adozona.hu
EH 2010.2256
EH 2010.2256
A kinevezés írásba foglalása és aláírása a munkáltató kötelezettsége. Az ennek teljesítése nélkül munkába állított közalkalmazott munkahelyi balesetéért - kizáró ok hiányában - a kártérítési felelőssége fennáll [Kjt. 38. § (1) bekezdés, Mt. 174. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében a 2006. szeptember 11-én elszenvedett balesetével összefüggésben 3 700 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Hivatkozása szerint a személyhez fűződő jogai sérültek azáltal, hogy a koponyájának bal oldali része időnként zsibbad, forgó szédülés lép fel nála, valamint a baleset következtében kialakult organikus idegrendszeri eltérések eredményeként kifejlődött mentális rendellenessége középsúlyos depresszív zavarban koncentrálódik. ...
EH 2010.2256 A kinevezés írásba foglalása és aláírása a munkáltató kötelezettsége. Az ennek teljesítése nélkül munkába állított közalkalmazott munkahelyi balesetéért - kizáró ok hiányában - a kártérítési felelőssége fennáll [Kjt. 38. § (1) bekezdés, Mt. 174. §].
A felperes a keresetében a 2006. szeptember 11-én elszenvedett balesetével összefüggésben 3 700 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Hivatkozása szerint a személyhez fűződő jogai sérültek azáltal, hogy a koponyájának bal oldali része időnként zsibbad, forgó szédülés lép fel nála, valamint a baleset következtében kialakult organikus idegrendszeri eltérések eredményeként kifejlődött mentális rendellenessége középsúlyos depresszív zavarban koncentrálódik. Mindezen tünetek az életvitelének egészét, a családjával való kapcsolattartását, valamint a társadalomba való beilleszkedését rendkívül megnehezítik, a munkaképességét jelentősen csökkentik figyelemmel arra is, hogy a társas kapcsolatai azóta teljesen beszűkültek, és ő maga visszahúzódóvá vált.A munkaügyi bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy a felperes 2006. szeptember 11. napján elszenvedett balesetével összefüggésben az alperes kártérítési felelőssége teljes mértékben fennáll.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint H. J. B.-né - aki az alperesnél a technikai munkavállalók vezetője volt - az iskola igazgatójának, F. GY.-nek felhatalmazása alapján megkereste a felperest, hogy számára határozott időre egy négy órás portás munkakört ajánljon fel, F. T. É. távollétének idejére. Mivel a felperes elvállalta ezt a feladatot, bemutatták az iskola igazgatójának, majd 2006. szeptember 8-án betanították a portás munkakörre. Ezt követően megállapodás született, hogy 2006. szeptember 11-én 6.30 órakor a munkát megkezdi, amely 10.30 óráig tart.
Az alperes jogelődje megszerkesztette a felperesre vonatkozóan a közalkalmazotti jogviszonyba történő kinevezési okiratot, azonban annak aláírása a felperes munkába állásának kezdetéig nem történt meg.
2006. szeptember 11-én a munkaköri tevékenységét ellátta, őt F. GY. mint új munkavállalót bemutatta a tantestületi ülésen résztvevőknek.
A felperes a munka befejezése után elhagyta a szolgálati helyét, és az iskola udvarán tartózkodott, amikor egy arra szaladó gyerekkel ütközött. Ennek során könyökzúzódást, koponyaalapi törést, lágyburki vérzést szenvedett.
A Magyar Államkincstár Megyei Területi Igazgatósága határozatával a felperes 2006. szeptember 11. napján elszenvedett balesetét üzemi balesetnek minősítette.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az alperes jogelődje a felperes közalkalmazotti jogviszonyára vonatkozó kinevezést előkészítette az aláírásra, azt megszerkesztette, a felperes személyi adataival, illetve a jogviszony több jellemzőivel kitöltötte, azonban az irat nem került aláírásra, így az - mint a felek közötti megállapodás - jogszabályba ütköző, tehát semmis.
F. GY. és H. J. B.-né tanúk egybehangzóan úgy nyilatkoztak, hogy a felperes munkába állítása 2006. szeptember 11-én megtörtént, ebben az azt megelőző pénteken, 2006. szeptember 8-án az alperesi jogelőd technikai munkavállalókért felelős vezetője, H. J. B.-né megegyezett a felperessel. Nem lehet vitás, hogy a felperes portás munkakörben történő foglalkoztatása 2006. szeptember 11. napjával megkezdődött. Így a kinevezés érvénytelenségének jogkövetkezményeként az Mt. 10. § (1) bekezdése alapján a felperest megillető jogokat úgy kell tekinteni, mintha a kinevezés érvényes lett volna.
A kinevezés aláírására a munkáltató hibájából nem került sor, annak munkába állítást megelőző elkészítése és írásbafoglalása a munkáltató feladata, így a bekövetkezett balesetre tekintettel a saját felróható magatartására előnyök szerzése érdekében eredményesen nem hivatkozhat, ezen polgári jogi alapelv a munkajogban is érvényesül.
Az Mt. 174. §-ára figyelemmel az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy munkahelyi baleset esetén a munkavállalónak elegendő a közalkalmazotti jogviszonnyal összefüggést bizonyítania, ez teszi vélelmezhetővé az okozati összefüggést a munkáltató működése és a baleset között. Nyilvánvaló, hogy a baleset az iskola működésével összefüggésben következett be, azt az oktatási intézmény rendszerszerű működéséhez tartozó diákok egyike okozta, így a munkáltató felelősségének kimentésére nem volt mód.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes nyilatkozata, a munkáltatói jogkör gyakorló igazgató, valamint a gondnok tanúvallomása alapján helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes foglalkoztatásával, kinevezésével kapcsolatban megállapodás született, ezt követően került sor 2006. szeptember 11-én a munkába állásra.
A felek közötti kinevezés annak tartalmi elemeiben történő megállapodásra tekintettel egyedül az írásba foglalás hiányában minősül érvénytelennek, amely okot a felek a kinevezés utólagos aláírásával kiküszöböltek.
A felperest a munkaidejének lejártát követően, közvetlenül a munkahelyéről való távozása közben érte a baleset, amelyből az a következtetés vonható le, hogy a kár az alperes működési körén belül érte. Nincs annak jelentősége, hogy a felperes az épületből nem a munkavégzési helyéhez közelebb eső főbejáraton, hanem az udvaron keresztül, a hátsó bejáraton kívánt távozni.
Az alperesi oktatási intézményben tanuló gyermekek udvaron történő mozgásával okozati összefüggésben bekövetkezett baleset nem vitásan az alperes működési köréhez tartozik, és nem merült fel olyan bizonyíték, amelyből az lett volna megállapítható, hogy a felperes valamely tevőleges magatartásával vagy mulasztásával idézte volna elő a balesetét.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezésére, a kereset elutasítására irányult.
Álláspontja szerint az első-, és a másodfokú bíróság közbenső ítéletében foglalt azon ténymegállapítás iratellenes és nem megalapozott, amely szerint a munkáltató a felperes balesetét megelőzően megszerkesztette a kinevezést, illetve megállapodott a kinevezés lényeges tartalmában. A felek a besorolási bérről nem állapodtak meg, mivel az annak alapját képező dokumentumok ekkor még nem álltak az alperes rendelkezésére.
Az Mt. 10. §-a az érvénytelen, ámde létrejött jogviszonyra nézve tartalmaz rendelkezést. A felek között azonban egyáltalán nem jött létre jogviszony a baleset bekövetkeztéig, hiszen annak leglényegesebb szükséges feltételében, a besorolásban, és a besorolási bérben nem jött létre megállapodás.
A jogerős közbenső ítélet sérti a Pp. 2. §, 3. §, és 164. §, valamint a 206. §-ában foglaltakat.
A kinevezés eltérő rendelkezése hiányában a munkáltatói jogkörrel nem rendelkező gondnok (H. J. B.-né) a munkáltatói jogkörbe tartozó munkába állításról nem rendelkezhetett figyelemmel arra, hogy az az Mt. 74. § (2) bekezdésébe ütközik.
A felperes 2009. szeptember 11-én reggel szándékosan megtévesztette a gondnokot, amikor nem szólt arról, hogy a kinevezését nem írták alá, ezért a munkáltatói jogkör gyakorlójától származó érvényes felhatalmazással a munkába állásra nézve nem rendelkezett, azaz nem volt foglalkoztatható.
Az Mt. 174. §-ának (1) bekezdése alapján az alperes arra hivatkozott, hogy semmilyen adat nem merült fel, miszerint a felperes a munkaköréhez tartozó tevékenység érdekében tartózkodott volna az udvaron.
Az iskola területén gyerekek vannak, a jelen esetben azonban a balesetet nem ez okozta, mivel a felperesnek a portás munkakörével összefüggésben nem kellett az udvarra mennie az ott játszó gyerekek közé. A balesetet tehát a felperesnek azon elháríthatatlan és szándékos magatartása okozta, hogy a munkaideje végeztével édesanyja meglátogatása céljából saját lustasága miatt a szaladgáló gyerekek között való áthaladást választotta, noha lehetősége volt arra, hogy az intézmény főkapujánál távozzon, ezzel kikerülve a játszó gyermekeket. A balesetet tehát kizárólag a felperes vigyázatlansága okozta. A felperes nem haza távozott a munkahelyéről, hanem az édesanyját kívánta meglátogatni, és nem is az alperes érdekkörébe tartozó okból tartózkodott az iskola udvarán, tehát az MK. 29. számú állásfoglalásban részletesen kifejtett "munkaviszonnyal összefüggés" nem mutatható ki.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a felek között a foglalkoztatással kapcsolatos megállapodás létrejött. A felperes betanítása és a tanároknak a bemutatása megtörtént, továbbá 2006. szeptember 11-én a négy órás munkavégzési kötelezettségének is eleget tett. Önmagában az a körülmény, hogy az alperes az írásba foglalt kinevezés aláírásának megtörténte előtt már foglalkoztatta a felperest, nem igazolja azt, hogy a jogviszony nem jött közöttük létre (Mt. 10. §, MD. I. 28.). A kinevezés írásba foglalása és annak aláíratása a munkáltató feladata, amelynek az alperes nem tett eleget, a felperest e nélkül kezdte foglalkoztatni, felróható magatartására pedig előnyök szerzése végett nem hivatkozhat.
Alaptalanul állította az alperes a felülvizsgálati kérelmében, hogy a felperes 2006. szeptember 11-én reggel szándékosan megtévesztette a gondnokot, mivel nem tájékoztatta a kinevezés aláírásának elmaradásáról. A munkáltatói jogkört gyakorló igazgatónak tudnia kellett azt, hogy a felperes a kinevezést nem írta alá, ennek ellenére a munkavégzést engedélyezte, sőt a tanári értekezleten be is mutatta őt, mint a határozott időre foglalkoztatott új portást. H. J. B.-né sem állította, hogy a felperes megtévesztette volna a kinevezési okirattal kapcsolatban, csupán azt vallotta, hogy "meg sem fordult a fejemben, hogy ezzel nem rendelkezik".
A jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy a baleset bekövetkezte után a kinevezést aláírták, és az alperes - munkáltatóként eljárva - munkabaleseti jegyzőkönyvet vett fel, majd eleget tett az OEP felé az üzemi balesettel kapcsolatos jelentési kötelezettségének.
A fentiek alapján az eljáró bíróságok a közalkalmazotti jogviszonyban is alkalmazandó Mt. 78. §-ának (1) bekezdésére is figyelemmel helyesen állapították meg, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonyának kezdete 2006. szeptember 11. volt, amely megegyezett a munkába lépésének dátumával.
Az alperes munkáltató a felperes közalkalmazottnak a közalkalmazotti jogviszonyával összefüggésben okozott káráért vétkességre tekintet nélkül teljes mértékben felel. Abban az esetben mentesülhet a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok, vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta [Mt. 174. § (1), (2) bekezdés].
A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az oktatási intézmény udvarán tartózkodó tanulók magatartása folytán bekövetkezett baleset az alperes működési körébe tartozik, amely miatt a kártérítési felelőssége fennáll. Nem merült fel olyan adat, amely a felelőssége megállapításának kimentésére alkalmas lett volna. A felperesnek nem volt megtiltva, hogy az udvarra kimenjen vagy azon áthaladjon, és arra nézve sem volt előírás, hogy az oktatási intézmény melyik kapuját volt köteles használni. Ebből következően alaptalan az alperes azon hivatkozása, amely szerint a balesetet kizárólag a felperes elháríthatatlan és szándékos magatartása okozta.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.144/2010.)