adozona.hu
AVI 2011.6.68
AVI 2011.6.68
Az adózónak a becsült adóalaptól való eltérést hitelt érdemlően kell bizonyítania (2003. évi XCII. tv. 108. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2003., 2004. években használt raklapok forgalmazásával foglalkozott, a magánszemélyektől történt beszerzéseiről vételi jegyeket állított ki.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Megyei Igazgatóság Társas Vállalkozások Ellenőrzési Főosztálya Társas Vállalkozások Ellenőrzési Osztálya II. (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2002. december 30. és 31. napokra, valamint a 2003. és 2004. évekre vonatkozóan társasági adó adónemben bevallások utólagos vizsgálatát végezte. A...
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Megyei Igazgatóság Társas Vállalkozások Ellenőrzési Főosztálya Társas Vállalkozások Ellenőrzési Osztálya II. (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2002. december 30. és 31. napokra, valamint a 2003. és 2004. évekre vonatkozóan társasági adó adónemben bevallások utólagos vizsgálatát végezte. Az ellenőrzés eredményeként a 2005. december 6. napján kelt határozatában a felperes 2003. és 2004. évi adóalapját 6 944 000 Ft-ban, illetve 9 189 000 Ft-ban állapította meg, és terhére 2003. évre 1 250 000 Ft, 2004. évre 1 470 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyet adóhiánynak minősített. A felperest 2 720 000 Ft társasági adó, 1 360 000 Ft adóbírság és 382 117 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2006. március 23. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában rögzítette, hogy a felperes által a vizsgált időszakban kiállított mind a 2684 db vételi jegyről a revízió azt állapította meg, hogy nem hiteles bizonylatok, mivel az eladóként feltüntetett magánszemélyek és megadott lakcímeik nem valósak, továbbá 2003. év augusztus hónapig a felperes több vételi jegyet állított ki, mint amennyit vásárolt. A felperes selejtezést 2003. évben nem, 2004-ben emlékezetből végzett, a hibás raklapok szétszedése után a továbbfelhasználásra alkalmas deszkák anyagköltségkénti elszámolása, nyilvántartása nem történt meg. A felperes könyvelése, az általa kiállított vételi jegyek nem alkalmasak az eladott áruk beszerzési értékének elszámolására, a társasági adó alapjának megállapítására.
A felperes keresetében a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. A becslés alkalmazásának feltételeit nem vitatva előadta, hogy nem azonos minőségű raklapokat vásárolt, amelyeken szükség szerinti javításokat végzett. Álláspontja szerint a beszerzési ár meghatározására az adóhatóság által alkalmazott egyszerű átlagolási módszer nem alkalmas.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában idézte az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) becslést szabályozó 108. §-ának (1)-(4) bekezdéseit, és megállapította, hogy a revízió a becslés során azt a módszert választotta, amelynek segítségével leginkább valószínűsíthető a tényleges gazdasági esemény.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint az ítélet sérti a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. §-ának (1) bekezdését, 221. §-ának (1) bekezdését, az Art. 108. §-ának (1)-(2), (8) bekezdéseit, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 26. §-át. A felperes lényegében fenntartotta és megismételte a keresetében foglaltakat, sérelmezve azt, hogy az elsőfokú bíróság nem indokolta meg, hogy a magánszakértő véleményét, a hasonló tevékenységet végző gazdasági társaságok eredményeit miért rekesztette ki a bizonyítékok közül. Előadta, hogy felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő az alperes határozatának felülvizsgálatára irányuló, a megyei bíróság 15. számú a keresetét elutasító ítélettel szemben.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Art. 108. §-ának (1) bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. A (3) bekezdés c) pontja értelmében becslés alkalmazható, ha az adóhatóság rendelkezésére álló, - azok száma vagy tartalma miatt - jelentősnek tekinthető adat, tény, körülmény alapján alaposan feltételezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapjának megállapítására. A felperes nem vitatta keresetében, hogy az adóhatóság által vizsgált időszakra és adónemben a valós adó alapjának megállapítására a becslés alkalmazásának feltételei fennállottak.
A közigazgatási eljárásban az Art. 108. §-ának (2) bekezdése szerint az adóhatóság bizonyítja, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik. A per eldöntéséhez szükséges tényeket a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperes határozatában a becslés alkalmazott módszerének megfelelősségét igazolta, az adó alapjának valószínűsítését jogszerűen végezte, a felperes azonban a becsült adóalaptól való eltérést hitelt érdemlően nem bizonyította.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Az elsőfokú bíróság értékelte a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, a magánszakértői véleményt, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálta el.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerint részletesen megindokolta, hogy a súlyozott átlagszámítás módszerét, amelyet a benyújtott magánszakértői vélemény is támogatott, kifejezetten a felperes nyilvántartásainak, bizonylatainak - tanúvallomással nem pótolható - hiánya és hiányossága miatt nem lehetett alkalmazni. Részletezte továbbá azt is, hogy az adóhatóság az Art. 108. §-ának (6) bekezdésében szabályozott összehasonlító módszer szerint miért nem volt köteles eljárni.
A Legfelsőbb Bíróságnak hivatalos tudomása van arról, hogy a megyei bíróság 15. számú ítéletét felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a Kfv. I. 35.285/ 2007/6. számú ítéletével hatályában fenntartotta.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.287/2007.)