adozona.hu
EH 2010.2259
EH 2010.2259
A Hszt.-ben szabályozott illetményrendszer kifejezi a szolgálati beosztáshoz kapcsolódó felelősséget, a hivatásos szolgálattal járó többletkötelezettséget, a rendvédelmi szerv szervezetrendszerében a szervezeti szintek (helyi, területi, országos) közötti különbséget, továbbá az illetménypótlékok útján honorált többletteljesítményt. A magasabb beosztás betöltése nem nélkülözheti az állományilletékes parancsnok erre vonatkozó kifejezett intézkedését. A fizetési fokozatban történő kötelező előresorolás is csa
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperes D.-i Regionális Parancsnokság hivatásos állományú tagjaként, szakügyintézői beosztásban, főtörzsőrmesteri rendfokozatban teljesített szolgálatot a T.-i Vámhivatalnál. A középiskolai végzettséggel rendelkező felperes a Vám- és Pénzügyőri Iskola középfokú vámnyomozói szaktanfolyamának elvégzését követően 2008. május 27-én kérelmezte, hogy az alperes őt a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: H...
EH 2010.2259 A Hszt.-ben szabályozott illetményrendszer kifejezi a szolgálati beosztáshoz kapcsolódó felelősséget, a hivatásos szolgálattal járó többletkötelezettséget, a rendvédelmi szerv szervezetrendszerében a szervezeti szintek (helyi, területi, országos) közötti különbséget, továbbá az illetménypótlékok útján honorált többletteljesítményt. A magasabb beosztás betöltése nem nélkülözheti az állományilletékes parancsnok erre vonatkozó kifejezett intézkedését.
A fizetési fokozatban történő kötelező előresorolás is csak az érintett beosztási kategórián belül hajtható végre. Ellenkező esetben külön parancsnoki intézkedés nélkül magasabb beosztásba kerülne a hivatásos állomány tagja [Hszt. 324. § (1) bekezdés, 100. § (1)-(2) bekezdés, Hszt. 6/A. melléklet, 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet 27/A. § (1) bekezdés].
A felperes az alperes D.-i Regionális Parancsnokság hivatásos állományú tagjaként, szakügyintézői beosztásban, főtörzsőrmesteri rendfokozatban teljesített szolgálatot a T.-i Vámhivatalnál. A középiskolai végzettséggel rendelkező felperes a Vám- és Pénzügyőri Iskola középfokú vámnyomozói szaktanfolyamának elvégzését követően 2008. május 27-én kérelmezte, hogy az alperes őt a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 6/A mellékletében foglalt II. besorolási osztály, II. beosztási kategória 10. fizetési fokozatába sorolja be, és az e besorolásnak megfelelő illetménykülönbözetet részére fizesse meg.Az alperes D.-i Regionális Parancsnoksága a kért előresorolást megtagadta. A felperes az intézkedés ellen szolgálati panasszal élt, amelyet az alperes Országos Parancsnoka 2008. augusztus 27-én azzal az indokkal utasított el, hogy a fizetési fokozatban történő előresorolás csak az érintett beosztási kategórián belül hajtható végre. A felperes esetében erre azért nem kerülhetett sor, mert korábban már elérte a beosztási kategóriájában a beosztásához jogszabályban rendszeresített legmagasabb fizetési fokozatot.
A felperes a szolgálati panaszának elutasítását követően benyújtott keresetében arra hivatkozott, hogy a Hszt. 324. § (1) bekezdése kötetezően előírja a zászlósok és tiszthelyettesek előresorolását a szolgálat ellátásához szükséges szaktanfolyam elvégzése után. Sérelmezte, hogy az alperes együttműködési kötelezettségét megsértve nem tájékoztatta arról, hogy a képzettség megszerzése az esetében nem jár előmeneteli lehetőséggel.
Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Mfv. I. 10.066/2005/3. számú eseti döntésére is, amelynek értelmében, adott esetben a hivatásos állomány tagjának beosztására is kihatással lehet az, ha fegyelmi fenyítésként fizetési fokozatában vetették vissza. A felperes álláspontja szerint a Legfelsőbb Bíróság által figyelembe vett szabályt nemcsak a hivatásos állomány hátrányára, hanem előnyére is alkalmazni kell.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a szakközépiskolai végzettséggel rendelkező felperest, főtörzsőrmesteri tiszthelyettesi rendfokozatára, és szakügyintézői beosztására tekintettel az alperes a Hszt. 6/A. számú mellékletének megfelelően II. besorolási osztály II. beosztási kategóriájának 9. fizetési fokozatába helyesen sorolta be. A Hszt. hivatkozott 324. § (1) bekezdése alapján a szaktanfolyam elvégzésével kizárólag fizetési fokozatban történő előresorolásra volt lehetőség, a felperes azonban a beosztási kategórián belül már elérte a legmagasabb fizetési fokozatot. A Vám- és Pénzügyőrség hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyával kapcsolatos egyes szabályokról szóló 15/1997. (V. 8.) PM rendelet 7. § (3) bekezdése a 10. fizetési fokozathoz a felperes által elért szolgálati beosztással szemben már magasabb beosztást társít, viszont a Hszt. 47. § (1) bekezdése szerint a hivatásos állomány tagja magasabb beosztásba csak szolgálati érdekből, vagy a törvényi által meghatározott feltételek teljesítését követően kerülhet. Ezért a felperes által hivatkozottak alapján a fizetési fokozatban történő előresorolására nem volt jogszabályi lehetőség.
A munkaügyi bíróság nem fogadta el a felperesnek az alperes rendeltetésellenes joggyakorlására alapított kifogását sem. Álláspontja szerint az alperesnek csak a magasabb szolgálati beosztás és rendfokozat elérésének lehetőségét kell biztosítania, amelynek az alperes eleget tett.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - azzal mindenben egyetértve - helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedő - hatályon kívül helyezését valamint azt kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság keresetének helyt adva kötelezze az alperest az előresorolás végrehajtására, és 482 140 forint illetménykülönbözet megfizetésére.
Álláspontja szerint a jogerős ítélet tévesen állította szembe a törvény általános és különös szabályait, mivel a Vám- és Pénzügyőrség hivatásos szolgálatot ellátó tagjaira vonatkozóan a Hszt. 324. § (1) bekezdése egyértelmű kötelezést tartalmaz, a fizetési fokozat és a beosztási kategória ugyanis egymástól független jogintézmények. A Hszt. 6/A. számú melléklete a fizetési fokozatokat folyamatos 1-jétől 20-ig terjedő sorozatszámozással látta el, ezért a fizetési fokozatban történő kötelező előresorolás egyben a beosztási kategóriában történő előrelépést is jelenthet. A beosztási kategória megváltozására is kiterjedő, a fizetési fokozat emelkedésével járó előresorolás nem kizárt, ugyanis a Hszt. 254. § (1) bekezdése a rendőrségre vonatkozóan lehetővé teszi, hogy az állományilletékes parancsnok a hivatásos állomány tagját bizonyos feltételek mellett minősítés alapján kinevezze a következő beosztási kategória I. fizetési fokozatába.
Fenntartotta, hogy a perben általa hivatkozott eseti döntést jelen ügyben is alkalmazni kell, mert gyakorlatilag azonos jogkérdésről van szó.
Az általa elvégzett tanfolyam a munkavégzéséhez szükséges szaktanfolyamok egyike, az alperes elvárta a szakmai fejlődését, támogatta a tanulmányait, az előmenetelére vonatkozó jogszerű igényét azonban megtagadta. Az alperes ezzel megsértette a Hszt. 67. §-ában meghatározott tájékoztatási kötelezettségét, amely az eljárását rendeltetésellenessé tette.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A Hszt.-ben szabályozott illetményrendszer kifejezi a szolgálati beosztáshoz kapcsolódó felelősséget, a hivatásos szolgálattal járó többletkötelezettséget, a rendvédelmi szerv szervezetrendszerében a szervezeti szintek (helyi, területi, országos) közötti különbséget, továbbá az illetménypótlékok útján honorált többletteljesítményt. A hivatásos állomány tagjaira vonatkozó jogszabályi rendelkezések kogensek.
A Hszt. 100. § (1) és (2) bekezdései szerint a beosztási illetmény szempontjából a hivatásos állomány tiszti, főtiszti és tábornoki rendfokozatú tagjait az I., a tiszthelyettesi és zászlósi rendfokozatú tagjait a II. besorolási osztályba kell és lehet besorolni. A besorolási osztályok beosztási kategóriákból és ezen belül emelkedő sorszámú fizetési fokozatokból állnak. A fizetési fokozatok az adott beosztásban eltöltött szolgálati idő tartama alapján emelkednek, amelyekhez növekvő szorzószámok tartoznak.
A Hszt. végrehajtására kiadott 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet 27/A. § (1) bekezdésének második mondata értelmében az egyéb beosztotti munkakörre létrehozott szolgálati beosztásokat a Hszt. 6/A. mellékletében meghatározott beosztási kategóriákba kell besorolni. A 27/A. § (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás szerint az alapbesorolás, illetve az alapkategóriák alapján a miniszter határozza meg az egyes vezetői munkakörök és egyéb szolgálati beosztások besorolását.
A felperes sem vitatta, hogy a tanfolyam elvégzését megelőzően az alperes őt a Hszt. 100. § (1) bekezdése és a 6/A. számú melléklete, valamint a Vám- és Pénzügyőrség hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyával kapcsolatos egyéb szabályokról szóló 15/1997. (V. 8.) PM rendelet előírásai szerint szakügyintézői beosztása alapján helyesen sorolta be a II. besorolási osztály II. beosztási kategóriájának 9. fizetési fokozatába, amely e beosztási kategória legmagasabb fizetési fokozatával azonos.
A 15/1997. (V. 8.) PM rendelet szerint a II. besorolási osztályhoz összesen tizenhét fizetési fokozat tartozik, amely emelkedő sorrendben négy beosztási kategóriához kapcsolódik úgy, hogy a sorszámozás az egyes beosztási kategóriák emelkedésével nem kezdődik újra. A II. beosztási kategóriához a 6-9 számmal ellátott fizetési fokozatok tartoznak. A II. besorolási osztály II. beosztási kategóriájának 10. fizetési fokozatba történő besorolásának feltételeként a hivatkozott PM rendelet más, magasabb beosztást (szemlész, segédelőadó), illetve magasabb rendfokozatot (főtörzszászlós) ír elő.
A Hszt. 2. § s) pontja értelmében magasabb beosztásnak minősül a nagyobb felelősséggel, szélesebb hatáskörrel és ennek megfelelően magasabb rendfokozattal és illetménnyel járó státusz, amelyből következően a Hszt. 47. §-a értelmében a magasabb beosztás betöltése nem nélkülözheti az állományilletékes parancsnok erre vonatkozó kifejezett intézkedését. A felperes által kért előresorolás teljesítése egyúttal a szolgálati beosztása megváltoztatását is jelentené, amelyre azonban a törvény a hivatásos állomány tagjának a Hszt. 47. § (1) bekezdésében megfogalmazottak szerint alanyi jogosultságot nem biztosít.
A kifejtettek értelmében megalapozatlanul hivatkozott a felperes arra, hogy a beosztási kategória és a fizetési fokozat egymástól független fogalmak. Amennyiben a hivatásos állomány tagja a besorolási kategóriájának megfelelő legmagasabb fizetési fokozatot elérte, akkor - a törvény idézett rendelkezései folytán - a Hszt. 324. §-ában foglalt előresorolás alkalmazása nem lehetséges a munkavégzéséhez szükséges szaktanfolyam sikeres elvégzése esetén sem.
A felperes maga sem hivatkozott arra, hogy az alperes a képzésre - az előmeneteli rendszerben való előrejutás kilátásba helyezésével - kötelezte volna, a tanfolyamot az alperes tudtával, de saját elhatározásából végezte el. Helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok ezért azt, hogy a munkáltató eleget tett a Hszt. 67. § b) pontjában és a 71. § (1) bekezdésének második fordulatában foglalt kötelezettségének, miszerint biztosította a magasabb szolgálati beosztás eléréséhez szükséges feltételek megszerzését, illetve a szolgálati feladatok ellátását úgy szervezte, hogy a hivatásos állomány tagja a szolgálati viszonyból eredő jogait gyakorolni tudja.
A Hszt. XX. Fejezete a rendőrség, a polgári védelem, a hivatásos állami és önkormányzati tűzoltóság hivatásos állományára vonatkozó speciális szabályai között rendelkezett a felperes által hivatkozott kivételes előresorolási lehetőségről, amely éppen emiatt nem volt alkalmazható a Vám- és Pénzügyőrség hivatásos állományába tartozó felperes esetében (Hszt. 254. §).
Nem megalapozott a felperesnek az Mfv. I. 10.066/2005/3. számú eseti döntésére való hivatkozása sem. A hivatkozott döntés a hivatásos állomány tagjának már elért beosztási kategóriáját és ezen alapuló fizetési fokozatát érintette fegyelmi fenyítésként alkalmazott büntetés jogszerűségének elbírálása során, ezért a két tényállás lényegi különbsége folytán a felperes által hivatkozott jogi következtetés nem igazolható.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.240/2010.)