adozona.hu
BH 2011.6.172
BH 2011.6.172
I. A csapaterő alkalmazása kényszerítő eszköznek minősül [1994. évi XXXIV. tv. 58. §, 3/1995. (III. 1.) BM rendelet 67. §, 62/2007. (XII. 23.) IRM rendelet 73. §]. II. A különleges bevetési pótlék a különlegesen veszélyes szolgálati feladatok ellentételezésére, továbbá e feladatok végrehajtásához szükséges folyamatos intenzív felkészülés ösztönzésére szolgál, kizárólag az ilyen jellegű tevékenységet közvetlenül ellátó állomány részére. A pótlékra jogosultak körére vonatkozó részletes szabályokat miniszteri
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek hivatásos szolgálati viszonyban állnak az alperessel. Különböző beosztásokban, így körzeti megbízottként, járőrvezetőként, járőrként teljesítenek szolgálatot. Valamennyien tagjai, vagy tagjai voltak az alperes megyei rendőr-főkapitányság Ideiglenes Csapatszázadnak (továbbiakban: csapatszolgálati század). E században teljesített szolgálatukra tekintettel keresetükben vagylagosan 100 százalékos mértékű különleges bevetési pótlék, vagy az illetményalap 100 százalékának megfelelő mér...
BH 2011.6.172 I. A csapaterő alkalmazása kényszerítő eszköznek minősül [1994. évi XXXIV. tv. 58. §, 3/1995. (III. 1.) BM rendelet 67. §, 62/2007. (XII. 23.) IRM rendelet 73. §].
II. A különleges bevetési pótlék a különlegesen veszélyes szolgálati feladatok ellentételezésére, továbbá e feladatok végrehajtásához szükséges folyamatos intenzív felkészülés ösztönzésére szolgál, kizárólag az ilyen jellegű tevékenységet közvetlenül ellátó állomány részére. A pótlékra jogosultak körére vonatkozó részletes szabályokat miniszteri rendelet tartalmazza, az ott fel nem sorolt beosztást betöltő részére a pótlék nem jár [140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet 50. § (1)-(2) bekezdés].
III. A Hszt. 50. §-a szerinti megbízás feltételei nem állnak fenn, ha a hivatásos szolgálati viszonyban állókat ideiglenesen megüresedett szolgálati beosztás ellátásával, a szolgálati beosztás ellátásában tartósan akadályozott személy helyettesítésével, továbbá a hivatásos állomány tagjának szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával nem bízták meg.
A felperesek hivatásos szolgálati viszonyban állnak az alperessel. Különböző beosztásokban, így körzeti megbízottként, járőrvezetőként, járőrként teljesítenek szolgálatot. Valamennyien tagjai, vagy tagjai voltak az alperes megyei rendőr-főkapitányság Ideiglenes Csapatszázadnak (továbbiakban: csapatszolgálati század). E században teljesített szolgálatukra tekintettel keresetükben vagylagosan 100 százalékos mértékű különleges bevetési pótlék, vagy az illetményalap 100 százalékának megfelelő mértékű megbízási díj megfizetésére kérték kötelezni az alperest.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította.
A megállapított tényállás szerint a csapatszolgálati századokat 1998-ban állították fel az országos rendőrfőkapitánynak a Magyar Köztársaság Rendőrségének Csapaterős Szolgálati Szabályzata kiadásáról szóló 11/1998. (VI. 23.) ORFK utasítása (Csapatszolgálati Szabályzat) alapján a 4/1998. (VII. 31.) ORFK együttes intézkedéssel.
A csapatszolgálati századok a megyei rendőr-főkapitányságok illetékességi területén működő helyi rendőrkapitányságok hivatásos állománya közül önként vagy felhívásra jelentkezőkből állnak. Amennyiben a felmerült rendőri feladat a személyi állomány összevonása és kötelékbe szervezése útján - csapaterő alkalmazásával - biztosítható, a csapatszolgálati század szükség szerint biztosítja a feladat végrehajtását. A felperesek így a század állandó tagjaként csak alkalmanként kerültek behívásra, igénybevételre, illetve bevetésre.
Az I. rendű felperes 2006., 2007., 2008. években összesen 10 alkalommal 33 napra, a II. rendű felperes 2004. december 15-től 2006. szeptember 30-ig 4 alkalommal 8 napra, a III. rendű felperes 2005., 2006., 2007. években összesen 17 alkalommal 39 napra, a IV. rendű felperes 2006., 2007., 2008. években összesen 12 alkalommal 34 napra, az V. rendű felperes 2006., 2007. években összesen 10 alkalommal 26 napra, a VI. rendű felperes 2007. évben 3 alkalommal összesen 6 napra, a VII. rendű felperes 2006., 2007.években összesen 6 alkalommal 15 napra került berendelésre a csapatszolgálati századba.
A felperesek a csapatszolgálati században eljárva - többek között - labdarugó mérkőzések, politikai pártok rendezvényeinek, szélsőséges csoportok gyűléseinek biztosítását, nagyobb tömegek, csoportok kezelését, megfékezését teljesítették. Rendszeresen a Rendőrségi Biztonsági Szolgálat (REBISZ) tagjaival együtt kerültek bevetésre. A felszereltségük megegyezett a REBISZ tagjainak csapatszolgálati felszereltségével, és hasonló kiképzésben részesültek, melyre éves szinten három alkalommal napi 8 óra időtartamban került sor.
A munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint a felperesek a csapatszolgálati század tagjaként általános rendőri feladatokat (a közrend és közbiztonság védelmét és biztosítását, személy és vagyonvédelmet) hajtottak végre sajátos szervezeti - ennyiben különleges - forma keretében, ahol a csapatszolgálati feladatok sajátosságaira tekintettel más szervezeti egységbe tartozó (REBISZ, Bevetési Osztályok) rendőrökkel együtt a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) 58. §-a szerinti kényszerítő eszközt, a csapaterőt alkalmazták, amely tevékenység nem minősíthető különleges veszélyes szolgálati feladatnak, és az sem állapítható meg, hogy e feladat végrehajtásához részükről folyamatos intenzív felkészülés történt.
A munkaügyi bíróság ítéletének indokolása szerint a felperesek helyzete nem azonos, és ezért nem is hasonlítható össze a REBISZ (2008. január 1-jétől Készenléti Rendőrség) tagjaival, amely különlegesen veszélyes szolgálati feladatot közvetlenül ellátó állomány. Az ő folyamatos kiképzésük lényegesen szélesebb körű, a felkészülés (összesen évi 90 óra) kifejezetten a munkaköri kötelezettségük része, míg a felperesek, amikor nem csapatszolgálati században jártak el, akkor az eredeti beosztásuknak megfelelően körzeti megbízottként, járőrvezetőként, járőrként teljesítettek szolgálatot. A 20/1997. (III. 19.) BM rendelet (BM rendelet) 2. számú melléklete pedig nem nevesíti ezeket a beosztásokat különleges bevetési pótlékra jogosító beosztásként. A munkaügyi bíróság szerint amennyiben a rend fenntartása csak csapaterővel volt megoldható, a felperesek az Rtv. szabályai szerint, mint általános rendőri feladatot voltak kötelesek végrehajtani, ezért a szolgálatuk külön díjazásra jogosító, szolgálati beosztáshoz nem tartozó feladatkör ellátásaként sem vehető figyelembe.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az ítélete indokolásában kiemelte, miszerint a BM rendelet - perben irányadó - 2. számú melléklete 100 százalékos különleges bevetési pótlékra jogosultként nevesíti a REBISZ Bevetési Parancsnokságát, a REBISZ Különleges Szolgálatok Parancsnoksága Pénzkísérő Szolgálatát, illetve a megyei rendőr-főkapitányságok bevetési osztályait. A felperesek a beosztásuk szerint e felsoroltak közé nem tartoztak, és a másodfokú bíróság szerint sem volt megállapítható a Hszt. végrehajtásáról szóló 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet (R.) 50. § (1) bekezdés szerinti különleges bevetési pótlékra való jogosultság feltételeinek fennállása. Kiemelte továbbá, hogy a felperesek fellebbezéssel nem támadták a tényállás azon megállapítását, hogy a csapatszolgálati századba önként vagy felhívásra jelentkeztek, nincs is perbeli adat arra, hogy a munkáltató utasítására váltak volna a csapatszolgálati század tagjává. A II. rendű felperes saját előadása szerint is a csapatszolgálati századból például cserével ki is lehetett kerülni.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és felemelt keresetük szerint az alperes marasztalását kérték különleges bevetési pótlék vagy megbízási díj jogcímén, és ugyanezen jogcímen 2009. április 1-jétől havi 38 650 forint megfizetését igényelték.
Arra hivatkoztak, hogy a csapatszolgálati században ugyanolyan körülmények között végeztek csapaterős tevékenységet, mint a REBISZ különleges bevetési pótlékban részesülő századának tagjai. Azonos kiképzésben részesültek, annak intenzitását nem ők, hanem a munkáltató, illetve a szakirányításban részt vevő ORFK döntötte el. A csapaterős tevékenységet nem a munkaköri leírásokban rögzített szolgálati feladatként látták el, hanem eredeti beosztásuk mellett. Érvelésük szerint nem eshet a terhükre, hogy az ágazati irányításért felelős miniszterek egyike sem tartotta szükségszerűnek az irányadó BM rendeletnek a valós élethelyzethez történt igazítását, ugyanakkor a munkáltató különlegesen veszélyes szolgálati feladat ellátására kötelezte őket. E körben hivatkoztak a Legfelsőbb Bíróság BH 2001/496. számú eseti döntésében foglaltakra is.
A felperesek sérelmezték, hogy az eljárt bíróságok ugyan megállapították, hogy a bevetésük alkalmával REBISZ tagjaival azonos feladatokat láttak el, és a felszereltségük is azonos volt, ugyanakkor az ellátott tevékenység pótlékra jogosító jellegének fennállását tévesen eltérően ítélték meg. A felülvizsgálati érvelés szerint az eljárt bíróságok téves következtetést vontak le a felkészülés, és az effektív csapatszolgálati tevékenység gyakorisága alapján is, mert a század tagjaként folyamatosan (a nap 24 órájában) a munkáltató alperes "rendelkezésére álltak". Megalapozatlan a század "ideiglenes jellegének" értékelése is, mert annak felállítása évekkel korábban megtörtént.
A felperesek a munkaügyi bíróság azon megállapítását is panaszolták, mely szerint a csapatszolgálati században általános rendőri feladatot láttak el. Kiemelték, hogy a perben nem azt állították, hogy jogsértően került részükre kiadásra a csapatszolgálati feladat ellátása, hanem azt, hogy az olyan feladat volt, melyre külön képzés keretében készítették fel, és a beosztásukhoz nem tartozó speciális felszereléssel látták el őket, továbbá a munkaköri leírásuk ezen feladatok ellátásának kötelezettségét nem tartalmazta, ezért a többletfeladat ellátását a munkáltatónak ellentételeznie kell.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
Arra hivatkozott, hogy a csapatszolgálati század alkalmazására mindig ideiglenes jelleggel és csak akkor került sor, amikor az Rtv. 58. §-a szerinti rendőri feladatok végrehajtása a rendőri erők csapaterőben történő alkalmazását szükségessé tette. Az ideiglenes jelleg ezért az alkalmazás eseti jellegét jelenti. Ez esetben nem került sor olyan speciális feladat végrehajtására, amely nem szerepel a rendőrség általános feladatai között, és a végrehajtásuk kockázata sem haladta meg a rendőri munka végzésével szükségképpen együtt járó kockázat mértékét.
Az alperes hangsúlyozta továbbá, hogy a csapatszolgálati században ideiglenesen szolgálatot teljesítő felperesek többletszolgálatának pénzbeni ellentételezése a túlórák elszámolásával és kifizetésével megtörtént. Az igénybevétel mértékéhez és gyakoriságához képest további pótlék, illetve díjazás iránti igény ezért megalapozatlan.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Rtv. 1. § (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaság Rendőrségének feladata a közbiztonság és a belső rend védelme. A 11. § (1) bekezdése szerint pedig a rendőr köteles a szolgálati beosztásában meghatározott feladatait a törvényes előírásoknak megfelelően teljesíteni, az elöljárója utasításainak - az e törvényben foglaltak figyelembevételével - engedelmeskedni, a közbiztonságot és a belső rendet, ha kell, élete kockáztatásával is megvédeni.
A csapaterő alkalmazása az Rtv. 58. §-a, a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 3/1995. (III. 1.) BM rendelet 67. §-a, illetve a 2008. január 1-jétől hatályos 62/2007. (XII. 23.) IRM rendelet 73. §-a szerint nem az általános rendőri feladattól eltérő szolgálati feladat, hanem annak teljesítése során meghatározott esetben alkalmazható kényszerítő eszköz (ugyanúgy, mint például a testi kényszer, a bilincs, a szolgálati kutya alkalmazása, útzár, a lőfegyver használat, a tömegoszlatás stb.). Csapaterő alkalmazása esetén a rendőrség a személyi állomány összevonása és kötelékbe szervezése, ennek egyszemélyi parancsnoki vezetés alá helyezése, továbbá sajátos taktikai szabályok alkalmazása útján biztosítja a feladat végrehajtását. Az Rtv. 58. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint "a tömeggel, csoporttal szemben az egyéni fellépés hatástalan, sőt kisebb rendőri erő is tehetetlen lehet, ezért, ha a közbiztonság védelme másként nem biztosítható, a rendőrség csapaterőben lép fel. Bizonyos rendőri feladatok teljesítése csapaterő alkalmazása nélkül nem képzelhető el, így különösen a nagy területen történő helyszínbiztosítás, eltévedt gyermek felkutatása, rendezvénybiztosítás stb. A csapaterőben történő fellépés sajátos vonása, hogy a rendőr nem egyéni elhatározás, hanem a parancsnoki utasítás szerint jár el, amely meghatározza az intézkedés típusát és az alkalmazható kényszerítő eszközök körét".
A csapaterő alkalmazásának lényege tehát, hogy a rendőri állomány együttesen lép fel. Ennek sajátos szolgálati formájaként kerültek létrehozásra a csapatszolgálati századok. A csapatszolgálati feladat azoknak a rendőrség hatáskörébe tartozó bűnmegelőzési, bűnüldözési, államigazgatási és rendészeti feladatoknak vagy egyes eljárási cselekményeknek az összefoglaló megnevezése, amelyek a személyi állomány összevonását, kötelékbe szervezését, egyszemélyi parancsnoki vezetés alá helyezését és sajátos eljárások alkalmazását teszi szükségessé (Csapatszolgálati Szabályzat 2. pont).
Az előbbiekre figyelemmel a felperesek keresete folytán az eljárt bíróságoknak abban a kérdésben kellett állást foglalniuk, hogy a felperesek csapatszolgálati század tagjaként teljesített esetenkénti szolgálata megalapozza-e a különleges bevetési pótlék, vagy a megbízási díj iránti igényüket.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az eljárt bíróságok által feltárt tényállás helyes, az abból levont jogkövetkeztetés is helytálló és jogszerű.
Lényeges peradat, miszerint a felperesek nem a munkáltató utasítására váltak a csapatszolgálati század tagjává. A perbeli adatok épp azt támasztják alá, hogy a század önkéntesekből áll, melyet a felperesek maguk sem cáfoltak. E század tagjaként pedig azt vállalták, hogy amikor az együttes rendőri erő fellépése szükséges, abban a kötelék szervezett tagjaként részt vesznek, biztosítva a csapaterő mint rendőrségi kényszerítő eszköz alkalmazásának lehetőségét. A Rendőrség Szolgálati Szabályzata szerint a rendőr szolgálata jogszerű teljesítésekor köteles az intézkedéseinek érvényt szerezni, ennek érdekében előzetes figyelmeztetés után az arányosság elveinek figyelembevételével joga van kényszerítő eszközök alkalmazására [BM rendelet 51. § (1) bekezdés, IRM rendelet 57. § (1) bekezdés], következésképp valamely kényszerítő eszköz alkalmazása nem minősül beosztástól eltérő feladatnak. A csapaterő alkalmazása, mint kényszerítő eszköz, a sajátos rendőrségi fellépési forma alkalmazásának szükségessége csak eseti jelleggel, alkalmanként merült fel, és jórészt meghatározott, előre ismert, ezért tervezhető rendezvényekhez, tömegjelenléthez kapcsolódóan; alaptalan az annak ideiglenes jellege megállapítását támadó, folyamatos készenléti állapotra, rendelkezésre állásra vonatkozó felperesi érvelés, különös tekintettel arra, hogy a felperesek a beosztásuk szerint körzeti megbízottként, járőrvezetőként, járőrként teljesítettek szolgálatot.
A felpereseket tehát a század állandó, kötelékbe szervezetten szervezhető tagjaként csak esetenként, átlagban havi egy-két napra rendelték be, illetve vették igénybe. Több olyan egymást követő hónap is volt, amikor a század tagjaként nem kellett szolgálatot teljesíteniük. Az a körülmény, hogy az igénybevételükkor a szolgálati beosztásuk teljesítése során nem rendszeresített felszerelést viseltek, és a csapaterő alkalmazását illetően éves szinten 3×8 óra képzésben részesültek, pótlékra jogosító feltételként, illetve a beosztásuk szerinti feladatokat meghaladó többletszolgálatként nem értékelhető.
A szolgálati viszony a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 3. § (1) bekezdése értelmében az állam és a hivatásos állomány tagja között létrejött különleges közszolgálati jogviszony. A felpereseknek a szolgálatteljesítés során nemcsak a munkaköri leírásuk szerint, hanem a munkáltató rendelkezése alapján a beosztáshoz tartozó, de a munkaköri leírásban konkrétan nem nevesített feladatokat is végre kellett hajtaniuk [Hszt. 3. § (2) bekezdés, Hszt. 68. § (1) bekezdés a) pont, Hszt. 69. § (1) bekezdés]. A felpereseknek a munkaköri leírásban foglaltakon túlmenően ezért el kellett látniuk azokat a szolgálati feladatokat is, amelyeket a rendőri szervekre kötelezően alkalmazandó jogszabályok és utasítások meghatároznak.
Előbbiekből következően a perbeli esetben a Hszt. 50. §-a szerinti megbízás feltételei nem állnak fenn, mert a felpereseket ideiglenesen megüresedett szolgálati beosztás ellátásával, a szolgálati beosztás ellátásában tartósan akadályozott személy helyettesítésével, továbbá a hivatásos állomány tagjának szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával nem bízták meg. A csapaterő alkalmazása olyan kényszerítő eszköznek minősül, amelyet a rendőr nem az eredeti beosztásoktól függetlenül, annak ellátása mellett, hanem annak részeként, a rendőrség személyi állománya szervezett összevonásának következményeként valósít meg. Járőrszolgálat ellátása során is - többek között - bűnügyi, közrendvédelmi feladatokat kell ellátni, eltérés az, hogy ez esetben egy vagy több rendőr együttesen előre meghatározott körzetben vagy útvonalon teljesít szolgálatot.
A R. 50. § (1) és (2) bekezdése értelmében a különleges bevetési pótlék a különlegesen veszélyes szolgálati feladatok ellentételezésére, továbbá e feladatok végrehajtásához szükséges folyamatos intenzív felkészülés ösztönzésére szolgál, kizárólag az ilyen jellegű tevékenységet közvetlenül ellátó állomány részére. A pótlékra jogosultak körére vonatkozó részletes szabályokat miniszteri rendelet tartalmazza.
Egyes kivételes, egyedi esetekben a csapatszolgálati században való szolgálatteljesítés ugyan lehetett különlegesen veszélyes szolgálati feladat, ugyanakkor nem állt fenn az eljárt bíróságok helyes megállapítása szerint a R. 50. § (1) bekezdés szerinti további feltétel, az e feladatok végrehajtásához szükséges folyamatos intenzív felkészülés, és a felperesek nem is minősültek az ilyen jellegű tevékenységet közvetlenül ellátó állomány tagjának.
A Hszt. 254. § (3) bekezdése értelmében a (2) bekezdés szerinti - többek között - különleges bevetési pótlék a hivatásos állomány tagjának a pótlékkal elismert tevékenysége tényleges kifejtésének, illetve beosztás betöltésének idejére jár. A perbeli tényállás mellett átlagban havi egy-két nap igénybevétel mellett a feltételek fennállása esetén sem lenne megállapítható az illetményalap 100 százalékának megfelelő, a törvény szerint teljes hónapra számítandó pótlék.
Teljes mértékben osztotta a Legfelsőbb Bíróság az eljárt bíróságok azon álláspontját is, miszerint a felperesek, mint a csapatszolgálati század tagjai nem hasonlítók a REBISZ (Készenléti Rendőrség), mint speciális szervezeti egység tagjaihoz, még abban az esetben sem, ha esetenként közös bevetés történt.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - jogszabálysértés hiányában - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. II. 11.179/2009.)