adozona.hu
BH+ 2011.4.178
BH+ 2011.4.178
Jogellenes a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése, ha a munkáltató a felmentési korlátozásokra vonatkozó előírásokat nem tartja be [Kjt. 30/A. §, 30/B. §, 32. § (2) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a felperes óvodapedagógus munkakörben fennálló közalkalmazotti jogviszonyát határozatával 2009. július 18-ával felmentéssel megszüntette. A határozat indokolása szerint S. Megyei Jogú Város Közgyűlése határozata alapján az önkormányzat intézményeiben végleges létszámcsökkentés, átszervezés és csoportszám csökkentés miatt szűnik meg a felperes közalkalmazotti jogviszonya. A közalkalmazott a munkáltató által felajánlott munkalehetőséggel nem kívánt élni.
A felperes a keresetében a f...
A felperes a keresetében a felmentés jogellenességének megállapítását, eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével 12 havi kárátalánynak megfelelő összeg megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Megállapította, hogy a felmentésben hivatkozott önkormányzati határozat végleges létszámcsökkentést rendelt el az alperesnél, valamint ehhez kapcsolódóan a 2008/2009. nevelési évben indítható óvodai csoportok számát is kettővel csökkentették. Az óvodai csoportok számának csökkenése négy munkavállaló munkakörét érintette, ezen munkavállalók közalkalmazotti jogviszonyát az alperes meg is szüntette. A csoportcsökkentés egy tagóvoda vezetőnek a kötelező óraszáma 6 órával történő emelkedését is eredményezte azzal, hogy gyermekcsoportban 6 órával több időt kell eltöltenie. Ezért ehhez kapcsolódóan egy fő óvodapedagógus munkaidejét csökkenteni kellett. A munkáltató a felperes részére 2008. július 1-jétől felajánlotta a heti 30 órás változó telephelyen történő munkavégzés lehetőségét. A felperes többszöri egyeztetés után részére 2008. június 5-én átadott kinevezés-módosításhoz szükséges iratokat nem írta alá, 2008. június 27-étől december 14-éig keresőképtelen állományban volt, majd a fizetett szabadságát töltötte. 2009. február 2-án a munkáltató a felperest ismételten tájékoztatta a heti 30 órában történő foglalkoztatás lehetőségéről, melyet a felperes nem fogadott el, ezért került sor a felmentésre a Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pontjára alapítottan. Így a felmentés jogszerű volt, az abban közölt indok valós és okszerű.
A helyi önkormányzat fenntartói körében az alperes az egyedüli olyan intézmény, amely a felperes képzettségének megfelelő munkakör felajánlására alkalmas, ezért a felperes számára előzetesen felajánlott 6 órás munkakörön kívül a munkáltatónak más állásfelajánlási lehetősége nem volt.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét helyes indokaira figyelemmel hagyta helyben a Pp. 253. § (2) bekezdés, és 254. § (3) bekezdés alapján.
Kiemelte, hogy annak ellenére, miszerint a fenntartói határozat kifejezetten átszervezést nem írt elő az alperes számára, az óvodai csoportszám csökkentését elrendelő határozat közvetve átszervezést vont maga után az alperes intézmény működésének racionalizálására és az ésszerű gazdálkodás kereteinek betartására vonatkozó fenntartói döntés végrehajtására tekintettel.
Az alperes által új álláshely érdekében történő fenntartói megkeresés hiányának nincs jogi jelentősége arra figyelemmel, hogy a felperes maga sem vitatta, hogy az alperes az egyedüli olyan intézmény, ahol a képzettségének megfelelő munkakört fel lehetett volna ajánlani a számára, és az alperesnek csak egy felajánlható munkaköre volt, amit ő nem fogadott el.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet megváltoztatásával a keresetének helyt adást, másodlagosan a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezését.
Álláspontja szerint iratellenes a jogerős ítélet indokolása a tekintetben, hogy a felmentésben nevesített fenntartói határozatok átszervezést eredményeztek volna, mert azok végrehajtására, a csoportszám csökkentésre és négy fő pedagógus leépítésére a felmentését megelőzően már sor került. Ezt az alperes sem vitatta.
Hivatkozott arra, hogy az alperes a perben csak állította, de nem bizonyította, hogy a fenntartó által üzemeltetett intézményekben nem volt a felperesnek felajánlható munkakör. A felmentés közlésekor az alperes a felperessel nem közölte, hogy nemcsak az alperesnél, hanem a fenntartó által üzemeltetett egyéb intézményben sincs megfelelő munkakör. A felperes kifejezett nyilatkozatot soha nem tett arra nézve, hogy elismeri, miszerint nem lett volna részére felajánlható munkakör. Már a keresetlevelében és a perben is vitatta a felmentést megelőző eljárás jogszerűségét, és hivatkozott arra, hogy az alperes a Kjt. 30/A. § (1) bekezdés a)-c) pontjaiban felsorolt követelményeket megsértette.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az eljáró bíróságok azt jogszerűen állapították meg, hogy a felmentésben megjelölt önkormányzati határozatból okszerűen következik a csoportszám csökkenéssel járó kötelező óraszámokra kiható átszervezés. A felperes felmentésére nem a 7. pontjában előírt négy fő létszámcsökkentéssel érintett pedagógus egyikeként került sor, hanem a határozat 2. számú mellékletében meghatározott két csoportszám-csökkentés eredményeként szükségessé vált átszervezés, vagyis a kötelező óraszám-változás miatt, következésképp a határozatban elrendelt négy fő pedagógus létszámcsökkentésen felül került sor, miután a felperes a kötelező óraszám-változások miatt előállt részmunkaidőben történő foglalkoztatást nem vállalta.
Alappal hivatkozott azonban a felperes a Kjt. 30/A. § (1) bekezdés rendelkezéseinek a megsértésére.
A Kjt. 30/A. § (1) bekezdés értelmében a Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pontjára alapított felmentéskor a munkáltató a közalkalmazottat írásban tájékoztatja a) a munkáltatón belül, b) a munkáltató irányítása alatt álló másik munkáltatóhoz, illetve c) a munkáltató fenntartója által fenntartott más, e törvény hatálya alá tartozó munkáltatóhoz az iskolai végzettségének és szakképzettségének, szakképesítésének, továbbá - egészségügyi alkalmatlanság esetén - egészségi állapotának megfelelő másik betöltetlen munkakör felajánlásának lehetőségéről. A közalkalmazott a tájékoztatás közlésétől számított két munkanapon belül írásban nyilatkozik a munkakör felajánlási lehetőség igénybevételéről. A munkakör felajánlási lehetőség igénybevételekor a közalkalmazotti jogviszony felmentéssel történő megszüntetésére csak akkor kerülhet sor, ha az a) - c) pontban foglalt munkáltatónál a közalkalmazott az iskolai végzettségének és a szakképzettségének, szakképesítésének, egészségi állapotának megfelelő másik betöltetlen munkakör nincs, vagy ha a közalkalmazott az ilyen munkakörbe történő áthelyezéséhez, illetve a kinevezése módosításához nem járul hozzá.
A munkáltató ezen rendelkezés alkalmazását elmulasztotta, mert a nála részmunkaidőben történő foglalkoztatás felajánlásával teljesítettnek tekintette a munkáltató irányítása alatt álló másik munkáltatóhoz, vagy a munkáltató fenntartója által fenntartott más, a Kjt. hatálya tartozó munkáltatóhoz történő munkakör felajánlási kötelezettségét is.
A Kjt. 34. § (1) bekezdés a) pontja szerint azonban jogellenes a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése, ha a munkáltató a felmentési korlátozásokra vonatkozó rendelkezéseket [30/A-30/B. §, 32. § (2) bekezdés] megszegi.
A Kjt. 30/A. § rendelkezései kötelező jellegűek, annak elmulasztása a felmentés jogellenességének megállapítását eredményezi függetlenül attól, hogy a munkakör felajánlási lehetőségre vonatkozó tájékoztatás milyen okból maradt el.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet megváltoztatva közbenső ítélettel megállapította a munkáltató felmentési intézkedése jogellenességét, és a Kjt. 34. § (3) bekezdés alapján a felperes közalkalmazotti jogviszonya megszűnésének időpontját azzal, hogy a felperesi követelés összegére vonatkozóan az elsőfokú bíróságnak az eljárást folytatnia kell. (Legf.Bír. Mfv.I.10.281/2010.)