adozona.hu
EH 2010.2268
EH 2010.2268
Az őrző-védelmi tevékenység ellátására kötött szerződés vállalkozási elemeket tartalmaz, ezért a helyi iparűzési adó alapjának csökkentése a továbbértékesített szolgáltatás értékével nem zárható ki [1990. évi C. tv. 39. §, 1990. évi C. tv. 52. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság 2004., 2005., valamint 2006. évekre vonatkozóan a felperes helyi iparűzési adóbevallásainak utólagos ellenőrzését végezte. A vizsgált adóévekben a felperes fő tevékenysége őrző-védő szolgáltatás volt, bevétele is e tevékenységéből származott. A felperes 11 megrendelővel kötött részben az objektum őrzésére, részben takarítására szerződést, melyet egy kivétellel megbízási szerződésnek neveztek. A kivételt képező szerződés vállalkozási szerződés volt. A felperes a megrendelői szerz...
EH 2010.2268 Az őrző-védelmi tevékenység ellátására kötött szerződés vállalkozási elemeket tartalmaz, ezért a helyi iparűzési adó alapjának csökkentése a továbbértékesített szolgáltatás értékével nem zárható ki [1990. évi C. tv. 39. §, 1990. évi C. tv. 52. §].
Az adóhatóság 2004., 2005., valamint 2006. évekre vonatkozóan a felperes helyi iparűzési adóbevallásainak utólagos ellenőrzését végezte. A vizsgált adóévekben a felperes fő tevékenysége őrző-védő szolgáltatás volt, bevétele is e tevékenységéből származott. A felperes 11 megrendelővel kötött részben az objektum őrzésére, részben takarítására szerződést, melyet egy kivétellel megbízási szerződésnek neveztek. A kivételt képező szerződés vállalkozási szerződés volt. A felperes a megrendelői szerződések alapján az abban vállalt feladatok ellátására nagyobb részt egyéni vállalkozókkal, kisebb részt cégekkel különböző elnevezésű további megállapodásokat kötött. A megállapodásokat alvállalkozói, megbízási vagy vagyonvédelmi megbízási szerződésnek nevezték. A felperes felé kibocsátott számlák nagyrészt őrző-védő tevékenységet, kisebb részt diszpécseri szolgálat ellátását, valamint tűzvédelmi oktatás tartását tartalmazták. A felperes megbízói felé kibocsátott számláin az szerepelt, hogy a szerződés szerinti őrzés-védelemről került kiállításra, és közvetített szolgáltatást tartalmaz.A felperes nettó árbevételét az alvállalkozói teljesítésekhez kapcsolódó ráfordítással csökkentette. Az adóhatóság álláspontja szerint a felperes a közvetített szolgáltatások értékével adóalapját nem csökkenthette, ezért terhére a vizsgált évekre összesen 2 217 500 Ft adóhiányt állapított meg, valamint adóbírságot szabott ki.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2009. szeptember 28-i határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte előadva, hogy a felperes által kötött szerződések tartalmuk szerint vállalkozási szerződésnek minősülnek. Ezért a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 52. § 40. pont értelmező rendelkezésének 2. fordulata alapján, mint alvállalkozói teljesítések, a szolgáltatás nettó árbevételéből levonhatók voltak.
A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a megrendelő felperesi adózó és alvállalkozó hármas viszonyrendszerében létrejött szerződéseket valóban nem elnevezésük, hanem tartalmuk szerint kell minősíteni. E körben nem hagyható figyelmen kívül a szerződő felek azon magatartása, miszerint a közöttük létrejött jogviszonyt gondossági kötelemként megbízási szerződésként minősítették. A szerződés lényeges elemeinek vizsgálata alapján a megyei bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az őrző-védelmi tevékenység ellátása alapvetően helytállási kötelezettség, amely tipikusan megbízási szerződés keretei között végzendő. Megbízási szerződés esetében a Htv. 52. § 40. pont 2. fordulata szerinti árbevétel-csökkentés eleve kizárt. A megyei bíróság hangsúlyozta, hogy miután a vállalkozási szerződés léte nem állapítható meg, felesleges annak vizsgálata, hogy a felperesi adózó és a vele szerződő felperes szerint alvállalkozónak nevezhető személyek közötti szerződés vállalkozási típusú-e vagy sem. Kifejtette továbbá, hogy a felperes és megrendelője által kötött megbízási szerződésekből a közvetítés lehetősége nem tűnik ki, pedig annak a szerződésben szerepelnie kell. Miután a vállalkozási szerződés léte nem volt megállapítható, a megyei bíróság szükségtelennek találta annak a Htv. 52. § 40. pontjában meghatározott további feltétel vizsgálatát, hogy a közvetítés változatlan formában továbbértékesített szolgáltatás vonatkozásában valósult-e meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését kérte. Előadta, hogy az adóhatóság, illetve a bíróság által értelmezett szerződésekre a Ptk. rendelkezéseit kell irányadónak tekinteni. A Htv. a vállalkozási szerződések tekintetében nem írhat elő kötelező írásbeli formát. Álláspontja szerint a vállalkozási szerződés jellemzőjeként tekintette munkával elérhető eredmény nem csak valamilyen tárgyiasult formában jelenhet meg. Vállalkozási kötelemnek tekinthető pl. egy számítógép rendszergazdai tevékenység is. Hangsúlyozta, hogy a felperes és megrendelői között minden esetben teljesítési igazolásra került sor. A bírói gyakorlat a Ptk. vállalkozási szerződésekre vonatkozó rendelkezései a megváltozott élethelyzethez igazodóan értelmezte akkor, amikor kimondta, hogy az őrző-védő tevékenységre vonatkozó szerződéseket olyan speciális, nagyrészt vállalkozási elemeket magukba foglaló megbízási szerződéseknek tekintik, amelyekben az eredményességnek is szerepe van. E körben utalt a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának eseti döntéseire. Hangsúlyozta, hogy a fenti következtetés ellentétes a megyei bíróság jogerős ítéletében kifejtettekkel, amely kizárólag az eredménykötelem elem alapján minősítette a szerződéses jogviszonyt megbízási jellegűnek. Álláspontja szerint a megyei bíróság tévesen értelmezte a Ptk. vállalkozási szerződésre vonatkozó rendelkezéseit, és téves jogkövetkeztetésre jutott a Htv. 52. § 40. pontja 2. fordulatának értelmezése körében is.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Htv. 39. § (1) bekezdése szerint az állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó alapja a nettó árbevétel, csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével, továbbá a közvetített szolgáltatások értékével, az anyagköltséggel. Mentes az adóalapnak az a része - legfeljebb azonban az adóalap 90%-a -, amely a külföldön létesített telephelyen végzett tevékenységből származik, feltéve, ha azt a telephely szerinti állam önkormányzatának fizetendő, a vállalkozási tevékenységéhez kapcsolódó adó terheli.
A Htv. 52. § 40. pontja szerint a közvetített szolgáltatások értéke: az adóalany által saját nevében vásárolt és a harmadik személlyel (a megrendelővel) írásban kötött szerződés alapján, a szerződésben rögzített módon részben vagy egészben, de változatlan formában továbbértékesített (továbbszámlázott) szolgáltatás értéke. Közvetített szolgáltatásnál az adóalany vevője és nyújtója is a szolgáltatásnak, az adóalany a vásárolt szolgáltatást részben vagy egészben közvetíti úgy, hogy a megrendelővel kötött szerződésből a közvetítés lehetősége, a számlából a közvetítés ténye, vagyis az, hogy az adóalany nemcsak a saját, hanem az általa vásárolt szolgáltatást is értékesíti változatlan formában, de nem feltétlenül változatlan áron, egyértelműen megállapítható. Ide sorolandó továbbá a közvetített szolgáltatások közé nem tartozó, az adóalany által továbbszámlázott olyan alvállalkozói teljesítés értéke, amelynek végzése során az adóalany mind megrendelőjével, mind alvállalkozójával a Polgári Törvénykönyv szerinti - írásban kötött - vállalkozási szerződéses kapcsolatban áll, feltéve, hogy azzal az adóalany a 36. pont szerint eladott áruk beszerzési értékeként vagy a 37. pont szerint anyagköltségként nettó árbevételét nem csökkentette.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy eseti döntésében a takarítási tárgyú szerződések vállalkozási szerződésnek történő minősítését a Legfelsőbb Bíróság jogszerűnek találta (Kfv. V. 35.238/2009/11. szám). Az őrző-védelmi szolgáltatást illetően a felperes felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma megbízási díj, illetve kártérítés fizetése iránt indult perekben már több alkalommal megállapította, hogy az őrző-védő feladatok ellátására létrejött megbízási szerződések vállalkozási jellegű elemeket is tartalmaznak (Pfv. VII. 20.032/1999/4.), illetve kimondta, hogy a bírói gyakorlat az őrző-védő tevékenységre vonatkozó szerződéseket olyan speciális, nagyrészt vállalkozási elemeket magunkban foglaló megbízási szerződéseknek tekinti, amelyekben az eredményességnek is szerepe van (Pfv. VII. 21.449/2008/4.). A Legfelsőbb Bíróság közigazgatási eseti döntésében annak tulajdonított jelentőséget, hogy a szerződésből, illetve a számlából megállapítható legyen, hogy az adóalany nemcsak a saját, hanem az általa vásárolt szolgáltatást is értékesíti változatlan formában (Kfv. I. 35.311/2006/4.).
A perbeli esetben a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a megyei bíróság a felperes által kötött megbízási szerződés elnevezésű megállapodásokat helytelenül nem a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma által kifejtett szempontok alapján minősítette, amikor azt állapította meg, hogy az őrző-védelmi tevékenység megbízási szerződés keretei között végezhető. A Legfelsőbb Bíróság e tekintetben osztotta azt a polgári peres ítéletekben kifejtett álláspontot, hogy az őrző-védő tevékenységre vonatkozó szerződés olyan speciális, nagyrészt vállalkozási elemeket magában foglaló megbízási szerződés, amelyben az eredményességnek is szerepe van. Ennek megfelelően nincs akadálya annak, hogy a Htv. 52. § 40. pontja szerinti vállalkozási szerződéses kapcsolat fennállását a bíróság megállapítsa. Miután a megyei bíróság a vállalkozási jogviszony létét nem látta megállapíthatónak, a Htv. 52. § 40. pontjában rögzített további feltételeket nem vizsgálta. Mivel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítélet jogszabályoknak megfelelőségét vizsgálhatja, a Htv. 52. § 40. pontjában meghatározott további feltétel vizsgálata körében érdemi határozatot nem hozhatott.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a megyei bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.167/2010.)