adozona.hu
EH 2010.2257
EH 2010.2257
Az alapítvány nem tartozik a gazdasági társaságokról szóló törvény hatálya alá, szervezetére és működésére a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény (Ksztv.) irányadó. A törvény az alapítványoknál vezető tisztségviselőként az alapítvány kezelőjét, kezelő szervének (szervezetének) és felügyelő szervének elnökét és tagjait nevesíti, az iroda ügyvezető igazgatója nem tartozik ebbe a körbe. A Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozó munkaviszonyok esetében a törvény nem tartalmaz rendelkezést vez
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1992. április 1-jén létesített munkaviszonyt az alperes alapítvánnyal, vállalkozásfejlesztés szaktanácsadó munkakörre. 1993. június 1-jétől az alperes határozott időre a megyei vállalkozásfejlesztési központ (vállalkozásfejlesztési iroda) ügyvezető igazgatójának nevezte ki. 1999. július 1-jétől a felperes "ügyvezetői igazgatói kinevezésére vonatkozó munkaszerződése" határozatlan idejűre változott.
A felperes 2005. december 2-án előterjesztett keresetében azt sérelmezte, hogy az al...
A felperes 2005. december 2-án előterjesztett keresetében azt sérelmezte, hogy az alapítvány kuratóriuma 2002. március 20-án kelt határozatával ügyvezető igazgatói kinevezését visszavonta, melyet előadása szerint a kuratórium elnöke 2005. november 2-án közölt írásban. Keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát, és kérte a jogellenesség Mt. 100. §-a szerinti jogkövetkezményeinek alkalmazását. Másodlagos kereseti kérelmét arra az esetre terjesztette elő, ha a bíróság megítélése szerint a kuratórium 2002. március 20-ai határozatával nem a munkaviszonyát, hanem csupán az "ügyvezetői tisztségét" szüntette meg. Ennek jogellenessége megállapítását és az alperes bérkülönbözet megfizetésére kötelezését kérte 2005. június 23-ától az ítélet jogerőre emelkedése napjáig.
Az alperes ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy a felperes nem 2005. november 2-án szerzett tudomást a "vezető beosztásának" megszüntetéséről, mivel a 2002. március 20-ai kuratóriumi ülésen a személyét érintő napirendi pont tárgyalásánál jelen volt. Ezért a keresetindítási határidő elmulasztása miatt elsődlegesen a per megszüntetését, érdemben a kereset elutasítását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A megállapított tényállás szerint a 2002. március 20-ai kuratóriumi határozatot megelőző időszakban megromlott a kapcsolat a kuratórium elnöke és a gyermeket váró felperes között, aki 2002. február 27-étől keresőképtelen állapota miatt munkát már nem végzett. A felperes 2002. március 3-ai levelében tájékoztatta az alperes alapítója kuratóriumának elnökét, az alperesi kuratórium és a felügyelő bizottság tagjait Dr. W. J.-vel való megromlott kapcsolatáról, arról, hogy nevezett közlése szerint nincs megelégedve a munkájával, és már január elejétől az elbocsátását tervezte. Ezért a felperes azt kérte, hogy amennyiben személyével kapcsolatban döntés születik, azon szeretne jelen lenni.
A kuratórium 2002. március 20-ai üléséről felvett jegyzőkönyv tartalmazza, hogy a kuratórium elnöke ekkor kifejtette, hogy nem tud együtt dolgozni az ügyvezetővel. A kuratórium tagjai javasolták az ülésre megjelent felperes meghallgatását, aki nyilatkozatot tett arra, hogy ő sem tud a kuratórium elnökével együtt dolgozni, és a legoptimálisabb törvényes megoldást kérte. A jegyzőkönyvben rögzítettek szerint a felperes felajánlotta, hogy kuratórium által kijelölt kuratóriumi tagokkal tárgyalna a közös megegyezéses megoldáson, a használatában lévő tárgyakat visszaszolgáltatja az alapítványnak, és utódjául a helyettesét javasolta kinevezni.
A kuratórium hosszas vita után "visszavonta a felperes ügyvezető igazgatói megbízatását". Munkaviszonyával kapcsolatos további egyeztetések és tárgyalások lefolytatásával a kuratórium Dr. K. L.-t és Sz. S.-t bízta meg. Ugyanezen kuratóriumi ülésen döntés született a felperes akkori helyettesének ügyvezető igazgatói kinevezéséről.
A felperes perbeli előadása az volt, hogy a kuratórium üléséről miután elmondta az álláspontját, távozott, és az ott meghozott döntésről nem tájékoztatták, a kuratóriumi határozatot írásban jogi képviselője kérésére csak 2005. november 2-án kapta meg. Ezt megelőzően 2005. június 12-ei levelében tájékoztatta a kuratórium elnökét, hogy a részére folyósított gyes 2005. június 22-én lejár, jelezte, hogy 2005. június 23-ától kiveszi a szabadságát, és arról érdeklődött, hogy mennyi az akkori ügyvezetői juttatása. Mivel választ nem kapott, 2005. augusztus 1-jén már jogi képviselője intézett levelet az alpereshez, melyre a kuratórium elnöke 2005. augusztus 4-ei levelében akként válaszolt, hogy 2002. március 20-án tartott ülésen hozott határozattal az "ügyvezetői igazgatói megbízatását a kuratórium visszavonta". A levél irodavezetői munkakörre, illetve a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére tett ajánlatot. A felek között 2005. november 2-án egyeztetés volt, ahol a felperes - többek között - ügyvezető igazgatói munkakörbe történő visszahelyezését kérte.
A munkaügyi bíróság széles körű bizonyítási eljárás lefolytatását követően a 2002. március 20-ai kuratóriumi ülésen jelenlévők meghallgatása alapján arra a meggyőződésre jutott, miszerint a felperes a 2002. március 20-ai kuratóriumi ülésen jelen volt, és "vezetői megbízásának visszavonását" a munkáltatói jogkör gyakorlója szóban közölte vele. Ezért a levont jogkövetkeztetése szerint a felperes a 2002. március 20-ai tudomásszerzéséhez képest 2005. december 2-án előterjesztett keresete elévült, illetve elkésett.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, felperes másodlagos keresetének helyt adott, és megállapította, hogy az "ügyvezetői megbízás visszavonása" jogellenes volt, a felperes "ügyvezetői megbízása" a közbenső ítélet jogerőre emelkedésével szűnik meg. Az anyagi igények tekintetében az elsőfokú bíróságot az eljárás folytatására utasította.
A másodfokú bíróság szerint a perben az alperes nem bizonyította, miszerint az ügyvezető igazgatói munkakörből történt "felmentés" közlésére a felperessel 2002. március 20-án sor került. A kuratóriumi ülésről becsatolt jegyzőkönyv kivonatos és hiányos, az azonban megállapítható, hogy a jegyzőkönyv a kuratórium ülésén történteket csak részben tartalmazza. A felek és a tanúk vallomása szerint is a felperes nem volt jelen az egész ülésen, nem állapítható meg, hogy mikor érkezett, illetve mikor távozott, a vallomások bizonytalanok és ellenmondásosak voltak abban a kérdésben, hogy a kuratórium döntését közölték-e vele.
A másodfokú bíróság az ítélete indokolásában kiemelte, miszerint a felperes felett a munkáltatói jogokat nem a kuratórium, hanem a kuratórium elnöke (W. J.) gyakorolta, aki maga sem tett olyan kijelentést, mely szerint közölte volna felperessel a "felmentés" tényét. A rendelkezésre álló adatokból sem volt megállapítható, hogy "2005. december előtt az ügyvezető igazgató beosztásból való felmentést" bárki közölte a felperessel.
A kuratórium perbeli sérelmezett határozata a másodfokú bíróság szerint csupán az ügyvezetői feladatok alóli felmentést jelentette, de nem szüntette meg a felperes munkaviszonyát. A kuratórium ezen döntését a másodfokú bíróság - a felperes másodlagos keresetének helyt adva - pedig azért találta jogellenesnek, mert nem a munkáltatói jogkör gyakorlójától származott.
A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a keresetindítási határidő elmulasztása miatt a per megszüntetését kérte a Pp. 157. § a) pontja alapján a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontjára is figyelemmel, másodlagosan a felperes keresetének elutasítását, harmadlagosan az első, vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását.
Az alperes a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértését állította. Arra hivatkozott, hogy a perbeli bizonyítékok kétséget kizáróan alátámasztják, miszerint a kuratórium határozatát 2002. március 20-án közölte a felperessel, és arról a felperes a meghatalmazottként eljáró férje útján 2002. május közepén is tudomást szerzett. Ezért a felperes keresete elkésett, illetve követelése elévült. A közbenső ítélet ugyanakkor kirívóan okszerűtlen, logikátlan, ellentmondásos megállapításokat tartalmaz.
Az alperes azzal is érvelt, hogy a kuratórium döntése nem volt jogellenes. Annak felülvizsgálata álláspontja szerint egyfelől nem tartozik a munkaügyi bíróság hatáskörébe. Másfelől a munkáltatói jogok a munkaviszony létesítésére, megszüntetésére, a munkaviszonnyal összefüggő bármely intézkedés, utasítás megtételére terjednek ki, ez azonban nem zárja ki, hogy az intézkedés alapjául szolgáló döntéssel kapcsolatban más szerv is véleményt nyilvánítson. Az alperes hivatkozott a döntés előzményeire, így a felperes 2002. március 3-ai megkeresése tartalmára, melyet valamennyi kuratóriumi tagnak, felügyelő bizottsági tagnak és a kuratórium elnökének is megküldött. Hivatkozott továbbá a felperes kuratóriumi jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozatára és arra, hogy az ügyvezetői kinevezés visszavonásával kapcsolatos határozathozatalt a kuratórium elnöke kezdeményezte. Érvelése szerint az a körülmény, hogy a döntést a kuratórium elnöke nem önállóan hozta, hanem egy több személyből álló testület is véleményt nyilvánított, még nem teszi a kuratóriumi határozatot jogellenessé. A kuratórium elnöke a kuratórium felhatalmazása alapján gyakorolja a munkáltatói jogokat az ügyvezető igazgató felett, így a kuratórium a kialakult helyzetre tekintettel jogosult volt a kérdésben döntést hozni, illetve véleményt nyilvánítani. E döntés meghozatalában pedig a munkáltatói jogkört gyakorló személy, a kuratórium elnöke is közreműködött.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdés alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül. A felperes felülvizsgálati kérelme (csatlakozó felülvizsgálati kérelme) hiányában a felülvizsgálati eljárás tárgyát már csupán a felperes ügyvezető igazgatói munkaköri feladataival kapcsolatos alperesi intézkedés jogellenességére alapított másodlagos kereset tárgyában meghozott jogerős ítéleti döntés képezte.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt azt emeli ki, hogy az alperes munkáltató alapítvány, ezért nem tartozik a gazdasági társaságokról szóló törvény hatálya alá, szervezetére és működésére a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény (Ksztv.) irányadó. E törvény pedig nem szabályozza az alapítványoknál választható és visszahívható vezető tisztségviselőként az ügyvezetőt. Az alperes alapító okirata és a szervezeti és működési szabályzata sem tartalmaz erre vonatkozóan rendelkezést. A Ksztv. perben irányadó 26. § m) pontja az alapítványoknál vezető tisztségviselőként az alapítvány kezelőjét, kezelő szervének (szervezetének) és felügyelő szervének elnökét és tagjait nevesíti. Az alperes alapító okirata szerint legfőbb szerve az alapítvány képviseletére, vagyonának kezelésére az alapító által létrehozott 11 tagú kuratórium. A kuratórium által létrehozott vállalkozásfejlesztési központ (iroda) látja el az alapítvány folyamatos működéséhez, ügyeinek operatív viteléhez szükséges teendőket, melyet a kuratórium által kinevezett ügyvezető igazgató irányít. Az ügyvezető igazgató tehát az alapítványt nem kezeli, vezető és felügyelő szervének nem tagja.
Lényeges perbeli körülmény továbbá, hogy az alperes munkaviszony keretében foglalkoztatta a felperest. A Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozó munkaviszonyok esetében a törvény pedig nem tartalmaz rendelkezést vezetői megbízásról, illetve vezetői megbízás visszavonásáról, a munkaszerződés szerinti vezető állás a munkavállaló munkaszerződés szerinti munkaköre. Következésképp a felperes ügyvezető igazgatói kinevezése sem értelmezhető másként, minthogy a felek a felperes munkakörére vonatkozó eredeti megállapodást 1993. június 1-jétől határozott időre, 1999. július 1-jétől pedig határozatlan időre ügyvezető igazgató munkakörre módosították.
Az alperes kuratóriuma nem vitatottan 2002. március 20-án határozatával a felperes "ügyvezetői igazgatói megbízását visszavonta", ugyanakkor az alperes a perben maga sem állította, hogy a felperes munkaszerződését e munkaköre tekintetében ekkor az Mt. 82. § (1) bekezdésében előírtak szerint közös megegyezéssel módosították volna. A csatolt jegyzőkönyvi kivonat szerinti határozat épp azt tartalmazza, hogy a felperes "munkaviszonyával kapcsolatos további egyeztetések és tárgyalások lefolytatásával Dr. K. L.-t és Sz. S.-t bízza meg a kuratórium". Ehhez képest a perben a Pp. 164. § (1) bekezdése szerinti bizonyítási kötelezettség és bizonyítási teher szabályai szerint az alperes érdekében állt a közös megegyezés létrejöttének bizonyítása, melyre nem került sor.
Az előbbiekből következően a perben nem annak volt jelentősége, hogy a kuratórium határozatáról a felperes mikor szerzett tudomást, szóban közölték-e vele, mert az önmagában - közös megegyezés hiányában - a munkaszerződését érvényesen nem érintette.
Lényeges peradat továbbá, hogy a felperes 2002. február 27-étől keresőképtelensége, majd szülési szabadsága és gyermeke gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadsága miatt munkát nem végzett, az alperes munkaszerződés szerinti munkakörben fennálló foglalkoztatási kötelezettsége sem állt fenn. Ezért arról, hogy a gyes lejártát követően az alperes ügyvezető igazgatói munkakörben és munkabérért nem foglalkoztatja tovább, és ezzel a munkaszerződését közös megegyezés nélkül jogellenesen módosította, a felperes csak a kuratórium elnöke által 2005. augusztus 4-én írt levélből és a 2005. november 2-án megtartott "munkába állásának megbeszélése" alapján szerzett tudomást. Ehhez képest 2005. december 2-án előterjesztette a keresetét, ezért a munkaviszonnyal kapcsolatos igénye az Mt. 11. § (1) bekezdése értelmében nem évült el. Mivel az alperes az Mt. 6. § (4) bekezdésének megfelelően közölt 2005. augusztus 4-ei, illetve 2005. november 2-ai intézkedései jogorvoslati kioktatást nem tartalmaztak, az alperes megalapozottan nem hivatkozhatott a keresetlevél elkésettségére sem (BH 1998.507.).
A felperes keresetében - többek között - azt sérelmezte, hogy a munkáltató által egyoldalú szerződés módosítás történt, és erre a másodlagos keresete jogalapjaként a perben folyamatosan és a munkaügyi bíróság ítélete ellen előterjesztett fellebbezésében is hivatkozott, amely az előbbiekben kifejtettek szerint megalapozott volt. A bíróságoknak nem a kuratórium határozatának jogszerűsége kérdésében, hanem a felek munkaügyi vitájában - a felperes kereseti kérelme keretei között - kellett állást foglalniuk.
Nincs jelentősége annak, hogy a felperes perbeli nyilatkozata szerint nem akart ügyvezető igazgatónak az alpereshez visszamenni, mert a felperes által nem támadott jogerős ítélet ügyvezető igazgató munkakörbe nem helyezte vissza, csupán a jogellenesség jogkövetkezményeinek jogalapjaként megállapította annak megszűnése időpontját.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az érdemben helyes és jogszerű jogerős közbenső ítéletet - az indokolás módosításával - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.040/2010.)