adozona.hu
AVI 2011.6.60
AVI 2011.6.60
Adóperben az adóhatóság is élhet a bizonyítás lehetőségével, de ez nem azonos azzal, hogy a határozatát a perben egy a korábbitól eltérő jogi indokolással kívánja alátámasztani (1995. évi CXVII. tv. 9. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél bevallások utólagos vizsgálatára irányuló adóellenőrzést folytatott le 2002-2003. adóévekre vonatkozóan, melynek eredményeként személyi jövedelemadó adónemben állapított adókülönbözet. A felperes ezen határozat ellen nem nyújtott be fellebbezést. A felperes 2006. február 17-én kérelmet nyújtott be arra hivatkozással, hogy az adókülönbözettel érintett adásvételi szerződést 2005. augusztus 31-én felbontották, az eredeti állapotot helyreállították.
Az alpere...
Az alperes iránymutatása alapján az elsőfokú adóhatóság végzésével elrendelte az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 115. § (1) bekezdés b) pontja alapján az ismételt ellenőrzést. Ennek eredményeként határozatával a felperes terhére 4 421 647 Ft személyi jövedelemadó adókülönbözetet, valamint 2 210 823 Ft adóbírságot és 835 200 Ft késedelmi pótlékot írt elő. Megállapította, hogy a felperes és az E. Kft. 2005. augusztus 31-én megkötött megszüntető szerződése tartalmánál fogva felbontó szerződésnek minősülne, de ténylegesen az eredeti állapot teljes körűen nem került helyreállításra. A felperes részéről a vételár visszafizetése - bár nem a szerződés szerinti módon - megtörtént, de az ingatlan tehermentesítése nem. Így a felperes tulajdonába jelzálogjoggal terhelten került vissza az ingatlan. Erre figyelemmel a megszüntető szerződést egy "kvázi adásvételi" szerződésnek kell tekinteni, és az nem befolyásolja a felperes 2003. évi adófizetési kötelezettségének fennállását.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helyes indokainál fogva helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és új eljárásra utasítását kérte azzal, hogy az adásvételi szerződés felbontásra került, az eredeti állapotot helyreállították, a jelzálogjog fennállása irreleváns körülmény.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az adóhatóság az Art. 115. § (1) bekezdés b) pontja alapján ismételt ellenőrzést folytatott le a felperes kérelmére az adásvételi szerződés felbontása és az eredeti állapot helyreállítása körében. Az elsőfokú bíróság utalt a Ptk. 319. §-ára, hely szerint a szerződést a felek közös megegyezéssel megszüntethetik és felbonthatják. A (3) bekezdés értelmében a szerződés felbontása esetén a szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal szűnik meg, és a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. A szerződés felbontása esetén tehát a szerződéskötés előtt fennállt helyzetet kell visszaállítani, melynek során olyan helyzetet kell teremteni, mint amilyen akkor lett volna, ha a felek a szerződést meg sem kötik.
A 2005. augusztus 31-én megkötött szerződést vizsgálva megállapította, hogy a felek szándéka nem a szerződés jövőbeni megszüntetésére, hanem annak felbontására és az eredeti állapot helyreállítására irányult, de az eredeti állapot a valóságban nem állt helyre. A vételár visszafizetése ugyan megtörtént a felperes részéről, de az ingatlan tehermentesítése az M. Kft. részéről elmaradt. E körben a felperes magatartása is ellentmondásos volt, hiszen hol sürgette az ingatlan tehermentesítését, később mégis tudomásul vette. Ilyen körülmények között nem lehet szó az eredeti állapot helyreállításáról akkor sem, ha a tulajdonjog rendezése megtörtént. A Legfelsőbb Bíróság PK 32. számú állásfoglalására figyelemmel minden tekintetben helyre kell állítani az eredeti állapotot.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes határozatában a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 9. § (1) bekezdésére ugyan nem hivatkozott, de a perben a szabad bizonyítás elve alapján erre lehetősége volt és az alperes erre való utalása is helytálló. A 2003 évi adókötelezettséget nem érinti az azt követő második évben bekövetkezett szerződésbontás. Nem találta ugyanakkor alkalmazhatónak a felperes által hivatkozott Szja. tv. 1. § (7) bekezdését, mivel az 2004. január 1. napján lépett hatályba.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését, mivel az megsértette az Szja. tv. 1. § (2) bekezdését, 9. § (1) bekezdését, 59. és 61. §-át, és az eredeti állapot helyreállításra került.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét - az indokolás módosításával - hatályában fenntartotta.
A közigazgatási perben a bíróság az alperes jogerős határozatának felülvizsgálatát abban a körben tudja elvégezni, amelyet a határozat tartalmaz. A határozat szerinti jogi indokolás felülvizsgálata körében állapítható meg, hogy az jogszerű-e vagy sem. Erre figyelemmel az alperes a közigazgatási per során már nem térhet át - a határozatát egyébként megalapozó - más irányultságú jogi indokolásra. A perben az alperes határozata azon alapult, hogy az adásvételi szerződés felbontásakor az eredeti állapot teljes körűen nem került helyreállításra. Határozatában nem hivatkozott az Szja. tv. 9. § (1) bekezdésére és az abból levezetett elvi álláspontjára.
A Legfelsőbb Bíróság abban egyetért az elsőfokú bírósággal, hogy a szabad bizonyítás elve alapján az alperesnek is lehetősége van bizonyításra közigazgatási perben. Az alperes azonban nem bizonyítást kívánt lefolytatni a közigazgatási perben, hanem határozatát egy másfajta jogi indokolással kívánta alátámasztani, amely fel sem merült az adóigazgatási eljárásban. Ez a perbeli magatartás nem azonos az alperes bizonyítási lehetőségével.
Az alperesnek az Szja. tv. 9. § (1) bekezdésére hivatkozása nem korábbi jogi indokolásának alátámasztása, kiteljesítése, hanem egy újfajta indokolás, amelyre nincs lehetőség. A közigazgatási perben ugyanis a határozatban szereplő jogi indokolás alapján lehet megítélni a határozat jogszerűségét.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az alperes Szja. tv. 9. § (1) bekezdésére hivatkozását és az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatos okfejtését mellőzi.
A Legfelsőbb Bíróság ugyanakkor teljes mértékben egyetértett az elsőfokú bíróságnak a szerződés felbontásával, az eredeti állapot helyreállításával kapcsolatos jogi álláspontjával. A Ptk. 319. § (1) és (3) bekezdései, valamint a Legfelsőbb Bíróság PK 32. számú állásfoglalására figyelemmel csak abban az esetben lehet szó eredeti állapot helyreállításáról, ha az minden tekintetben megvalósult és olyan helyzet állt elő, mintha a felek az adásvételi szerződés meg sem kötötték volna.
A perbeli esetben megtörtént ugyan a felperes részéről a vételár visszafizetése és tulajdonjogának visszajegyzése, de a jelzálogjog fennmaradására tekintettel az eredeti állapot nem állt helyre. A felperes 2003. évben tehermentes ingatlant adott el a vevő részére, így az eredeti állapot helyreállításáról csak akkor lehetne szó, ha a felperes tehermentes ingatlant kapott volna vissza. A feltárt tények alapján megállapítható volt, hogy a felperes jelzálogjoggal terhelt ingatlant kapott vissza, így a szerződés felbontásáról és az eredeti állapot helyreállításáról jogi értelemben nem lehetett szó.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján - az indokolás módosításával - hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.293/2007.)