adozona.hu
AVI 2011.5.59
AVI 2011.5.59
A szerző fél köteles ajándékozási illetéket fizetni, ha javára az ingatlant terhelő haszonélvezeti jogról a haszonélvező ellenszolgáltatás nélkül lemond [1990. évi XCIII. tv. 27. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes tulajdonát képezte a G. város belterület 6406/8/A/14 helyrajzi számú társasüdülőhöz tartozó, 29 m2 alapterületű üdülőegység, amelyet a szülei holtig tartó haszonélvezeti joga terhelt. A felperes a 2005. február 14. napján megkötött adásvételi szerződésben az üdülőjét 6 200 000 Ft vételár ellenében tehermentesen adta el, ugyanis szülei a szerződés II. pontjában a haszonélvezeti jogukról a vagyonátruházást megelőzően ellenérték nélkül lemondtak.
A Megyei Illetékhivatal (a továbbiakb...
AVI 2011.5.59 A szerző fél köteles ajándékozási illetéket fizetni, ha javára az ingatlant terhelő haszonélvezeti jogról a haszonélvező ellenszolgáltatás nélkül lemond [1990. évi XCIII. tv. 27. § (1) bek.]
A felperes tulajdonát képezte a G. város belterület 6406/8/A/14 helyrajzi számú társasüdülőhöz tartozó, 29 m2 alapterületű üdülőegység, amelyet a szülei holtig tartó haszonélvezeti joga terhelt. A felperes a 2005. február 14. napján megkötött adásvételi szerződésben az üdülőjét 6 200 000 Ft vételár ellenében tehermentesen adta el, ugyanis szülei a szerződés II. pontjában a haszonélvezeti jogukról a vagyonátruházást megelőzően ellenérték nélkül lemondtak.A Megyei Illetékhivatal (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2006. október 2. napján kelt fizetési meghagyásával a felperes terhére 204 600 Ft ajándékozási illetéket szabott ki az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 7. §-a, 11. §-ának (1) bekezdés c) pontja, 102. §-ának (1) bekezdés d) pontja alapján. Indokolása szerint a haszonélvezeti jogról, mint vagyoni értékű jogról ellenszolgáltatás nélkül történő lemondás illetékköteles. A felperes szülei azzal, hogy az adásvételi szerződésbe foglaltan, de az ingatlan eladását megelőzően, a haszonélvezeti jogukról az ingatlan tulajdonosa javára ellenérték nélkül lemondtak, a felperest ingyenes vagyoni előnyben, ajándékban részesítették. Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy sem a felperest, sem a szüleit a haszonélvezeti jogról való ellenérték nélküli lemondás folytán jövedelemadó fizetési kötelezettség nem terhelte, ezért az Itv. 17. §-ának (1) bekezdés c) pontja szerinti illetékmentesség az ügyletre nem alkalmazható.
Az alperes jogelődje (a továbbiakban: alperes) a 2006. november 23. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot a jogorvoslati illetékre vonatkozó rendelkezés vonatkozásában megváltoztatta, egyebekben helybenhagyta.
A felperes keresetében az első- és másodfokú határozat hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a szüleitől kapott ajándék: a haszonélvezeti jogukról történt ingyenes lemondás után személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség terhelte, amely miatt az Itv. 17. §-ának (1) bekezdés c) pontja értelmében mentes az ajándékozási illeték alól.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában az Itv. 7. §-a, 11. §-a, 17. §-ának (1) bekezdés c) pontja alapján, figyelemmel a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvénynek (a továbbiakban: Szja. tv.) a felperes által megjelölt 59. §-ára és 63. §-ára, megállapította, hogy nincs olyan jogszabály, amely alapján felperesnek az ingatlanát terhelt haszonélvezeti jogról a haszonélvezők részéről történt ingyenes lemondás miatt személyi jövedelemadót kellene fizetnie, így mentessége sincs az illetékfizetés alól.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet megváltoztatását és a keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az Itv. 7. §-ában, 11. §-ának (1) bekezdésében, 17. §-ának (1) bekezdés c) pontjában, 102. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat tévesen értelmezte és alkalmazta.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 9. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Itv. 102. §-ának (1) bekezdés d) pontja alapján e törvény alkalmazásában a haszonélvezet vagyoni értékű jog. Az Itv. 11. §-ának (1) bekezdés c) pontja értelmében az ajándékozási illeték tárgya vagyoni értékű jognak ingyenes alapítása, ilyen jognak vagy gyakorlásának ingyenes átengedése, továbbá az ilyen jogról ellenszolgáltatás nélkül történő lemondás. A felperes javára az ingatlanát terhelő haszonélvezeti jogról a haszonélvezők ellenszolgáltatás nélkül lemondtak, ezért a szüleitől kapott ajándék után az Itv. 27. §-ának (1) bekezdése alapján a felperes, mint szerző fél köteles az ajándékozási illetéket megfizetni.
Az Itv. 17. §-ának (1) bekezdés c) pontja alapján mentes az ajándékozási illeték alól az olyan ajándék megszerzése, amely után az ajándékozót vagy a megajándékozottat személyi jövedelemadó, társadalombiztosítási járulék vagy egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség terheli. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy felperes vagyonszerzése időpontjában nem volt olyan jogszabály, amely szerint a haszonélvezeti jogról ellenszolgáltatás nélkül történő lemondás személyi jövedelemadó fizetési kötelezettséget keletkeztetett volna. A felperest a szüleitől kapott ajándék folytán kettős (illeték + adó) közteherviselés nem terhelte, az idézett jogszabályhelyek értelmében csak ajándékozási illeték megfizetésére köteles.
Nem azonos tartalmú két külön jogügylet a haszonélvezeti jogról való ingyenes lemondás, továbbá ingatlan visszterhes értékesítése, még abban az esetben sem, ha azokról az érintett személyek egy okiratba foglaltan rendelkeztek. Az elsőfokú bíróság azt is helytállóan állapította meg, hogy a közigazgatási eljárásnak, illetve a pernek nem volt a tárgya a felperes tulajdon átruházásának illeték- és adóvonzata.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 39.330/2007.)