adozona.hu
AVI 2011.5.50
AVI 2011.5.50
Helyi adó esetében a jogszabályban írt kedvezmény kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség [1990. évi C. tv. 13. §-ának h) pontja]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes tulajdonában áll a 3553/1 hrsz.-ú az S. K. u. 24. szám alatti borospince, mely az ingatlan-nyilvántartásban kivett gazdasági épület és udvar megjelölés alatt szerepel, továbbá a 3144/2 hrsz.-ú S., R. u. 37-39. szám alatti ingatlan, amely az ingatlan-nyilvántartás szerint kivett üzemként van nyilvántartva. Az elsőfokú hatóság határozatával a felperesre 2006. évre a K. utcai ingatlan után 971 250 Ft-ot, míg külön határozatban az R. úti ingatlanra 686 250 Ft építményadó fizetési kötel...
A fellebbezés folytán eljáró alperes a teljesítési határidő helytelen megállapítása miatt annyiban változtatta meg az elsőfokú határozatokat, hogy a felperesnek a 2006. évre előírt építményadó felét kell a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül megfizetnie. Egyebekben az alperes helybenhagyta az elsőfokú határozatba foglalt döntést, hogy a felperes az adott ingatlanokra vonatkozóan nem rendelkezik adómentességgel.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését és az építményadó fizetési kötelezettsége törlését kérte.
Az alperes kérte a kereset elutasítását.
A megyei bíróság 7. számú ítéletével a felperes keresetének helyt adott, mindkét támadott alperesi határozatot hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
Az elsőfokú bíróság a felperessel egyezően megállapította, hogy a TEÁOR hatályos rendelkezése alátámasztja azt az álláspontot, miszerint a 01.1 növénytermesztés, kertészet, ezen belül 01.13. gyümölcs, fűszernövény termelésnek része a borkészítés saját termelésű szőlőből és nem saját termelésű szőlőből is, figyelemmel az integrátori tevékenységre.
A felperes mellékelte az integrátori tevékenységét igazoló Földművelésügyi- és Vidékfejlesztési Minisztérium Megyei Hivatalának igazolását, az alperes azonban erre vonatkozóan döntést nem hozott.
Az alperes ugyanis a 9006/1995. (SK. 4.) KSH Közlemény (BTO) rendelkezéseit vette alapul, és így azt állapította meg, hogy a bor és must élelmiszer-feldolgozási termékeknek, italoknak minősülnek és nem növénytermesztési termékeknek.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a növénytermesztés kétségtelenül gazdasági tevékenység, amelynek ágazati osztályozási rendszerét a TEÁOR 2003 tartalmazza. Az integrátori tevékenység alapján végzett jelen esetben szőlőtermelés és feldolgozás besorolását a TEÁOR 2003 előírásai szerint kell megítélni.
Az alperes tehát jogszerűtlenül hivatkozott a BTO előírásaira, ugyanakkor nem döntött a TEÁOR besorolásáról. Ezért az elsőfokú bíróság a támadott alperesi határozatot hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Az új eljárás során a TEÁOR 2003 0101 és 0113 értelmezése alapján kell indokolt döntést hozni.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását.
Az alperes lényegében megismételte a határozatában és a per során kifejtett jogi álláspontját. Hangsúlyozta, hogy a jogalkalmazónak az építményeket kell megítélni, azt hogy az állattartásra vagy növénytermesztésre, illetve az ehhez kapcsolódó tárolásra alkalmasak, nem pedig a tevékenységeket kell minősíteni a TEÁOR szerint.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 7. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság osztja azt az alperesi álláspontot, mely szerint a perbeli esetben az építményadó alóli mentesség jogszabályi feltételeinek elbírálását a helyi adóról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 13. § h) pontja és a helyi rendelet a Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzatának 37/1999. (XII. 23.) Ör. 5. § h) pontja alapján kell elbírálni. Az adott esetben a TEÁOR minősítésének nincs jelentősége. Bár a TEÁOR szerint a saját termelésű szőlőből készített bor, illetve az integrátorok általi szőlő felvásárlás valóban mezőgazdasági tevékenységnek minősül, azonban ezen besorolásnak nincs adójogi kihatása, mivel az adómentesség kifejezetten a mezőgazdasági növénytermesztésre, és nem pedig annak feldolgozott végtermékére korlátozódik.
A Legfelsőbb Bíróság már több ítéletében kifejtette, hogy a jogszabályban megfogalmazott kedvezmény kiterjesztő értelmezésére nincsen lehetőség. A hivatkozott Kfv. II. 27.220/1997. számú ítéletében a Legfelsőbb Bíróság rámutatott, hogy a növénytermesztés nem a borászati tevékenység során történik, hanem a borászati tevékenységet megelőző szőlőműveléskor. Ezért a szőlő művelése és a szőlő feldolgozása során végzendő borászati tevékenység között különbséget nem téve tévesen hivatkozott a felperes arra, hogy a borászati építmény tekintetében is adómentesség illetné. Így akár az integrátorok szőlőfelvásárlásával kapcsolatosan felhasznált borospince, présház, borfeldolgozó üzemek és ezek kapcsolódó épületei sem tartoznak a Htv. 13. § h) pontjához kapcsolódó adómentesség alá.
A Legfelsőbb Bíróság az Elvi Határozatainak Hivatalos Gyűjteményének 2004/1. számában a 1071 sz. alatt közzétett ítéletében is rámutatott - a korábbi jogértelmezését fenntartva -, hogy a Htv. 13. § h) pontja szerinti adómentesség megállapításához együttes feltételek fennállása szükséges. Egyrészről szükséges az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés, illetve a használatba vételi engedély alapján annak rögzítése, hogy az adott épület mezőgazdasági tevékenység céljára szolgál, másrészt az adott épületet ténylegesen is ilyen jellegű tevékenység céljára kell használni.
A feltételek fennállásának vizsgálatakor a TEÁOR fogalom-meghatározásainak nincs jelentősége; sem a korábbi években, amikor a TEÁOR növénytermelésnek minősítette a saját termesztésű szőlőből készített borkészítést, sem az időközi módosítás vonatkozásában, amely már az integrátorként történő borkészítést is a növénytermesztéshez sorolta. Így az alperes nem követett el jogszabálysértést akkor, amikor az adómentesség feltételeinek fennállásakor nem vizsgálta, illetőleg nem tért ki a felperes által hivatkozott TEÁOR besorolásra.
Az alperes a törvényes rendelkezéseknek megfelelően állapította meg határozatában, hogy a felperesi ingatlanok adómentesség alá nem estek. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.233/2007.)