BH+ 2011.4.179

Nem illeti meg külön díjazás a rendőrt az ún. "csapaterő" alkalmazása címén [1994. évi XXXIV. törvény 58. §, Hszt. 50. § (4) bekezdés].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A rendőr főtörzsőrmester rendfokozatú felperesek hivatásos szolgálati viszonyban álltak az alperessel, körzeti megbízottként teljesítettek szolgálatot. 2006. szeptembertől tagjai voltak az alperes rendőr-főkapitányság ideiglenes Csapatszolgálati Századának (továbbiakban: csapatszolgálati század). E században teljesített szolgálatukra tekintettel keresetükben elsődlegesen 100%-os mértékű különleges bevetési pótlékra való jogosultságuk megállapítását, vagy az illetményalap 100%-ának megfelelő m...

BH+ 2011.4.179 Nem illeti meg külön díjazás a rendőrt az ún. "csapaterő" alkalmazása címén [1994. évi XXXIV. törvény 58. §, Hszt. 50. § (4) bekezdés].
A rendőr főtörzsőrmester rendfokozatú felperesek hivatásos szolgálati viszonyban álltak az alperessel, körzeti megbízottként teljesítettek szolgálatot. 2006. szeptembertől tagjai voltak az alperes rendőr-főkapitányság ideiglenes Csapatszolgálati Századának (továbbiakban: csapatszolgálati század). E században teljesített szolgálatukra tekintettel keresetükben elsődlegesen 100%-os mértékű különleges bevetési pótlékra való jogosultságuk megállapítását, vagy az illetményalap 100%-ának megfelelő mértékű megbízási díj megfizetésére kérték az alperest kötelezni.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy megbízási díj jogcímén fizessen meg az I. r. felperesnek 245 675 forintot, míg a II. r. felperesnek 246 600 forintot és annak törvényes kamatát. Ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította.
A megállapított tényállás szerint a csapatszolgálati századokat 1998-ban állították fel az országos rendőrfőkapitánynak a Magyar Köztársaság Rendőrségének Csapaterős Szolgálati Szabályzata kiadásáról szóló 11/1998. (VI. 23.) ORFK utasítása (Csapatszolgálati Szabályzat) alapján a 4/1998. (VII. 31.) ORFK együttes intézkedéssel.
A csapatszolgálati századok a megyei rendőr-főkapitányságok illetékességi területén működő helyi rendőrkapitányságok hivatásos állománya közül önként vagy felhívásra jelentkezőkből állnak. Amennyiben a felmerült rendőri feladat a személyi állomány összevonása és kötelékbe szervezése útján - csapaterő alkalmazásával - biztosítható, a csapatszolgálati század biztosítja szükség szerint a feladat végrehajtását. A felperesek így a század állandó tagjaként csak alkalmanként kerültek behívásra, igénybevételre, illetve bevetésre.
Az I. r. felperes 2006. szeptemberben 6 nap, októberben 11 nap, novemberben 3 nap, 2007. február és márciusban 3-3 nap, 2008. márciusban 3 nap, míg szeptember és október hónapban 3-3 nap, 2009. márciusban 6 nap, áprilisban 3 nap és július-augusztusban 1-1 nap volt csapaterős szolgálatra berendelve.
A II. r. felperes 2006. szeptemberben 9 nap, októberben 3 nap, 2007. február és márciusban 3-3 nap, 2008. márciusban, illetve szeptember és október hónapokban 3-3 nap, míg 2009. márciusban 6 nap, áprilisban 3 nap, júliusban 4 nap, augusztusban 2 nap, szeptemberben 3 nap volt csapaterős szolgálatra berendelve.
Ezen túlmenően 2006-ban az I. r. felperes 4 nap, 2007. októberben pedig 2 nap, míg a II. r. felperes 2007. októberben 2 nap volt az alperesi objektumban készültségben.
A munkaügyi bíróság a felperesek - felülvizsgálati eljárás tárgyát nem képező - különleges bevetési pótlék iránti igényét nem találta alaposnak.
A felperesek megbízási díj iránti igénye körében ítélete indokolásában kifejtette, hogy a csapaterős szolgálat önálló beosztásnak nem minősül, a csapaterős tevékenységet a tagok a kinevezés szerinti beosztásuk mellett, ideiglenes jelleggel, külön elrendelés alapján látták el. A csapatszolgálat körébe tartozó speciális feladatok nem tartoztak a felperesek körzeti megbízotti munkaköri feladatai közé ezért jogi álláspontja szerint - minthogy a felperesek a csapatszolgálati feladatokat többletszolgálatként az eredeti beosztásuk ellátása mellett végezték - a keresetük megalapozott a Hszt. 50. § (4) bekezdése alapján az illetményalap 50%-ának megfelelő díjazás tekintetében.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság ítéletében a munkaügyi bíróság ítéletét a per főtárgyára vonatkozó fellebbezett részében helyes indokainál fogva helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte.
Arra hivatkozott, hogy a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvényben (Rtv.) és a Rendőrség Szolgálati Szabályzatában szabályozott feladatok valamennyi rendőrre kiterjednek. A csapaterő alkalmazása esetén a főkapitányság a személyi állományt összevonja és kötelékbe szervezi, egyszemélyi parancsnoki vezetés alá helyezi. Így egy sajátos taktikai szabály alkalmazása útján biztosítja a feladat végrehajtását. A csapaterő alkalmazása egy törvényen alapuló kényszerítőeszköz, amely kényszerítőeszköz alkalmazásáért külön díjazás nem jár, mint ahogy nem kap megbízási díjat a rendőr a testi kényszer, a bilincs és a lőfegyverhasználatáért sem.
Az alperes azzal is érvelt, hogy minden esetben, amikor túlszolgálatban csapaterőt alkalmaztak kényszerítő eszközként, a felperesek túlóra vagy készenlét címén díjazásban részesültek. Minthogy nem végeztek feladatkörükön kívüli tevékenységet, egy elvégzett többletmunkáért két díjazásra nem lehetnek jogosultak. Az alperes azt is hangsúlyozta, hogy a felperesek nem hajtottak végre kényszerintézkedéses feladatot minden egyes igazolt napon, mert voltak olyan esetek, amikor csak készenlétben várakoztak. Ezen esetekben az eljárt bíróság által megállapított "megbízás" semmiképp sem értelmezhető, hiszen a felperesek feladatkörébe nem tartozó tevékenységet nem végeztek, mint ahogy az oktatásokon való részvétel során sem, mert az a Hszt. 68. §-a és a Szolgálati Szabályzat 113. §-a szerint is valamennyi rendőr számára kötelező. A felperesek munkaköri leírásában szerepel általánosságban a közrend, közbiztonság fenntartása és védelme. A munkaköri leírás azt taxatíve nem sorolja fel, hogy milyen kényszerintézkedéseket kell alkalmazniuk, mert ezt a jogszabály mondja ki.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
Az Rtv. 1. § (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaság Rendőrségének feladata a közbiztonság és a belső rend védelme. A 11. § (1) bekezdése szerint pedig a rendőr köteles a szolgálati beosztásában meghatározott feladatait a törvényes előírásoknak megfelelően teljesíteni, az elöljárója utasításainak - az e törvényben foglaltak figyelembevételével - engedelmeskedni, a közbiztonságot és a belső rendet, ha kell, élete kockáztatásával is megvédeni.
A csapaterő alkalmazása az Rtv. 58. §-a, a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 3/1995. (III. 1.) BM rendelet 67. §-a, illetve a 2008. január 1-jétől hatályos 62/2007. (XII. 23.) IRM rendelet 73. §-a szerint nem az általános rendőri feladattól eltérő szolgálati feladat, hanem annak teljesítése során meghatározott esetben alkalmazható kényszerítő eszköz (ugyanúgy, mint például a testi kényszer, a bilincs, a szolgálati kutya alkalmazása, útzár, a lőfegyver használat, a tömegoszlatás stb.). Csapaterő alkalmazása esetén a rendőrség a személyi állomány összevonása és kötelékbe szervezése, ennek egyszemélyi parancsnoki vezetés alá helyezése, továbbá sajátos taktikai szabályok alkalmazása útján biztosítja a feladat végrehajtását. Az Rtv. 58. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint "a tömeggel, csoporttal szemben az egyéni fellépés hatástalan, sőt kisebb rendőri erő is tehetetlen lehet, ezért, ha a közbiztonság védelme másként nem biztosítható, a rendőrség csapaterőben lép fel. Bizonyos rendőri feladatok teljesítése csapaterő alkalmazása nélkül nem képzelhető el, így különösen a nagy területen történő helyszínbiztosítás, eltévedt gyermek felkutatása, rendezvénybiztosítás stb. A csapaterőben történő fellépés sajátos vonása, hogy a rendőr nem egyéni elhatározás, hanem a parancsnoki utasítás szerint jár el, amely meghatározza az intézkedés típusát és az alkalmazható kényszerítő eszközök körét". A csapaterő alkalmazásának lényege tehát, hogy a rendőri állomány együttesen lép fel. Ennek sajátos szolgálati formájaként kerültek létrehozásra a csapatszolgálati századok. A csapatszolgálati feladat azoknak a rendőrség hatáskörébe tartozó bűnmegelőzési, bűnüldözési, államigazgatási és rendészeti feladatoknak vagy egyes eljárási cselekményeknek az összefoglaló megnevezése, amelyek a személyi állomány összevonását, kötelékbe szervezését, egyszemélyi parancsnoki vezetés alá helyezését és sajátos eljárások alkalmazását teszi szükségessé (Csapatszolgálati Szabályzat 2. pont).
Az előbbiekre figyelemmel kellett a felperesek keresete folytán az eljárt bíróságoknak abban a kérdésben állást foglalni, hogy a felperesek csapatszolgálati század tagjaként teljesített esetenkénti szolgálata megalapozza-e a megbízási díj iránti igényüket.
A Legfelsőbb Bíróság az eljárt bíróságok által levont jogkövetkeztetéssel nem értett egyet.
A század tagjaként a felperesek azt vállalták, hogy amikor szükséges az együttes rendőri erő fellépése, abban a kötelék szervezett tagjaként részt vesznek, biztosítva a csapaterő, mint rendőrségi kényszerítő eszköz alkalmazásának lehetőségét. Következésképp a kényszerítő eszköz alkalmazása nem minősül beosztástól eltérő feladatnak. A Rendőrség Szolgálati Szabályzata szerint a rendőr szolgálata jogszerű teljesítésekor köteles intézkedéseinek érvényt szerezni, ennek érdekében előzetes figyelmeztetés után az arányosság elveinek figyelembevételével joga van kényszerítő eszközök alkalmazására [BM rendelet 51. § (1) bekezdés, IRM rendelet 57. § (1) bekezdés]. Minthogy e kényszerítő eszköz, sajátos rendőrségi fellépési forma alkalmazásának szükségessége csak eseti jelleggel, alkalmanként merült fel, és jórészt meghatározott, előre ismert, ezért tervezhető rendezvényekhez, tömegjelenléthez kapcsolódóan, minden alapot nélkülöző, folyamatos készenléti állapotra, rendelkezésre állásra vonatkozó felperesi érvelés különös tekintettel arra, hogy a felperesek körzeti megbízottként teljesítettek szolgálatot.
Megállapíthatóan tehát a felperesek a század állandó, kötelékbe szervezetten szervezhető tagjaként csak esetenként, átlagban havi egy-két nap kerültek berendelésre, illetve igénybevételre. Több olyan egymást követő hónap is volt, amikor a század tagjaként nem kellett szolgálatot teljesíteniük. Az a körülmény, hogy az igénybevételükkor a szolgálati beosztásuk teljesítése során nem rendszeresített felszerelést viseltek, és a csapaterő alkalmazását illetően éves szinten átlagban 3×8 óra képzésben részesültek, pótlékra jogosító feltételként, illetve a beosztás szerinti feladatokat meghaladó többletszolgálatként nem értékelhető.
A szolgálati viszony a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 3. § (1) bekezdése értelmében az állam és a hivatásos állomány tagja között létrejött különleges közszolgálati jogviszony. A felpereseknek a szolgálatteljesítés során nemcsak a munkaköri leírások szerint, hanem a munkáltató rendelkezése alapján a beosztáshoz tartozó, de a munkaköri leírásban konkrétan nem nevesített feladatokat is végre kellett hajtaniuk [Hszt. 3. § (2) bekezdés, Hszt. 68. § (1) bekezdés a) pont, Hszt. 69. § (1) bekezdés]. A felpereseknek a munkaköri leírásban foglaltakon túlmenően ezért el kellett látniuk azokat a szolgálati feladatokat is, amelyeket a rendőri szervekre kötelezően alkalmazandó jogszabályok és utasítások meghatároznak.
Előbbiekből következően a perbeli esetben a Hszt. 50. §-a szerinti megbízás szabályai nem állnak fenn, mert a felpereseket ideiglenesen megüresedett szolgálati beosztás ellátásával, a szolgálati beosztás ellátásában tartósan akadályozott személy helyettesítésével, továbbá a hivatásos állomány tagjának szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával nem bízták meg. A csapaterő alkalmazására nem az eredeti beosztásoktól függetlenül, annak ellátása mellett, hanem annak részeként, a rendőrség személyi állománya szervezett összevonásának következményeként valósult meg.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperesek megbízási díj iránti teljes keresetét elutasította, a felpereseket elsőfokú perköltség megfizetésére kötelező rendelkezését helybenhagyta. Ezt meghaladóan - különleges bevetési pótlék, az illetményalap 50%-át meghaladó mértékű megbízási díj iránti keresetet elutasító, fellebbezéssel nem támadott rendelkezését - nem érintette. (Legf.Bír. Mfv.II.10.711/2010.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.