adozona.hu
EH 2010.2258
EH 2010.2258
I. A különleges bevetési pótlék a különlegesen veszélyes szolgálati feladatok ellentételezésére, továbbá e feladatok végrehajtásához szükséges folyamatos intenzív felkészülés ösztönzésére szolgál, kizárólag az ilyen jellegű tevékenységet közvetlenül ellátó állomány részére, a pótlékra jogosultak körére vonatkozó részletes szabályokat miniszteri rendelet tartalmazza. Az itt felsoroltaktól eltérő beosztásban foglalkoztatás a pótlékra jogosultak foglalkoztatásához való egyes hasonlóságok esetén sem alapozhatja
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek hivatásos szolgálati viszonyban állnak az alperessel. Különböző beosztásokban, így körzeti megbízottként, járőrvezetőként, járőrként teljesítenek szolgálatot. Valamennyien tagjai, vagy tagjai voltak az alperes megyei rendőr-főkapitányság Ideiglenes Csapatszázadának (továbbiakban: csapatszolgálati század). E században teljesített szolgálatukra tekintettel keresetükben 100 százalékos mértékű különleges bevetési pótlék vagy az illetményalap 100 százalékának megfelelő mértékű megbízá...
EH 2010.2258 I. A különleges bevetési pótlék a különlegesen veszélyes szolgálati feladatok ellentételezésére, továbbá e feladatok végrehajtásához szükséges folyamatos intenzív felkészülés ösztönzésére szolgál, kizárólag az ilyen jellegű tevékenységet közvetlenül ellátó állomány részére, a pótlékra jogosultak körére vonatkozó részletes szabályokat miniszteri rendelet tartalmazza. Az itt felsoroltaktól eltérő beosztásban foglalkoztatás a pótlékra jogosultak foglalkoztatásához való egyes hasonlóságok esetén sem alapozhatja meg a pótlék iránti igényt.
II. Valamely kényszerítő eszköz alkalmazása nem minősül beosztástól eltérő feladatnak. Minthogy a csapaterő alkalmazása, mint kényszerítő eszköz, sajátos rendőrségi fellépési forma, alkalmazásának szükségessége eseti jelleggel, alkalmanként merült fel, és jórészt meghatározott, előre ismert, tervezhető rendezvényekhez, tömegjelenléthez kapcsolódóan, alaptalan a folyamatos készenléti állapotra, rendelkezésre állásra vonatkozó felperesi érvelés, különös tekintettel arra, hogy az érintett rendőrök a beosztásuk szerint körzeti megbízottként, járőrvezetőként, járőrként teljesítettek szolgálatot [Hszt. 254. § (2)-(3) bekezdés, a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 58. §, 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet 50. § (1)-(2) bekezdés].
A felperesek hivatásos szolgálati viszonyban állnak az alperessel. Különböző beosztásokban, így körzeti megbízottként, járőrvezetőként, járőrként teljesítenek szolgálatot. Valamennyien tagjai, vagy tagjai voltak az alperes megyei rendőr-főkapitányság Ideiglenes Csapatszázadának (továbbiakban: csapatszolgálati század). E században teljesített szolgálatukra tekintettel keresetükben 100 százalékos mértékű különleges bevetési pótlék vagy az illetményalap 100 százalékának megfelelő mértékű megbízási díj megfizetésére kérték az alperest kötelezni.A munkaügyi bíróság kijavított ítéletével a felperesek keresetét elutasította.
A megállapított tényállás szerint a csapatszolgálati századokat 1998-ban állították fel az országos rendőrfőkapitánynak a Magyar Köztársaság Rendőrségének Csapaterős Szolgálati Szabályzata kiadásáról szóló 11/1998. (VI. 23.) ORFK utasítása (Csapatszolgálati Szabályzat) alapján a 4/1998. (VII. 31.) ORFK együttes intézkedéssel.
A csapatszolgálati századok tagjai a megyei rendőr-főkapitányságok illetékességi területén működő helyi rendőrkapitányságok hivatásos állománya közül önként vagy felhívásra jelentkezőkből állnak. Amennyiben a felmerült rendőri feladat a személyi állomány összevonása és kötelékbe szervezése útján - csapaterő alkalmazásával - biztosítható, a csapatszolgálati század biztosítja szükség szerint a feladat végrehajtását. A felperesek így a század állandó tagjaként csak alkalmanként kerültek behívásra, igénybevételre, illetve bevetésre.
Az I. rendű felperes 2006., 2007., 2008. években összesen 10 alkalommal 33 napra,
a II. rendű felperes 2004. december 15-től 2006. szeptember 30-ig 4 alkalommal 8 napra,
a III. rendű felperes 2005., 2006., 2007. években összesen 17 alkalommal 39 napra,
a IV. rendű felperes 2006., 2007., 2008. években összesen 12 alkalommal 34 napra,
az V. rendű felperes 2006., 2007. években összesen 10 alkalommal 26 napra,
a VI. rendű felperes 2007. évben 3 alkalommal összesen 6 napra,
a VII. rendű felperes 2006., 2007. években összesen 6 alkalommal 15 napra került berendelésre a Csapatszolgálati Századba.
A felperesek a csapatszolgálati században eljárva - többek között - labdarúgó mérkőzések, politikai pártok rendezvényeinek, szélsőséges csoportok gyűléseinek biztosítását, nagyobb tömegek, csoportok kezelését, megfékezését teljesítették. Rendszeresen a Rendőrségi Biztonsági Szolgálat (REBISZ) tagjaival együtt kerültek bevetésre. A felszereltségük megegyezett a REBISZ tagjainak csapatszolgálati felszereltségével, és hasonló kiképzésben részesültek, melyre éves szinten három alkalommal napi 8 óra időtartamban került sor.
A munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint a felperesek a csapatszolgálati század tagjaként általános rendőri feladatokat (a közrend és közbiztonság védelmét és biztosítását, személy és vagyonvédelmet) hajtottak végre sajátos szervezeti - ennyiben különleges - forma keretében, ahol a csapatszolgálati feladatok sajátosságaira tekintettel más szervezeti egységbe tartozó (REBISZ, Bevetési Osztályok) rendőrökkel együtt a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) 58. §-a szerinti kényszerítő eszközt, a csapaterőt alkalmazták, amely tevékenység nem minősíthető különleges veszélyes szolgálati feladatnak, és az sem állapítható meg, hogy e feladat végrehajtásához részükről folyamatos intenzív felkészülés történt.
A munkaügyi bíróság ítélete indokolása szerint a felperesek helyzete nem azonos, és ezért nem is hasonlítható össze a REBISZ (2008. január 1-jétől Készenléti Rendőrség) tagjaival, akik különlegesen veszélyes szolgálati feladatot közvetlenül ellátó állományhoz tartoztak, és akiknek a folyamatos kiképzése lényegesen szélesebb körű, a felkészülés (összesen évi 90 óra) kifejezetten a munkaköri kötelezettségük része, míg a felperesek, amikor nem csapatszolgálati században jártak el, akkor eredeti beosztásuknak megfelelően körzeti megbízottként, járőrvezetőként, járőrként teljesítettek szolgálatot. A 20/1997. (III. 19.) BM rendelet (BM rendelet) 2. számú melléklete pedig nem nevesíti ezeket a beosztásokat különleges bevetési pótlékra jogosító beosztásként. A munkaügyi bíróság szerint amennyiben a rend fenntartása csak csapaterővel volt megoldható, a felperesek az Rtv. szabályai szerint, mint általános rendőri feladatot voltak kötelesek végrehajtani, ezért a szolgálatuk külön díjazásra jogosító, szolgálati beosztáshoz nem tartozó feladatkör ellátásaként sem vehető figyelembe.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság ítélete indokolásában kiemelte, miszerint a BM rendelet - a perben irányadó - 2. számú melléklete 100 százalékos különleges bevetési pótlékra jogosultként nevesíti a REBISZ Bevetési Parancsnokságát, a REBISZ Különleges Szolgálatok Parancsnoksága Pénzkísérő Szolgálatát, illetve a megyei rendőr-főkapitányságok bevetési osztályait. A felperesek a beosztásuk szerint e felsoroltak közé nem vitatottan nem tartoztak, és a másodfokú bíróság szerint sem volt megállapítható a Hszt. végrehajtásáról szóló 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet (R.) 50. § (1) bekezdés szerinti különleges bevetési pótlékra való jogosultság feltételeinek fennállása. Kiemelte továbbá, hogy a felperesek fellebbezéssel nem támadták a tényállás azon megállapítását, hogy a csapatszolgálati századba önként vagy felhívásra jelentkeztek, nincs is perbeli adat arra, hogy a munkáltató utasítására váltak volna a csapatszolgálati század tagjává. A II. rendű felperes saját előadása szerint is a csapatszolgálati századból ki is lehetett például cserével kerülni.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és felemelt keresetük szerint az alperes marasztalását kérték különleges bevetési pótlék vagy megbízási díj jogcímén, és ugyanezen jogcímen 2009. április 1-jétől havi 38 650 forint megfizetését.
Arra hivatkoztak, hogy a csapatszolgálati században ugyanolyan körülmények között végeztek csapaterős tevékenységet, mint a REBISZ különleges bevetési pótlékban részesülő századának tagjai. Azonos kiképzésben részesültek, annak intenzitását nem ők, hanem a munkáltató, illetve a szakirányításban részt vevő ORFK döntötte el. A csapaterős tevékenységet nem a munkaköri leírásokban rögzített szolgálati feladatként látták el, hanem eredeti beosztásuk mellett. Érvelésük szerint nem eshet a terhükre, hogy az ágazati irányításért felelős miniszterek egyike sem tartotta szükségszerűnek az irányadó BM rendeletnek a valós élethelyzethez történő igazítását, ugyanakkor a munkáltató különlegesen veszélyes szolgálati feladat ellátására kötelezte őket. E körben hivatkoztak a Legfelsőbb Bíróság BH 2001/496. számú eseti döntésében foglaltakra is.
A felperesek sérelmezték, hogy az eljárt bíróságok ugyan megállapították, hogy a bevetésük alkalmával a REBISZ tagjaival azonos feladatokat láttak el, és a felszereltségük is azonos volt, ugyanakkor az ellátott tevékenység pótlékra jogosító jellegének fennállását tévesen eltérően ítélték meg. A felülvizsgálati érvelés szerint az eljárt bíróságok téves következtetést vontak le a felkészülés, és az effektív csapatszolgálati tevékenység gyakorisága alapján is, mert a század tagjaként folyamatosan (a nap 24 órájában) a munkáltató alperes "rendelkezésére álltak". Megalapozatlan a század "ideiglenes jellegének" értékelése is, mert annak felállítása évekkel korábban megtörtént.
A felperesek a munkaügyi bíróság azon megállapítását is panaszolták, mely szerint a csapatszolgálati században általános rendőri feladatot láttak el. Kiemelték, hogy a perben nem azt állították, hogy jogsértően került részükre kiadásra a csapatszolgálati feladat ellátása, hanem azt, hogy az olyan feladat volt, melyre külön képzés keretében készítették fel, és a beosztásukhoz nem tartozó speciális felszereléssel látták el őket, továbbá a munkaköri leírásuk ezen feladatok ellátásának kötelezettségét nem tartalmazta, ezért a többletfeladat ellátását a munkáltatónak ellentételeznie kell.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
Arra hivatkozott, hogy a csapatszolgálati század alkalmazására mindig ideiglenes jelleggel és csak akkor került sor, amikor az Rtv. 58. §-a szerinti rendőri feladatok végrehajtása a rendőri erők csapaterőben történő alkalmazását szükségessé tette. Az ideiglenes jelleg ezért az alkalmazás eseti jellegét jelenti. Ez esetben nem került sor olyan speciális feladat végrehajtására, amely nem szerepel a rendőrség általános feladatai között, és a végrehajtásuk kockázata sem haladta meg a rendőri munka végzésével szükségképpen együtt járó kockázat mértékét.
Az alperes hangsúlyozta továbbá, hogy a csapatszolgálati században ideiglenesen szolgálatot teljesítő felperesek többletszolgálata pénzbeni ellentételezése a túlórák elszámolásával és kifizetésével megtörtént. Az igénybevétel mértékéhez és gyakoriságához képest további pótlék, illetve díjazás iránti igény ezért megalapozatlan.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Rtv. 1. § (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaság Rendőrségének feladata a közbiztonság és a belső rend védelme. A 11. § (1) bekezdése szerint pedig a rendőr köteles a szolgálati beosztásában meghatározott feladatait a törvényes előírásoknak megfelelően teljesíteni, az elöljárója utasításainak - az e törvényben foglaltak figyelembevételével - engedelmeskedni, a közbiztonságot és a belső rendet, ha kell, élete kockáztatásával is megvédeni.
A csapaterő alkalmazása az Rtv. 58. §-a, a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 3/1995. (III. 1.) BM rendelet 67. §-a, illetve a 2008. január 1-jétől hatályos 62/2007. (XII. 23.) IRM rendelet 73. §-a szerint nem az általános rendőri feladattól eltérő szolgálati feladat, hanem annak teljesítése során meghatározott esetben alkalmazható kényszerítő eszköz (ugyanúgy, mint például a testi kényszer, a bilincs, a szolgálati kutya alkalmazása, útzár, a lőfegyver használat, a tömegoszlatás stb.). Csapaterő alkalmazása esetén a rendőrség a személyi állomány összevonása és kötelékbe szervezése, ennek egyszemélyi parancsnoki vezetés alá helyezése, továbbá sajátos taktikai szabályok alkalmazása útján biztosítja a feladat végrehajtását. Az Rtv. 58. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint "a tömeggel, csoporttal szemben az egyéni fellépés hatástalan, sőt kisebb rendőri erő is tehetetlen lehet, ezért, ha a közbiztonság védelme másként nem biztosítható, a rendőrség csapaterőben lép fel. Bizonyos rendőri feladatok teljesítése csapaterő alkalmazása nélkül nem képzelhető el, így különösen a nagy területen történő helyszínbiztosítás, eltévedt gyermek felkutatása, rendezvénybiztosítás stb. A csapaterőben történő fellépés sajátos vonása, hogy a rendőr nem egyéni elhatározás, hanem a parancsnoki utasítás szerint jár el, amely meghatározza az intézkedés típusát és az alkalmazható kényszerítő eszközök körét".
A csapaterő alkalmazásának lényege tehát, hogy a rendőri állomány együttesen lép fel. Ennek sajátos szolgálati formájaként kerültek létrehozásra a csapatszolgálati századok. A csapatszolgálati feladat azoknak a rendőrség hatáskörébe tartozó bűnmegelőzési, bűnüldözési, államigazgatási és rendészeti feladatoknak vagy egyes eljárási cselekményeknek az összefoglaló megnevezése, amelyek a személyi állomány összevonását, kötelékbe szervezését, egyszemélyi parancsnoki vezetés alá helyezését és sajátos eljárások alkalmazását teszi szükségessé (Csapatszolgálati Szabályzat 2. pont).
Az előbbiekre figyelemmel kellett a felperesek keresete folytán az eljárt bíróságoknak abban a kérdésben állást foglalni, hogy a felperesek csapatszolgálati század tagjaként teljesített esetenkénti szolgálata megalapozza-e a különleges bevetési pótlék, vagy a megbízási díj iránti igényüket.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az eljárt bíróságok által feltárt tényállás helyes, az abból levont jogkövetkeztetés is helytálló és jogszerű.
Lényeges peradat, miszerint a felperesek nem a munkáltató utasítására váltak a csapatszolgálati század tagjává. A perbeli adatok épp azt támasztják alá, hogy a század önkéntesekből áll, melyet a felperesek maguk sem cáfoltak. E század tagjaként pedig azt vállalták, hogy amikor szükséges az együttes rendőri erő fellépése, abban a kötelék szervezett tagjaként részt vesznek, biztosítva a csapaterő, mint rendőrségi kényszerítő eszköz alkalmazásának lehetőségét. A Rendőrség Szolgálati Szabályzata szerint a rendőr szolgálata jogszerű teljesítésekor köteles intézkedéseinek érvényt szerezni, ennek érdekében előzetes figyelmeztetés után az arányosság elveinek figyelembevételével joga van kényszerítő eszközök alkalmazására (BM rendelet 51. § (1) bekezdés, IRM rendelet 57. § (1) bekezdés), következésképp valamely kényszerítő eszköz alkalmazása nem minősül beosztástól eltérő feladatnak. Minthogy a csapaterő alkalmazása, mint kényszerítő eszköz, sajátos rendőrségi fellépési forma, alkalmazásának szükségessége csak eseti jelleggel, alkalmanként merült fel, és jórészt meghatározott, előre ismert, ezért tervezhető rendezvényekhez, tömegjelenléthez kapcsolódóan, minden alapot nélkülöző annak ideiglenes jellege megállapítását támadó, folyamatos készenléti állapotra, rendelkezésre állásra vonatkozó felperesi érvelés, különös tekintettel arra, hogy a felperesek a beosztásuk szerint körzeti megbízottként, járőrvezetőként, járőrként teljesítettek szolgálatot.
Megállapíthatóan tehát a felperesek a század állandó, kötelékbe szervezhető tagjaként csak esetenként, átlagban havi egy-két nap kerültek berendelésre, illetve igénybevételre. Több olyan egymást követő hónap is volt, amikor a század tagjaként nem kellett szolgálatot teljesíteniük. Az a körülmény, hogy az igénybevételükkor a szolgálati beosztásuk teljesítése során nem rendszeresített felszerelést viseltek, és a csapaterő alkalmazását illetően éves szinten 3×8 óra képzésben részesültek, pótlékra jogosító feltételként, illetve a beosztásuk szerinti feladatokat meghaladó többletszolgálatként nem értékelhető.
A szolgálati viszony a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 3. § (1) bekezdése értelmében az állam és a hivatásos állomány tagja között létrejött különleges közszolgálati jogviszony. A felpereseknek a szolgálatteljesítés során nemcsak a munkaköri leírásuk szerint, hanem a munkáltató rendelkezése alapján a beosztáshoz tartozó, de a munkaköri leírásban konkrétan nem nevesített feladatokat is végre kellett hajtaniuk [Hszt. 3. § (2) bekezdés, Hszt. 68. § (1) bekezdés a) pont, Hszt. 69. § (1) bekezdés]. A felpereseknek a munkaköri leírásban foglaltakon túlmenően ezért el kellett látniuk azokat a szolgálati feladatokat is, amelyeket a rendőri szervekre kötelezően alkalmazandó jogszabályok és utasítások meghatároznak.
Előbbiekből következően a perbeli esetben a Hszt. 50. §-a szerinti megbízás szabályai nem állnak fenn, mert a felpereseket ideiglenesen megüresedett szolgálati beosztás ellátásával, a szolgálati beosztás ellátásában tartósan akadályozott személy helyettesítésével, továbbá a hivatásos állomány tagjának szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával nem bízták meg. A csapaterő alkalmazása nem az eredeti beosztásoktól függetlenül, annak ellátása mellett, hanem annak részeként, a rendőrség személyi állománya szervezett összevonásának következményeként valósult meg. Járőrszolgálat ellátása során is - többek között - bűnügyi, közrendvédelmi feladatokat kell ellátni, eltérés az, hogy ez esetben egy vagy több rendőr együttesen előre meghatározott körzetben vagy útvonalon teljesít szolgálatot.
A R. 50. § (1) és (2) bekezdése értelmében a különleges bevetési pótlék a különlegesen veszélyes szolgálati feladatok ellentételezésére, továbbá e feladatok végrehajtásához szükséges folyamatos intenzív felkészülés ösztönzésére szolgál, kizárólag az ilyen jellegű tevékenységet közvetlenül ellátó állomány részére. A pótlékra jogosultak körére vonatkozó részletes szabályokat miniszteri rendelet tartalmazza, az itt megjelölttől eltérő beosztásban foglalkoztatás a jogosultak foglalkoztatásával való egyes hasonlóság ellenére sem alapozhatja meg a pótlék iránti igényt.
Egyes kivételes, egyedi esetekben a csapatszolgálati században való szolgálatteljesítés ugyan lehetett különlegesen veszélyes szolgálati feladat, ugyanakkor nem állt fenn az eljárt bíróságok helyes megállapítása szerint a R. 50. § (1) bekezdés szerinti további feltétel, az e feladatok végrehajtásához szükséges folyamatos intenzív felkészülés, és a felperesek nem is minősültek az ilyen jellegű tevékenységet közvetlenül ellátó állománynak.
A Hszt. 254. § (3) bekezdése értelmében a (2) bekezdés szerinti - többek között - különleges bevetési pótlék a hivatásos állomány tagjának a pótlékkal elismert tevékenysége tényleges kifejtésének, illetve beosztás betöltésének idejére jár. A perbeli tényállás mellett átlagban havi egy-két nap igénybevétel mellett a feltételek fennállása esetén sem lenne megállapítható az illetményalap 100 százalékának megfelelő, a törvény szerint teljes hónapra számítandó pótlék.
Teljes mértékben osztotta a Legfelsőbb Bíróság az eljárt bíróságok azon álláspontját is, miszerint a felperesek, mint a csapatszolgálati század tagjai nem hasonlíthatók a REBISZ (Készenléti Rendőrség), mint speciális szervezeti egység tagjaihoz, még abban az esetben sem, ha esetenként közös bevetés történt.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - jogszabálysértés hiányában - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. II. 11.179/2009.)