AVI 2011.4.37

Az adófizetésre kötelező határozat indokolásának tartalmaznia kell, hogy az adózó tartozásának mi az alapja, a tartozás milyen összegű és annak behajtására milyen intézkedést tett [2003. évi XCII. tv. 35. § (2) bek.]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az M. Kereskedelmi és Szolgáltató Betéti Társaság (a továbbiakban: M. Bt.) 2005. június 10-től végelszámolás alatt állt. A végelszámoló dr. V. Ferenc volt. A felperes e társaságnak 2003. március 13-tól 2004. január 8-ig beltagja volt.
A betéti társaság ellen végrehajtási eljárás folyt 37 985 000 Ft adótartozás behajtása érdekében. A tartozás a társaságtól nem volt behajtható.
Az adóhatóság határozatával a végelszámolás alatt álló betéti társaság terhére 2006. február 6-án kelt jegyzőkönyvve...

AVI 2011.4.37 Az adófizetésre kötelező határozat indokolásának tartalmaznia kell, hogy az adózó tartozásának mi az alapja, a tartozás milyen összegű és annak behajtására milyen intézkedést tett [2003. évi XCII. tv. 35. § (2) bek.]
Az M. Kereskedelmi és Szolgáltató Betéti Társaság (a továbbiakban: M. Bt.) 2005. június 10-től végelszámolás alatt állt. A végelszámoló dr. V. Ferenc volt. A felperes e társaságnak 2003. március 13-tól 2004. január 8-ig beltagja volt.
A betéti társaság ellen végrehajtási eljárás folyt 37 985 000 Ft adótartozás behajtása érdekében. A tartozás a társaságtól nem volt behajtható.
Az adóhatóság határozatával a végelszámolás alatt álló betéti társaság terhére 2006. február 6-án kelt jegyzőkönyvvel lezárt ellenőrzés megállapításai alapján 2003. február 19. és december 31. időszakra vonatkozóan 19 836 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amely adóhiánynak minősült. Ez a határozat fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
Az elsőfokú adóhatóság a felperest határozatával, mint az M. Bt. beltagját 19 876 000 Ft megfizetésére kötelezte a mögöttes felelősség alapján az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény. (Art.) 35. § (2) bekezdés f) pontjára hivatkozással.
A fellebbezés folytán eljáró alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
A megyei bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a végelszámolás során az adózót, a betéti társaságot, a végelszámoló képviseli. A felperes képviseleti jogosultsága a betéti társaságtól történő kilépéssel megszűnt. Ezt követően a társaság elleni eljárásban nem vehet részt. A felperes az Art. 6. § (2) bekezdése értelmében nem adózó, hanem az adó megfizetésére kötelezett személy. Mint ilyen, a felperes is jogosult az ellene indult eljárásban jogait képviselni és érvényesíteni. A felperes mögöttes felelőssége alapján köteles volt a Bt. tartozásaiért helytállni.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát.
A felperes megismételte a keresetében kifejtett jogi álláspontját, azt hangsúlyozta, hogy mint az adó fizetésére kötelezett személy, nem volt lehetősége a betéti társaság ellen folyó eljárásban részt venni, és jogait gyakorolni, ebből következik, hogy mint járulékos felelős nem tudta befolyásolni a fizetési kötelezettség összegszerűségét, illetőleg az eljárás jogszerű lefolytatását.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az adóhatóság és az elsőfokú bíróság ítéletében helyesen hivatkozott arra, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény. (Art.) részletesen szabályozza, hogy ki az aki adófizetésre kötelezett, illetőleg az adó meg nem fizetése esetén azt kitől lehet követelni, azaz adóigazgatási eljárásban hozott határozattal erre kit lehet kötelezni. Az adó megfizetésére kötelezettek adófizetési kötelezettsége származékos, az eredeti kötelezett által meg nem fizetett és tőle be nem hajtható adó megfizetésére vonatkozik. Az adó megfizetésére kötelező határozatok tekintetében a jogalapot az teremti meg, és határolja be, hogy "az adózó az esedékes adót nem fizette meg, és azt tőle nem lehet behajtani". Ilyen határozat csak a mögöttes felelős a helytállni köteles személy tekintetében hozható [Art. 35. § (2) bekezdés a)-i) pontjai]. Az adómegfizetésre kötelező határozat indokolásának ezért tartalmaznia kell, hogy az adózó tartozása min alapul, milyen összegű, annak behajtására milyen intézkedést tett, és azok miért nem vagy mennyiben vezettek eredményre. Meg kell jelölni, hogy az adózótól a behajthatatlan tartozás mikor, miért keletkezett, hogyan tevődik össze, az adó megfizetésére kötelezettel szemben mely jogszabályhelyek alapján miért a határozat szerinti összegben került sor a megfizetésre kötelezésre.
Ellentétben a felperes állításával, a pénzügyi jogviszonyra és az ebből eredő jogviták elbírálására vonatkozó anyagi és eljárási szabályok nem adnak lehetőséget arra, hogy az adó megfizetésére kötelezett személy az adózó ellen indult eljárásokban félként eljárjon, vagy az adózóval szemben hozott jogerős határozatot utóbb vitássá tegye. Az Art. 35. § (2) bekezdésére alapított határozatok elleni jogorvoslat során nem az adózóval, hanem az adó megfizetésére kötelezettel szemben hozott határozatok jogszerűsége bírálható felül.
A felperes 2003. március 13-tól 2004. január 8-ig volt az M. Bt. beltagja. A Bt. végelszámolási eljárása 2005. június 10-én kezdődött, ekkor a felperes már nem volt tag, ezért ebben az eljárásban nem járhatott el. Így alaptalan volt az a hivatkozása, miszerint jogellenesen nem vonták be ebbe az eljárásba.
A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 101. § (1) bekezdése értelmében a társaság kötelezettségéért, ha a társasági vagyon a követelést nem fedezi, a beltagok saját vagyonukkal korlátlanul helytállni tartoznak.
A felperes fizetésre kötelezése e törvényi rendelkezés alapján figyelemmel a fent idézett Art. 35. § (2) bekezdésében foglaltakra, jogszerű volt.
A felperes úgynevezett "mögöttes felelőssége" alapján lefolytatott perbeli eljárásban élhetett a megfelelő jogszabály által biztosított jogorvoslati eszközökkel.
Mindezek alapján a jogerős ítélet a jogszabályoknak megfelelt, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.261/2007.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.