adozona.hu
ÍH 2011.90
ÍH 2011.90
CSŐDELJÁRÁSBAN BENYÚJTOTT MÉRLEG ESZKÖZÉRTÉKE BÍRÓSÁGI "FELÜLVIZSGÁLATÁNAK" KIZÁRTSÁGA - VAGYONFELÜGYELŐ DÍJÁNAK SZÁMÍTÁSA CSŐDELJÁRÁSBAN
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság az adós által 2010. november 5. napján kezdeményezett csődeljárás során, a 14. sorszámú végzésével a csődeljárást megszüntette. A vagyonfelügyelő díját 12 879 470 forint + 25% áfa, összesen 16 099 337 forintban állapította meg. Feljogosította a vagyonfelügyelőt, hogy a számlájára befizetett 430 260 forintot, mint hitelezői nyilvántartási díjat a vagyonfelügyelői díj fedezeteként felhasználja. A bíróság kötelezte az adóst, hogy 15 napon belül fizessen meg a vagyonfelügyelőn...
Az elsőfokú bíróság az adós által 2010. november 5. napján kezdeményezett csődeljárás során, a 14. sorszámú végzésével a csődeljárást megszüntette. A vagyonfelügyelő díját 12 879 470 forint + 25% áfa, összesen 16 099 337 forintban állapította meg. Feljogosította a vagyonfelügyelőt, hogy a számlájára befizetett 430 260 forintot, mint hitelezői nyilvántartási díjat a vagyonfelügyelői díj fedezeteként felhasználja. A bíróság kötelezte az adóst, hogy 15 napon belül fizessen meg a vagyonfelügyelőnek további 15 669 077 forint bruttó vagyonfelügyelői díjat. Megállapította, hogy a vagyonfelügyelő megbízatása az ideiglenes vagyonfelügyelőre vonatkozó jogosítványokkal a felszámoló tevékenységének megkezdéséig meghosszabbodik.
A végzés indokolása szerint az elsőfokú bíróság az adós kérelmére a 2010. november 5-én kelt végzésével elrendelte az adós csődeljárását, mely 2010. november 6-án került közzétételre a Cégközlönyben. A bíróság vagyonfelügyelőként az L. Pénzügyi és Gazdasági Szakértő Kft.-t jelölte ki. A végzésében rögzítette: az adós 2010. december 13-án jelezte, hogy az első egyezségi tárgyalás 2010. december 8-án eredménytelenül zárult. 2011. január 26-án kelt beadványában pedig szintén jelezte, hogy a 2011. január 20-án megtartott egyezségi tárgyalás is eredménytelen volt.
A vagyonfelügyelő 2011. február 17-én előterjesztett beadványában bejelentette, hogy a 2011-február 3. napján tartott egyezségi tárgyaláson a hitelezők az egyezségi javaslatot nem fogadták el, a moratórium meghosszabbításával kapcsolatban nem történt szavazás. Ezért kérte, hogy a bíróság az eljárást szüntesse meg, és a felszámolást hivatalból rendelje el.
A bíróság hivatkozott arra, hogy az 1991. évi XLIX. törvény 21/B. §-a szerint, ha az egyezség nem jön létre, akkor a bíróság a csődeljárását megszünteti. A vagyonfelügyelő megbízatása - az ideiglenes vagyonfelügyelőre vonatkozó jogosítványokkal és díjazással - a felszámoló tevékenységének megkezdéséig meghosszabbodik. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság az eljárást megszüntette.
A bíróság a vagyonfelügyelői díj megállapítása során azt vette figyelembe, hogy a társaság vagyonának könyvszerinti értéke 987 947 000 forint. A hitelezők 510 000 forintot fizettek be nyilvántartásba vételi díj címén, amelyből a vagyonfelügyelő 79 740 forintot vagyonfelügyelői költségként számolt el, így az eljárás befejezésekor az elkülönített számlán 430 260 forint állt rendelkezésre.
E végzés ellen az adós élt fellebbezéssel, amelyben - tartalmilag - az elsőfokú bíróság végzésének a megváltoztatását és a vagyonfelügyelő díjának 500 000 forint +áfa összegre történő módosítását kérte.
A fellebbezés indokolásában előadta: az adós a csődkérelem benyújtásához csatolt dokumentációban is jelezte, hogy az adós nem rendelkezik tárgyi eszközökkel és készletekkel. Ennek megfelelően a vagyonfelügyelő díja a Cstv. 16. § (3) bekezdés a) pontja alapján 500 000 forint + áfa összegben állapítandó meg.
Az adós szerint a bíróság végzésében szereplő 987 947 000 forint eszközérték feltételezhetően a korábban az adós által lízingelt ingatlanok és ingók értéke, amelyekkel kapcsolatban megjegyezte, hogy az adós esetében az említett tárgyak pénzügyi lízingszerződés keretében kerültek lízingelésre. Pénzügyi lízing esetén a lízingbe vevő nem rendelkezik a lízingtárgyak tulajdonjoga felett, hanem azokat csak a futamidő végével szerezheti meg. A futamidő alatt a lízingtárgyak csak gazdasági értelemben illetik meg a lízingbevevőt. Ekképpen - még ha fenn is állna lízingszerződés - akkor sem lehetne a vagyonfelügyelői díjat a lízingelt vagyontárgyakat figyelembe véve megállapítani.
Az adós esetében a csődeljárás megindításakor már nem álltak fenn a lízingszerződések, mivel azokat a lízingbeadó - már a csődeljárás megszüntetését megelőzően - megszüntette, a lízingdíjak nemfizetése okán. A csődeljárás iránti kérelem benyújtásakor és a teljes csődeljárás alatt tehát adós már gazdasági értelemben sem rendelkezett a lízingtárgyak felett, ekképpen azok figyelembevétele a vagyonfelügyelői díj megállapításakor kizárt.
Megjegyezte ezentúl, hogy ha az adós rendelkezne is 987 947 000 forint értékű vagyonnal, annak alapján a Cstv. 16. § (3) bekezdés c) pontja értelmében a vagyonfelügyelő díját nem az egyes értéksávokban megállapítható díjak összegében, hanem az adott értéksávhoz tartozó százalékos mértékben kell meghatározni, amely 987 879 470 forint figyelembevétele esetén ennek 1%-a lenne.
Csatolta: a lízingszerződéseket megszüntető lízingbeadói, közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatokat.
Az adós fellebbezésére a C. Lízing Zrt. hitelező I., a C. Ingatlanlízing Zrt. hitelező II. és a vagyonfelügyelő tett észrevételt.
A hitelezők közös észrevételükben az adós fellebbezésének való helyt adást kértek.
Előadták: a lízingszerződések tárgyát képezték az alább felsorolt ingóságok és ingatlanok, s mivel a lízingszerződések felmondásra kerültek, így azok nem az adós cég eszközei, annak tulajdonosai a hitelezők. A C. Lízing Zrt. ingatlanai: a P.-i Földhivatal ingatlan-nyilvántartásában szereplő b.-i 633/3 helyrajzi számú, a b.-i 632/1/A/ helyrajzi számú, a b.-i 632/2/A/ helyrajzi számú, a b.-i 633/5/A/ helyrajzi számú ingatlan; az ingótulajdona: a Z. Park Hotel teljes berendezése, a felszerelését képező, a hotel működése során használt/használatos, abban található ingó vagyontárgyak (GZPO8 N0432561 szerződésszám).
A C. Ingatlanlízing Zrt. ingatlanai: a P.-i Földhivatal ingatlan-nyilvántartásában szereplő b.-i 630/5 helyrajzi számú, a b.-i 632/1 helyrajzi számú, a b.-i 632/2 helyrajzi számú, a b.-i 633/5 helyrajzi számú ingatlan.
Mivel ezen eszközök nem képezik az adós tulajdonát, így azok értéke a vagyonfelügyelői díj megállapításánál figyelmen kívül hagyandók.
A vagyonfelügyelő a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását kérte.
Észrevételében - egyebek mellett - a számvitelről szóló, 2000. évi C. törvény lízing szabályaira hivatkozott, illetőleg idézte e törvény 33. § (2), 23. § (1) és 50. § (6) bekezdésének rendelkezéseit. E szabályok szerint a pénzügyi lízing keretében lízingelt terméket a lízingbeadónak az átadáskor a könyvekből ki kell vezetnie, értékesítésként el kell számolnia. Amennyiben a szerződésben rögzített feltételek nem teljesülnek (mert a lízingbevevő a részleteket nem fizette meg, vagy a futamidő közben felmondják a lízingszerződést) a tulajdonjog nem száll át a lízingbevevőre, és a korábban értékesített eszközt a lízingbeadó visszaveszi. Ekkor a visszavett eszköz bekerülési értéke - a törvény szerint - a lízingbevevő által használt eszköz visszavételkori piaci értékével, legfeljebb az eredeti eladási árral azonos érték lesz, amelyet a lízingbeadó által kiállított helyesbítő számlával kell dokumentálni. A helyesbítő számlát a lízingbeadónak kell a visszavétel időpontjával kiállítania. A lízingbevevőnek a lízingelt eszközt - mivel az visszaszállításra került - a könyveiből ki kell vezetnie ("94. Számviteli Levelek - 2004. november 11., 1933. Nyílt végű pénzügyi lízing elszámolása").
A csődeljárás során a vagyonfelügyelő azt állapította meg, hogy az adós által leadott mérleg nem teljes körűen nyújtott tájékoztatást az adós tényleges vagyoni helyzetéről, erre a hitelezők figyelmét a 2010. december 8-án tartott csődegyezségi tárgyaláson felhívta, amely a csődegyezségi tárgyalás jegyzőkönyvében rögzítésre is került.
Erre tekintettel az adós korrigálta a mérlegét, amelyet a vagyonfelügyelő megvizsgált, megállapította, hogy az valós adatokat tartalmaz, az eszközök sorának könyv szerinti értéke 987 947 000 forint. A korrigált mérleg alapján a vagyonfelügyelő 2011. február 11-én az elsőfokú bírósághoz benyújtott kérelmében kérte a csődeljárás megszüntetését, valamint a vagyonfelügyelői díj Cstv. 16. § (3) bekezdése alapján történő megállapítását.
A vagyonfelügyelő előadta, hogy az adós által lízingelt ingatlanok és ingóságok továbbra is az adós birtokában vannak, a lízingelt eszközöket adós még nem adta vissza. Ezt támasztják alá a C.-csoport hitelezői bejelentései, amelyekben kérik a lízingelt eszközök visszaadását. Ennek következményeként a lízingbeadó helyesbítő számlát sem adott még ki, tehát a lízingelt eszközök továbbra is eszközként szerepelnek az adós könyveiben, így a vagyonfelügyelői díj megállapításánál a lízingelt eszközöket figyelembe kell venni. Álláspontja szerint emiatt a vagyonfelügyelői díj meghatározása a jogszabályoknak megfelelően történt, az adós mérlegében szereplő eszközök könyv szerinti értékének az alapulvételével megállapított összeg ténylegesen 987 947 000 forint.
E szabályt a Cstv.-t módosító a 2009. évi LI. törvény iktatta be, amelynek indokolása az alkalmazott kulcs degresszív jellegét emelte ki és nem adott támpontot arra nézve, hogy a díj megállapításakor az egyes értéksávokban megállapított díjat külön-külön kell megállapítani, majd összeadni, vagy pedig azt adott értékhez kell díjat társítani. Véleménye szerint a jogalkotó célja az volt, hogy a vagyonfelügyelői díj kiszámításánál a degresszív díj sávonként illesse meg a vagyonfelügyelőt.
Álláspontját a kialakult gyakorlat is alátámasztja, a vagyonfelügyelői díj meghatározása a Cstv. 16. § (3) bekezdésének, valamint a Felszámolók és Vagyonfelügyelők országos Egyesületének 2010. február 3-i ajánlásának megfelelően került meghatározásra. Hivatkozott továbbá a Pécsi Ítélőtábla 2010. november 22-én megtartott konzultatív tanácskozásán elhangzottakra.
Csatolta: a lízingszerződések felmondását tartalmazó közjegyzői okiratot; a "Számviteli Levelek (2004. november 11.), 1933. Nyílt végű pénzügyi lízing elszámolása" tárgyú iratot;
a csődegyezségi tárgyalásról készült, 2010. december 8-i jegyzőkönyvet; a hitelezői igények bejelentéseit; a FOE ajánlás kivonatát és a Pécsi Ítélőtábla Kollégiumvezetője felszólalását tartalmazó kivonatot.
A fellebbezés nem alapos.
A jelen eljárásban alkalmazandó, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló, 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 8. § (2) bekezdés c) pontja szerint az adós által benyújtott csődeljárás iránti kérelemhez - egyebek mellett - csatolni kell a három hónapnál nem régebbi éves (egyszerűsített éves) beszámolót vagy közbenső mérleget és az adós vezetőjének írásbeli nyilatkozatát arról, hogy az az adós vagyoni helyzetéről valós és megbízható képet ad.
A Cstv. 10. § (1) bekezdése alapján, ha a csődeljárás megindítása iránti kérelmet a bíróság nem utasítja el, haladéktalanul végzést hoz a csődeljárás elrendeléséről.
A Cstv. 14. § (2) bekezdése alapján a vagyonfelügyelő részt vesz a fizetőképesség helyreállítását, illetve megőrzését célzó program és egyezségi javaslat hitelezőkkel való elfogadtatását célzó tárgyalásokon, annak jegyzőkönyveit ellenjegyzi, és a csődegyezség bírósági jóváhagyásra való bemutatásakor nyilatkozik arról, hogy az megfelel-e a 20. §-ban és a 21/A. § (3) bekezdésben foglaltaknak.
A Cstv. 16. § (3) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a vagyonfelügyelő díjának mértéke a 8. § (2) bekezdésének c) pontja vagy a 9. § (6) bekezdése alapján csatolt, a vagyonfelügyelő által ellenőrzött és írásban véleményezett mérlegben szereplő eszközök könyvszerinti értékének alapulvételével 100 000 000 forintig 2%-a, de legalább 500 000 forint [a) pont], 100 000 001 forinttól - 500 000 000 forintig 1,5% [b) pont], 500 000 001 forinttól - 1 000 000 000 forintig 1% [c) pont], 1 000 000 001 forint felett 0,5% [d) pont].
E törvényhely (5) bekezdése szerint, az összeg a díjat terhelő általános forgalmi adót nem tartalmazza. A díjat és a vagyonfelügyelő költségelszámolását a bíróság az eljárást megszüntető, az eljárást befejezetté nyilvánító, illetve - a felszámolási eljárás folytatásakor - a felszámoló kirendelését tartalmazó végzésében állapítja meg, illetve hagyja jóvá.
Az adott ügyben a csődeljárás iránti kérelméhez a Cstv. 8. § (2) bekezdés c) pontja alapján az adós csatolta a 2010. szeptember 30-i fordulónappal elkészített mérlegét, amely szerint az adós a tárgyévben 9 543 000 forint eszközzel rendelkezik. A 2010. december 8-i első csődegyezségi tárgyalásról készült jegyzőkönyv szerint a vagyonfelügyelő megállapította, hogy a leadott mérleg nem teljes körűen nyújt tájékoztatást az adós tényleges vagyoni helyzetéről, az adós a hitelezőket is tájékoztatta a könyvelési problémákról. A vagyonfelügyelő felhívta az ügyvezető figyelmét a könyvelés mielőbbi rendbehozatalára. Az adós tájékoztatta a vagyonfelügyelőt és a hitelezőket, hogy ez folyamatban van.
A 2011. január 20-i második csődegyezségi tárgyalásról készült jegyzőkönyv tartalmazza, hogy az adós átadta a 2009. évi mérleg és beszámoló másolatát, amelyet a jelenlévő hitelezők aláírásukkal igazoltak. A jegyzőkönyvhöz csatolt 2009. december 31-i fordulónappal készült mérleg szerint az adós 988 119 000 forint eszközzel rendelkezett. Az adós a 11. sorszám alatt, 2011. február 10-én érkeztetett kérelmében bejelentette, hogy a harmadik, 2011. február 3-i csődegyezségi tárgyalás is eredménytelenül zárult, a hitelezők pedig korábban a moratórium meghosszabbításához nem járultak hozzá, s kérte a bíróságtól a szükséges intézkedés megtételét. Bejelentéséhez csatolta az adós 2010. december 31-i fordulónappal készült mérlegét, amely szerint az adós 987 947 000 forint eszközzel rendelkezik. A vagyonfelügyelő a 12. sorszámú, 2011. február 17-i kérelmében a harmadik csődegyezségi tárgyalás eredménytelenségére hivatkozva kérte a csődeljárás megszüntetését. Egyben bejelentette, hogy az adós által készített javított mérleg - mely a vagyonfelügyelő vizsgálata alapján valós adatokat tartalmaz - eszközök sorának könyv szerinti értéke 987 947 000 forint. A Cstv. 16. § (3) bekezdése alapján számított vagyonfelügyelői díj 100 000 000 forintig 2,0%,2 000 000 forint, 100 000 001-500 000 000 forintig 1,5%, 6 000 000 forint, 500 000 001-987 947 000 forintig 1,%, 4 879 470 forint. Összesen: 12 879 470 forint, + 25% áfa: 3 219 867 forint, bruttó 16 099 337 forint. A vagyonfelügyelői díj fedezetére az elkülönített számlán 430 260 forint áll rendelkezésre, a fennmaradó 15 669 077 forint megfizetésére az adós köteles. Kérelméhez csatolta a csődegyezségi tárgyalásról készült jegyzőkönyvet, a hitelezői listát, és az adós 2009. és 2010. évi mérlegét.
Az adós és a vagyonfelügyelő által csatolt mérleg számszaki adatai azonosak, azaz a mérlegek szerint adós 2009. december 31-én 988 119 000 forint, 2010. december 31-én 987 947 000 forint eszközzel rendelkezett. A vagyonfelügyelő nyilatkozata szerint a 2010. december 31-i adós által készített javított mérleget megvizsgálta, az abban foglalt adatokat valósnak találta, s az eszközök mérlegben szereplő könyvszerinti 987 947 000 forint értéke alapulvételével számította ki, s kérte a vagyonfelügyelő díjának megállapítását.
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú eljárás iratai (a csődegyezségi tárgyalásról szóló jegyzőkönyvek, az adós és a vagyonfelügyelő által csatolt mérlegek) alapján arra a következtetésre jutott, hogy mind a vagyonfelügyelő, mind az elsőfokú bíróság a vagyonfelügyelői díj számításának alapját - az adós és a vagyonfelügyelő által csatolt 2010. évi mérlegben szereplő, 987 947 000 forint értékből kiindulva - helytállóan állapította meg. Az adós fellebbezésében felhozottak - miszerint az adós, bizonyos vagyontárgyak lízing szerződéseinek a lízingbeadó felmondása miatt tárgyi eszközökkel nem rendelkezik - nem alkalmasak az elsőfokú bíróság által megállapított eszközérték megváltoztatására. A bíróságnak nincs jogszabályi lehetősége arra, hogy az adós által benyújtott, s a vagyonfelügyelő által ellenőrzött és írásban véleményezett mérlegben szereplő eszközök könyvszerinti értékét megváltoztassa, vagy figyelmen kívül hagyja.
Nem alaposak az adós fellebbezésében előadottak a vagyonfelügyelői díj számításmódja tekintetében sem. A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárás során meghozott Gfv.X.30.279/2010/3. sorszámú határozata szerint a jogalkotó szándékának, feltehető akaratának a feltárásához a Legfelsőbb Bíróság megvizsgálta, hogy pontosan mit jelent a "degresszív kulcs" meghatározás, amelyre a Cstv. 16. §-ához fűzött jogalkotói indokolás hivatkozik. A "degresszív" jelző egyenletesen vagy fokozatosan csökkenőt jelent, a degresszív kulcs pedig ebből következően fokozatosan csökkenő kulcsot. Megállapította, hogy más jogszabályoknál [például a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendeletben, valamint a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendeletben], ahol a degresszív kulcsot egyértelműen alkalmazzák a jogalkotó azt kívánta elérni a degresszív kulcs alkalmazásával, hogy az érvényesíthető összeg kapcsolódjon részben az elvégzett munkához, részben pedig a nagyobb vagyonnal kapcsolatos felelősséghez. Általában egy nagyobb értékű ügyhöz nem kapcsolódik annyival több munka, mint amekkora összeget lehetne érvényesíteni az ügyben szereplő vagyon értéke alapján, ugyanakkor nem vitásan a nagyobb összeghez nagyobb felelősség is társul. E két szempont érvényre juttatása érdekében alkalmazza tehát a jogalkotó a sávosan degresszív kulcsot, amely az alacsonyabb vagyoni sávhoz magasabb százaléklábat kapcsol. Ezzel a magasabb értékű ügyeknél is lehetővé teszi a munka után mindenki által érvényesíthető magasabb százaléklábat, míg a felelősség miatti alacsonyabb százalékot már csak a különbözeti összegre engedi felszámítani.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság összehasonlítva a fentebb említett jogalkotói célt, és az azt megvalósító törvényi rendelkezéseket a vagyonfelügyelői díj számításánál alkalmazott félreérthető törvényi fogalmazással, arra a következtetésre jutott, hogy a fenti elvek érvényre jutása - alacsonyabb sávban a munkáért járó összeg, magasabb sávban a felelősség utáni díj - a vagyonfelügyelő díjánál is követelmény. Ezek az elvek azonban maradéktalanul csak az ún. sávosan degresszív számítási mód esetében érvényesülhetnek. [A Legfelsőbb Bíróság azonos jogi álláspontot fejtett ki az adós fellebbezésében hivatkozott, a Fővárosi Ítélőtábla 15.Cspkf.44.545/2010/2. számú jogerős végzése ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján indult eljárásban hozott, Gfv. X. 30.407/2010/6. számú határozatában is.]
A jelen ügyben a vagyonfelügyelői díj mértékének meghatározása mind a vagyonfelügyelő számítása, mind az elsőfokú bíróság díjösszegre vonatkozó megállapítása e számítási mód, azaz az ún. sávosan degresszív mód szerint történt, számszaki hibára az adós fellebbezésében maga sem hivatkozott.
A kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott, érdemben helytálló végzését - az indokolás fentiek szerinti kiegészítésével - a Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán megfelelően irányadó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 15. Cspkf. 43.971/2011/3.)