ÍH 2011.79

RENDKÍVÜLI MUNKATELJESÍTMÉNY ÉRTÉKELÉSE JÁRADÉKMEGÁLLAPÍTÁS SORÁN - BALESETI JÁRADÉK ALAPJÁNÁL A FOKOZOTT ERŐKIFEJTÉSSEL ELÉRT JÖVEDELEM FIGYELMEN KÍVÜL HAGYÁSA a - ERŐMEGFESZÍTÉSI PÓTLÉK CÍMÉN ÖNÁLLÓ JÁRADÉK NEM ÁLLAPÍTHATÓ MEG

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az I. rendű felperes 2008. június 4-én közlekedési balesetet szenvedett, oly módon, hogy az alperes által biztosított személygépkocsi szabálytalan előzés közben az általa szabályosan vezetett motorkerékpárnak ütközött. A balesetben a bal combcsont és lábszár többszörös nyílt, darabos, roncsolt sérülését, a bal alsó végtag teljes keringés elzáródását szenvedte el. Emiatt a bal comb felső harmadában amputációt kellett végrehajtani. Bal keze fogóképességének kisfokú csökkenése, enyhe fokú mozgás...

ÍH 2011.79 RENDKÍVÜLI MUNKATELJESÍTMÉNY ÉRTÉKELÉSE JÁRADÉKMEGÁLLAPÍTÁS SORÁN - BALESETI JÁRADÉK ALAPJÁNÁL A FOKOZOTT ERŐKIFEJTÉSSEL ELÉRT JÖVEDELEM FIGYELMEN KÍVÜL HAGYÁSA a - ERŐMEGFESZÍTÉSI PÓTLÉK CÍMÉN ÖNÁLLÓ JÁRADÉK NEM ÁLLAPÍTHATÓ MEG
A károsult baleset utáni munkavégzése körében a rendkívüli munkateljesítmény nem szolgál önálló járadék - ún. erőmegfeszítési pótlék - megállapításának alapjául. A fokozott erőkifejtéssel elért jövedelmet a jövedelempótló járadék megállapítása során kell figyelmen kívül hagyni annak érdekében, hogy az ne szolgáljon a károkozó javára [Ptk. 356. § (1) és (3) bekezdés].

Az I. rendű felperes 2008. június 4-én közlekedési balesetet szenvedett, oly módon, hogy az alperes által biztosított személygépkocsi szabálytalan előzés közben az általa szabályosan vezetett motorkerékpárnak ütközött. A balesetben a bal combcsont és lábszár többszörös nyílt, darabos, roncsolt sérülését, a bal alsó végtag teljes keringés elzáródását szenvedte el. Emiatt a bal comb felső harmadában amputációt kellett végrehajtani. Bal keze fogóképességének kisfokú csökkenése, enyhe fokú mozgásbeszűkülése maradt vissza, valamint foga is kitörött. Összességében munkaképesség csökkenése 67%-os, össz-szervezeti károsodása 50%-os mértékű.
Az I. rendű felperes keresetében a balesettel összefüggésben keletkezett vagyoni és nem vagyoni kárainak megtérítését kérte.
Az alperes ellenkérelmében a jogalapot és összegszerűséget egyaránt vitatva kérte a kereset elutasítását.
Az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletében arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 9 000 000 Ft nem vagyoni és 5 895 949 Ft vagyoni kártérítést, mindezek kamatait, valamint további 6 000 000 Ft után járó kamatokat, 2009. december 1. napjától kezdődően pedig havi 174 170 Ft baleseti járadékot. Az elsőfokú bíróság azt a körülményt, hogy az alperes a II-III. rendű felperesekkel részegyezséget kötött, a kártérítési jogalap elismerésének minősítette. A jogalap tekintetében a Ptk. 345. és 346. §-ára, valamint a 171/2000. Korm. rendeletre utalt. A kártérítés összegéről a Ptk. 355. §-a alapján az alábbiak szerint döntött: Az I. rendű felperes fiatal életkorát, mozgáskorlátozottságát, életvitelének hátrányos és végleges megváltozását, munkavégzésében, szabadidős tevékenységében és kiskorú gyermekével való fizikai kapcsolattartásában való korlátozottságát, és a mindezek miatt jelentkező erős érzelmi terheket együttesen értékelve úgy foglalt állást, hogy az I. rendű felperes nem vagyoni hátrányainak megközelítő kiegyenlítésére 15 000 000 Ft alkalmas. Az önkéntes teljesítést elszámolva ezért 9 000 000 Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest. Az elsőfokú bíróság a felperes kereső foglalkozásának természetét, munkavégzése jellegét értékelve 50%-ban határozta meg a többleterő kifejtés mértékét. Ezért 2009. július 30-ától kezdődően az I. rendű felperes nettó munkabérének felében, 51 170 Ft-ban állapította meg az erőmegfeszítési járadék havi összegét. Így az alperest a folyó járadék megfizetése mellett 249 315 Ft hátralék megfizetésére is kötelezte. A nehezebb háztartási és ház körüli munkákban való akadályoztatásra figyelemmel havi 30 000 Ft járadék és 534 000 Ft hátralék, kulturális többletköltség címén pedig havi 5000 Ft járadék és 89 000 Ft hátralék, közlekedési többletköltség címén havi 40 000 Ft folyójáradék és 712 000 Ft hátralék, míg a kiskorú gyermek gondozása címén havi 20 000 Ft járadék mellett 356 000 Ft hátralék megfizetésére kötelezte az alperest. Gépkocsi vásárlás címén 3 063 956 Ft, élelemfeljavítás címén 88 000 Ft megfizetéséről rendelkezett.
Az ítélet részbeni megváltoztatása, a nem vagyoni kártérítésnek 4 000 000 Ft-ra, a vagyoni kártérítésnek 3 967 726 Ft-tal, a járadéknak pedig havi 65 468 Ft-tal történő leszállítása iránt az alperes terjesztett elő fellebbezést. Álláspontja szerint az I. rendű felperes nem vagyoni hátrányaival 10 000 000 Ft nem vagyoni kárpótlás áll arányban. Ezért önkéntes teljesítését figyelembe véve 4 000 000 Ft-ra kérte leszállítani a marasztalását. Az erőmegfeszítési járadéknak 20%-ra, továbbá a baleseti járadéknak a háztartási kisegítő tekintetében 15 000 Ft-ra, a gyermekgondozás tekintetében 10 000 Ft-ra, a közlekedési többletköltség tekintetében 20 000 Ft-ra történő leszállítását kérte. A gépkocsi vásárlás körében kizárólag a gépjármű beszerzési árára kérte mérsékelni a marasztalását. Az élelemfeljavítást 3 hónap, a kulturális többletköltséget 12 hónap időtartamra ismerte el indokoltnak, ezért 30 000 Ft-ra illetve 60 000 Ft-ra kérte leszállítani ebben a tekintetben a marasztalását.
Az I. rendű felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a fellebbezés részben megalapozott.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, az abból levont következtetéseivel azonban az ítélőtábla nem értett maradéktalanul egyet.
Az I. rendű felperes a baleset miatt bal lábát a comb felső harmadában elvesztette, ennek következtében járni csak segédeszközzel képes, korábbi szabadidős tevékenységével fel kellett hagynia. Gyermekével a mozgást igénylő játékokban nem tud részt venni. Munkája végzése során többleterő kifejtésre kényszerül. Életvitele véglegesen hátrányosan változott. Az I. rendű felperesnek mindezek miatt bekövetkezett nem vagyoni károsodását, a baleset idején fennálló ár- és értékviszonyokat, továbbá a hasonló jellegű sérülések miatt megítélt nem vagyoni kártérítési összegeket is mérlegelve a Fővárosi Ítélőtábla úgy foglalt állást, hogy mindezen immateriális hátrányok megközelítő kiegyensúlyozására 12 000 000 Ft nem vagyoni kártérítés alkalmas. Ezért az alperes marasztalását ebben a körben 6 000 000 Ft-ra leszállította.
Az elsőfokú bíróság erőmegfeszítési járadék címén havi 51 170 Ft-ot állapított meg, azonban a fokozott erőkifejtésre figyelemmel önálló járadék megállapításának nincs jogszabályi alapja. A Ptk. 356. § (1) és (3) bekezdései úgy rendelkeznek, hogy akinek munkaképessége baleset folytán csökkent, csak akkor követelhet járadékot, ha a baleset utáni keresete a baleset előtti keresetét nem éri el. A járadék megállapításánál azonban a balesetért felelős személy javára nem vehető figyelembe az a kereset, amelyet a károsult rendkívüli munkateljesítménnyel ér el. Az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha az I. rendű felperes rendkívüli munkateljesítményét az idézett rendelkezéseknek megfelelően, akként veszi figyelembe, hogy az I. rendű felperes ismételt munkába állását követően elért, társadalombiztosítási járulékokkal csökkentett jövedelmét tovább mérsékli az erőmegfeszítés mértékével, és az így megállapítható keresetet viszonyítja a balesetet megelőző, ugyanígy meghatározott átlagkeresethez. Az orvos szakértői vélemény a felperes rendkívüli munkateljesítményét 20%-os mértékben határozta meg. A Fővárosi Ítélőtábla figyelemmel arra, hogy az informatikusi munkakör még az időnként szükségessé váló anyagszállítást figyelembe véve sem jár különösebb fizikai megterheléssel, nem talált indokot a szakértő által megállapított, orvosilag indokolható 20%-os erőmegfeszítési mértéktől való eltérésre. Ezért a felperes járadékigényénél ezt a mértéket vette figyelembe. Az elsőfokú bíróság által megállapított 140 000 Ft-os havi bruttóbér alapján a társadalombiztosítási járulékok levonása után meghatározható 116 200 Ft-os jövedelemből a 20%-os erőmegfeszítéssel elért 23 240 Ft-ot levonva 92 960 Ft jövedelem adódik. Ez több mint 50%-kal haladja meg az I. rendű felperesnek a balesetet megelőző, irányadó átlagkeresetét. Erre figyelemmel a felperes részére jövedelempótló járadék megállapítására nem kerülhetett sor.
Mivel azonban az alperes fellebbezése az erőmegfeszítési járadék tekintetében nem teljes elutasításra, csupán a járadéknak 20%-ra mérséklésére irányult, a Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezési korlátokra figyelemmel az I. rendű felperes járadékát havi 20 468 Ft-ra, a lejárt járadék összegét pedig 99 726 Ft-ra szállította le.
Az I. rendű felperes azért igényelt háztartási kisegítői járadékot, mert a javítási, karbantartási, festési, mázolási munkákat, a hó takarítást, szőnyegporolást maga végezte. Az I. rendű felperes az ezzel összefüggésben felmerülő kiadásait nem igazolta. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint mindezen tevékenységek I. rendű felperes helyett történő elvégzésével még 2010. évi árviszonyok mellett sem merült fel havi rendszerességgel 30 000 Ft költség. Az kétségtelenül megállapítható, hogy az I. rendű felperesnek ezen a téren kára merült fel, összege azonban nem számítható ki pontosan. A Fővárosi Ítélőtábla ebben a körben a Ptk. 359. § (1) bekezdése alapján általános kártérítésként az alperes által elismert havi 15 000 Ft-os összeget tartja reálisnak, ezért a járadékot erre az összegre, a hátralékot pedig 267 000 Ft-ra leszállította.
Az elsőfokú bíróság a gyermekgondozási járadékot arra figyelemmel állapította meg havi 20 000 Ft-ban, hogy az I. rendű felperes fizikai állapota miatt nem tud olyan tevékenységekben segíteni kiskorú gyermeke gondozásában, amely mozgással jár, nem tud olyan játékokat játszani a gyermekkel, amely mindkét láb használatával jár, és közös sporttevékenységet sem tud végezni a gyermekével. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint a felperest egyik lábának elvesztése a gyermeke gondozásában korlátozza ugyan, de a sporttevékenység, illetőleg mindkét láb használatát igénylő játékok elmaradása nem a gondozás körébe tartozó körülmény, ezért ezeket a gyermek gondozásával kapcsolatos járadék megállapításánál figyelmen kívül hagyta. Az I. rendű felperes az ezzel összefüggésben felmerülő kiadásait nem igazolta. E körben ugyancsak megállapítható a kár felmerülése, azonban annak összege nem számítható ki pontosan. Ezért az ítélőtábla a Ptk. 359. § (1) bekezdése alapján általános kártérítésként az alperes által elismert 10 000 Ft-ot találta indokoltnak, így a járadékot erre az összegre, a hátralékot pedig 178 000 Ft-ra leszállította.
A Fővárosi Ítélőtábla a közlekedési többletköltség tekintetében osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, az I. rendű felperes tömegközlekedési eszközök igénybevételére nem képes, mindenhová gépkocsival kell közlekednie. Munkája ellátása során is gyakran kell gépjárművel közlekednie, ezért az elsőfokú bíróság által megállapított havi 40 000 Ft-os többletköltség nem eltúlzott. Ezért ebben a körben az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság helyesen foglalt állást akként, hogy az új gépkocsi beszerzésével együtt járó 93 956 Ft vagyonszerzési illeték, átírási- és vizsgaköltség ugyancsak a balesettel van okozati összefüggésben, ezért jogszabálysértés nélkül kötelezte ennek megtérítésére az alperest.
Az orvos szakértői vélemény szerint az I. rendű felperes 3 hónapon keresztül szorult élelemfeljavításra, ezért az ítélőtábla csupán erre az időszakra találta indokoltnak az ezzel kapcsolatos költségek megtérítését. Erre figyelemmel az alperes marasztalását 30 000 Ft-ra leszállította.
Egyetértett a Fővárosi Ítélőtábla az alperes fellebbezésével a kulturális többletköltség tekintetében is. A felperes a balesetet követő 1 évben tartózkodott otthon, azt követően ismét munkába állt. Ekkortól a balesetet megelőzőhöz képest nem rendelkezik többlet szabadidővel, ezért indokolatlan a kulturális többletköltségek járadék formában történő megállapítása. Az I. rendű felperesnek a korábbi szabadidős tevékenységével összefüggésben is nyilván merültek fel költségei, azt pedig nem igazolta, hogy ehhez képest a szabadideje más formában történő eltöltésével többletköltségei merültek volna fel. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az alperes marasztalását 60 000 Ft-ra leszállította.
A kifejtett indokok alapján a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta.
(Fővárosi Ítélőtábla 6. Pf. 20.490/2010/7.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.