adozona.hu
ÍH 2011.92
ÍH 2011.92
MEG NEM TÉRÜLÉSI NYILATKOZAT BESZERZÉSÉNEK JOGHATÁSA - REGISZTRÁCIÓ A FELSZÁMOLÁSBAN - KIFOGÁS - KÖVETELÉS ENGEDMÉNYEZÉSE FELSZÁMOLÁSBAN -HITELEZŐI JOGÁLLÁS
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság 8. sorszámú érdemi határozatával dr. T. Sándor kifogását elutasította. Megállapította, hogy az adós az F. Megyei Bíróság felszámolást elrendelő végzése alapján - 2009. április 24-ei kezdő időponttal - került felszámolás hatálya alá. Dr. T. Sándor 2010. március 24-én nyújtott be kifogást, melyben sérelmezte, hogy a felszámoló a hitelezői gyűlés összehívását elmulasztotta. Azt is sérelmezte, hogy a felszámoló nem tekinti őt az adós hitelezőjének és követelését nem szerepelte...
Az elsőfokú bíróság 8. sorszámú érdemi határozatával dr. T. Sándor kifogását elutasította. Megállapította, hogy az adós az F. Megyei Bíróság felszámolást elrendelő végzése alapján - 2009. április 24-ei kezdő időponttal - került felszámolás hatálya alá. Dr. T. Sándor 2010. március 24-én nyújtott be kifogást, melyben sérelmezte, hogy a felszámoló a hitelezői gyűlés összehívását elmulasztotta. Azt is sérelmezte, hogy a felszámoló nem tekinti őt az adós hitelezőjének és követelését nem szerepelteti a hitelezői nyilvántartásban.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte. Állította, hogy a kifogásoló fél jogelődje a P. Kft. volt, aki bejelentette ugyan a hitelezői igényét, de később, 2009. október 6-án behajthatatlansági nyilatkozat kiadását kérte. A kért nyilatkozatot a felszámoló 2009. november 3-án kiadta a részére, egyben tájékoztatta arról is, hogy a továbbiakban őt a felszámoló nem tekinti az adós társaság hitelezőjének. Nem vitatta, hogy időben ezt követően dr. T. Sándor hitelezőként bejelentkezett csatolva a P. Kft. követelésének átruházását tartalmazó engedményezési megállapodást. A felszámoló jogi álláspontja szerint azonban a jogutód nem vehető hitelezői nyilvántartásba, hiszen a jogelőd hitelezői státusa már megszűnt, amikor megkapta a meg nem térülési nyilatkozatot.
Az elsőfokú bíróság a kifogást alaptalannak minősítette. Rögzítette, hogy a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 46. § (7) bekezdése értelmében a követelések nyilvántartásba vételének feltétele a regisztrációs díj elkülönített számlára történő befizetése és annak felszámoló részére történő igazolása. Ugyanezen törvényhely (8) bekezdése szerint, ha a bejelentett követelést a felszámoló elismeri, de a jogosult nem kívánja a regisztrációs díjat befizetni, a jogosult kérésére a felszámoló az elismert követelésről haladéktalanul köteles kiadni a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4. § (5) bekezdésében foglalt nyilatkozatot.
A fenti rendelkezésekből az elsőfokú bíróság azt a következtetést vonta le, hogy a felszámoló jogszerűen járt el, amikor dr. T. Sándort nem tekintette hitelezőnek, figyelemmel arra, hogy a P. Kft. hitelezői minősége is megszűnt az adós elleni felszámolási eljárásban. A fenti jogszabályi rendelkezésekből ugyanis egyértelműen következik, hogy amennyiben behajthatatlansági nyilatkozatot kér a jogosult, az azt jelenti, hogy nem kívánja igényét a felszámolási eljárás során hitelezőként érvényesíteni, nem akarja az ehhez szükséges regisztrációs díjat befizetni. A behajthatatlansági nyilatkozat kiadását követően tehát nem tekinthető a követelés jogosultja a társaság hitelezőjének. Tény, hogy a behajthatatlansági nyilatkozat kiadását az adózásról szóló törvény írja elő, azonban ez nem csupán számviteli és technikai eszköz, hanem azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy a követelést támasztó jogosultnak nem kell megfizetnie a regisztrációs díjat, nem kell a felszámolási eljárásban hitelezőként részt vennie, az adózási szempontokból jelentős behajthatatlansági nyilatkozatot azonban megkaphatja, ha a felszámoló a követelést elismeri. Mindezek alapján a felszámoló a jogszabálynak megfelelően járt el akkor, amikor a kifogás előterjesztőjét tájékoztatta arról, hogy az eljárásban nem hitelező. Jogosan utasította el a hitelezői gyűlés összehívására irányuló kérelmét is, hiszen ha hitelezőnek nem tekinthető dr. T. Sándor, ilyen irányú igényt a felszámolóval szemben nem is támaszthat.
Az elsőfokú határozat ellen a kifogásoló fél élt fellebbezéssel, melyben kérte annak megváltoztatását, hitelezői státuszának megállapítását és a felszámoló kötelezését a hitelezői gyűlés összehívására. Hangsúlyozta, hogy jogelődje befizette a regisztrációs díjat, így elismert hitelező lett. Állította, hogy a behajthatatlansági nyilatkozatra azért volt szükség, hogy a jogelőd a követelést engedményezhesse a jogutód részére, mert így tudta kivezetni további adófizetés nélkül a könyveléséből a kintlévőséget és azt számára átruházni. Hangsúlyozta, hogy sem jogelődje, sem ő nem mondtak le a hitelezői státuszról. Állította, hogy az engedményezésről a felszámoló a jogszabályoknak megfelelően tájékoztatást kapott. Álláspontja szerint a hitelezői gyűlés összehívása mindezek nélkül is kötelező lett volna a felszámoló számára, amelyet a felszámoló jogsértően nem teljesített. Álláspontja szerint az F. Megyei Bíróság tévesen idézte az 1996. évi LXXXI. törvény 4. §-ának (5) bekezdésében rögzített szabályát is.
A felszámoló fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú döntés helybenhagyását kérte. Ismételten rámutatott arra, hogy az adós társaság elleni felszámolási eljárásban a P. Kft. 2009. június 29-én - határidőn túl, de egy éven belül - igénybejelentést tett, melyet a felszámoló 2009. július 27. napján kelt levelével visszaigazolt, a hitelezői igényt nyilvántartásba vette. Ezt követően - 2009. október 6-án - a P. Kft. meg nem térülési nyilatkozat kiadását kérte, melyet a felszámoló 2009. november 3-án kelt levelében részére kiállított. 2010. január 12-én a P. Kft. tájékoztatta a felszámolót, hogy követelését engedményezte dr. T. Sándorra, aki 2010. február 18-án felvette a kapcsolatot a felszámolóval. A felszámoló kioktatta őt arról, hogy a bejelentett követelést nem áll módjában nyilvántartásba venni a korábban történtekre tekintettel.
A felszámoló hangsúlyozta, hogy a követelés engedményezéséhez nem szükséges a meg nem térülésre vonatkozó nyilatkozat kiadása. Kiemelte azt is, hogy a P. Kft. kérésére kiállított meg nem térülési nyilatkozat alapján már tájékoztatást adott arról, hogy a P. Kft. többé nem hitelezője az adósnak, melyre a jogelőd sem észrevételt, sem kifogást nem terjesztett elő. Tekintettel arra, hogy a jogelőd hitelezői státusza megszűnt, az engedményezés folytán követelést megszerző dr. T. Sándor az adós elleni felszámolási eljárásban hitelezőnek nem minősíthető. Álláspontja szerint tévedett a kifogást tevő akkor is, amikor arra hivatkozott, hogy a felszámoló jogsértően mulasztotta el a hitelezők összehívását. Előadása szerint az adós szervezeti képviselője az iratanyag-átadási kötelezettségének csak részben és hiányosan tett eleget, ebből következően a felszámolás várhatóan egyszerűsített módon fog befejeződni, melynek okán a hitelezők összehívása a felszámoló számára nem kötelező.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság helytálló döntést hozott és annak jogi indokai is helyesek. A Fővárosi Ítélőtábla osztotta a felszámoló fellebbezési ellenkérelmében kifejtett jogi álláspontot is, ezért az elsőfokú határozatot a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése értelmében helybenhagyta.
A fellebbezés kapcsán az ítélőtábla az alábbiakat emeli ki:
Jelen esetben azt kellett elsődlegesen eldönteni, hogy a hitelezői jogelőd hitelezői státusa megszűnt-e a "meg nem térülési nyilatkozat" kiadásával.
A jelen eljárásra irányadó - az eljárás kezdő időpontjában hatályos csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 46. § (8) bekezdése úgy rendelkezett:
"Ha a bejelentett követelést a felszámoló elismeri - de a jogosult nem kívánja a (7) bekezdésben foglalt összeget az elkülönített számlára befizetni - a jogosult kérésére a felszámoló az elismert követelésről köteles haladéktalanul kiadni a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4. § 5. pontjában foglalt nyilatkozatot, feltéve, hogy a felszámolás kezdő időpontját követően a bejelentett követelést nem engedményezték."
A Cstv. 46. §-ának (8) bekezdését 1997. augusztus 6-ától az 1997. évi XXVII. törvény 17. §-ának (2) bekezdése iktatta be. A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4. § 5. pontja - 1997. augusztus 6-án - a következőket tartalmazta:
"behajthatatlan követelés: az elévült követelés; a csőd-, a felszámolási eljárásban az egyezségi megállapodásban rögzített elengedett követelés; a felszámolási eljárás során a felszámoló által írásban adott nyilatkozat alapján várhatóan meg nem térülő követelés; a felszámolási eljárás befejezésével ki nem egyenlített követelés, módosítva a felszámolási eljárás során már elszámolt összeggel; a jogszabályban behajthatatlan követelésként elismert összeg; az a követelés, amely olyan kötelezettel szemben áll fenn, aki nem lelhető fel, s ezt az adózó dokumentumokkal hitelt érdemlően bizonyítja; az a követelés, amely a végrehajtás során nem, vagy csak részben térült meg; az a követelés, amely dokumentumokkal, számítással igazoltan csak veszteséggel, aránytalan költségráfordítással érvényesíthető; kivéve az előzőleg felsorolt követelésekből azt, amelyre a pénzintézet, az értékpapír-forgalmazó kockázati céltartalékot képezett;"
A csődtörvény módosításához fűzött törvényi indokolás szerint:
"A törvény … azok számára, akik követeléssel rendelkeznek, de nem kívánják azt a felszámolás során érvényesíteni, (vagyis nem kívánják a nyilvántartásba vételi díjat befizetni), lehetővé teszi, hogy a felszámolótól, ha az a bejelentett követelést elismeri, kérje a társasági adó alapjának csökkentéséhez szükséges nyilatkozatot. Hangsúlyozni kell, hogy bár a jogosult ebben az esetben is bejelenti követelését a felszámolónak, azt nem a nyilvántartásba vétel céljából teszi, hanem a nyilatkozat kiadása érdekében. Ebből következik, hogy nem is tekinthető hitelezőnek és nem is rendelkezik a hitelezőt megillető jogokkal (választmányalakítás, választmányban való részvétel, egyezségkötés joga stb.). A nyilatkozat kiadásának további feltétele, hogy a szóban forgó követelést a jogosult ne engedményezze a felszámolás kezdő időpontját követően."
E törvényi rendelkezések és indokolások értelmében tehát nem "sajátosan", hanem helytállóan értelmezte a felszámoló a meg nem térülési nyilatkozat kiadásának következményeit. A felszámolási eljárásban a követelés jogosultja megválaszthatja, hogy befizeti-e a regisztrációs díjat és hitelezőként gyakorolja a jogait, vagy a társasági adóalap-csökkentésének alátámasztásául szolgáló meg nem térülési nyilatkozatot szerzi be mihamarabb, és annak előnyét aknázza ki, mindkettő gyakorlására azonban nem jogosult. Aki ugyanis a meg nem térülési nyilatkozatot kikéri, véglegesen lemond a hitelezői követelése felszámolási eljárásban történő megtérítésének igényéről, és éppen ez ad alapot arra, hogy a fenti okirat birtokában - a felszámolás érdemi befejezésére és eredményére tekintet nélkül - a társasági adóalap-csökkentési igényét máris érvényesítse.
A felszámoló tehát jogszerűen tájékoztatta a hitelezői jogelődöt arról, hogy a továbbiakban nem tekinti hitelezőnek. Jelen esetben ez azt jelentette, hogy a korábban regisztrációs díjat befizető és ezáltal eredetileg hitelezői státuszt nyerő P. Kft. hitelezői minősége a nyilatkozat kiadásával megszűnt. A továbbiakban már nem fél, nem az eljárás szereplője. Ez viszont azzal a jogkövetkezménnyel járt, hogy az ő követelése átruházása okán eljárásbeli jogutódlás megállapítása kizárt, az anyagi jogi jogutód nem léphet be ebbe az eljárásba, amelyben az anyagi jogi jogelőd már nem eljárási szereplő.
A csődtörvény 3. § (1) bekezdés c) pontja kimondja: hitelező: ….a felszámolási eljárásban …. a felszámolás kezdő időpontja után mindenki, akinek az adóssal szemben pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van (ideértve a bankgaranciából, biztosítói garanciából vagy biztosító által kiállított, készfizető kezességvállalást tartalmazó kötelezvényből származó, függő követeléseket is, amelyeknek beállta és esedékessége még bizonytalan), amennyiben az említett követeléseket a felszámoló nyilvántartásba vette.
A Cstv. 6. § (4) bekezdése szerint a csődeljárásban az adóst, a hitelezőt és a vagyonfelügyelőt, a felszámolási eljárásban az adóst, a hitelezőt és a felszámolót kell félnek tekinteni. Ha a vagyonfelügyelő vagy a felszámoló tevékenysége vagy mulasztása harmadik személy jogát, jogos érdekét is érinti, az e személy által benyújtott kifogás (51. §) elbírálása során a kifogás előterjesztője is félnek minősül.
Akit a felszámoló nem vesz fel vagy töröl a nyilvántartásból, nem minősül hitelezőnek. Ez a személy a törlés vagy nyilvántartásba vétel megtagadása miatt élhet kifogással, mint érdekelt fél, s e kérdést kell elsődlegesen a bíróságnak eldöntenie. Amennyiben azonban a hitelezői minősége tárgyában előterjesztett kifogása alaptalan, további kifogását - a felszámolóval szemben a hitelezők összehívásának elmulasztása miatt - már hitelezői minőségének hiánya miatt kell elutasítani.
Mindezek okán az elsőfokú bíróság elutasító döntései helytállóak, azok megváltoztatására nincs alapos indok.
(Fővárosi Ítélőtábla 11. Fpkf. 45.106/2010/2.)