az alperes által hivatkozott szakmai szempontokat (óvodapedagógusok párban dolgozása, csökkenő csoportlétszámok) helyesen értékelte, amikor megállapította, hogy nem csak a csökkentett csoportszám miatt megszűnő álláshelyeken foglalkoztatott óvodapedagógusok jogviszonyát szüntették meg, továbbá a IV. r. felperessel korábban egy párban dolgozó másik óvónő jogviszonyát nem szüntetették meg. Helytálló a megszűnő "lépésről-lépésre" óvodai nevelési programmal kapcsolatos ítéleti érvelés is.
Alaptalan a felülvizsgálati kérelem a III. r. felperes tandíjtámogatása vonatkozásában is. Az alperes jogelődje és az alperes tanulmányi szerződés nélkül is vállalta a III. r. felperes gyógypedagógiai főiskolai tanulmányi költségét, és ezt teljesítette is. Helytállóan hivatkoztak az eljáró bíróságok a következetes bírói gyakorlatra, miszerint ha a munkáltató tanulmányi szerződés nélkül is vállalja a továbbtanuló munkavállaló tanulmányai anyagi támogatását, e megállapodást egyoldalúan nem módosíthatja, és nem szüntetheti meg arra tekintettel, hogy a gazdálkodásában felmerülő okok miatt nem kívánja az érintett személy munkaviszonyát fenntartani.
Az Mt. 112. § (1) bekezdése a tanulmányi szerződésre vonatkozóan írja elő kötelezően az írásbeliséget, az Mt. 110. § (1) bekezdése csak lehetőségként tartalmazza a tanulmányi szerződés megkötését a továbbtanuló munkavállaló támogatására. A munkáltató számára tehát nem tiltott tanulmányi szerződés nélkül sem a tanulmányi költségek kifizetése. Utóbb ezen szóban létrejött és teljesedésbe ment megállapodást egyoldalúan a munkáltató érdekkörében felmerült okból történő jogviszony megszűnés miatt nem szüntetheti meg.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.040/2009.)